MIÉP-leltár - I. rész: Csurka és a nerc erő

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1993. június 22-én a Magyar Demokrata Fórum etikai és fegyelmi bizottsága kizárta a pártból Csurka Istvánt. Csurka ezt megelőzően megszervezte a Magyar Út Köröket, előkészítve ezzel a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) megalakulását. Kónya Imre akkori MDF-frakcióvezető szerint az első pillanattól világos volt, hogy Csurka távol áll a párt centrumától, 1992-es írása (Néhány gondolat a rendszerváltozásról) pedig markáns támadás volt az MDF ellen. "Olyan problémákat vetett fel, amikkel valóban bajlódtunk magunk is, de nem kínált jogállami megoldásokat. Érzelmileg sokan azonosulni tudtak vele az MDF-ben, de nézeteivel nem" - mondja Kónya Imre.

1993. június 22-én a Magyar Demokrata Fórum etikai és fegyelmi bizottsága kizárta a pártból Csurka Istvánt. Csurka ezt megelőzően megszervezte a Magyar Út Köröket, előkészítve ezzel a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) megalakulását. Kónya Imre akkori MDF-frakcióvezető szerint az első pillanattól világos volt, hogy Csurka távol áll a párt centrumától, 1992-es írása (Néhány gondolat a rendszerváltozásról) pedig markáns támadás volt az MDF ellen. "Olyan problémákat vetett fel, amikkel valóban bajlódtunk magunk is, de nem kínált jogállami megoldásokat. Érzelmileg sokan azonosulni tudtak vele az MDF-ben, de nézeteivel nem" - mondja Kónya Imre.

Így jöttek

"Egyértelmű volt, hogy Csurkával tartok. Már a kilencvenes választások után kiderült az MDF-ről: nem ilyen lovat akartam" - jelenti ki Fenyvessy Zoltán, a MIÉP frakcióvezető-helyettese, az MDF egyik alapítója. Fenyvessy és Balczó Zoltán, a MIÉP-frakció meghatározó tagjai most is úgy gondolják, mint annak idején: Antallék elárulták a rendszerváltást, lepaktáltak az ellenzékkel; elmaradt a felelősségre vonás, nem történt változás a médiában. A MIÉP 1993-as megalakítása után "kilenc hónapunk volt az országgyűlési választásokig, de azt gondoltuk, bejutunk a parlamentbe. Ám ilyen fiatalon felállt párttal ez lehetetlen volt. Akkor tanultam meg, hogy a gyűléseken részt vevő tömegekből nem lehet extrapolálni a választási eredményeket" - emlékszik vissza Balczó Zoltán az indulásra. Fenyvessy szerint az 1994-es kudarc részben a "szociálliberális" és a nemzeti-keresztény sajtó együttes lejárató kampányának volt köszönhető. "1994 őszén felmerült, hogy érdemes-e egyáltalán tovább csinálnunk. Ugyanakkor pénz nélkül is elértünk 1,6 százalékot, ami nem rossz eredmény" - mondja Fenyvessy.

Balczó Zoltánnal együtt három MIÉP-es is bekerült 1994-ben a fővárosi közgyűlésbe. "A többi párt képviselői azon csodálkoztak, hogy nekünk is két fülünk és egy orrunk van" - emlékszik vissza Balczó, aki szerint komoly munkával sikerült bizonyítaniuk ellenfeleiknek, hogy konstruktív pártként képesek működni.

1995. október 22-ig a magát nemzeti radikálisként definiáló MIÉP mindenesetre nem sok vizet zavart.

Az utcai harc vége

"Ezt a mostani rossz rendszerünket le kell váltani, el kell kergetni, és a magyar demokrácia kivívásának egy másik módját kell választani" - invitálta híveit Csurka István az 1995. októberi nagygyűlésre. "A százezresnél nagyobb tömeget látva világos volt: rengetegen állnak mögöttünk, és nem szélsőségesek, hanem elsősorban értelmiségiek." Balczó Zoltán szerint a gyűlés sikere előrevetítette a parlamentbe jutást. "1996-ban, ha elindultunk nyolcezren egy gyűlésen, negyvenezren érkeztünk meg. Megpróbáltuk megjeleníteni magunkat, a gyűléseink mellett a Magya Fórum segítségével és a pártszervezéssel" - mondta Fenyvessy.

A MIÉP-ben a pártépítés gyökeresen eltér a kisgazdák "ahány település, annyi alapszervezet"-elvétől. Fenyvessy szerint "nem az a fontos, hogy minél több kis sejt legyen, hanem hogy olyan köztiszteletben álló személyek álljanak a párt élén, mint az orvosok, tanárok, ügyvédek, akik befolyással bírnak". A pártépítés sikerességét mutatta az is, hogy 1998-ban a 176 egyéni körzetből 173-ban jelöltet tudott állítani a párt. A bekerülés nem volt kérdéses számukra, annak ellenére, hogy a politológusok többnyire úgy vélték: ´94-ben megszilárdult a magyar pártstruktúra, több parlamenti párt nem lesz. A közvélemény-kutatások is csak közvetlenül a választások előtt hozták ki a MIÉP-et négy százalékra. "Nem akartak leégni, addig tudniillik szerintük nem is léteztünk" - mondja Fenyvessy Zoltán.

Az 1998-as választások éjszakáján a békásmegyeri közösségi házban ünnepelt a párt, igaz, a többség komolyabb eredményre számított.

"Fordulat történt a magyar életben. Ez a fordulat felemás, bizonytalan; hol reményekre jogosító, hol pedig kételyeket ébresztő." 1998. július 2-án a kormányprogram vitájában Csurka István frakcióvezető leszögezte: a Fidesz nemzeti és keresztény jellegéről "nincsen száz százalékig meggyőződve", de megelőlegezi a bizalmat.

Közvetlenül a választások előtt Csurka még "mesterségesen felpumpált" Fideszről írt, amely "kézben van tartva, és réges-rég megtette alávetési nyilatkozatát a bankároknak", továbbá elfogadja "az MSZP, az SZDSZ és a Magyarországra telepített megfigyelők segítségét"; Orbán Viktort a "politikai tisztek rögzítőhelyiségeibe bejáratos bokorugrónak" titulálta. Az 1997-ben a Fidesz-frakcióba átülő kereszténydemokratákról pedig úgy vélte, hogy lépésüket "Soros, Tom Lantos és a magyar politikai elitet szemmel tartó titkos amerikai és izraeli megfigyelők rendelték el". "Nyilván a politikai kampány része volt a Fidesz kicsinyítése" - véli utólag Zárug Péter Farkas frakciószakértő.

Röviddel a kormányalakítás után a Fidesz kellemesen lepi meg a MIÉP-et. "Amit a Postabankkal, az adózás megreformálásával és a családok támogatásával (...) a tb megfogásával tettek, az kiváltotta helyeslésünk" - mondja ´98 júliusában Csurka István, aki szerint "a sors iróniája, hogy az ellenzéki oldalon állunk". Az akkor még MIÉP-frakciótag Szabó Lukács ´98 szeptemberében ezt úgy fogalmazta meg: "A MIÉP nem kormánypárti, nem is ellenzékpárti, hanem Magyarország-párti. Bízunk benne, hogy a kormány is az."

Mennydörgők és szakértők

A MIÉP-frakció teljesítménye összességében átlagosnak mondható: 2000 első fél évében több azonnali kérdésük és képviselői válaszuk volt, mint a kétszer akkora SZDSZ-nek, ugyanannyit interpelláltak, mint az MDF, az ezekre adott válaszokat viszont az ellenzéki pártok közül a legtöbbször fogadták el. A pártok közül - arányaihoz képest is - a legkevesebb képviselői és bizottsági módosítót a MIÉP adta be, és képviselői önálló indítványban is ők a leggyengébbek - az országgyűlési bizottságokban viszont a MIÉP-esek vesznek részt személyesen a legtöbbet.

A kis létszám miatt rájuk jut fejenként a legtöbb felszólalás, ám a frakció aktivitása négy-öt emberhez fűződik. Parlamenti munkájuk leghangsúlyosabb eleme a gazdaságpolitika, amelyet ´98 óta Lentner Csaba, Gidai Erzsébet és Rozgonyi Ernő visz. Külpolitikai témákban általában Csurka István, jogi ügyekben - végzettségének megfelelően - Fenyvessy Zoltán szólal fel. A kevésbé aktívak közé tartozik Bognár László, Kiss Andor, Erkel Tibor és ifj. Hegedűs Lóránt. A MIÉP ideológiája szempontjából kulcsfontosságú külügyi bizottságba delegált Bogdán Emil néma a bizottságban és a parlamentben is, Kapronczi Mihály pedig "kék tenger által mosott, zöld pálmás sziget"-ről álmodozik a Ház közönsége előtt. Nincs a pártnak az egészségügyhöz értő szakembere (annak ellenére, hogy szimpatizánsaik közt az orvosokat említik elsőként), környezetvédelmi szakembere (a nyugat-európai radikális jobboldali pártoknál ez az egyik leghangsúlyosabb elem).

Felszólalásaikra kettősség jellemző: a szakmaiság előtérbe állításával a MIÉP igyekszik bizonyítani konstruktív parlamenti párt voltát, de van helye az ideológiának is. A legtöbbet Csurka, Balczó és Lentner szerepel; a két utóbbi képviselő általunk áttekintett felszólalásai minden ideologizálást nélkülöznek. Lentner például az adótörvények szeptemberi vitájában vezérszónoklatát egy Biblia-idézettel kezdte, majd világosan, számokat sorolva beszélt a MIÉP gazdaságpolitikájáról: nem egyenlőek a versenyfeltételek a piacon a magyar és külföldi cégek között, a külföldi cégek járuljanak hozzá a közkiadásokhoz, állítsák vissza a védővámokat, segíteni kell az alacsony jövedelmű családokat: kritizálta a kormányt, megmondta, mit akar a MIÉP, és azt is, miből. ("Ha Lentner bejön egy interpellációval, hiába vannak hárman előtte, Csurka őt veszi előre" - panaszolta egy frakciótag.) Rozgonyi Ernő viszont isten ostoraként csap le a "kis- és nagykörmösök"-re, továbbá a radikális jobboldal kedvelt, többnyire a Németh László-, Szabó Dezső- és Csurka-szótárból lízingelt kifejezésekkel (magyar bennszülött, gyarmat, kápóelit stb.) mutat rá a Nagy Összeesküvésre, akár a költségvetés vitájának vezérszónokaként is.

Háttérbe szorult az utóbbi időben a korábban futtatott Gidai Erzsébet, aki tavasszal a Magyarok Világszövetségének ülésén a trianoni határok felülvizsgálatát pedzegette. Csurka elhatárolódott Gidaitól, nemrégiben pedig a MIÉP sajtóközleményben tudatta: Gidai nem a MIÉP tagja, és csak a saját nevében beszél. "A kérdés nincs napirenden, nekünk pedig néhány napra rá volt a trianoni megemlékezésünk, amit ezzel a beszólásával tönkretett Gidai" - mondta a frakció egyik tagja. "Kínos, amikor komcsizik a parlamentben, a maszoposok meg bekiabálnak, hogy mit akarsz, együtt ettünk ´84-ben az MSZMP KB éttermében" - vélte egy frakciótársa. (Gidai az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében dolgozott, majd a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatója lett, ezért sem lehet a MIÉP tagja.)

Keveset szerepel a parlamentben a MIÉP-gyűlések sztárja, ifj. Hegedűs Lóránt is; egyik frakciótársa szerint azért, mert ő "inkább lelkész", más szerint azért, mert "nem ért semmihez, csak zsidózni tud, de az csak az öt százalékra elég". Hegedűs szólalt fel a legtöbbet az abortuszvitában, és az édesapja által vezetett Duna Melléki Egyházkerület "kormány általi negatív diszkriminációja" ügyében. Hegedűs szerepléseiben szó esik "küretkórus"-ról, magyar költészetről, Izraelről, továbbá a Kárpát-medencéről, melyet Isten magyarnak teremtett. Egy romániai teherszállítmányról döntő rutinszavazás során Hegedűs csak hosszas rábeszélésre volt hajlandó gombot nyomni; azzal érvelt, hogy "románoknak semmit". "Már Tőkés püspök úr is kérte, hogy ne hozza elő az egyház dolgait" - mondta egy frakciótársa, aki szerint a katolikus MIÉP-esek nehezményezik, hogy a párt "elreformátusosodott". A MIÉP-rendezvények állandó résztvevője id. Hegedűs Lóránt is, énekelni az ugyancsak politikusi ambíciókat dédelgető Hegedűs Zsuzsanna szokott. (Információink szerint a református egyház a közeljövőben olyan rendelkezést kíván elfogadni, hogy lelkészeik ne vállalhassanak politikai funkciót.)

Ideológia

Míg a parlamenti frakcióban a szakemberek vannak előtérben, és a radikálisabbaknak kevesebb megszólalási lehetőség jut, a hattagú fővárosi frakció többnyire nem szakmai munkájával hívja fel magára a figyelmet. "A sajtó, amellyel vért izzadunk, csak a meghökkentő dolgokra figyel. Hiába mi adjuk be a legtöbb módosítót, hiába a legtöbbet szólunk hozzá a közgyűlés munkájához, és hiába tárunk fel korrupciós ügyeket, vagy segítünk a mozgássérülteknek, vagy csődbiztost neveztetünk ki a János kórházhoz, azok nem durrannak" - vélte az egyik fővárosi frakciótag. Társa szerint a frakció "legnagyobb dobása" az elmúlt két év alatt a Sztálin fővárosi díszpolgárságának megszüntetésére irányuló javaslatuk volt. "Az ideológiai kérdéseknél megvan az a veszély, hogy ja, ezek csak ezt tudják. Egyensúly kell a szakértelem és az ideologizálás között" - vélte társa. "De itt nem elsősorban szakemberek, hanem politikusok vannak. Ha lehetőségünk van, igyekszünk ideológiát csempészni a közgyűlésbe. Az igazságot nem lehet elhallgatni, tisztáznunk kell, mi történt Bárdossyval, kik ölték meg Solymosi Esztert" - mondta a fentebb idézett tag. A parlamenti frakció egyik tagja ezt hallva értetlenkedett: "Milyen Eszter? Az ki?"

A pártban többen is "kihagyhatatlan poénnak" tartották Schuster Lóránt felszólalását, amelyben az SZDSZ rot-wei§-grün madarairól beszélt, mások szerint viszont ezzel nem lehet előrelépni. Többek szerint maga Csurka István is megfeddte Schustert az eset után.

A frakciótagok egyöntetűen állítják: a MIÉP ellen irányuló lejáratási kampány része, hogy a pártot antiszemitának, rasszistának vagy idegengyűlölőnek próbálják beállítani, amivel az ellenfelek a lényegi kérdésekről akarják elterelni a hangsúlyt. "A fasisztázás belefér, Schuster megjegyzése nem fér bele? Nem mi mérünk kettős mércével" - védte meg Kiss Andor párttársát. Egyre többen gondolják viszont: ügyelni kell arra, hogy ne adjanak okot ezekre a jelzőkre. "Más egy gyűlés vagy egy fórum, ott megengedhet magának az ember többet, és más a politizálás" - vélte Bognár László.

"Nagyon kell keresgélni, ha valaki rot-wei§-grünözést akar, mert a MIÉP a munkanélküliségről, a népességfogyásról vagy a globalizációról beszél. Van egy általánosan kialakított kép a MIÉP-ről, ami ez ellen hat, azt kiszelektálják" - mondta Zárug Péter Farkas frakciószakértő. "Én nem vagyok híve annak, hogy bizonyos körökben népszerűnek tűnő, de öncélú kijelentések hangozzanak el. A párt álláspontja az, hogy bármilyen kérdéshez hozzányúlunk, tárgyszerűen beszéljünk, Csurka Istvánnak is ez az elvárása" - vélte Balczó Zoltán.

Csurka István

A radikálisokkal szemben a pragmatikusokat preferáló pártvezető parlamenti beszédei visszafogottabbak, mint Magyar Fórum-beli cikkei. Kimondja az Országgyűlésben is, hogy Magyarország "gyarmat", ironizál a parlamenten, hogy az csak "játékot" játszik (1999-es költségvetési vita), hogy "hullámhosszon és frekvencián rángatják" (2000. augusztusi felszólalás), de keményebbeket csak a Fórumban enged meg magának: "A Demszky-féle durva támadás voltaképpen a párt vezetésében meglévő nem zsidó erők ellen irányul, és a korlátlan zsidóuralomért folyik" - írta 2000. október 2-án az SZDSZ-ről.

A pártvezér tekintélye megkérdőjelezhetetlen: nincs MIÉP-es, aki ne Magyar Fórum-beli cikkein nőtt volna fel. "Ez a párt kilencven százalékban Csurka-párt" - vélte Fenyvessy Zoltán. A frakcióvezető-helyettes szerint Csurka "érzékeny művészlélek, előre meglát dolgokat, ezekből von le következtetéseket, amelyek később be is igazolódnak. ´ bírálta elsőként a Világbankot és a Valutaalapot." "Ha közülünk a legjobbakat összegyúrnák, az sem érne fel vele" - mondta egy fővárosi frakciótag.

"Csurka István nem pusztán egy tagja az elnökségnek. Ha másképp látunk valamit, nem látom értelmét, hogy többségi szavazással ráerőszakoljuk. Nem úgy működünk persze, hogy ha Csurka mond valamit, akkor az úgy van, sőt hosszú viták is vannak. Ezek azonban többnyire taktikai vagy gyakorlati dolgok" - mondta Balczó Zoltán. Kiss Andor szerint Csurka nem olyan vezér, mint Torgyán, aki szóhoz se enged jutni mást. "Nálunk a nagygyűléseken sem ő az egyedüli szereplő, a parlamentben pedig kifejezetten előtérbe tol másokat." Bognár László szerint ha az elnökségből öten-hatan mást gondolnak, mint a frakcióvezető, akkor sikerrel meggyőzhetik.

Ilyen volt a Széchenyi-ösztöndíj Gidai Erzsébet által felvetett megszüntetése: Gidai szerint csak "egy meghatározott kör" részesülhet az ösztöndíjban. A pártbázis viszont levelekkel bombázta a vezetést, hogy ne vegyék el tőlük ezt a kis lehetőséget: végül Csurka is meghajlott az érvek előtt. Érdekesebb eset, amikor a frakcióvezető abortusz-ügyben is kisebbségbe került: Csurka tudniillik ellenezte a túlzott szigorítást, mondván, a vasfegyelem ellenérzést válthat ki a szavazók körében. "Spártai szigorral vettük rá, hogy igenis keményen kell fellépni" - mondta a frakció egy tagja. Meggyőzték Csurkát akkor is, amikor a vagyonadó bevezetését vetette fel. "A gyűléseinken több a nercbunda, mint a Váci utcában" - mutatott rá Csurka következetlen populizmusára egy frakciótag, akinek fáj a szíve Szabó Lukácsért: "Amióta elment, megszűntek az érdemi viták."

A pártütő

1998. december 5-én Szabó Lukács és rajongói az országos gyűlés helyett kidobóemberek jóvoltából a havon landoltak. A gyűlésen újra elnökké választották Csurka Istvánt, és kizárták Szabó Lukács alelnököt. Szabó a Fővárosi Bírósághoz fordult, amely első fokú, nem jogerős ítéletében neki adott igazat: megsemmisítette az országos gyűlés valamennyi határozatát, köztük Szabó kizárásását is, mert ez nem felelt meg a párt akkor hatályos alapszabályának. A bíróság szerint súlyos eljárásjogi szabályt sértett a párt azzal, hogy a szavazati joggal rendelkező Szabó nem vehetett részt és nem szavazhatott a gyűlésen. A MIÉP megfellebbezte a döntést. Balczó Zoltán elmondta: Szabót az országos gyűlést megelőzően leváltották tisztségeiből (az országos elnökség kétharmaddal bárkit visszahívhat), ezek híján pedig Szabó nem szólalhatott föl, és nem szavazhatott alanyi jogon.

Szabó Lukács szerint viszont azért hallgattatták el, mert a párt gazdálkodásával kapcsolatos kérdéseket intézett Csurkához, és Papolczy Gizellának, Csurka élettársának párton belüli szerepét firtatta. Szabó szerint összeférhetetlen az, hogy a Magyar Fórum Kiadói Kft., a Magyar Út Körök és a Magyar Út Alapítvány pénzei mellett a párt- és frakcióbüdzsé felett is Papolczy rendelkezik, akit kizárólag élettársa, Csurka István ellenőriz. "Ha legalább értene hozzá. Papolczy Gizella nem választott képviselője a MIÉP-nek. 1998. október 1-jéig több mint tízmillió eltűnt a frakciópénzből, de ha le akartam gépeltetni egy levelet, nem volt kivel, mert a szükséges tizenkettő helyett csak néhány alkalmazottja volt a frakciónak" - panaszolja Szabó, aki szerint ebből a pénzből finanszírozták például a Magyar Fórumot.

"Én akkor kikértem az egyenleget: valóban volt félretett pénzünk, csak, ha valaki nem tudná, a frakció kincstári rendszerben működik: szigorúan el kell számolnunk az Országgyűlés Hivatala felé. Azaz pénzügytechnikailag lehetetlen kihelyezni a frakciópénzeket" - mondta Balczó Zoltán, aki szerint Papolczy tisztsége akkor lenne összeférhetetlen, ha fizetést venne fel, ám a frakcióigazgató asszony e nélkül dolgozik.

Szabó különösnek tartja azt is, hogy a MIÉP 1997-98-as gazdálkodásában könyvelési szabálytalanságokat és a belső ellenőrzési rendszer hiányát megállapító Állami Számvevőszék vizsgálni kívánta a Magyar Út Alapítványt is, ám annak iratait egy személygépkocsival együtt ellopták. Ugyanebben a kocsiban voltak az Ady Endre Sajtóalapítvány iratai, amely Szabó szerint 1993-ban hatvanmillió forintot utalt át a Magyar Fórum Kiadói Kft.-nek a Magyar Fórum támogatására, amely összegből állítása szerint megemelték a Csurka Endre által jegyzett Magyar Fórum Borháza Rt. törzstőkéjét. A HVG értesülése szerint iratok híján a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal az átutalás kapcsán ismeretlen tettes ellen sikkasztás gyanújával büntetőeljárást indított, Csurka Endrét a Magyar Fórum Borháza Kft. 1994-es részvénykibocsátása miatt pedig tizennégy milliós csalással vádolja. "Márpedig a cég elnöke akkor Csurka István volt" - hangsúlyozza Szabó Lukács.

Balczó Zoltán szerint Csurka Endre nem tagja a MIÉP belső politikai körének, Szabó Lukács pedig az Ady Endre Sajtóalapítvány kuratóriumának elnöke volt, azaz tudnia kellett mindenről, ami ott történt. Balczó Zoltán a legtöbb frakciótaghoz hasonlóan úgy véli, Szabó vádaskodik. "Szabó túlbecsüli magát, amikor úgy véli, ő lehet Csurka kihívója" - állítja egy frakciótag. Szabó Lukács szerint viszont az első fokú ítélet értelmében Csurka István már nem pártelnök, ha pedig az ítélet jogerőssé válik, indul az elnöki tisztségért. Néhány vidéki szervezet támogatását máris maga mögött tudhatja: többen zúgolódnak ugyanis nyomorúságos anyagi helyzetük miatt.

Se pénz, se posztó

"Plakátokat, szórólapokat, az utolsó gémkapcsig mindent saját zsebből álltunk ´98-ban. Ígéret volt, hogy majd fizet az országos központ. Ez a mai napig nem történt meg. A parlamentbe kerüléssel semmi nem változott: társadalmi munkában festettük ki az irodát, és nincs pénz alkalmazottra" - öntötte ki szívét a Narancsnak a párt egy kelet-magyarországi tagja. Szabó Lukács ezt is szóvá tette, értetlenkedve, hogy miért nem jut a párt évi több mint kétszázmilliójából a talpasoknak. ´99 nyarán a megyei szervezetek felszólították a pártvezetést, hogy kezdődjön el a pártépítés. A vidékiek egy része sokallja a Bocskai Szabadegyetemnek juttatott összeget is. Az országos gyűlés azonban korábban jóváhagyta a párt költségvetését: egyharmad a szervezeteké, egyharmad a Bocskaié, egyharmadot pedig félretesznek a választásokra. Balczó Zoltán szerint tény, hogy szerény összeg jut a szervezeteknek, ám hatvanmilliót nem lehet úgy szétosztani, hogy a fűtéstől a fizetett alkalmazottig minden szervezetnek jusson belőle.

A frakcióból többen úgy vélik, a meglevő szavazóbázis megtartásához fölösleges irodákat fenntartani, fontosabb az eszmeiséget "terjeszteni", erre pedig legkülönbözőbb témájú előadásaival a vidéket járó "Bocskai" a legalkalmasabb.

Így viszont a pártvezetés vegetálásra kényszeríti a vidéket - érveltek a győriek tavasszal egy sajtótájékoztatón, ahol azt kifogásolták, hogy a pártvezetés "elvtelenül támogatja a Fideszt". Az országos elnökség ezt követően feloszlatta a szervezetet, arra hivatkozva, hogy rátették a kezüket az anarchisták, a Nemzeti Arcvonal plusz a külföldi titkosszolgálatok. A győri elnök mindezt cáfolta, elismerte viszont az önvédelmi csoport létrehozását, amely szerinte csak a félelemben élő MIÉP-esek megsegítésére jött volna létre.

Több vidéki szervezet feloszlatásánál nem világos, mi alapján dönt az elnökség. Sopronban kizárták Szász Lajost, helyére Nyikos Tivadar, a hun kisebbségi önkormányzat létrehozásának ötletgazdája került. "Ment a nyomozás, hogy megvan-e a Szász keresztlevele" - mondta egy MIÉP-szimpatizáns. Szász Lajos lapunkat biztosította, hogy megkeresztelték, és cáfolta a győr-soproni MIÉP-ből származó azon értesülést is, miszerint apanázst kapna Izraelből, illetve híreket szállítana a Mérleg utcába. (Vagyis az SZDSZ-nek, amely egyébként már a Gizella utcába költözött.) A megyei MIÉP-vitákat egyes esetekben ököllel döntötték el.

Balczó Zoltán szerint a győriek számos fórumon kifejthették volna véleményüket a pártelnökségről: "Különösen vigyáznunk kell arra, hogy a ránk ragasztott sztereotípiáknak ne adjunk semmilyen táptalajt: a szélsőséges Nemzeti Arcvonal megjelenése szervezetünkben pedig ilyen volt. Kétféleképp támadnak minket: azzal, hogy veszélyes fasiszta párt vagyunk, vagy épp ellenkezőleg, hogy a Fidesz csendes társutasa."

Horváth Attila kizárt győri alelnök szerint a MIÉP már a választásokkor befeküdt a Fidesznek. "Előbb KDNP-sekkel meg kisgazdákkal üzengetett a Fidesz, hogy hívjuk vissza a polgármesterjelöltünket. Mi visszaüzentünk, hogy hova menjenek. Ezután Csurka úr kért, hogy lépjünk vissza. Megtettük, úgy, hogy választóinkat sem tudtuk értesíteni, mert egy hirdetésre sem volt pénzünk. Mi nem kaptunk ezért semmit."

"Megdöbbenve" értesültek az önkormányzati választások előtt a hajdú-bihari MIÉP-esek is arról, hogy Szabó Lukács nem indul Debrecenben, a párt Kósa Lajos fideszes polgármesterjelöltet támogatja. "Hogy Csurka István mit kapott érte, nem tudom" - mondta Szabó Lukács.

"Aki olyan hülye, hogy nem tudott cserébe önkormányzati helyeket kiharcolni, arra csak annyit mondhatok: nyasgem. A parlamenti együttszavazásért meg nem tudok arról, hogy bármit is kapnánk. A frakciónk fenntartása inkább a Fidesz érdeke, mi már a parlamenten kívül is kihúznánk a választásokig" - utalt egy frakciótag az Alkotmánybíróság döntésére, amellyel eltörölte ugyan a frakcióalakításhoz szükséges tizenöt fős határt, ám felszólította a Házat, hogy a kérdést a házszabály módosításával rendezze - ez azonban máig nem történt meg.

Varró Szilvia

(Folytatása a következő számban.)

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra