Miskolc: Hajrá, Diósgyőr! Hajrá, miskolciak!

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/43. (10. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mivel a tények nem igazolják, hogy Miskolc az ufók által legszívesebben látogatott város az európai régióban, kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a legutóbbi rovancsolásnál hiányzó, mintegy 50 000 ember egész egyszerűen lelépett a városból, még az operafesztivál sem bírta maradásra őket. Ezzel a húzással Miskolc a harmadik helyre szorult vissza népességét tekintve a legnagyobb városok közötti versenyben Budapest és Debrecen mögött.

Mivel a tények nem igazolják, hogy Miskolc az ufók által legszívesebben látogatott város az európai régióban, kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a legutóbbi rovancsolásnál hiányzó, mintegy 50 000 ember egész egyszerűen lelépett a városból, még az operafesztivál sem bírta maradásra őket. Ezzel a húzással Miskolc a harmadik helyre szorult vissza népességét tekintve a legnagyobb városok közötti versenyben Budapest és Debrecen mögött.Kobold Tamás, a tegnapi polgármester a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség támogatásával vetette magát a harcba, miután elfogyott mögüle a Fidesz, és a politikailag nehezen értelmezhető Szövetség egy életre! jelszóval kampányolt, ami tapasztalataim alapján azt jelenti, hogy "most ezek nyomtatják a szórólapjaimat, de ha van más jelentkező, én szívesen kiteszem a logójukat".

Pelczné dr. Gáll Ildikó az Összefogás Miskolcért Egyesület nevében indult. Az egyesület támogatói között találhatjuk a Fideszt, és ezzel Kobold Tamás már meg is tapasztalhatta, milyen az, ha elindul a perzsaszőnyeg az ember talpa alatt.

Sétáló politikusok

Káli Sándor képezte az ellenzéket az MSZP-SZDSZ színeiben, és elindult kakukktojásként Balázsi Tibor is (ex-MDF), úgy is, mint az Új Miskolcért Egyesület vezetője, aki kampányában kifejtette, hogy milyen nagyszerű párt az MDF, ami már csak azért is meglepő, mert a Magyar Demokrata Fórum Pelcznét támogatta.

A miskolci Heti Új Hírnök című lap tanúsága szerint a polgármesterjelöltek nagyon szeretnek Miskolcon sétálni. Ha csak tehetik, már veszik is a cipőjüket, és sétálnak egyet, keresztül-kasul sétálják a várost, aztán alkalmanként öszszehasonlítják a kilométerórájukat, hogy melyikük sétált többet. Másik közös tulajdonságuk, hogy szeretnék megmenteni a DVTK-t, ami talán még a sétálásnál is jobb dolog. Tudom, mert ha tehetem, én is megmentem a DVTK-t, és utána könnyű az álmom, boldog az ébredésem.

A jelöltek bizonytalan identitása és feltűnő sétamániája azonban nem zavarta meg a város lakosságát. Amikor délelőtt tízkor odaértem, a szembejövők mind tényként kezelték Káli Sándor győzelmét; egy borostás lakos egyenesen odáig merészkedett, hogy ő orális szexben részesíti önnönmagát, ha nem nyer fölényesen az MSZP-SZDSZ jelöltje, majd megigazította kabátzsebében a martinkemencét, és tovább kacsázott a MÉH-telep felé.

Erős késztetést érzek, hogy megtudjam a türelmi zónán szolgálatot teljesítő lányok véleményét a polgármester-választás tétjéről és kimeneteléről, de tartós kapcsolatom megkerülhetetlen észérvek és egy beígért Miskolc-Budapest maraton segítségével lebeszél erről.

Kampányoló politikusok

Amíg a DVTK-stadion felé tartunk, hogy a helyszínen győződjek meg róla, mit is kell megmenteni, a fentebb már említett közösségi orgánum Sírva fakadtak az újhelyi lincselők című értekezését olvasom, majd áttérek Az ördöggel is Miskolcért című cikkre, melyben Balázsi elemzi kampánystratégiáját. Az írásból megtudom, hogy Balázsi Tibor az ATV Péntek esti klubjának vendége volt, ahol kínosan ügyelt arra, nehogy kampányoljon, viszont végigjárta a helyi kocsmákat, és arra koccintott az emberekkel, hogy "Miskolc az utolsó utáni lehetőség előtt áll, ha most sem sikerül a szellemi, lobbi erők egyesítése, akkor - egyszer, egy szép napon - mindenki elhagyja a várost".

A megérkezésig elképzelem a kiürült várost, amit a helyi kiadványok a Szinva Velencéje vagy a Nyitott Kapuk Városa néven emlegetnek. Az utóbbi meghatározás igaz, amennyiben nem zavarnak valakit a nyitott kapuk zárszerkezetén fellelhető feszítővasnyomok, de a Szinva Velencéje enyhe túlzás: azért, mert víz van és város, nem kell feltétlenül Velencére asszociálnunk, hiszen sokkal kézenfekvőbb példa Ploessüti, ahol szintén ismerik ezt a halmazállapotot.

A DVTK stadionja elképesztő látványt nyújt, mintha a kis népek, élükön a szlovákokkal és a nyenyecekkel, elhatározták volna, hogy repülő csészealjat építenek, de csak a környezetükben fellelhető anyagokra és az emlékezetükre hagyatkozhattak volna munka közben. Első ránézésre a stadion rozsdából és szemétből készült, amit aztán gondosan bekoszoltak.

Második ránézésre is.

A stadion tövében egy helyi szurkolót kérdezek meg, hogy mi a véleménye Miskolc nevezéséről a labdarúgó Európa-bajnokságra, és ő hevesen egyetért az ötlettel, széles gesztusokkal magyarázza a fejlesztés irányát és a megvalósulás előnyeit, csak a zsebében pihenő durvahengersor zavarja kicsit a mozgásban. Mielőtt továbbmenne a MÉH-telep irányába, még felhívja a figyelmemet a DVTK nagyszerű győzelmére Demecser ellen (8-1), amit sajnos vereség és döntetlen követett.

Menesztett politikusok

A belvárosban néhányszor megpróbálkozom a városi választási bizottság ajtajával, de nem sikerül bejutnom - vagy zárva van, vagy erősebben kellett volna rugdosni, mindenesetre elindulok Bulgárföld irányába, hogy személyesen győződjem meg a miskolci lakosok választási kedvéről.

A diósgyőri gimnáziumba látogatok el, ahol magam is végeztem volna, ha ebben nem akadályoz meg orosztanárnőm, akit ezúton is csókoltatok. Akkoriban a létesítményt még Kilián György Gimnáziumnak hívták, emléket állítva ezzel a szélsőbalos terroristának, aki halála után térként, telepként, gimnáziumként, főiskolaként és útként futott be jelentős karriert.

A miskolciak szavaznak, odakint süt a nap, a gimnázium folyosóján nyüzsgésnek alig nevezhető tempóban zajlik a választás. Bemegyek a fiúvécébe, és elszívok egy cigarettát, aztán alanyt keresek, hogy megtudhassam, miért készül a város elküldeni Kobold Tamást (szövetség egy életre) a vérbe, mert az mégsem lehet elegendő indok, hogy kevesebbet sétál, mint a többiek.

A kiválasztott választópolgár nem visz közelebb a megfejtéshez. Ötvenéves lehet - vagy harminc, de akkor itt született -, és a változás szelével indokolja a hangulatot. Kobold nemkívánatos lett a városban, a DVTK a másodosztályban szenved, bár a héten kiemelkedő játékkal lealázta Demecsert (8-1). A városból menekülnek az emberek, a mesterségesen felpumpált ipari központ menthetetlenül veszti el lakosságát, ami egyébként nem csoda, hiszen a vas- és acélbiznisz mintha veszített volna vonzerejéből az utóbbi időben. Mint mondja, szívesen beszélgetne még velem, de hamarosan zár a MÉH-telep, és ha tehetné, nem cipelné holnapig zsebében a majdnem új gyárkapukat.

Az esti eredmények a várakozásokat igazolják. Kobold Tamás 3. helye sima bukta, és Pelczné dr. Gáll Ildikó 24 százaléka sem ad túl sok okot reménykedésre. Gáll Ildikó egyébként az eredmények ismeretében arról nyilatkozott, hogy ez tulajdonképpen nagyszerű egy friss szervezet esetében, és tényleg, ahogy mögé néztem, már nem is álldogált ott a Fidesz.

Elégedett politikusok

A legfrissebb polgári értelmezés szerint a 2002-es önkormányzati választások eredménye direkt hasznos a nemzeti pártok számára, mert a hamarosan bekövetkező gazdasági összeomlás majd mindenhol szoci vagy szabaddemokrata polgármestereket talál, így aztán a megmentőt csak a kokárdások között lehet keresgélni, és akkor eljön az ő idejük ismét. A gyakorlat azonban inkább azt igazolja, hogy a Fidesz olyan bomlási stádiumba jutott, hogy pillanatragasztóval sem lehet összetartani, miközben a levágott fejű polgári körök üvöltözve rohangálnak a színpadon. Ráadásul a nagyon fáradt, sminktelen Dávid Ibolya nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy ezen a választáson már nem a komancsok voltak a mumusok, hanem Orbánék bekebelezési kísérlete jelentette a legnagyobb veszélyt, amit sikerült kivédeni. Miskolcon sem volt ez másképp, csak a helyi hagyományokhoz híven zavarosabban, viccesebben zajlott a változás. De lezajlott.

Hazafelé lelassítunk a hejőcsabai MÉH-telep előtt, hogy integessünk a mosolygó tulajdonosnak, aki vidáman visszainteget.

Para-Kovács Imre

A miskolci polgármester-választás nem hivatalos végeredménye

Káli Ferenc (MSZP-SZDSZ): 40 221 szavazat - 64,12 százalék;

Pelczné dr. Gáll Ildikó (Összefogás Miskolcért Egyesület): 15 279 - 24,36 százalék;

Kobold Tamás (Magyar Kereszténydemokrata Szövetség) 6160 - 9,82 százalék;

Balázsi Tibor (Új Miskolcért Egyesület) 1068 - 1,7 százalék.

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/43. (10. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra