„Meglepődnek a választók, hogy kampányidőszakon kívül is ott vagyok közöttük”

Belpol

Vajda Zoltán hátrányból fordítva, a külföldön és az átjelentkezéssel leadott szavazatok megszámolása után győzte le Szatmáry Kristófot, a helyi fideszes polgármester azóta még csak nem is köszön neki. Az újonc képviselőből rögtön a költségvetési bizottság elnöke lett. Azt mondja, a parlamenti és parlamenten kívüli politizálás nem vagy-vagy kérdés.

magyarnarancs.hu: Kevesebb mint 500 szavazattal nyert a fideszes Szatmáry Kristóf előtt a XVI. kerületet és Alsórákost magában foglaló választókerületben. Előzetesen azzal számoltak az ellenzékben, hogy simán meglesz az összes budapesti körzet. Számított rá, hogy ennyire szoros lehet a verseny?

Vajda Zoltán: 38 szavazat mínusszal zártuk április 3. tragikus vasárnap estéjét, végül nagyjából 1 százalékponttal nyertem, míg 2018-ban Szatmáry Kristóf kevesebb mint 2 százalékponttal előzött meg. Valóban lehetett volna simább a győzelem, előzetesen azt gondoltuk, hogy meglesz Budapest és még legalább 20-30 körzet, ehhez képest egy körzetet a fővárosban is elveszítettünk, vidéken pedig csak két helyen tudtunk nyerni.

Az országos eredmény fényében végtelenül büszke vagyok a helyi győzelemre, hiszen ez alapvetően egy fideszesnek tartott körzet volt, sok választó is ekként könyvelte el. Szatmáry Kristóf is nehezen hitte el, hogy kikapott, április 3-án már elkezdte kommunikálni a győzelmét, aztán a külföldi és átjelentkezéses szavazatok megfordították az állást.

magyarnarancs.hu: 2018-ban kevesebb mint ezer szavazattal végzett Szatmáry mögött, de akkor nem volt összefogás, jobbikos és LMP-s jelölt is indult ön ellen, akik elvittek összesen kilencezer szavazatot. Úgy tűnik, ezeknek a szavazóknak csak a kisebbik része állt be most ön mögé. Ebben a körzetben is megdőlt az a tétel, hogy az ellenzéki pártok szavazói összeadhatók?

Vajda Zoltán: Nem lehet tökéletesen összehasonlítani a 2018-as és a 2022-es eredményeket, most nyolc jelölt volt, az ISZOM és egy álcivil szervezet is próbálta megtéveszteni a választókat, és el is vittek valamennyi szavazatot. Ezzel együtt egyértelműen kiderült, hogy nem lehet vegytisztán összeadni a különböző ellenzéki pártok szavazóit.

Utólag könnyen okos az ember. Visszagondolva én is azt mondom, hogy

legkésőbb az előválasztás utáni pillanatban észre kellett volna vennünk, hogy eltűntek a jobbikos szavazók.

Ennek helyben is voltak jelei, nyilván nem ismerünk mindenkit, de a politikailag aktív embereket azért igen, és ha jobban figyelünk, megérezhettük volna ezt a tendenciát. A helyi Jobbikkal ugyanakkor kiváló a kapcsolatom, és mélyreható elemzésbe sem szeretnék bocsátkozni néhány héttel a választás után.

magyarnarancs.hu: Mikor vesztek el azok a szavazók, akik elpártoltak az ellenzéktől? Egyesek szerint az előválasztás után még jól állt az ellenzék, ők a kampányt és kifejezetten az orosz-ukrán háborúra adott reakciót okolják a nagyarányú vereségért.

Vajda Zoltán: A háború biztosan megzavarta a kampányt, háborús helyzetben mindig a kormány tud cselekedni, vélt vagy valós biztonságérzetet adni az embereknek. Azt is világossá tette a háborús tematika, hogy a mindent átható propaganda ellen nehéz küzdeni, elképesztő rágalomhadjárat épült Márki-Zay Péter kiragadott mondatai köré. Rólam is terjesztettek hazugságokat, de szerencsére ezek kritikus tömegben nem bizonytalanították el a szavazókat. Ebben a ciklusban muszáj lesz valamit kezdeni a propagandával. Helyben az az egyik kiemelt tervem, hogy a két fideszes revolverlappal szemben elindítok egy saját újságot, ami a valóságról tájékoztatja a kerületi lakosokat.

magyarnarancs.hu: A Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje volt az előválasztáson, de az MSZP-frakciót választotta. Tagja még a mozgalomnak?

Vajda Zoltán: Tagja vagyok az MMM-nek és a nagyon aktív kerületi Kossuth Körnek is, miközben borzasztó büszke vagyok rá, hogy a parlamentben az MSZP-frakciónak is tagja lehetek. Az MSZP-t én választottam, elsősorban azért, mert helyben, önkormányzati képviselőként velük volt a legjobb kapcsolatom. Mostanra megismertem az országos szervezetet is, rájuk is igaz, hogy becsületes, változást akaró, igazi hazafiak. Jó emberek alkotják az MSZP-t, talán csak a márkaneve nem jó a pártnak. Olyan, mint a ma kapható Dacia – egy kiváló autó, de az emberek rossz élményeket társítanak hozzá a múltból.

magyarnarancs.hu: Mit gondol Márki-Zay Péter új projektjéről, a Civilek Pártjáról?

Vajda Zoltán: Először is meg kell dicsérnem Márki-Zay Pétert, mert emberfeletti munkát végzett a kampányban. Követett el hibákat, ez természetes, de a vereséget biztosan nem lehet az ő nyakába varrni. Szerintem fontos, hogy az országos közéletünk tagja maradjon, és azt is elfogadhatónak tartom, ha úgy érzi, hogy ehhez pártot kell alapítania – az előválasztás körüli és utáni alkudozásokat úgy élhette meg, hogy ha nincs mögötte pártszervezet, akkor nehezebben tudja érvényesíteni az érdekeit.

A pártalapítás időzítésével van csak bajom; nem szerencsés, hogy pár héttel a vereség után már erről van szó. Mindenesetre továbbra is jó kapcsolatot ápolok Márki-Zay Péterrel, jövő szombaton el fogok menni egy az új párttal kapcsolatos találkozóra, de bizonyosan nem tervezem, hogy szerepet vállalok a pártban vagy akár csak tagja leszek.

magyarnarancs.hu: A választási vereség után komoly vita volt az ellenzékben arról, hogy szabad-e parlamenti pozíciókat vállalni. Ön a kevés ellenzéki bizottsági elnök egyike lett a költségvetési bizottságban. Miért gondolta úgy, hogy el kell fogadnia ezt a pozíciót?

Vajda Zoltán: Egy előnye volt annak, hogy csak a szavazás utáni szombaton nyertem meg a választókerületemet: így valid módon maradhattam ki a vereség utáni polémiákból, egyeztetésekből. Az elején olyan javaslatok is elhangzottak, hogy nem szabad fölvenni a parlamenti mandátumot, nemcsak az alakuló ülésen, hanem általában sem. Érthető, hogy az első sokk után voltak ilyen hangok, de

egyéni képviselőként bennem egy pillanatra sem merült fel, hogy ne képviseljem a 25 ezer szavazómat és az egész választókerületet.

Azt az elvi gondolkodást már elfogadhatónak tartom, hogy a parlamentben nem kell felszólalni vagy tisztségeket vállalni, hanem helyette közvetlenül a választókerületekkel, a választókkal kell foglalkozni. Én azonban nem vagy-vagy kérdésként fogom ezt fel, helyben is aktív leszek és a parlamentben, a bizottságban is dolgozni fogok.

magyarnarancs.hu: Nem tűnik evidensnek, hogy az MSZP a nekik járó bizottsági elnöki pozíciót egy pártonkívülinek adta. Hogy sikerült ezt elérni?

Vajda Zoltán: Elkezdtem már szépeket mondani az MSZP-ről, és hogy jól működik a szervezet, azt bizonyítja, hogy nem azt nézték, kinek milyen párton belüli pozíciója van. Tudták, hogy makroközgazdász vagyok, a CEU-n végeztem, ilyesmikkel foglalkozom. Megkérdezték, először informálisan, hogy vállalnám-e a költségvetési bizottság hagyományosan ellenzéknek járó vezetését, én pedig örömmel vállaltam.

magyarnarancs.hu: Konkrétan mit tud majd elérni a bizottság elnökeként?

Vajda Zoltán: A bizottsági ülések a házszabály logikáját követik: én vagyok az elnök, de kisebbségben vagyok, bármiben le tudnak szavazni, de azt gondolom, hogy bizonyos területeket ki fogok tudni mocorogni magamnak. Nagy Márton és Varga Mihály miniszteri meghallgatására például számos kérdéssel készülök (az interjú a meghallgatások előtt, szerda reggel készült - T. Sz.), meglátjuk, hogy hagyják-e ezeket feltenni a fideszesek vagy többségi szavazással elveszik tőlem a szót.

Két cikluson keresztül voltam önkormányzati képviselő, ott is az volt a tapasztalatom, hogy a leginkább még a bizottságokban lehet értelmes munkát végezni, ott az ember kevésbé szerepel a jegyzőkönyvnek és a kameráknak.

Talán az sem mindegy, hogy bizottsági elnökként külön felhatalmazás nélkül is írhatok levelet különböző hatóságoknak, minisztériumoknak. Adatokat, információkat is kérhetek

– hátha egy bizottsági elnök adatigénylését még a NER-ben is inkább megfontolják, mint egy szimpla ellenzéki képviselőét.

magyarnarancs.hu: Az elmúlt években rutinná vált, hogy rengetegszer módosítják a költségvetést, és a rendeleti kormányzás sem segíti az átláthatóságot. Mennyire tudja megítélni egy parlamenti képviselő, hogy milyen állapotban vannak az ország pénzügyei?

Vajda Zoltán: Az sem igazán látszik, hogy mi a csuda az a költségvetés, mert az ideit már nagyságrendileg százszor módosították. Varga Mihályhoz az lesz az egyik kérdésem, hogy most, amikor teljesen felfordult a világgazdaság, tervezhetetlenek a legalapvetőbb makrogazdasági mutatók is, miért ragaszkodnak ahhoz, hogy már nyár előtt benyújtsák a 2023-as költségvetést. Normális időszakban a piac akár örülhetne is ennek, mert növeli a tervezhetőséget, de jelen körülmények között semmi értelmét nem látom. A hírek szerint mégis az a terv, hogy júliusra elfogadott költségvetés lesz, amit borítékolhatóan megint állandóan módosítgatni kell majd. Valószínűleg azért választják ezt a megoldást, mert ezzel kiüresedik maga a költségvetés és még jobban kibővül a kormány mozgástere.

magyarnarancs.hu: Az új kormányban 6-7 miniszter foglalkozik majd valamilyen módon a gazdasággal, és ott van még Matolcsy György jegybankelnök is. Mi a benyomása, ki lesz közülük a főnök, a legbefolyásosabb szereplő?

Vajda Zoltán: Azt szokták mondani, hogy mindenről Orbán Viktor dönt, de azért remélem, hogy gazdasági területen nemcsak ő fog dönteni. Azt üdvözölhetjük, hogy vannak gazdasági szakértők a kormányban, Nagy Mártont például hiteles szakembernek ismeri el a piac, ennek konkrét bizonyítéka volt, hogy amikor távozott a jegybanktól, akkor a forint egy pillanatra megbillent. Praktikus kérdéseim azért vannak az új struktúrával kapcsolatban. Ha vidéket fejlesztünk, az gazdaságfejlesztés? A költségvetési forrásokból történő fejlesztéseknél Varga Mihály csak végrehajtó lesz vagy aktívan alakítja majd a gazdaságpolitikát? Lesznek állandó egyeztetések a gazdasággal is foglalkozó miniszterek között? 

Kulcsszereplőnek Varga Mihályt, Nagy Mártont és Matolcsy Györgyöt látom. Hármójuk között híresen rossz a viszony; felelőtlenség, hogy a miniszterelnök pont egy ilyen kritikus helyzetben alakította ki ezt a felállást. 

magyarnarancs.hu: A következő években az lehet az ellenzék egyik fő kommunikációs lehetősége, hogy az elkerülhetetlennek tűnő megszorító intézkedéseket a kormány fejére olvassa. Adódik, hogy a költségvetési bizottság ellenzéki tagjaira hárul a feladat, hogy kimutassák, mely területekre jut kevesebb pénz és mennyivel. Tervezik-e már ezt a munkát?

Vajda Zoltán: Az biztos, hogy lesznek megszorítások, de az Orbán-kormány nagyon kreatív abban, hogy ezeket nem hívja megszorításoknak. 2010 után Széll Kálmán Tervnek hívták a megszorító csomagot, és a nyilvánosság leginkább azzal volt elfoglalva, hogy át kell-e nevezni a Moszkva teret. Meglesznek a felelősök is – Soros, Brüsszel, háború.

Nekünk azt kell tudnunk bemutatni a választóknak, hogy minket sokkal védtelenebb helyzetben talál ez a válság, mint régiós versenytársainkat. Az infláció például nálunk hamarabb szállt el, mint ahogy a háborús hatás jelentkezhetett volna. A hatalmas deficitünket sokkal drágábban finanszírozzuk, mint mondjuk a csehek, egy foglalkoztatottra vetítve nálunk körülbelül 150 ezer forinttal több az éves kamatterhe az államadósság finanszírozásának. Ez a piaci bizalmatlanság és az Orbán-kormány inkompetenciájának az ára. Ilyen kicsi, belátható számokat kell kommunikálni a választóknak. Ha azt mondjuk, hogy 42 ezer milliárdos a magyar államadósság, azt nehéz elképzelni, megfoghatóbb adat, hogy egy foglalkoztatott a saját adósságán felül 10 millió forint állami adósságterhet is cipel. Ilyen kommunikációt tervezek bizottsági elnökként, persze ellenzéki tagtársaimmal együttműködve.

 
Fotó: Németh Dániel 

magyarnarancs.hu: Azt ígérte, hogy a fizetése egy részét helyi közösségépítésre fordítja. Ez mit jelent pontosan?

Vajda Zoltán: A már említett kerületi újságot biztosan elindítjuk. Forintra még nem tudom megmondani, mennyit fogok erre költeni a jövedelmemből, de pont annyit, amennyire szükség lesz. Eddig is megéltem a politikán kívülről, az IBS főiskolán tanítok, és ezt folytatni fogom, mert a tanítás az anyagi függetlenség mellett szellemi függetlenséget is nyújt. Plusz költséggel jár majd, hogy két irodát is szeretnék fenntartani, mert ebben a mesterségesen összerakott választókerületben külön kell foglalkoznom Alsórákossal és a XVI. kerülettel.

A közösségépítés más formáit is viszem tovább: közösségi gyűléseket tervezek,

ezeknek is lesz költsége, a lebonyolításhoz értőket meg kell fizetni, termet kell bérelni. Egyelőre jó idő van és az utcán vagyok jelen, heti rendszerességgel tartok fórumokat, eddig a sashalmi piacon és a Bosnyák téren voltunk. A választók meglepődnek azon, hogy nincs kampányidőszak, és mégis ott vagyok közöttük, először azt keresik, hogy mit kell aláírni, aztán persze nagyon jó néven veszik, hogy csak beszélgetni jöttünk, a problémáikat meghallgatni. 

magyarnarancs.hu: A választókerület polgármestereivel milyen a viszonya?

Vajda Zoltán: Zugló polgármesterével, Horváth Csabával jó és kollegiális a kapcsolat, könnyen szót értünk egymással. Kovács Péter, a XVI. kerület fideszes polgármestere ellenben most már szóba sem áll velem, a köszönésemet nem viszonozza, az önkormányzat testületi ülésein feltett kérdéseimre egyáltalán nem reagál. Van egy levelem tőle, ahol leírja, hogy csak írásban fog kommunikálni velem. A politikában nem sok mindenben értünk egyet, de ettől még irtózatos hiba, hogy a Kertváros lakosainak érdekében sem hajlandó együttműködni a kerület országgyűlési képviselőjével. Mindent meg fogok tenni azért, hogy ezt a viszonyt valahogy rendezzük, de ehhez előbb-utóbb neki is változtatnia kell a hozzáállásán. Én bármilyen gesztusra hajlandó vagyok, és meghívottként továbbra is részt fogok venni az önkormányzat testületi ülésein.

magyarnarancs.hu: A győzelmet bejelentő beszédében úgy fogalmazott, hogy nemcsak ellenzéki képviselő, ellenálló is szeretne lenni. Miben fog megnyilvánulni az ellenállás?

Vajda Zoltán: Most kezdődött el a ciklus, aki azt állítja, hogy tudja, mit kell tenni annak érdekében, hogy a következő választáson vagy akár hamarabb megbukjon a kormány, az szerintem kapkod. Én nem akarom megmondani a tutit. Nagyon másképp képzelem el a szerepemet itt a parlamentben, mint kint az utcán, mondjuk az ablakon túl, a Kossuth téren.

Az ellenállást akkor tudjuk megtölteni tartalommal, hogyha eljön az ehhez megfelelő alkalom, ezt előre lehetetlen megjósolni.

Sokan hasonlítják a Kádár-korszakhoz az Orbán-rendszert, volt, aki a választás után úgy fogalmazott, hogy ha eddig ’88-ban voltunk, akkor ezzel a kétharmaddal visszakerültünk a ’70-es évekbe. Nem osztom ezt az értékelést, nem tudjuk, hogy melyik pontján járunk az állítólagos Kádár-rendszernek, hogy holnap lesz-e vége vagy csak sokára. A megfelelő ritmusérzék nagyon fontos lesz az ellenzéki politizáláshoz.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk