„Megpróbáljuk őket mobilizálni” – Alkoholisták gyógykezelése

szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2014. szept. 10., 16:09
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

„Kaptunk több kritikát azzal kapcsolatban, hogy mi motiváció alapján megszűrjük a betegeket, azonban ez nem azt jelenti, hogy bárkit is elküldenénk. Akinél nem látjuk a kellő motivációt, annak felajánljuk az ambuláns kezelést vagy félutas házakat.” Hogyan kezelik az alkoholistákat a Nyírő Gyula Kórházban?

A Nyírő Gyula Kórház két évvel ezelőtt Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetté nőtte ki magát, az átalakítás után az addiktológiai osztályon más alapokra helyezték a szenvedélybeteg-kezelést.

„Ha különbséget keresnénk, korábban inkább belgyógyászati-neurológiai szemléletű gyógyítás volt jellemző az itteni kezelésre, ahogyan így volt ez az összes addiktológiai osztályon. A szakmai trendek változásával azonban mi inkább kliensközpontú, a személyes motivációra és célokra épülő, gyógyszerekkel szükség szerint kiegészített, konzultatív, kevésbé hierarchikus ellátásban hiszünk” – magyarázza dr. Petke Zsolt, a jelenlegi osztályvezető főorvos. A két kezelési mód ugyanúgy azon alapszik, hogy az alkoholizmus élethosszig tartó, gyógyíthatatlan betegség, amiben vannak felépülési fázisok és visszaesések. Petke szerint a különbségek például abból fakadnak, hogy a visszaeséseket mennyire tekintjük a terápia kudarcának vagy részének. „Mi a visszaesésre úgy nézünk, mint a felépülés természetes velejárójára” – mondja Petke, aki számos csoportos foglalkozást vezetett be az osztályon, amelyek felkészítik a pácienseket a kórházon kívüli életre, és segítik az önismeretet és a személyes célok elérését, amihez tapasztalati segítők – felépült szenvedélybetegek – is hozzájárulnak. Ilyen például a „Mindent a függőségről” csoport, amelyet egy felépülő segítő vezet.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Ezenkívül rutinszerűen alkalmaznak családi konzultációt, melynek során a szakemberek felkészítik a hozzátartozókat a családi körben való felépülés szakszerű támogatására. A rokonok jelenléte egyébként kötelező az állapotfelmérő beszélgetésnél, mert az itteni terápia alapja a rendszerszintű megközelítés, amelynek lényege, hogy mindenki abba az irányba próbálja megváltoztatni az otthoni körülményeket és saját hozzáállását, hogy az a páciens felépülését elősegítse. „Kaptunk több kritikát azzal kapcsolatban, hogy mi motiváció alapján megszűrjük a betegeket, azonban ez nem azt jelenti, hogy bárkit is elküldenénk. Akinél nem látjuk a kellő motivációt, annak felajánljuk az ambuláns kezelést vagy félutas házakat. Szerteágazó, működő kapcsolatot tarunk fent emiatt a szenvedélybeteg-ellátás számos szereplőjével, az egyházi szervezetektől az anonim közösségekig” – mondja Petke, aki éppen ezért fontosnak tartja a civil szervezetekkel való aktív kapcsolatot, így mindenkinek fel tudnak ajánlani további alternatívákat. Dr. Kassai-Farkas Ákos, a Nyírő Gyula Kórházban dolgozó pszichiáter, neurológus, addiktológus úgy véli, hogy az alkoholbetegség kezelésében nincsenek alapigazságok. „A felépüléshez számos út vezethet, és minden orvos azt gondolhatja, hogy az ő útja a leghatékonyabb. Vannak, akik a gyógyszeres kezeléstől gyógyultak, és vannak, illetve lesznek olyanok, akik ettől az új módszertől gyógyulnak, de lesznek olyanok is, akik egyiktől sem gyógyulnak meg. Van, akit csak kórházi körülmények között lehet gyógykezelni, és van olyan, akit lehet ambulánsan is. Ha valakinek az életmódja szempontjából a legkevesebb gondot a gyógyszeres kezelés jelenti, akkor azt kell neki megadni” – véli Kassai-Farkas.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Az új szemlélet egyébként nem jelenti a korábbi gyakorlat teljes elvetését, hiszen az állapotfelmérés során, ha az orvosok úgy látják, hogy a kliensnek nem elég a terápia, akkor természetesen megkapja az egészségügyi szemléletű kezelést. Ugyanakkor Petke elmondta, hogy az addiktológiai kezelésnek nem kell az ágyban történnie. Szerinte ellene hat a felépülésnek, ha a pácienst belekényszerítik egy megbélyegzett beteg szerepébe, aki egész nap az ágyban aszalódik. „Azt látjuk, hogy jobbak a felépülés esélyei, ha a kliens nem fekszik sokáig ágyban, ezért minél előbb megpróbáljuk őket mobilizálni” – mondja az osztályvezető. Az állami finanszírozás azonban nem könnyíti meg az új terápiás módszerek bevezetését, ugyanis az osztály többek között a naponta bent fekvő betegek után kap pénzt. „Ha a régi rendszerre szabott költségvetést sikerül úgy alakítani, hogy közösségi ellátásra el tudjuk különíteni a forrásokat, akkor képesek vagyunk ilyen módon kezelni a betegeket. Jobban finanszírozott egészségügyi rendszerekben ehhez adnak külön forrást” – magyarázza Petke, de itthon ennek még nincsenek meg a törvényi keretei. „Egy-egy új technika alkalmazásánál mindig is az volt a gyakorlat, hogy a finanszírozási forma nem követte egyből az új irányok támogatását. Ez nagyon összetett dolog, hiszen ahhoz, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár befogadjon egy más kezelési módot a finanszírozási köreibe, komoly eredmények és nemzetközi irodalmi igazolás kell, amely alátámasztja a gyógymód hatékonyságát” – mondta Kassai-Farkas Ákos.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A korábbi osztályvezető főorvos, dr. Funk Sándor viharos távozása után azt nyilatkozta lapunknak, hogy a magyar egészségügyi körülmények miatt a régi, gyógyszeres metódus hatékonyabb, mint a csoportterápiás szemlélet, mert nincs elég orvos, ezért gyorsabb eljárásokat kell alkalmazni. A jelenlegi osztályvezető főorvos azonban megpróbál „emberközpontú” légkört teremteni, s mint mondja – pénz nélkül is lehet fejlődni. „Itt azzal kellett kezdeni az átalakítást, hogy amikor az ápolónő felmegy gyógyszert osztani, akkor ne ordítson, mint az eszeveszett, hanem kopogjon a kórterem ajtaján, ehhez nem kell külön finanszírozás. És ne tegezze a fiatal betegeket, még ehhez sem kell” – mondja Petke, aki szerint fontos, hogy az orvosokkal kapcsolatban se érezzen a kliens három lépés távolságot. „Azt gondolom, hogy a destigmatizáló hozzáállás sokat segít a páciens önbecsülésében is, amely fontos eleme a további felépülésnek” – véli a főorvos, aki szerint sokkal színvonalasabb lenne a kliensek ellátása, ha az állam szélesítené az alkalmazható terápiás eljárásokat, főleg közösségi, szocioterápiás irányban, és hatékonyabban bevonná a civil szférát is a munkába. „Szükség lenne nonprofit szervezetek által működtetett közösségi gondozóhelyekre, hiszen annyi problémás szerhasználó van Magyarországon, hogy minden budapesti kerületbe kellene legalább négy ilyen hely, de erre sem elég szakember, sem pedig források nincsenek, a megelőzéssel pedig itthon szinte semmilyen szinten nem foglalkoznak hatékonyan.”

szerző
Csendes-Erdei Emese
publikálva
2014. szept. 10., 16:09
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 mefedron
    mefedron
    2014. szeptember 11., csütörtök 21:22
    Érdekes, ha a visszaesés természetes, akkor miért nem veszik vissza a beteget 9 hónapig? Hogy akar közelebb kerülni az a főorvos a beteghez, aki nem fog a beteggel kezet, mondván: "Mi nem fogunk a beteggel kezet, mert elkaphatjuk a betegségét". Emberközpontú légkör, ahová nem veszik fel a pszichotikus beteget, mert nem tartják motiváltnak, viszont felháborító hangnemben küldik el? Ennyi hazugságot rég olvastam ebben a lapban. Viszont szórakoztató.
  2. 2
    Fekete Tamás
    2014. szeptember 12., péntek 09:48
    Egyetértek mefedronnal ,minden mennyiségben.
    Ahogy az ősi,orosz mondás is tartja,mindenki seperjen a saját portája előtt.
    Szép dolog a mobilizálás,ez egy neurologiából plagizált fogalom.
    A betegek az asztal körül ülnek és kártyáznak. és bicikliznek.
    Hajrá fiuk,lányok,néktek szurkolunk.
  3. 3 mefedron
    mefedron
    2014. szeptember 12., péntek 16:45
    Kedves Tamás! a mobilizálás addiktológiai fogalom is, többrétegű jelentéssel: egyrészt mobilizálom a beteget felvétel előtt, és röptetem a nagy büdös semmibe, másrészt mobilizálom az ágyból a kártyaasztalhoz, ahol megfogalmazódnak a célok: csapdlecsacsi!! Harmadrészt mobilizálom a saját addikt indulataimat és szétszórom kliensközpontúan...aki bújt bújt, aki nem nem...
  4. 4 andrew1
    andrew1
    2014. szeptember 12., péntek 17:15
    Én, mint felépülőben lévő alkoholbeteg, alkoholista...még mindig az Anonim Alkoholisták 12 lépéses programját, és a pszichoterápiás módszereket támogatom!! Az AA 12 lépésével lehet a leghatékonyabban felépülni, bár előtt lehet nem árt minimális gyógyszeres kezelés, hogy a motivált beteg agya kitisztuljon, és képes legyen a Névtelen Alkoholisták 12 lépésének a befogadására! És természetesen csoport terápia, AA gyűlésekkel, felépülőben lévő függőbetegek megosztásaival, tapasztalatai elmeséléseivel! Tudom, mert több millió beteg, a világon így épült fel, de meggyógyulni sosem lehet!! Felépülni, józanon élni, csak az AA segítségével! Ilyen egyszerű!!!!!!!!!!!!!!!! András, 3 éve józan, alkoholista.
  5. 5 mefedron
    mefedron
    2014. szeptember 13., szombat 12:37
    Na, rájöttem mit jelent, ha az addiktológia belgyógyászati-neurológiai szemléletű (gondolkodtam sokat, mert nem értettem): nem ignorálja a testet, magyarul nem hasítja az egységet!
    Nekem egyébként jobban bejött, míg a nővér kiabálta a folyosón, hogy "gyógyszer", mintha a főorvos sziszegi, hogy "kifelé".
    Aranybánya ez a cikk!
  6. 6 mefedron
    mefedron
    2014. szeptember 13., szombat 13:00
    Mondjuk hogy lehetne belgyógyászati neurológiai szemlélet ott, ahol nem értenek ehhez....egyébként azelőtt addiktológiai szemlélet volt ott, már ha valaki tudja mi az, és tudja, hogy miben különbözik az addiktológia a pszichiátriától....és nem keverednek össze a fejekben a dolgok miattam (lásd: mefedron...a füvescigi nicknév is szóbajött:))
  7. 7 Oneiros
    Oneiros
    2014. szeptember 14., 22:32
    Én a hierarchikus szemléleten gondolkodtam sokat, hogy az vajon mit jelent a régi iskolára nézve. Talán azt, hogy többnyire egyértelmű volt, hogy ki az orvos és ki a páciens. De lehet, hogy ennél bonyolultabb dologról van szó. Úgyhogy közben folyton próbálok az emlékeim közt keresni valami olyasmit, ami picit is idézhet valamiféle hierarchikus rendszert, de csak az jut eszembe, hogy volt egyszer egy különleges osztály, aminek gravitációs mezejében bárki, (páciens és orvos egyaránt) megtalálhatta a maga pályáját, aminek hosszabb vagy rövidebb útján, a maga motivációja, kedve, tehetsége, bölcsessége vagy balgasága és egyénisége szerint keringhetett. Persze alkalmazkodva kozmoszunk házilag tökéletesített szabályaihoz. Végül is a Dharma is egy hierarchikus valami, ami nélkül értelmetlenségbe, amolyan posztmodern-híg, szétesett főzelékbe savanyodna bele a világmindenség. Ha erre gondoltak, mikor hierarchikusnak nevezték, akkor minden oké.
  8. 8 mefedron
    mefedron
    2014. szeptember 15., hétfő 21:12
    igen, Oneiros, szerintem erre gondoltak:))))))
    és volt abban a régi érában még valami hierarchikus: a felelősség eloszlása és vállalása a kompetencia függvényében...
    sőt, a kompetencia is hierarchikus volt....
    kezdem én már érteni a dolgokat: a liberalizmus itt azt jelenti, hogy össze- és szétmossuk az egyének azon tulajdonságait, amitől egyéniségek
  9. 9 oroszok
    oroszok
    2014. szeptember 16., kedd 09:16
    Mi az összefüggés a féldisznó ,a diploma,a dependens és az autoriter között ?? Vajjon mi?
  10. 10 mefedron
    mefedron
    2014. szeptember 20., szombat 13:01
    az nem úgy van, hogy aki motivált, azt jobban lehet ambulanter is kezelni, aki meg kevésbé motivált, azt be kell fektetni, hogy le tudjon állni, és utána megtalálni azt a pontját, ahonnan motiválható? a motivációt ki ítéli meg és mi alapján egy interjú keretein belül? amit mond a beteg? hihihihi...addiktológia hej!!

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kultúrharcok
Bajban a Müszi és a Snétberger-központ
Médiahatóság és versenyhivatal
Hogyan asszisztáltak a médiapiac letarolásához?
Ripp Zoltán írása
Újrajátsszák 2014-et
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra