Millenniumi harcostalálkozó: Fel, bárhová!

szerző
Szerbhorváth György
publikálva
2000/34. (08. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Azt már megszoktuk, hogy az MVSZ körül mindig botrány van. A májusi tisztújító közgyűlés óta 12 elnökségi tag bojkottálja a munkát, követelve az új közgyűlés összehívását, bár állítólag az ausztráliai elnökségi tagot az ausztráliai szervezet kizárta a szervezetből, mert az "nem jogosult arra, hogy bojkottot hirdessen".

Azt már megszoktuk, hogy az MVSZ körül mindig botrány van. A májusi tisztújító közgyűlés óta 12 elnökségi tag bojkottálja a munkát, követelve az új közgyűlés összehívását, bár állítólag az ausztráliai elnökségi tagot az ausztráliai szervezet kizárta a szervezetből, mert az "nem jogosult arra, hogy bojkottot hirdessen".

Avilágtalálkozó központi gondolata szerint "történelmi kötelességünk a magyar katona becsületének helyreállítása", amiből logikusan az következne, hogy a közvélemény előtt a magyar katonának nincs becsülete. Ezt talán abból olvasták ki a szervezők, hogy a sorozási mutatók igen rosszak, a honvédség ramaty állapotban van, az egykori harcosok pedig se erkölcsileg, se anyagilag nincsenek megbecsülve. Ez utóbbiban biztosak is lehetünk, amennyiben a találkozó egyes résztvevőinek panaszkodását vesszük figyelembe.

Ha azonban azt nézzük, ki mindenki vállalta a fővédnökséget, már mindjárt más a helyzet: a kisgazda Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke, Fodor Lajos, a honvédség parancsnoka, Csáky Pál, a szlovák kormány tagja és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke. Mint K. Horváth Andrástól, a Pro Libertate Alapítvány elnökétől, a találkozó főrendezőjétől megtudtuk, a Honvédelmi Minisztérium (HM) azonban csak annyi lét csöpögtetett, hogy az a kiadványok költségeinek a felét fedezte (a HM egyébként százmillió forintot különített el a millenniumra). Ennek ellenére a 68 társadalmi szervezet által szervezett program - szavalatokkal, koszorúzásokkal, előadásokkal, kirándulásokkal, beszélgetésekkel - rendben lezajlott, igaz, az egykori magyar királyi honvédség tagjai és az ´56-os harcosok a végére egyre inkább elpilledtek, megfogyatkozott az eredetileg többszázasnak mondott résztvevők tömege.

Jobbra átértékelés

Miközben kormányszinten úgy vélik, tavaly már vissza lett állítva a magyar katona becsülete, midőn Pákozd mellett újra eltemették a Don-kanyarból hazahozott ismeretlen magyar katonát (lásd: Holt erő, MaNcs, 1999. november 4.), a szervezők a világtalálkozó csúcspontjává a kenderesi kirándulást tették, ahol is megkoszorúzták a kormányzó kriptáját, egy hajdani tengerészkapitány pedig fortissimóban méltatta Horthy Miklós ragyogó tengerésztiszti képességeit.

Kérdésünkre, hogy miképpen kerülnek az ´56-os forradalmárok egy sorba a Horthy-hadsereggel, K. Horváth András úgy válaszolt: nem Horthyról, hanem a magyar királyi honvédhadseregről van szó, akik a hazát szolgálták. Márpedig "a haza egy, a haza mindenek fölött áll", emiatt nem szabad megengedni, hogy idegen érdeket szolgáló erők kerüljenek be a parlamentbe. K. Horváth szerint "a magyar katona becsületének visszaállítását kormányszinten kellett volna megvalósítani, de a kormányban, az államigazgatásban áttekinthetetlen múltú személyek ülnek, nemcsak most, hanem korábban is, az ´56-osoknak pedig semmiféle megbecsülésük sincs, sokuknak nincs mit enniük, nincs hol lakniuk". Mindebből pedig mi más is következhetne, mint hogy "rendet kell csinálni".

Hasonlóképpen vélekedett a pénteki események egyedül katonatiszti egyenruhába bújt résztvevője, Szlama Árpád ezredes is, aki ´56 után tizenöt évet ült börtönben, hogy aztán 1990-ben rehabilitálják. Szlama szerint nem azért ült ő ennyit börtönben, hogy most ez a kapitalista világ épüljön. Ávósok gyerekei ülnek a parlamentben, mondja, pitizünk az EU-nak, miközben a Nyugat védőbástyája voltunk, a NATO-ba meg egyenesen felesleges volt belépni, hiszen körös-körül sehol ellenség. Az ellenség inkább belül van, olvasom ki az ezredes kritikájából a honvédség (vissza)fejlesztését illetően: az MSZP százhatvanezres polgárőrsége és az SZDSZ által kézben tartott nyolcvanezernyi őrző-védő bármikor képes egy államcsíny végrehajtására. De ennek ellenére nem a szárazföldi erőket, hanem a légierőt fejlesztik, így Szlama ezredes. Az ´56-osokkal meg az a baj, hogy minden Nyugatról jövő forradalmár parancsnoknak adja ki magát. Minden téren rendet kell teremteni, mondja Szlama, ez pedig csakis az egyenruha becsületének visszaállításával történhetik meg.

A fővédnök Patrubány már óvatosabban értékelt lapunknak. Szerinte minden katona, aki parancsot teljesítve hal meg, hősi halott, amennyiben nem követett el emberiség elleni bűntettet. "Horthyval kapcsolatosan mára már megvan a történelmi távlat, hogy kritikailag elemezve megállapítsuk: egy országépítő erejű kormányzó volt, aki a teljesen szétzilált, életképtelen, csonka országból egy nemzeti büszkeségét visszanyerő országot alkotott. Igaz, a világháború alatt számtalan politikai hibát követett el."

Nyelvtani kérdések

Pénteken a Corvin közben koszorúzással kezdődik a nap. A szobor tövében egy egykori forradalmár élményeit meséli a húsztagú bajtársi közösségnek. Aztán busszal át a Sziklakápolnához, megilletődött emberek, csendes emlékezés az elesettekre. Az egyik részt vevő néni kinn csendesen jegyzi meg (véletlenül éppen mellettem): "Ha a fiatalok tudnák, mi az a haza." Miközben várjuk a buszt, parázs vita robban ki arról, ki az igazi ´56-os. Egyikük szerint az, aki kiöntötte a paradicsomlevet az üvegből, hogy Molotov-koktélra használja fel a flaskát. Egy másik szerint az a kritérium, mit csinált valaki október 23. és november 4. között, minden más érdektelen. A harmadik szerint nem csupán nyelvtani, hanem lényegi kérdés, hogy valaki ´56-os-e, vagy pedig csak ´56-os volt. Mert ez olyan, mint a ki a keresztény kérdése. A negyedik rászól az asszonyra: ne veszekedj, ne idegeskedj már ezen! Az ötödik, miközben az ötvenfokos buszban a Magyarok Háza felé tartunk, negyvenfokos pálinkával kínálgatja az egykori harcosokat, eredménnyel.

A Magyarok Házában a programigazgatótól újabb dózist kapunk, ezúttal szellemit: megtudjuk, minket nem lehet kiirtani, ami Nyugatról jön, az csőd, katasztrófa. Itt van például az, mondja Rajnai Miklós, hogy tudósok kiderítették, nem véletlen, hogy a kábítószer a diszkók környékén terjed a legjobban, mert bizonyos frekvenciatartományban épül ki csak igazán a függőség. Aztán szidja - úgy általában, ahogyan az szokás - a politikusokat, a kultuszminisztériumot, közös okoskodás következik arról, hogy a szociáldarwinizmus életveszélyes program. Aztán a főszervező közbeszól: most majd Pozsgay fog előadást tartani a nemzetstratégiától, "ettől padlóra fogtok kerülni". De előbb Patrubány köszönti az egybegyűlteket, meglobogtatja Uj Péter Népszabadság-beli cikkét, elhűlve hallgatjuk a hazafiasságról szóló ironikus, fölöttébb szemtelen tárcát, aztán kap egyet a nagytőke is, mely "bizalmi alapon globalizál". Patrubány végül ismerteti az MVSZ millenniumi ajándékát, a külhoni állampolgárság jogintézményéről szóló törvénytervezetet. Később lapunkat az elnök készségesen tájékoztatja az ügyről: szó sincs arról, hogy ez újabb konfrontálódást jelentene a kormányzattal, amely csupán egyes, törvényben meghatározott kedvezményeket akar nyújtani a határon túliaknak; ez a tervezet már egy újabb lépést jelent. Kitérünk a jelenlegi helyzetre is: ha az MVSZ-t bojkottáló elnökségi tagok minden héten botrányt kavarnak, úgy reális a veszély, hogy a szervezet költségvetési támogatás nélkül marad, s így esetleg megszűnik, de ők inkább munkával bizonyítanak per pillanat.

Később jő egy HM-képviselő, a sajtó újfent megkapja a magáét, ketten viszont már kitüntetést kapnak. Patrubány elköszön, sietve távozik, még mielőtt Pozsgay Imre kijelölné a nemzet és stratégia csapásirányát (kettejük konfliktusáról lásd keretes írásunkat).

Szerbhorváth György

A szent sem szent, ha nem fizet

Mint Pozsgay Imre lapunknak elmondta, nyilvánvaló: személyével függ össze a legújabb MVSZ-beli konfliktus oka (Pozsgay a bojkottáló elnökségi tagok közé tartozik). Az általa alapított alapítvány, mely a Szent László Akadémiát működteti - s az MVSZ tagszervezeteként működve kapott irodákat a világszövetségtől -, éppen akkor törlesztette adósságát, amikor Patrubányék felmondták a szerződést. Pedig eddig is a kései fizetés volt a gyakorlat. "Hogy maradunk-e, attól függ, miként működik tovább az MVSZ. Ha minden marad a régiben, megfontoljuk, kilépjünk-e, ahogyan ezt olyan nagy hagyományú szervezetek már meg is tették, mint az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, amely egyik alapítója volt az MVSZ-nek. Ez döbbenetes volt számomra" - mondta Pozsgay.

Patrubány Miklós a Narancsnak cáfolta, hogy itt valaminő személyes bosszúról lenne szó. "Pozsgayval szolid a viszonyom, tisztelem rendszerváltó tevékenységét, de itt egy egyszerű formai dologról, egy jutányos szerződésről van szó, ami az MVSZ-támogatás egy részét képezi. Nem piaci áron kapták meg az irodahelyiségeket, és több hónapos hátralékuk maradt a bérlet, a telefon kapcsán. Semmi érdeklődést nem tanúsítottak, a megkeresésemre se válaszoltak, a kft. szabadon járt el, amikor felmondta a szerződést. De ez nem jelenti azt, hogy az MVSZ korlátozná a programokat, a támogatásokat."

szerző
Szerbhorváth György
publikálva
2000/34. (08. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra