Medgyessy Péter pályaképe: Vissza a főáramba

szerző
Csák Csongor
publikálva
2001/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Medgyessy Péternek mindig is határozott elképzelései voltak arról, hogy életének adott szakaszaiban hol legyen, és mivel foglalkozzon - meséli róla egyik ismerője, aki tréfából hozzáteszi: az MSZP várható miniszterelnök-jelöltje még azt is elérte, hogy Budapesten jöjjön a világra. Szülei ugyanis erdélyiek; Kolozsváron jogi egyetemet végzett édesapját az 1940-es második bécsi döntést követően - mint jó nevű közellátási szakembert - csábítják fel Budapestre, ám hét évvel később magyar kereskedelmi tanácsosként Bukarestben találja magát. Ide természetesen követi felesége és alig ötesztendős fia, aki az utcán, játszótársaitól sajátítja el a román nyelvet, majd - a hagyományos iskolai keretek között - a franciát (lásd A francia hagyaték című keretes anyagunkat).

Medgyessy Péternek mindig is határozott elképzelései voltak arról, hogy életének adott szakaszaiban hol legyen, és mivel foglalkozzon - meséli róla egyik ismerője, aki tréfából hozzáteszi: az MSZP várható miniszterelnök-jelöltje még azt is elérte, hogy Budapesten jöjjön a világra. Szülei ugyanis erdélyiek; Kolozsváron jogi egyetemet végzett édesapját az 1940-es második bécsi döntést követően - mint jó nevű közellátási szakembert - csábítják fel Budapestre, ám hét évvel később magyar kereskedelmi tanácsosként Bukarestben találja magát. Ide természetesen követi felesége és alig ötesztendős fia, aki az utcán, játszótársaitól sajátítja el a román nyelvet, majd - a hagyományos iskolai keretek között - a franciát (lásd A francia hagyaték című keretes anyagunkat).

Bukarestből 1950-ben térnek vissza a magyar fővárosba, amikor négy nyelvet beszélő apját a Külkereskedelmi Minisztérium hazarendeli. Mivel a családfő egyre nehezebben viseli ezt az időszakot, amikor nem annyira a hozzáértés, mint inkább a hűség számított, 1951-ben kirúgják az államapparátusból. A munka nélkül töltött néhány hónapot követően előbb előadóként helyezkedik el egy vállalatnál, majd (Medgyessy szerint talán a viszonylagos jómódot követő szerény életkörülményeket megelégelve) gondol egyet, és néhány hónapos intenzív nyelvtanulást követően egy akkori hiányszakmát választ: orosztanár lesz, akinek - feleségével egyetemben - az a vágya, hogy a Petőfi Gimnáziumban érettségiző fiukból orvos legyen. "Ehhez azonban nem volt gusztusom" - emlékezik vissza Medgyessy, aki inkább a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemre jelentkezik, mivel a gazdaság és a történelem mindig is foglalkoztatta.

Be a szervezetbe

Az első próbálkozás kudarccal végződik. Mint mondja, nem tudta ellentételezni a tudásával, hogy nem munkás- vagy parasztcsaládból származik (akkoriban a jó pedigré pluszpontokat jelentett a felvételin). A hiányzó egy pont ára egy év segéd-üzletkötősdi a Ferunion nevű vállalatnál, ám öt évvel később - a közgáz elméleti-politikai gazdaságtan szakirányának elvégzését követően - már a Pénzügyminisztérium (PM) közgazdasági és költségvetési főosztályának a munkatársa.

Egyik volt kollégája szerint Medgyessy a PM-ben kigondolt gazdasági reformkísérletekben egyértelműen pozitív szerepet játszott, gondolkodásmódja hamar elnyerte akkori főnöke, Faluvégi Lajos tetszését. A későbbiekben pénzügyminiszterként is tevékenykedő Faluvégi - akit Kupa Mihály, az Antall-kormány pénzügyminisztere szintén tanítómesterének vall - amolyan csendben lázító típus volt: tanítványait a nyugati szakirodalom tanulmányozására buzdította, de Marx műveinek "felvilágosult" olvasására is rávezette őket. A reálszférát mozgató pénzvilág újrafelfedezése megmozgatta az elméket, nem csoda, hogy Medgyessy 1972-ben írt disszertációja is a pénzügypolitika egyes összefüggéseiről szól. Az értekezés egyik bírálója - miután megállapítja, hogy Medgyessy "fejtegetéseit az elmélet és a gyakorlat fölényes ismerete jellemzi" - feddőleg jegyzi meg: "Nem kívánatos, hogy a tervutasítások hatásához egykor fűzött túlzott reményeket az indirekt irányítási rendszerben más eszközök (...) hatásához fűzött túlzott remények váltsák fel." Medgyessy szerint túlzás lenne azt állítani, hogy Faluvégi kifejezetten liberális nézeteket vallott. Esetleg annyiban illett rá a liberális jelző, hogy mindenre nyitott volt, és hagyta gondolkodni a beosztottjait.

A minisztériumban fokozatosan lépdel fölfelé a ranglétrán, 1982-ben már miniszterhelyettes, 1986. december 30-án pedig a tárca vezetője. A következő évben a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának tagja, a Gazdasági és Tervbizottság elnöke lesz, majd Grósz Károly akkori kormányfő miniszterelnök-helyettesnek nevezi ki. Utóbbi miatt többen úgy gondolják: Medgyessy második emberré emelésével Grósz azt hálálta meg, hogy a pénzügyminiszter felszámolta a gazdasági megújulás papírra vetésében jeleskedő Pénzügykutatási Intézetet.

Akadnak, akik a mai napig megbocsáthatatlannak tartják, hogy az értékek és a személyes érdekek ütközésekor Medgyessy habozás nélkül az utóbbiakat választotta, mások súlyos jellemhibának tartják, hogy Grósz egyetlen szemvillanására becsukta a magyar gazdaság akkor még javában készülődő reformjainak első számú műhelyét. Egyik közeli ismerőse ezzel szemben úgy véli: a lázadó intézet végleges megzabolázása politikai elvárás volt Medgyessyvel szemben, igaz - teszi hozzá csendben -, a pénzügyminiszter mondhatta volna, hogy fütyül politikai karrierjére.

Második a sorban

Medgyessy a Pénzügykutatási Intézettel történteket azon kevés dolog közé sorolja, amiket megbánt. A rossz lépés kiváltó oka az volt, hogy az intézetben készült tanulmányok miatt a PM vezetését állandó politikai támadások érték, s ebben a helyzetben a miniszter azt gondolta: előre menekül az igen erős politikai nyomás alól, s megőrizve az intézetben dolgozó társaság magját, átmenti őket egy tárcán belüli osztállyá. Ez a PM integráns részeként természetesen nem élvezett volna akkora függetlenséget, mint korábban, de az emberek mégis maradhattak és dolgozhattak volna. Medgyessy belátja, hogy sem maga a döntés, sem pedig a megvalósítás módja nem volt szerencsés; az érintettek közül többen azóta sem bírtak felülkerekedni jogosnak vélt sértődöttségükön. Ugyanakkor egyfajta békejobbként értelmezte, hogy őt kérték fel a kilencvenes években a pénzügykutatósok által a hőskorban írt egyik munka reprintjének bemutatására.

Medgyessy határozottan cáfolja, hogy a történetnek köze lenne miniszterelnök-helyettesi kinevezéséhez. Ezt az előrelépést azért sem tekinti jutalomnak a Pénzügykutatási Intézet megszüntetéséért, mert mint mondja: akkor már egy felfelé ívelő pályán volt; az akkori politikai vezetés ugyanis belátta, hogy új emberekre van szükség, olyanokra, akik tudják, mi a piacgazdaság.

E politikai vezetés vezéralakja a Kádár Jánost felváltó, nála jóval nyitottabb világképű Grósz Károly, akiben volt egyfajta vágy arra, hogy valami más történjen - emlékszik vissza volt helyettese. Szerinte a rendszerváltás üteme nem lett volna olyan gyors, ha nincs Grósz, aki ugyan a velejéig kommunista volt, de tényleg akart valami újat. Az 1987 őszén meghirdetett adóreform például a maga nemében páratlan volt a keleti blokkban, azzal együtt, hogy kilenc évvel később (az Országgyűlés gazdasági bizottságában, pénzügyminiszteri kinevezése előtt) Medgyessy megengedi magának az öniróniát ezzel kapcsolatban: "Alapvető problémát látok a személyi jövedelemadó rendszerében (...); a sok toldozgatás-foldozgatás (...) és talán az induló rendszer hibái következtében is, amihez volt némi közöm, azt gondolom, hogy ez ma nem igazán működőképes rendszer."

Bár Grószról az a hír járta, hogy nem szívleli az értelmiségieket, Medgyessyvel jó volt a kapcsolata. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy őt a kormányfő elsősorban nem értelmiséginek, hanem hivatalnoknak tekintette. Mivel Grósz tisztában volt azzal, hogy ő maga nem ért a gazdasághoz, átengedte a terepet Medgyessynek, esetleg arra gondolva, hogy helyettese az értelmiségiek körében is hitelessé tudja tenni a Grósz által kijelölt utat. Medgyessy "emberi jó viszonyként" írja le kapcsolatukat, noha a saját bőrén tapasztalta, hogy főnöke az értelmiségi családok sarjait kevésbé kedveli; 1988-ban Grósz Medgyessy helyett Németh Miklósban találta meg saját utódját (lásd Előpróba című írásunkat).

Ki a szervezetből

A tüske ellenére Medgyessy marad, és bár a kormányzó MSZMP hivatalosan nem vesz részt Nagy Imre 1989. júniusi temetésén, Némethtel, Pozsgay Imrével, Szűrös Mátyással együtt ott áll a Hősök terén az egykori magyar miniszterelnök koporsója melletti díszőrségben. Az MSZMP-ből kiváló Magyar Szocialista Pártba (MSZP) azonban nem lép be, noha szimpatizál annak törekvéseivel. Akkoriban azt nyilatkozta: "Amíg nem érzem karakterisztikusnak az elhatárolódást a múlttól és a körvonalazódó programba bele nem illő politikai erőktől, addig várok."

Kapcsolatai lehetővé tennék ugyan, mégsem néz külhoni lehetőségek után (soha nem is dolgozott huzamosabb ideig külföldön), mint mondja: kalandvágyból maradt itthon, érdekelték a várható fejlemények, de szintén maradásra ösztökélte, hogy akkoriban kötött új házasságot. Az, hogy felkérik a Paribas francia bankóriás magyarországi befektetési cégének vezetésére, egyfajta mítoszt teremt körülötte: egyes vélemények szerint Medgyessy a pártfunkcionáriusokból lett nagyvállalkozók, a politikai tőkéjüket sikerrel gazdaságira konvertálók csoportjának emblematikus alakjává válik.

A három-négy emberrel induló Paribas Hongrie Rt.-nél Medgyessy saját bevallása szerint kezdetben a privátszféra játékszabályainak gyors megtanulásával foglalatoskodott. Mások úgy gondolják, az itt eltöltött évek alatt Medgyessy tökéletesítette azon képességét, hogy mindig két lábon áll: kapcsolatrendszerét a magánszektorban oly mértékben szélesítette ki, hogy amennyiben a politikai életbe való esetleges visszatérése csak átmenetinek bizonyul, bármikor visszavonulót fújhasson.

A pénzügyminiszterség

A visszatérés lehetőségére 1994-ig kell várnia, amikor a kormányát szervező Horn Gyula az ipari tárcát ajánlja fel neki, Medgyessy szerint alapvetően politikai okokból. Úgy véli, a szocialista kormányfő egy párton kívüli gazdasági szakembert keresett, mivel egyedül gyengének érezte magát kormánya első pénzügyminiszterével, Békesi Lászlóval szemben. Medgyessy hosszas töprengés után állt kötélnek, hiszen kezdetben nem akart visszatérni a politikába, ám végül a feladat súlya (az ipari tárca egyrészről az Európai Unióhoz való csatlakozást készíti elő, másrészről pedig a gazdasági struktúra átalakításának vezető intézménye) meggyőzte. Ezek után meglepetéssel értesült a rádióból, hogy Pál László az ipari miniszteri cím várományosa. Bár az eljárást Medgyessy természetesen rossz néven vette, a súlyos autóbalesetének következményeit akkoriban még viselő Horn mentségére írja, hogy felterjesztette szavazásra a nevét. A miniszterelnök javaslatát azzal vetették el, hogy olyan ember kell a tárca élére, aki 1990 és 1994 között is az MSZP sorait erősítette.

Medgyessyt - mintegy kárpótlásul - 1994 nyarán az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnök-vezérigazgatójává nevezik ki. Két dolgot érzett fontosnak és tartott be kőkeményen - idézi föl az ott töltött időszakot: az intézmény valóban a gazdasági szerkezet átalakítását szolgálja és ne pártfeladatokat lásson el, illetve azt, hogy jövedelmező legyen. Makrogazdasági érdeklődését kielégítendő - az MFB erre nem a legmegfelelőbb terep - tanácsadó testületet hoz létre a miniszterelnök mellett, ennek azonban mindössze két ülése volt. A fiaskó oka Medgyessy szerint az, hogy Horn nem gondolta komolyan ennek a működtetését, miután az MSZP-ben többen azzal támadták, hogy a testületet Békesi befolyását ellensúlyozandó hívták életre. Az MFB-ben sem sikerül szétválasztani a fejlesztési és a privatizációra szánt befektetési tevékenységet, ám ennek egyik oka, hogy Medgyessy 1996 tavaszán ismét felkérést kap, ezúttal a pénzügyminiszteri poszt betöltésére.

Némi unszolást követően beadja a derekát, sőt az MFB-től járó végkielégítésről - ami a bankkal annak idején kötött szerződés értelmében járna - is lemond. (E gesztusnak akkor azért is volt jelentősége, mert Medgyessy elődje, Bokros Lajos - aki a Budapest Bank éléről költözött a József nádor térre - élt a szerződésében rögzített, többmilliós végkielégítéssel; ez a bank privatizációja körüli feszült légkörben nagy vihart kavart.) Cserébe viszont kért egy papírt, miszerint ha pénzügyminiszteri megbízatása bármikor lejár vagy megszakad, visszatérhet az MFB vezérigazgatói székébe, és visszaválasztják a bank igazgatóságába is; amennyiben mégsem, úgy jár neki a végkielégítés.

Azt már a jelölése kapcsán megkerülhetetlen meghallgatásokon a parlamenti bizottságok előtt is egyértelművé tette: miniszterként 1998-tól semmilyen körülmények között nem folytatja. Akkoriban úgy gondolta: ha a szocialisták megnyerik a választásokat, visszamegy az MFB-be, elvégre akkor, amikor elfogadta a pénzügyi tárca vezetését, két feladatra vállalkozott. Az egyik a Bokros-csomaggal fémjelezhető stabilizációs periódus utáni konszolidáció levezénylése (ezt a szakma egyik nagy öregje úgy fogalmazta meg: a konfrontációs politikát a szimpatikus szigor követte). Medgyessy úgy véli: ahhoz, hogy a Bokros-féle terápia hasson, kemény utókezelésre volt szükség; egy olyan periódusban kellett keményen fogni a gyeplőt, amikor már mindenki szeretett volna fellélegezni, hogy túl vagyunk a nehezén. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága előtt 1996 februárjában kijelentette: azért hangsúlyozza elődeinél jobban a gazdasági növekedés kérdését, "mert volt előttem egy Bokros Lajos". Ugyanott Bokros módszereinek kritikájától sem riad vissza: "Nem lehet süket fülekkel ülni egy beszélgetésen, és azzal a szándékkal elmenni, hogy én úgysem tudok mást mondani, mint amit már előre elhatároztam." Másik vállalása - aminek megvalósításához szintén szabad kezet kért és kapott Horntól - az államháztartási rendszer legalább egy elemének a korszerűsítése: így jött létre a hárompillérű nyugdíjrendszer.

A Horn-kabinet utolsó évére, a választásokra készülődve lazulni látszott a költségvetési szigor. A számok mellett ezt leginkább az akkori kormányfő hangzatos ígéretei tették egyértelművé. Medgyessyt saját bevallása szerint ez az időszak azért zavarta, mert azt gondolta: a magyar gazdaság nincs olyan jó állapotban, hogy az állam megengedhetné magának a lazítást. Igaz, nincs olyan kormány a világon, amelyik a választások előtt ne enyhítene a szigoron - teszi hozzá. Mindezek dacára a szocialisták vesztettek 1998-ban, ezért Medgyessy nem tért vissza az MFB-be. Úgy érezte, semmi értelme egy-két hétre odamenni, ráadásul másodízben is lemondott a végkielégítésről, mert nem akarta magát felesleges támadásoknak kitenni. Három évre ismét visszavonul a magánszférába, de ezúttal a saját útját járja (lásd Önerőd című keretes írásunkat).

Jelöltségre várva

Mivel a kormányváltás óta az MSZP életében legfeljebb a párt vezetésének címzett kritikáival vétette magát észre, sokakat ért meglepetésként Medgyessy feltűnése a szocialisták kormányfőjelöltjeinek sorában. Az esélyek latolgatása helyett - hiszen a Medgyessy-Orbán-párharc előtt előbbi jelölését még az MSZP nyár eleji kongresszusának is el kell fogadnia - álljanak itt a politikusok népszerűségének alakulását felmérő Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet adatai, amelyek azt mutatják, hogy Medgyessy a közepesnél valamivel közkedveltebb. Arra a kérdésre, hogy "a következő években szívesen látná-e fontos politikai szerepben", Medgyessy esetében májusban a válaszadók 59 (áprilisban 54) százaléka mondott igent, ami 2 (3) százalékponttal jobb Orbán elfogadottságánál. A felmérésben egyébként Medgyessyt mindkét korábbi riválisa megelőzi: Kovács László pártelnökkel májusban a megkérdezettek 64 (áprilisban 59) százaléka, Németh Miklóssal pedig 62 (61) százalékuk szimpatizált. Kedvezőbben ítélik meg az emberek Medgyessy második pénzügyminiszteri ténykedését. A MASMI Hungary tavalyi felmérésében a rendszerváltás utáni pénzügyminiszterek közül a tevékenysége alapján az ötös skálán 3,2-es osztályzatot szerzett Medgyessyt csak Kupa Mihály előzi meg (3,4).

Még a kormányfőjelölt szimpatizánsai között is vannak, akik tipikus második vonalbeli alkatnak tartják: olyannak, aki kormányozni tud, választást megnyerni azonban nem, mivel nem ismeri eléggé a közeget, amelyhez beszél. "Van benne valami sápadt" - fogalmazott egyik ismerőse, aki leginkább azt az átütő erőt hiányolja Medgyessyből, ami Grószban, Hornban és Orbánban közös. Az ezzel a véleménnyel szemben állók azt hangoztatják: míg Horn és Orbán pártépítő politikusok, addig jövőre az MSZP-nek másra lesz szüksége a választási sikerhez. Egy olyan személyiségre, aki az uralkodó retorikáénál finomabb hangnemben szólva tud minél több szavazatot szerezni a bizonytalanok táborából.

Csák Csongor

A francia hagyaték

Medgyessy nem tagadja, hogy az értelmiségi család szellemi háttere mellett a Bukarestben töltött időszaknak köszönheti franciás műveltségét (az újlatin atyafiságba minden erejével kapaszkodó Románia nagyon kötődött - a mai napig kötődik - a francia kultúrához, s ezt a szálat jó ideig még Franciaország nagyhatalmi ambíciói is erősítették). A francia kapcsolatok végigkísérik pályafutása során: amikor a rendszerváltás után kivonul a politikából, egy gall bankcsoport magyarországi cégének lesz a vezetője. Itt köt barátságot a leginkább a közös európai pénzügyi rendszer megteremtésében jeleskedő Raymond Barre-ral, aki azzal is beírta magát a jelenkor történelmébe, hogy 1976 őszétől - a francia gazdaság egyik nehéz időszakaszában - egy ideig saját főnökeként tevékenykedett, hiszen egyszerre volt miniszterelnök és pénzügyminiszter. Medgyessy ezen irányultsága tavaly - ha szabad így fogalmazni - beérett, hiszen ekkor megkapta a Becsületrend lovagi fokozatát.

Előpróba

Medgyessy Péter és Németh Miklós pályája hosszú időn keresztül mondhatni párhuzamosan haladt. Előbbi az államapparátusban töltött be egyre fontosabb pozíciókat, utóbbi az MSZMP-ben, de nem keresztezték egymás pályáját. Az első versenyhelyzet kettejük között akkor alakult ki, amikor Grósz utódját keresték a kormányfői székbe, jóllehet Németh állítólag nem tartotta Medgyessyt riválisának, mivel úgy vélte: nincs meg az a politikai hátszele, ami neki igen. Medgyessy szerint viszont az akkori pártvezetésben komoly dilemma volt a választás. Az értelmiségi habitushoz közelebb álló Aczél György például Medgyessy mellett szállt síkra, ezzel szemben a "munkásgyökerekkel" rendelkező Grósz Némethet támogatta. Végül 1988. november 24-én Némethet választják meg miniszterelnöknek, aki az akkori adatok tanúsága szerint kevésbé közismert, mint Medgyessy (utóbbi 82 százalékos ismertségével szemben mindössze 67,6 százalékkal dicsekedhet), ennek ellenére 5,5 százalékponttal népszerűbb, mint vetélytársa. Igaz, Németh 66,4 százalékos eredményével elmarad Grósztól (70,94 százalék), illetve Kádártól (70,37 százalék).

Önerőd

Medgyessy közvetlenül az 1998-as kormányváltás után feleségével saját céget alapít, a Medgyessy Tanácsadó Kft.-t, de - hogy csak a fontosabb tisztségeit említsük - megválasztják az Inter-Európa Bank Rt. igazgatóságának elnökévé, igazgatósági tag lesz az Atlasz Biztosító Rt.-ben és a Magyar Cetelem Bank Rt., illetve a Guardian Hunguard Üvegipari Kft. felügyelőbizottságában (fb) is feltűnik a neve (a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint egy személy legfeljebb három cégben lehet ügyvezető vagy igazgatósági tag; az fb-tagságra nincs korlátozás). A számos társadalmi funkciót is betöltő Medgyessy - akit tavaly elnökévé választott a Magyar Közgazdasági Társaság - ez év elején hazai és külföldi befektetőkkel közösen innovációfejlesztő társaságot gründolt.

szerző
Csák Csongor
publikálva
2001/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra