Medgyessy Péter országjáró körúton: Felső-Bácska élni akar!

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

- Visszaállítjuk a demokratikus jogállamot

Medgyessy Péter európai formátumú politikus. Ezt tudom, mert utána következtem soron a kiskunhalasi Csipke-ház férfivécéjében, és nem tapasztaltam semmiféle mellépisilést, maszatolást, sőt még a szappan is nedves volt, tehát a kézmosás sem maradt el. Egy fiatal demokráciában ez mindenképpen elégedettséggel tölti el a szemlélőt: van honnan és van hová. Unokáink már szinte nap mint nap fognak értelmesen beszélő vagy karbantartott fogsorú politikusokat látni.

"A Mikire vigyázni, mert még nem rendezte a dolgokat, és még újabb embereket próbál befűzni! (izsáki károsultak!)"

(SMS-apróhirdetés, Petőfi Népe)

Medgyessy Péter 20 nap alatt bejárt 18 megyét, méghozzá úgy, hogy naponta egyet zavart le, átlagosan 5-6 helyszínt érintve. Március 14-én Bács-Kiskun volt soron.

A megye arról híres, hogy eddig mindhárom választás során eltalálta a győztest, azaz ´90-ben az MDF-re, ´94-ben a szocikra, ´98-ban pedig a Fideszre szavazott.

Ez talán nem jelent semmit, de mutatós így, a cikk elején.

"Ágasiak, mire jó ez a névtelen civakodás? Gyerünk a falugyűlésre, és szemtől szembe. Hajrá! Vagy nincs merszetek? Én ott leszek!"

(SMS-apróhirdetés, Petőfi Népe)

Megpróbáltam felkészülni a túrára, de a neten fellelhető források nem sok segítséget adtak. A www. felegyhaza.hu nem reklámozza a miniszterelnök-jelölt látogatását, de ami még meglepőbb, a www.medgyessy.hu sem ad arról tájékoztatást, hogy hol és mikor kampányolnak a megyében.

Pedig a stáb sokat fejlődött az utóbbi négy évben. Fehér mikrobuszok, nemzetiszínű és MSZP-s dekorációval, plusz az embereken medgyessy.hu feliratú turnédzseki. Ezért is lehet, hogy amikor Kiskunfélegyházára érkezünk, és meglátjuk a fehér mikrobuszok körül sertepertélő bordódzsekiseket, először valami jelentősebb tömegszerencsétlenségre gondolunk, de aztán feltűnik, hogy senkinek sem lóg ki a füléből sztetoszkóp, úgyhogy közelebb megyünk.

A főtéren türelmesen gyülekezik pár száz ember, a helyi MSZP-irodában Medgyessy Péter beszél a meghívottaknak. Fáradtnak látszik, de jól tartja magát, fejből ígér. Amiket mond, már ismerjük innen-onnan: 13. havi nyugdíj, ingyenes jogosítvány, óvodai, általános iskolai étkeztetés, számítógép-kezelői ismeretek, gyed és nyugdíj a nagyszülőknek, szociális izék.

Hihetően hangzik, de ez a minimum, ha már ígérni sem tudna hitelesen, még nagyobb lenne a baj. Nagyjából körvonalazódik szövege alapján a komancs taktika: megtartani a Fidesz kedvezményeit, de kinyitni azokat lefelé, hogy ne csak a yuppie-k vehessenek fel kölcsönt, hanem azok is, akik rászorulnak. Ja, majd meglátjuk, mit lehet erre mondani, nekem már minden déja vu.

Kint a téren Petőfi Sándor szobra áll, meg a helyi ráérők, akik csütörtök reggel fél 11-kor nem dolgoznak, hanem miniszterelnök-jelöltet hallgatnak. Sehol az ellen, nincs egy megveszekedett Sztálin=Rákosi=Medgyessy tábla. Tulajdonképpen mázlija van, hogy ilyen bonyolult vezetéknevet örökölt, ez jelentősen visszaszorítja a MIÉP-es megnyilvánulásokat. Körbenézek, hogy nincs-e valahol olyan idős hölgy, akit rá tudnék venni egy kézcsókra, de a fotós jelzi, hogy már megvan a kép, mehetünk tovább.

Nem várjuk meg a koszorúzás végét, hanem előreszáguldunk Kiskunhalasra, ahol a Csipke-ház ad otthont a következő rendezvénynek. Negyvenvalahány kilométer, miközben a táj körülbelül annyira izgalmas, mint egy kedélybeteg fikusz. A 239. Petőfi-szobornál jobbra fordulunk, és még látjuk, ahogy az út mentén lovakra alkudoznak néhányan egy teherautó mellett. Az alku tárgya nem nagyon mutat életjeleket, de kétségkívül áll, ha nem is nagyon.

"Andika! Igazad van, jók a volános buszsofőrök! Nekem Matyikám volt a legjobb! Én már tapasztaltam, másban is kitűnő! Vágyakozó volt barátnője: telefonkalóz!

(SMS-apró, Petőfi Népe)

A halasi Csipke-ház rendezett, takaros épület; a büfében egy rettenetesen másnapos fiatalember rendezgeti a poharakat, az asztalokon pogácsa, a falakon bekeretezett csipkék. A halasi csipke baromi drága, egy tenyérnyi pillangó 42 ezer forint. Errefelé már elég rég verik a csipkét, de a Fidesz egyelőre nem használta ki az alkalmat, hogy ezt az MSZP-re kenje.

Amikor a konvoj befut, felélénkülnek az emberek, mire Medgyessy Péter beér a terembe, a stáb már felállítja a hátteret és kitűzi a zászlókat. Magyar zászló, MSZP-s zászló, EU-zászló. Első körben a helyi média teheti fel kérdéseit, majd a meghívottak hallhatnak pár szót a térséget illető tervekről, végezetül pedig a szabadtéri színpadon mondja el a miniszterelnök-jelölt programjának fő téziseit.

Az újságírók nem túl vehemensek, pedig jelen van az állítólag fideszes beállítottságú Halasi Hírnök is. Medgyessy Péter kifejti: körútjának célja, hogy "emberileg és fizikálisan is megfogható legyen egy politikus", de csak én kezdek el vigyorogni, a többieknél simán átcsúszik a megjegyzés, úgy látszik, megszokták már.

Miközben a meghívottak tájékoztatása folyik, én arra próbálom rávenni a stáb egyik tagját, hogy szerezzen nekem egy turnédzsekit, mert ebben szeretnék elmenni a választások éjszakáján a MIÉP-buliba, esetleg kiegészítve egy narancsos pólóval és egy kisgazda bézbólsapkával. Bizonytalan ígéretet kapok.

A harmadik kávé után már majdnem embernek érzem magam, de biztos, ami biztos, megeszek vagy negyven pogácsát is, mert senki sem tudja elmondani, milyen meszsze van a következő helyszín, Jánoshalma. A pogácsa egészen kiváló, tele szájjal hallgatom az előtérben az etióp kisgyerekről szóló vicceket, és várom, hogy sor kerüljön a szabadtéri beszédre.

Kezd hasonlítani a dolog egy Halász Judit-koncertsorozatra, persze Ákom-Bákom és Micimackó nélkül. Medgyessy - bár nem áll jó szónok hírében - nem ismétli mechanikusan önmagát, az ígéretcsomagot mindig a jelenlévők szemrevételezése alapján csomagolja be, mondatai rendezettek, előadása kicsit fáradt, de nem fásult. A közönség derékhadát alkotó nyugdíjasok kétszer is eltapsolják magukat, amikor az őket érintő kérdésekről esik szó, majd körbeveszik a jelöltet, és emberileg, valamint fizikálisan is megfogják.

""magyarnak üzenném: sok Szabadszállás környéki ember szenved egy helyi befolyásos család miatt!

Lásd: 1999-2000-es borpénzek!

Noname"

(SMS-apró, Petőfi Népe)

A Jánoshalma felé vezető úton a konvojjal együtt előzgetjük a lovas kocsikat, és szorítunk, hogy üres tankkal is beérjünk Felső-Bácska szívébe. Jánoshalma központjában leparkolnak a buszok, és idős emberek egy csoportja minden átmenet nélkül citerázni kezd.

A helyi MSZP-s jelölt Tabajdi Csaba, akinek már rég meg kellett volna kezdeni a tömeggyártását plüsskivitelben, mert a gyerekek megőrülnének érte.

"Felső-Bácska élni akar!" - dörgi a mikrofonba, egy lóarcú nyugdíjas pedig döbbenten néz. ´ a motorját szeretné betolni a lépcsőházba, és nem érti, hogy miért pont a kapuja előtt akar Felső-Bácska bármit is csinálni. A citerázó parasztok viszont bólogatnak.

Tabajdit magával ragadja a szónoki hevület, érzékletesen ecseteli a felső-bácskai nép problémahalmazát, majd a tetőponton azt zúgja a hallgatóságnak: "Trianon az ország közepéről odatapasztotta ezt a vidéket a térképhez!" - ami annyira megragad, hogy erősen elgondolkozom rajta, és rájövök, ennél plasztikusabb hülyeséget még nem hallottam, pedig nemrégiben Miskolcon jártam a Kocsonya Fesztiválon, és ott a Favágók is felléptek.

Mező Gizella, a turné sajtófelelőse elmondja, hogy a Bács-Kiskunban tapasztalható nyugalom országszerte jellemezte az előadásokat. Sehol egy tojás, sehol egy torta, csak egyszer jelentek meg két kiló naranccsal páran, de őket a helyiek lebeszélték az akcióról. Pedig nem is volt túlbiztosítva az esemény, testőrök, ha voltak, nem látszottak a rendezvényeken, az érdeklődők tényleg megtapogathatták Medgyessy Pétert, és dedikáltathatták vele a frissen kiosztott füzetet, ami az Egyetértésben a nemzettel címet viseli.

"Áldott szeretettel köszönjük Ádámné Erzsikének, hogy Ágason, a központban már a tél kezdetére a látványos, szép buszvárót az utazók részére felépíttette.

Didergő"

(SMS-apró, Petőfi Népe)

Nem várjuk meg, míg az összegyűltek újból spontán citerázásba törnének ki, úgyhogy megkíséreljük megtervezni a hazavezető utat. Valamiért Soltvadkert felé indulunk, ahol teljesen értelmetlenül, mégis emblematikusan ácsorognak az unatkozó kurvák a padkán. Szépek és fiatalok is vannak köztük, még mosolyogni sem felejtettek el, bizonyítva ezzel is, hogy Felső-Bácska élni akar. Soltvadkert előtt pár kilométerrel egy megfáradt pongyolás asszony üldögél az út mentén egy keréken, miközben az utánfutó többi része az út közepén fekszik. Nem izgatja, hogy elakadásjelző hiányában majdnem belerohanunk, de azért a meglepetések elkerülése végett háttal helyezkedik el az érkező forgalomnak. Sikerül lelassítanunk, én pedig elképzelem, hogy az erre haladó konvoj megáll, Medgyessy Péter átadja a helyét a pongyolás nőnek, és leül a kerékre, amíg a sárga angyal megérkezik.

Para-Kovács Imre

Egyetértésben a nemzettel

(Címszavak)

- Végrehajtjuk a közigazgatási reformot

- Megerősítjük a munkavállalók jogait

- Megteremtjük a szociális biztonságot

- Valódi egészségügyi reformot hajtunk végre

- Európai színvonalra fejlesztjük az oktatást

- Virágzó mezőgazdaságot teremtünk

- Kiemelt figyelmet fordítunk a környezetre

- Méltó körülményeket teremtünk az értelmiség számára

- A magyar kisebbség érdekében javítjuk viszonyunkat a környező államokkal

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra