A dolgok jelenlegi állásának egyik, nem teljesen alaptalan olvasata szerint a Fidesz remek formában van mostanság. Hozta az EP-választásokat, időközin Szécsényt és Sopront (a papírforma klasszikus esetei), sőt még köztársasági elnököt is adott az országnak a minap, igaz, ez a legkevésbé rajta múlott. Közel 20 százalékkal vezetnek a közvélemény-kutatásokban, és még a polgári köröknek is sikerült új helyet találniuk a struktúrában: a választókerületi elnököknél jelentkezhetnek agitátoroknak. Másrészről viszont a 100 lépés politikája hatástalanítani látszik az eddigi dumakormányozást, Gyurcsány kettős állampolgárság ügyben egymagában legyőzte a teljes nemzeti tábort (Tőkés Lászlótól Szili Katalinig), a minap pedig még a közmondásosan nehéz természetű szoci küldötteket is sikerült helyre raknia, és a koalíció újfent stabilizálódni látszik. Tanulékony miniszterelnökünknek emellett RTL klubos kérdezz-felelekjével sikerült ellensúlyoznia Orbán interaktív országértékelőjének hangulatát, bizonyítván, hogy neki sem derogál szóba állni az úgynevezett kisemberrel; a több mint 100 helyszínes "Kávé a kormánnyal"-sorozattal pedig az Orbán-féle országjárás és a nemzeti konzultáció hozadékát próbálják meg kisebbíteni. És bizony a Fidesz háza táján is vannak gondok. Visszafordíthatatlanul összeveszni látszanak Dávid Ibolyával (mínusz egy-másfél százalék lehet ez is a végelszámolásnál), Orbán a Tokaj-üggyel megközelítőleg annyit vesztett népszerűségéből, mint az általuk "erkölcsileg bukott" politikusként elkönyvelt Demszky néhány hónapja, érdeklődés hiányában a "Kádár-kor szülöttei is emberek valahol" szlogent is vissza kellett szívni, mint ahogy a K&H-ügy sulykolt szocialista vonatkozásai sem érték el a nagyérdemű ingerküszöbét. (Eddig legalábbis.) Az is csak idő kérdése, hogy mikor kerül elő a nagy ballib kalapból, Gyurcsány Ferenc "márkás cilinderéből" (copyright: Pokorni Zoltán) a volt Fidesz közeli pénzügyi és áfamágus Varga Tamás letartóztatásának ügye (esetleg a Várhegyi Attila elleni jogerős ítélettel párban) a Fidesz körüli erkölcsi züllést illusztrálandó. Az sem tett jót a jobboldal imázsának, hogy némely jobboldali honatya Áder János szerint bármire hajlandó némi készpénz fejében. És mindemellett a Fidesz tagozati politikája bebukott - részben ennek a beismeréséről is szólt a múlt szombati kongresszus.
A BNV-n tartott, polgári piknikkel egybekötött, közéleti zsibvásárszerű
magyarpolgár juniális
a Fidesz néppártosodásának új dimenzióit volt hivatott reprezentálni a formájával. "Új kapukat nyitunk" - így a hídlezárással metonimizált időszakot feledtetni kívánó új szlogen, avagy polgári párbeszéd és participáció orrvérzésig (avagy PPP Orbán-módra). A polgári körök "országos munkaértekezletébe" belefülelve kiderült, e képződmények többé már nem revizionista nyugdíjasklubokként és randalírozó félnácikként értelmezik magukat, hanem országos hatókörű lakógyűlésekként. Feladatuk, hogy problémákat és megoldási javaslatokat vigyenek a nemzet közös képviselőjének. Távoztomkor egy asszonyság épp azt fejtegette, hogy "a szoclib ugyanúgy tüsszög és köhög, mint a konzervatív rendes ember", mert hogy a parlagfű nem válogat. Remélem, nem lesz egészségügyi miniszter. A B pavilonban hol Schmidt Mária beszélt a polgári kormányzás műhelytitkairól, hol Révész Máriusz dedikált (nem is tudtam, hogy kijött már a lemeze). A Fidelitas-stand fő látványossága még mindig a "Come Back Medgyessy" transzparens volt, előtte egy afroamerikai kamaszsrác ácsorgott, vállán zászlórúd, azon trikolór, rajta felirat: Érd. A hangszórókból lágy flamenco-muzsika szólt. Pár méterrel arrébb Szentmihályi Szabó Péter, majd Döbrentei Kornél dedikált. Néppárt ez már - kétség nem fér hozzá, multikulti dögivel.
Az esemény formális részén, a kongresszuson eközben szónokoltak és tisztújítottak. De a "rendszerváltozás utáni Magyarország legnagyobb társadalmi eseményének" kezdete előtt a küldöttek bemelegítésül még elénekelték "nemzeti imánkat" (Schmitt Pál és Mátrai Márta szavait idéztük). Nem sokkal ezután Bugár Bélától megtudtuk, hogy a határon túli magyarok is a magyar nemzethez tartozónak érzik magukat, ezért most már tényleg ideje lenne ezt a legfelsőbb szinteken is deklarálni. Honismeretből sajnos elégtelent kell adnunk ezekért a szavakért; az áhított passzus ugyanis bennefoglaltatik közös hazánk alkotmányában, a kapcsolódó teendők elvárt irányáról pedig meglehetősen világos jelzést küldött múlt decemberben a magyar állampolgárok közössége mindenkinek, akit illet. (Lásd még: jogállam és demokrácia.) Aztán alelnököket választottak, szám szerint négyet (eddig kettő volt), figyelembe véve az Fidesz felső vezetőinek igencsak torz ivararányát is. A Fidesz "arcai" várhatóan tehát a következők lesznek a kampányban: Pokorni Zoltán, Schmitt Pál, Varga Mihály (őt fogadta messze a leghosszabb ováció) és a miskolci new-comer, Pelczné Gáll Ildikó, aki korábban EU-ügyek vitelével vétette észre magát a pártban, továbbá a nőtagozat prominenseként bizonyított. Utóbbitól azt is várják, hogy megtalálja a hangot Dávid Ibolyával, ha muszáj. (Pálinkás József csúnyán alulmaradt, Kövér László, Mátrai Márta és Tirts Tamás pedig nem vállalta a jelöltséget.) A párt elnöke Orbán Viktor maradt, szokás szerint ellenjelölés nélkül futott be, 100 százalék mínusz egy szavazattal. Az alig két éve létrehozott nyolc tagozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (értsd: a kutya nem figyelt rájuk, ha megszólaltak, ezért aztán egyre ritkábban szólaltak meg), így a kampány tervezésében és vitelében ugyanúgy nem lesz semmilyen szerepük, mint a Fidesz társszervezeteinek. A nagy gonddal kiválogatott választókerületi elnökök viszont valószínűleg majdhogynem kivétel nélkül egyéni képviselő-jelöltségre számíthatnak. Információink szerint lesznek olyanok is, akiket büntiből csak egyéniben indítanak, mert harmatgyengén muzsikálnak mostanság (Demeter Ervin, Kosztolányi Dénes és Fónagy János nevét hallottuk ebben a kontextusban), másoknak viszont bérelt helyük lesz a következő parlamentben, biztos befutói helyeket kaptak listáról, egyéniben nem is kell indulniuk (Selmeczi Gabriella és Répássy Róbert talán a két legnagyobb kedvenc).
Úgy tudjuk, a végleges kampánystratégia szeptember-október táján lesz kész, mégpedig menetkész. A Fidesz ugyanis minden eshetőséggel számol, így egy előrehozott választás lehetőségével is - de semmiképpen nem kezdeményezné azt, szögezi le több forrásunk. A pártvezetés
a kétharmados győzelmet sem
tartja kizártnak - tudtuk meg, s több elemzést is készíttettek a lehető leghatékonyabb hatalomgyakorlási metódusról ilyen esetre. Ha így alakulna, egyfajta "félprezidenciális" szisztémában kormányoznának, megerősített miniszterelnöki hatáskörrel és csekély számú tárcával, körülbelül hattal. (Most, hogy már "baráti" köztársasági elnök őrködik az alkotmányos rend felett, az elképzelés még könnyebben keresztülvihető - pláne, ha meglesz az alkotmányozó többség.) Meglepetésünkre a nemzeti konzultációba bekapcsolódó állampolgárok között kisorsolandó személygépkocsi ügyét nem tartja elhibázott fogásnak az elnökség, a lényeg az, hogy minél többet beszéljenek róluk - vélik. Azt viszont a megkérdezett pártfunkcionáriusok egybehangzóan állítják; Orbán Viktor jelentékenyen elbaltázta a Tokaj-affér kommunikációját, pedig "minden lap a kezében volt", hisz végig hangsúlyozhatta volna azt, hogy csupán 6-7 millióról volt szó, ami mindenkinek jár, és azt sem vitte haza, hanem visszaforgatták a szőlőtermelésbe, és ő éppen azért lobbizott, hogy még a legálisan járó támogatásokat se vegyék fel maradéktalanul, mert hogy ő miniszterelnök, és az csúnyán nézne ki. Ehelyett hebegve magyarázkodott, ellentmondásba keveredett önmagával, még egy csöpp megbánást is mutatott, továbbá elvesztett egy pert. Az esetet egyébként az Élet és Irodalom ad hoc akciójaként értékelik a pártban, amelyre a kormánypártok ráakaszkodtak, és nem az MSZP tudatos kampányhúzásaként, akkor ugyanis későbbre időzítették volna. "Orbán Viktor ritkán téved, de akkor nagyot" - kacag fel szeretetteljesen az egyik küldött. Mellette két méterrel másvalaki éppen arról győzködi párttársát, hogy "a Kisgazdapártban rendet kellett tenni, mert elképesztő állapotok voltak".
Áder János frakcióvezető tolvajbandázásáról lemaradunk; a nagyfőnök várva várt beszéde előtt Pokorni Zoltán emelkedett szólásra, aki kijelentette, Gyurcsány Ferenc legfőbb jellemvonása a gőgösség, a nagyravágyás, a tévedhetetlenség képzete. Hübrisz, ahogyan a görögök nevezték - "a szóban a végzet, a pusztulás előszele visszhangzik". (Másik kedvencem a "dübörgő bölénycsorda patái felverte vörös por" szóképe volt.) Ezután egy dermesztően színvonaltalan szellemtörténeti rekonstrukció következett az önhittség témakörében; a gondolati ív Szophoklésztől Mark Twainen és Winston Churchillen át egészen Gőgös Gúnár Gedeonig ért. A sok erőltetett idézet miatt az volt az ember érzése, hogy Pokorni előző nap a padláson talált egy papírkötésű aforizmatárat. (Mellesleg Bence György filozófus a hétfői Nap-Keltében már úgy emlékezett, hogy Pokorni a Fidesz gőgösségéről beszélt hosszasan és önkritikusan.) A felvilágosodást is "egy új világ teremtésének gőgje" vezérelte - így Pokorni, és a "modern diktatúrák mind ebből táplálkoznak".
Eddig úgy olvastuk, hogy a diktatúrák a felvilágosodás elérményeinek visszacsinálásán munkálkodtak, erre tessék. Az ex-történelemtanár Pokornitól kell megtudnunk, hogy még a fasizmusért is a liberalizmus felelős, de legalábbis közös tőről fakadnak. Nem szívesen mondok ilyet, de
ekkora baromságot
még életemben nem hallottam. Ezután az alelnök az önirónia és az alázat fontosságáról beszélt (vajon tudja-e, hogy pokorni szlovákul alázatosat jelent?) - végképp összezavarva iskolázottabb hallgatóit. Ráadásul Orbán alig egy óra múlva már a küldetéstudat fogalmát próbálta megszabadítani negatív konnotációitól ugyanott, gyakorlatilag szó szerint visszamondva Kovács Ákos táncdalénekes néhány héttel ezelőtt televizionált kismonológját ugyanerről. (Hol vannak már azok az idők, amikor a popikon még azt fejtegette élő adásban a felettébb érdeklődő Rákay Philipnek, hogy nem a hívők és a hitetlenek között van az igazi szakadék, hanem a hit és az egyházak között.) Szóval küldetéstudat vagy önirónia - nekünk speciel tökmindegy, csak el kéne dönteni.
Orbán újbóli pártelnökké választását számos külföldi politikus üdvözölte előre rögzített videoüzenetben, köztük a milliárdos Silvio Berlusconi és az üstökösként felfelé törő Nicolas Sarkozy. Azt hittük, az ilyenekkel van a legtöbb baja az ex-kormányfőnek, és jól emlékeztünk. "A kormányzás egy munka, mi is tíz évig tanultuk, mire vettük a bátorságot hozzá" - mondta Orbán, majd hozzátette, az üzletemberi, cégvezetői mentalitás ehhez nem elég. Olyan ez, mintha azt mondaná valaki, "több ezer telefonszámot tudok, csak azt nem tudom, melyik kié" - hangzott az obligát humor-bonbon, majd a pártelnök kísérletet tett a "kontárméter" kategóriájának bevezetésére. Beszédéből nem volt világos, hogy mi az ország legnagyobb gondja jelenleg, az eladósodás vagy a népességfogyás, afelől azonban nem hagyott kétséget, hogy a leszavazott EU-alkotmány csak "azt kapta, amit megérdemelt". S valóban; a közösség polgárai fél évtized alatt összedobnak nekünk egy teljes évi magyar költségvetésnyi suskát, cserébe pedig elvárják, hogy legyen kézmosó minden büfében, meg hasonlók - tényleg szemét egy banda. A programbeszéd egyébként ugyanúgy interaktív volt, mint a legutóbbi országértékelés, Kudlik Júlia és Philip adták Orbán alá a lovat - a korábban megismertekhez képest azonban mind a kérdések, mind a válaszok meglehetősen redundánsak voltak. Minek is tovább agyalni, ha egyszer kész az üzenetrendszer, és jól mennek a dolgok.
Orbán a kilátásokról szólva még rögzíti: "Soha nem szabad elhinni, hogy te vagy a győztes addig, amíg nem győztél." Majd hozzáteszi: "Győzni fogunk!"
