Mozgalmas időszakát éli a magyar belpolitika. Békésebb időkben a megkérdezettek 41-46 százaléka szokott válaszolni valamit arra a kérdésre, hogy mik voltak az elmúlt hónap legfontosabb belpolitikai eseményei. Most viszont a kérdezettek kétharmada említett egy vagy több dolgot az önkormányzati választások óta eltelt időszak belpolitikai eseményei közül. Legutóbb a NATO-csatlakozásról szóló népszavazás előtti felmérés során válaszoltak ilyen sokan a Marketing Centrum kérdőíveinek standard bemelegítő kérdésére. Ami a jelen felmérést illeti, most az árvizet, a Torgyán család tagjainak kinevezései ügyeit, az önkormányzati választásokat, a nyugdíjemelés mértékével kapcsolatos vitát, valamint a Nemzeti Színházzal és a 4-es metróval kapcsolatos kormánydöntést említették a legtöbben. Meglehetősen sokan szóltak a Postabank hiányáról is, viszont az adórendőrségre és a drogtörvény tervezett szigorítására mindössze a kérdezettek 3-4 százaléka utalt, egyéb ügyekre pedig még ennél is kevesebben.
Bármennyire is mozgalmas időszakát éli a magyar belpolitika, a pártok támogatottságán ez nem hagyott nyomot. Mindössze a "biztos" szavazók aránya csökkent 57 százalékról 53 százalékra. Ez azonban természetesnek tekinthető, hiszen - jó esetben - csak 2002-ben kell majd legközelebb az urnákhoz járulnunk. Az eddigi tapasztalatok szerint egyébként a választási ciklusok közepén szokott a mélypontra kerülni a szavazókedv. 1992-ben 40-45 százalék körül alakult a "biztos" szavazók aránya, 1996-ban pedig 50 százalék körül.
Ha a pártok támogatottsága nem is módosult, azért az elmúlt időszak eseményei eléggé megtépázták a vezető kormánypártok elnökeinek népszerűségét. Különösen Torgyán Józsefét. A kisgazdapárt elnöke sohasem tartozott a népszerű politikusok közé (kivéve saját párthívei körét), ám ilyen alacsonyan még sohasem állt a bizalomindexe, mint most a Trixi- és egyéb ügyek után. Orbán Viktor viszont közismertté válása óta a népszerű politikusok közé tartozik, a Fidesz választási győzelme után pedig nemcsak a pártja, hanem ő maga is felértékelődött. Júniusban 68 pontra emelkedett a bizalomindexe. Mára azonban ez ismét visszaesett a választások előtti 56 pontra. Ezzel éppen ellentétes folyamatot figyelhettünk meg Kuncze Gábornál. Az ő népszerűsége nagyot esett pártja választási kudarca után, és csak mostanra kezdett visszaállni a választások előtti szintre.
Ami a többi politikus megítélését illeti, azt látjuk, hogy az Orbán-Torgyán-kormány tagjai (a névadókon kívül) még nem tudtak közismertté válni. Ehhez persze nem is elég az, ha valaki miniszter. A Horn-kormány tagjai közül is csak azok lettek igazán közismertek, akik kormányfeladataikon túl is részt vettek a politikában. A kevésbé ismert politikusok mutatói viszont nem igazán hasonlíthatók össze a közismertekével, hiszen róluk csak a politika iránt fokozottan érdeklődők mondanak véleményt, míg a közismertekről a politika világához ellenségesen viszonyulók is. Az azért megállapítható, hogy (Torgyán után) Pintér Sándor a kormány legnépszerűtlenebb tagja. Dávid Ibolya és Járai Zsigmond viszont népszerűbbek, mint elődeik voltak, Martonyi János mutatója pedig megegyezik Kovács László előző ciklusban regisztrált bizalomindexével. Ugyanakkor a volt külügyminiszter pártelnökké válása óta növelte a népszerűségét, és pillanatnyilag ő a harmadik legnépszerűbb politikus az országban.
Az első helyen változatlanul az államelnök áll, utána pedig Budapest főpolgármestere következik. Demszky Gábor mindig is dobogós volt, ám újraválasztása óta még tovább növekedett iránta a bizalom. Ennek nyilván több oka is van: egyrészt a sikeres politikusok fel szoktak értékelődni (lásd Orbán Viktor júniusban), másrészt a 4-es metró és a Nemzeti Színház építése körüli huzavonában az ő szerepe pozitív.
Végül az is megállapítható, hogy csak három párt tudott tartósan népszerű politikusokat állítani az ország nyilvánossága elé: a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ. A kis pártok és az FKGP politikusai évek óta a népszerűségi listák végén kullognak. Ennek értékeléséhez azt is figyelembe kell vennünk, hogy a közismert politikusok bizalomindexe csak akkor kerülhet 50 pont fölé, ha saját pártjuk táborán kívül sem közutálat tárgyai.
Az elmúlt időszak belpolitikai eseményei nemcsak a politikusok népszerűségére hatottak, hanem az általános közhangulatra is. Júniusban a megkérdezettek 45 százaléka arra számított, hogy a kormányváltás hatására javulni fog az ország gazdasági helyzete, miközben ennek ellenkezőjét mindössze 11 százalékuk gondolta. A relatív többség a saját gazdasági kilátásai tekintetében is optimista volt. A megkérdezettek 34 százaléka számított javulásra, és mindössze 15 százalékuk romlásra. Október elejére azonban ez az optimista hangulat kopni kezdett: ekkor nagyjából ugyanannyian gondolták azt, hogy 1999-ben jobban fognak élni, mint ahányan gazdasági helyzetük romlására számítottak. Ugyanakkor az ország gazdasági kilátásainak tekintetében még ekkor is az optimisták voltak többen. Mára viszont a pesszimisták száma mindkét tekintetben meghaladja az optimistákét. A gazdasági várakozásokat mindig is a kérdezettek anyagi helyzete és pártállása befolyásolta a leginkább. Ez most is így van, ám jelenleg mindkét szempont szerint sokkal nagyobbak a különbségek, mint régebben voltak, és az optimisták aránya csak a magas jövedelműek, illetve a Fidesz híveinek körében haladja meg a pesszimistákét.
Nagyon sokan kivárták a száz nap türelmi időt, mielőtt véleményt alkottak magukban az Orbán-Torgyán-kormányról. Augusztusban a megkérdezettek 27 százaléka, október elején pedig 21 százalékuk tért ki a jelenlegi kormány tevékenységének értékelése elől. Most viszont a megkérdezettek 93 százaléka válaszolt a kérdésre. Eszerint az új kormány megítélése semmivel sem jobb, mint az előzőé. Ugyanakkor a Horn-Kuncze-kabinet tevékenységének utólagos megítélése javult egy kicsit az előző felmérés óta, míg az Orbán-Torgyán-kormányé romlott. A mindenkori kormányok tevékenységének értékelését természetesen a válaszadók pártállása befolyásolja a legjobban. Ez mindig is így volt, de most még valamivel nagyobbak is a pártállás szerinti különbségek, mint amekkorákat az előző ciklus idején regisztráltunk.
A pártálláson túl a kérdezettek lakóhelye, életkora és jövedelmi helyzete is jelentősen befolyásolja a kormányok megítélését. A budapestiek körében a Horn-Kuncze-kormány mutatója a jobb, a vidéki városokban megegyezik az előző és a jelenlegi kabinet mutatója, míg a községekben regisztrált átlagokat tekintve az Orbán-Torgyán-kormány vezet.
Életkor szerint azt látjuk, hogy a 18-29 éveseknek sokkal jobb a véleményük a jelenlegi kormányról, mint az előzőről, ugyanakkor az összes többi korcsoportban az előző kormány mutatója magasabb. Különösen nagy az eltérés a nyugdíjasok körében. Itt 47 pont a Horn-kormány indexe, míg az Orbán-kormányé 38 pont.
Érdekes a kép gazdasági helyzet szerint is. Azok körében, akik az átlagosnál magasabb jövedelműnek gondolják magukat, megegyezik az előző és a jelenlegi kormány mutatója, az átlagos jövedelműek körében az Orbán-kormány vezet, míg azok körében, akik az átlagosnál szegényebbnek vélik magukat, a Horn-kabinet.
A kormány legutóbbi intézkedései közül háromra külön is kitértünk. Arról, hogy leállították a budapesti Erzsébet téren az új Nemzeti Színház építését, a megkérdezettek 93 százaléka hallott. 85 százalékuknak arról is van tudomása, hogy a kabinet tervei szerint a Városligetben, kevesebb pénzből fog felépülni a Nemzeti Színház. A beruházás leállítása természetesen nem növelte a kormány népszerűségét. Az intézkedéssel mindössze a megkérdezettek 12 százaléka ért egyet maradéktalanul, miközben 43 százalékuk egyáltalán nem szereti a döntést. Nem járt jól az Orbán-Torgyán-kormány a budapesti 4-es metró építésének leállításával sem. Erről is a megkérdezettek 93 százaléka hallott, és még a vidéken élők többsége sem ért egyet a döntéssel. A drogtörvény tervezett szigorítása viszont sok embernek tetszik. Minél iskolázatlanabb, illetve minél kisebb településen lakik valaki, annál nagyobb valószínűséggel. Ez a döntés azonban kisebb jelentőségű, mint az előző kettő, ugyanis csak a kérdezettek 81 százaléka hallott arról, hogy a kormány Európa legszigorúbb drogtörvényét készül elfogadtatni a parlamenttel. Ráadásul a törvény ellenzőinek legfontosabb érve (a fogyasztót nem büntetni, hanem gyógykezelni kellene) legalább annyira hat a közvéleményre, mint a szigorításpárti érvelés.
Marián Béla
A Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet közvélemény-kutató üzletágának munkatársai 1998. november 27. és december 1. között ezer választópolgárnak tettek fel kérdéseket. A kérdezőbiztosok összesen 125 mintavételi pontról kiindulva - úgynevezett véletlen sétás mintavételi eljárással - keresték fel a válaszadókat. A mintavételi pontok pontosan tükrözik az ország településszerkezetét, ugyanakkor a véletlen kiválasztás miatt a minta összetétele a nemek, az életkor és az iskolai végzettség szerint kismértékben eltér a népszámlálási adatok alapján várhatótól. Ezeket a kisebb eltéréseket - a KSH 1996-os mikrocenzusa alapján - több szempontos súlyozással korrigáltuk. Az alapadatok becslési hibája általában ± 3 százalék alatt van.
| Mennyire volt elégedett az előző kormány tevékenységével? | ||
| Mennyire elégedett a jelenlegi kormány tevékenységével? | ||
| (teljesen = 100; nagyobb részben = 67; kisebb részben = 33; egyáltalán nem = 0) | ||
| százfokú skálára vetítve | előző | jelenlegi |
| Fidesz - MPP-támogatók | 33 | 62 |
| FKGP-támogatók | 28 | 52 |
| MSZP-támogatók | 65 | 22 |
| SZDSZ-támogatók | 49 | 24 |
| MIÉP-támogatók | 14 | 37 |
| Bizonytalanok | 37 | 31 |
| Átlag | 42 | 41 |
| Hogyan fog változni az ország, illetve a saját gazdasági helyzete? | ||
| (javulásra számít = 100; nem számít változásra = 0; romlásra számít = -100) | ||
| mérlegindexre vetítve | az országé | a sajátja |
| az átlagosnál sokkal szegényebbnek érzi magát | -26 | -55 |
| az átlagosnál szegényebbnek tartja magát | -19 | -36 |
| átlagos jövedelműnek tartja magát | +12 | -1 |
| az átlagosnál magasabb jövedelműnek tartja magát | +3 | +9 |
| gazdaságilag aktív | -7 | -13 |
| nyugdíjas | -8 | -39 |
| Fidesz - MPP-támogatók | +42 | +12 |
| FKGP-támogatók | +11 | -19 |
| MIÉP-támogatók | -14 | -32 |
| MSZP-támogatók | -48 | -46 |
| SZDSZ-támogatók | -35 | -45 |
| Átlag | -7 | -23 |
Mennyire ért egyet a következő állításokkal?
A millenniumi ünnepségekre szánt pénzből simán fel lehetne építeni a Nemzeti Színházat az eredeti tervek szerint.
Az Erzsébet térre tervezett színházépület túl nagy és költséges volt az ország anyagi lehetőségeihez képest.
A kormány valójában politikai okból állította le az Erzsébet téren a Nemzeti Színház építését.
Az Erzsébet téren rossz helyen állt volna a Nemzeti Színház, mert akadályozta volna a forgalmas városrész szellőzését.
A metróépítés nemcsak a budapestiek érdekeit szolgálja, hanem az egész országét.
A budapesti metróépítés helyett inkább a vidék infrastruktúráját kellene fejleszteni.
A kormány azért nem támogatja a budapesti metróberuházást, mert a fővárosiak többsége az ellenzéki jelöltre szavazott.
A drogfogyasztást csak akkor lehet visszaszorítani, ha a hatóságok szigorúbban bánnak a fogyasztókkal, mint jelenleg.
A hatóságoknak csak a drogterjesztőket kell üldözniük, a fogyasztókat gyógykezelni kellene.
A törvényeknek különbséget kellene tenniük a lágy és a kemény drogok között.
Van véleménye %
67
80
79
70
91
91
75
91
91
84
Százfokú skálára vetítve
60
53
52
31
60
60
46
68
63
45
| A vezető politikusok ismertsége és bizalomindexe | ||
| Van róla | Bizalomindex | |
| véleménye % | százfokú skálára | |
| vetítve | ||
| Göncz Árpád | 95 | 75 |
| Orbán Viktor | 95 | 56 |
| Torgyán József | 95 | 27 |
| Deutsch Tamás | 86 | 51 |
| Pintér Sándor | 68 | 38 |
| Kövér László | 52 | 44 |
| Dávid Ibolya | 50 | 55 |
| Járai Zsigmond | 49 | 50 |
| Martonyi János | 44 | 56 |
| Stumpf István | 37 | 45 |
| Szabó János | 30 | 43 |
| Chikán Attila | 24 | 47 |
| Pepó Pál | 18 | 44 |
| Horn Gyula | 94 | 43 |
| Demszky Gábor | 92 | 65 |
| Kuncze Gábor | 91 | 50 |
| Csurka István | 90 | 23 |
| Kósáné Kovács Magda | 75 | 47 |
| Magyar Bálint | 73 | 35 |
| Kovács László | 72 | 61 |
| Giczy György | 70 | 27 |
| Thürmer Gyula | 68 | 25 |
| Szabó Iván | 66 | 39 |
| Szájer József | 59 | 47 |
