Magyar Demokrata-gála a Budapest Kongresszusi Központban: Igaz magyarok az intelligens Európában

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/40. (10. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Orbán Viktor képmásával díszített jelvényeket (200 Ft) és kulcstartókat (300 Ft) árusító fiatalember fogadta az érkezőt múlt pénteken a Magyar Demokrata-gála helyszínén. A rendezvény apropója az volt, hogy Bencsik András lapja elérte a hatvanezer eladott példányt. Az ünneplést olyan kiválóságok tették feledhetetlenné, mint a Sajtóklub akciócsoportja, továbbá egy pszichedélikus látványt nyújtó metálszürke pufajka, mely magában foglalta Pataki Attila felsőtestét. Jézus Krisztust Sasvári Sándor, Orbán Viktort Haeffler András alakította.

Orbán Viktor képmásával díszített jelvényeket (200 Ft) és kulcstartókat (300 Ft) árusító fiatalember fogadta az érkezőt múlt pénteken a Magyar Demokrata-gála helyszínén. A rendezvény apropója az volt, hogy Bencsik András lapja elérte a hatvanezer eladott példányt. Az ünneplést olyan kiválóságok tették feledhetetlenné, mint a Sajtóklub akciócsoportja, továbbá egy pszichedélikus látványt nyújtó metálszürke pufajka, mely magában foglalta Pataki Attila felsőtestét. Jézus Krisztust Sasvári Sándor, Orbán Viktort Haeffler András alakította.Egyre kevesebb az igaz magyar ember - nyitotta meg az estet a konferansziévá előlépett Haeffler András, a Vasárnapi újság felelős szerkesztője, aki szerint a tragikus folyamat természetesen a balliberális médiumok méregkeverésére vezethető vissza. A sors különös kegyelméből a lélekromboló orgánumok tengerében akad néhány, a nemzeti gondolatnak menedéket adó sziget, ilyen többek között a Demokrata is, melyet a műsorközlő gyorsan lemagyarfórumozott, majd átadta a szót a karizmatikus Szalai Annamáriának, a Fidesz médiapolitikusának, a "baloldali sajtó negatív sztárjának". Hogy ki és mikor sztárolta Szalai Annamáriát, az örökre homályban marad, mindenesetre a képviselő asszony éppen abban a mondatban ütközött áthidalhatatlan alany-állítmány egyeztetési nehézségekbe, amelyben Medgyessy Péter problematikus fogalmazási képességeit illette megsemmisítő kritikával. Szalai, miután "mély megvetéséről" biztosított néhány ismert médiaszemélyiséget, kijelentette, hogy "a magyar társadalom magyar társadalom marad". Az őt követő Herényi Károly kerek mondatokba öntött, érzelmi kitörésektől mentes köszöntőjével kirítt az est fellépői közül, bár érdekes, hogy az MDF vezető politikusa egyáltalán tiszteletét tette a pártját szorgalmasan ekéző hetilap rendezvényén.

Wittner Máriának a "proletárdiktatúra langymeleg kocsonyájáról" (esetleg pocsolyájáról, annak még értelme is lenne) szóló rövid eszmefuttatása után az est fővédnöke, Orbán Viktor következett volna, de őt kampányturnéja megakadályozta abban, hogy együtt ünnepeljen rajongóival. Üzenetét Haeffler András olvasta fel, amely szerint a kormány az általa kiszabadított bűnözőkkel fenyegeti a nemzeti érzelmű polgárokat. Teljes sötétség; a teremben csak Orbán projektorra vetített portréja látható, a közönség tapsol (ezúttal nem felállva), majd lézershow következik, a sugarak a Hajrá Magyarország! szlogent rajzolják a karzatra, felcsendül a Listen to Your Heart. Radikális eklektika.

A szünetben nyugtázzuk Bognár László MIÉP-alelnök, Sasvári Szilárd és Usztics Mátyás jelenlétét, hosszan legeltetjük szemünket Pataki Attila szürreális ruházatán. A húszperces feltöltődés után jön az est fénypontja, az elmúlt hetekben a szó szoros értelmében parkolópályára kényszerült

Sajtóklub

közép-európai turnéjának következő állomása, ezúttal Lovas István nélkül, Bayer Zsolt, Bencsik András, Molnár Tamás és Tóth Gy. László részvételével.

(Az előző rész tartalmából: a nagytermészetű István ráborítja az asztalt televíziós főnökére, aki válaszul egész csapatát lapátra teszi. Zsolt új tévécsatornák tömkelegéről álmodozik, ötletét az akciócsoport menedzsere, Viktor is támogatja. István és András legszívesebben az utcára vinnék rajongóikat, hogy újra képernyőre kerülhessenek, Viktor szokása szerint habozik. Ezért Tamás és István megfeddik őt, Zsolt azonban szilárdan kiáll a menedzser mellett. Az öt jó barát Ausztriába menne haknizni, ám a helyi hatóságok izraeli ügynököknek vélik, és az országhatárig kergetik őket. Mivel itthon a széles néptömegek nem kelnek föl, hogy a vállukon vigyék be a csapatot a békásmegyeri kábeltévé stúdiójába, István úgy érzi, időre van szüksége, hogy átgondolja a helyzetet, és külföldre utazik családjával. Vajon együtt marad-e a csapat a bohém világpolgár nélkül? Pénteken erre is fény derült...)

A Sajtóklub tagjai Lovas nélkül is hozták a formájukat, sorra durrantak a szokásos panelek: apró buzizás itt, csipetnyi cigányozás ott, a nagyrészt drága pénzen karbantartott középkorú felsőpolgárokból álló közönség önfeledten szórakozott; a belépőért ezúttal nem járt zsidózás. Tóth Gy. László a "nem létező baloldali értékekről" hablatyolt, "a jobboldaliságukat szégyellő pártokat" osztotta (Herényi Károly valószínűleg nagyokat csuklott közben), majd a két kereskedelmi televízió székházának "lebombázását" javallta az egybegyűlteknek. Bencsik (Orbán nyomán) az "értékes és intelligens Európáról" értekezett néhány perccel később (melynek a lebombázott tévészékházak nyilván szériatartozékai), Bayer pedig a világmédia közeli bukásáról és az atlanti kultúrkör fiataljai körében máris érlelődő nemzeti reneszánszról vizionált. Megkapta a magáét az Egyesült Államok, a hanyatló Róma kiköpött mása, melynek Zsolt a jelek szerint sohasem bocsátja meg az útifilmrendezés terén néhány éve elszenvedett fájdalmas kudarcát.

A befejező blokk

nyitányaként Sasvári Sándor sikoltott el egy részletet a Jézus Krisztus szupersztárból, majd Raksányi Gellért némi magánjellegű ripacskodás után magából kikelve ordította, hadonászta el a Szózatot. Beregszászi Olga művésznő ezúttal nemcsak énekhangjával, de tánctudásával is elkápráztatta a sokadalmat, most sem hagyva ki repertoárjából a Horthy Miklós katonája vagyok című nótát, a néhai kormányzó nevét itt-ott Orbán Viktoréval helyettesítve. Mindez azonban könnyed előjátéknak bizonyult Usztics Mátyás szerepléséhez képest. Minden magyarok Hunyadi őrmestere új oldaláról mutatkozott be, midőn közkinccsé tette Miért a hagyomány? című, az emberi történelmet a nukleinsavaktól a globalizációig felölelő dolgozatát, melyből nem hiányozhatott néhány "értéktelen és magyarellenes reggeli rádióműsor" és az "amnéziás Európa" leanyázása, illetve a németeknek az "ötmilliós török vendégmunkáshaddal vívott csendes élethalálharca" és a hazánk százötven éves török megszállása közötti párhuzam nyilvánvalóvá tétele. Szó esett még a "jelenkori Habsburgok, elfajzott szabadkőművesek, kettős és hármas állampolgárok" aknamunkájáról, valamint arról a szomorú tényről, hogy "nem tudunk köszönni", de ez már visszavezet a nukleinsavakhoz. Ennek Pataki Attila érkezése vetett véget, aki előbb playbackről lenyomott két Edda-klasszikust (a felénél mindkettőt megunta és abbahagyta), majd a Táltos-örökség című nótára pogózott egyet Bencsik Andrással, vidám perceket szerezve a krónikásnak.

Az idegőrlő kultúrprogram után Haeffler színpadra szólította a Demokrata munkatársait, akik méltán büszkék lapjuk példányszámára, amelyet az elmúlt tizenkét hónapban megháromszoroztak. Az Orbán Viktor elévülhetetlen segítségével elért siker azonban nem feledtetheti, hogy a Demokrata hasábjain (példának okáért) egy Gazdag István nevű ember hónapokon keresztül zsidózhatott anélkül, hogy bárki szóvá tette volna (mire a főszerkesztő észbe kapott, a szerző a harmadik birodalom rehabilitálásánál tartott); ahogy azt sem, hogy a lap kiadója, a Magyar Ház Alapítvány az elmúlt években többek között a legendás Mónus Áron Összeesküvése, a Bolsevizmus Mózestől Leninig, címlapján a Szálasi kivégzését ábrázoló Vádló bitófák, valamint A hatmillió zsidó mítosz nyomában (sic!) című alapművek kiadásával közelítette hazánkat az "értékes és intelligens Európához". E kiadónak dolgozott Orbán Viktor, midőn a Demokrata előfizetésére buzdította híveit, amiért még akkor is szégyellhetné magát, ha sikeréért elnyerné az év termékforgalmazója címet.

Gavra Gábor

Szüret extra

VÁLTSUNK F´POLGÁRMESTERT!

ELÉG VOLT!

A 12 ÉVES DEMSZKY DIKTATURÁB"L

DEMSZKY GÁBOR sok éve MÁNIÁKUS-DEPRESSZI"BA szenved és állandó orvosi kezelés alatt áll!!

Depressziójára erős gyógyszereket szed, munkatársait és alkalmazottait állandó rettegésben tartja!

Magánélete teljesen rendezetlen!

Demszky az elmúlt 12 évben minden kormánnyal haragban állt!

Uralkodása alatt 200 000 személy hagyta el Budapestet!

Mindenhol zavar, káosz és fejetlenség található munkája eredményeként.

2002. IX. 11-én 100 000 Ft büntetésre ítélték!

Önnek 2002-ben egy egykori MAO-ista agitátor megfelelő személy BUDAPEST vezetésére?

(Részlet egy, a Magyar Demokrata-gálán osztogatott szórólapból)

szerző
Gavra Gábor
publikálva
2002/40. (10. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra