Bárdos Gyula, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának frakcióvezetője
Történelmi sikert ért el az MKP a szlovákiai választásokon. Húsz mandátumot szerezve a négypárti jobbközép koalíciós kormány legerősebb pártja lett. A párt régi-új parlamenti frakcióvezetőjével beszélgettünk.
Bárdos Gyula: A látszat csal. Nehezebb négy év vár ránk, mert tetszik, nem tetszik, az elmúlt választási időszakban alibinek mindig kéznél volt a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) vagy a Polgári Egyetértés Pártja (SOP). Valóban ők akadályozták a reformokat, ám most nem lesz kire kibeszélni magunkat. A mostani négy koalíciós párt program, irányultság és nemzetközi betagozódás szempontjából is közel áll egymáshoz, ez megmutatkozott a kormányalakításnál, a programtézisek megfogalmazásánál és a koalíció megkötésénél is. Viharos gyorsasággal jött létre az új kormány. Persze külső nyomást is gyakoroltak ránk, hiszen a novemberi NATO-csúcs és az EU októberi országértékelése megkövetelte, hogy gyorsan és határozottan döntsünk. Azért sem lesz könnyű, mert olyan reformokat kell végrehajtanunk, amelyek nem lesznek népszerűek, amelyek fájni fognak.
MN: Melyek lesznek a legfontosabbak és a legnépszerűtlenebbek?
BGY: Például a szociális rendszert teljesen át kell alakítani, az egészségügyre ugyanez vár, a mezőgazdasági dotációs politikát is meg kell reformálni, hogy ne a területet, hanem a termelést támogassuk, a mezőgazdaság ne szociális hálóként működjön. A reformok pozitívumait csak jóval később lehet majd észlelni, ezért fontos, hogy hihetetlenül gyorsak legyenek. A közigazgatásban például csak elkezdődtek a reformok, ezt folytatni kell, decentralizálnunk kell a költségvetést, hogy ott maradjon a pénz, ahonnan jönne, mert helyi szinten tudják, mire van szükség. A korrupció visszaszorításának is az lehet az egyik megoldása, hogy nem egy átláthatatlan, központi rendszer működik. Helyi szinten látják, ki mit csinál, ezért egymás fejére tudnak koppintani.
MN: Ha már itt tartunk, az unió a jelentésében kiemelten foglalkozik a szlovákiai korrupció mértékével.
BGY: Korrupció mindig volt, és lesz is, nem lehet teljesen kiirtani. Amíg emberek különféle tisztségekben ülnek és pénzekről döntenek, lesznek kísértések és kísérletek, addig nem lehet fölszámolni. Csak szűkíteni lehet a területet, ahol erre lehetőség adódik. A törvényalkotás hatása minimális lenne. A végrehajtásnak kell a pénzelosztást transzparenssé tennie.
MN: Nagyon pozitívan hatott, hogy 16 nap alatt létrejött a koalíciós szerződés, senki sem fanyalgott, hogy alapcéljai nem kerültek bele. Az MKP-nak egyetlen dolgot nem sikerült átverekednie.
BGY: Melyikre gondol?
MN: A Benes-dekrétumokra.
BGY: A kollektív bűnösséggel kapcsolatos kérdéskör orvoslása benne volt a programunkban, ez az igény már nagyon régen megfogalmazódott. 1998-ban a hatalmas nyomás miatt tulajdonképpen úgy voltunk kénytelenek belemenni a koalíciós tárgyalásokba, és úgy kötöttünk koalíciót, hogy le kellett mondanunk egy csomó dologról. Megkötések voltak, mit nem vethetünk föl. Betartottuk, de már akkor is mondtuk, ez nincs rendjén. Idén is megpróbáltuk a sérelmek orvoslását, de egyrészt nem kedvezett a nemzetközi helyzet, másrészt Szlovákiában erre egyáltalán nincs politikai akarat. Sokan nagyon féltek már attól is, hogy ismét az MKP-val alkotnak koalíciót egyes pártok, sőt, az MKP-nak az előző ciklushoz képest nagyobb súlya van a kormányban és a parlamentben. A kormányprogramba is belekerültek olyan elemek, amelyek ´98-ban nem kerülhettek bele, vagy csak formálisan, viszont volt egy terület, és ez a Benes-dekrétumok következményeinek a felszámolása, ahol falba ütköztünk. Nem tehettünk mást, mint tájékoztattuk pártunk országos tanácsát, hogy mindent megtettünk, de egyetlen potenciális koalíciós partner sem akadt, aki legalább részben támogatott volna. Az országos tanács úgy döntött, ez nem lehet ok arra, hogy ne legyünk része a kormánykoalíciónak, de elfogadtunk egy határozatot, amely szerint a mi szempontunkból ez nem egy befejezett történet, ezzel mi nem értünk egyet. Csak remélni tudjuk, hogy megjön a politikai akarat a partnerek részéről. Az országos tanács végül egyhangúlag döntött a kormányba lépésről.
MN: Egyébként miért kérdezte, hogy melyiket?
BGY: Mert általában mindenki azt emlegeti, hogy nem sikerült megszereznünk a parlamenti elnöki tisztséget.
MN: Meg sem fordult a fejemben. Ez nem lehetett komoly politikai cél.
BGY: Valóban kijárt volna, de nekünk nem szimbólumok kellenek. Persze, nagyon fontos lenne. Nagyon jó, hogy 1998 és 2002 között a magyarság és képviselőinek megítélése annyira változott, hogy szlovák részről is elhangzottak olyan felvetések, miért ne kaphatná meg ezt a tisztséget az MKP. Mi inkább konkrét, gyakorlati haszonnal járó céljainkat akartuk elérni. Előrelépés, hogy a magyar egyetem és a gazdátlan földek kérdése, ahol korábban csak deklaratív támogatásról beszélhettünk, most belekerült a koalíciós tézisekbe, ragaszkodtunk hozzá, vagyis a koalíció többi pártja is vállalja e kérdések megoldását. Az egyetem és a nevesítetlen földek ügyében viszonylag gyorsan egyezségre jutottunk a partnerekkel, ami persze nem jelenti azt, hogy minden simán fog menni, de bekerül a programba. Korábban gond volt a földalap igazgatójának kinevezésével, mert ez a földművelési miniszter személyétől függött, márpedig a korábbi tárcavezető, a baloldal elnöke nem volt hajlandó kinevezni a jelöltünket, pedig a koalíciós szerződés alapján a poszt nekünk járt. Most ez a probléma nem létezik, mert az MKP jelöltje lett a földművelési miniszter.
MN: Minden posztot megkaptak, amit akartak?
BGY: Súlyunknak megfelelően mindent elértünk. Meg akartuk és meg is szereztük a régiófejlesztési minisztériumot, hiszen az egyik legfontosabb célunk a régiók felzárkóztatása. Eddig is ott tudtunk segíteni, ahol az első ember a miénk volt, mert a politikai felelősség és a döntés a miniszteré. Korábban a magyarok lakta régiók politikai megfontolásból nem kapták meg azt, ami kijár nekik. Az elmúlt négy évben megkapták, ilyen szempontból az egyensúly helyreállt. Ha még két választási ciklusban hasonló lenne az elosztás, akkor sem hoznánk be azt a lemaradást, ami az átkosban és ´89 után kialakult. Azt, hogy a tárcákból nem négyet kaptunk, hanem csak hármat, plusz a miniszterelnök-helyettesi posztot, nem kudarcként könyvelem el, mert az integrációs alapok és egyáltalában az integráció témaköre is a kormányalelnökhöz került, tehát nemcsak tisztséget jelent, hanem komoly felelősséget, hatásköröket és költségvetési ráhatást is.
MN: Én azt hittem, hogy az MKP kimondottan harcolt azért, hogy legyen egy miniszterelnök-helyettese, amit Csáky Pálra szabtak.
BGY: Nem, nem harcoltunk ezért. Ezt a többiek találták ki nekünk, azt gondolták, kiszúrják a szemünket azzal, hogy adnak egy üres kormányalelnöki posztot, úgymond, az első alelnököt, akihez nem tartozik semmi. Mi erre azt mondtuk, nem kérjük, nekünk négy tárca kell, vigye ezt a posztot bárki más. Ekkor egy kicsit megijedtek, és a posztot megtöltötték tartalommal.
MN: A romakérdés miatt azonban már kipattant egy botrány, hiszen eddig Csáky Pálhoz tartozott ez az integráció szempontjából rendkívül fontos, ám sikertelenségre ítélt terület, most azonban, bár Csákynál maradtak a kisebbségi kérdések, a romaagenda átkerült a kulturális minisztériumba. Többen felháborodással fogadták ezt, s állítják, Csáky kibújt a felelősség alól.
BGY: Az MKP-nak az volt a javaslata, hogy a romakérdést komplex módon kell megoldani, ezért magasabb szintre kell emelni, vagyis közvetlenül a miniszterelnökhöz szerettük volna juttatni. Ebben nem találtunk megértésre, végül egyik koalíciós partnerünk, a liberális ANO jelentette be, hogy szívesen elvinné a kérdéskört, mivel határozott elképzelései vannak. Nem mi akartuk leadni. Csákynál viszont mindig azt kifogásolták, hogy a magyarok a romák kárára fejlődnek, ezzel a megoldással meg lehetett volna előzni az ilyen kritikákat is. Természetesen tudjuk, miért harcolt annyira az ANO a kulturális minisztériumért. A legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió, a Markíza tulajdonosa az ANO elnöke, márpedig ehhez a tárcához tartoznak a médiumok is. ´k azt keresték, hogyan tudják magukat elfogadtatni, és úgy látták, a romakérdés olyan problémakör, amivel elérhetik. Valószínűleg a politikai felelősség a miniszteré lesz, a koordinálási szerep viszont továbbra is a miniszterelnök-helyettesé.
MN: A kulturális államtitkárt szintén az MKP adja, úgyhogy végül mégis az MKP maradhat a bajban.
BGY: Hangsúlyozom, a politikai felelősség a miniszteré, és azé a párté, amelyik delegálta őt.
MN: Szlovákiai magyar értelmiségi körökben úgy vélik, az MKP akaratlanul is négy minisztériumot és egy miniszterelnök-helyettesi posztot kapott.
BGY: A kulturális miniszterre gondol? Talán ez túlzás.
MN: Rudolf Chmel irodalomtudóst a magyarok nagy barátjának ismerik, ő volt Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, s egy ideig vezette a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékét is. Ez szerencse.
BGY: Ez nem szerencse, ez annak az eredménye, hogy azt mondtuk, nem kerülhet a bársonyszékbe olyan ember, akinek köze volt valaha a Markíza televízióhoz. Nagyon jó, hogy olyan ember van ott, aki eleve nem ellenséges a magyarokkal szemben, a kérdés az, hogyan érvényesül ez a gyakorlatban.
MN: Hat államtitkára sem volt még soha az MKP-nak.
BGY: Nagyon fontos helyeken kaptunk államtitkári posztokat. Jelzésértékű, hogy ebben az integráció szempontjából rendkívül fontos időszakban a külügy két államtitkára közül az egyik a miénk. Államtitkárunk van a pénzügy- és a gazdasági minisztériumban, a regionális fejlesztésnél a miniszteri mellett államtitkári posztot is kaptunk, és hát a számunkra nagyon fontos területeken, az oktatási és a kulturális minisztériumban is van államtitkárunk.
MN: Jó kis társaságnak tartja ezt az új, 16 tagú kabinetet?
BGY: Igen.
MN: Ne mondja, hogy nincsenek gyenge pontjai.
BGY: Biztosan vannak. A legkényesebb a szociális tárca. Vezetése Dzurinda SDKU-jának járt, ők pedig Ludovít Kaníkra bízták, aki a kampánycsend előtt közvetlenül jelentette be, hogy pártja, a Demokrata Párt nem indul a választásokon, s felszólította híveit, szavazzanak Dzurindáékra. Jó adag alibizmus van ebben a kinevezésben, hiszen ha problémák lesznek, nem a mi kutyánk kölyke, ha nem lesznek, akkor meg mi tettük oda.
MN: Miben látja a következő négy év buktatóit?
BGY: A legnagyobb buktató a törékeny többségünk, hiszen csak hat mandátummal van több a kormánypártoknak, mint az ellenzéknek. A költségvetésnél fog először megmutatkozni, mennyire fegyelmezettek a képviselők. Ennél a minimális többségnél, ha figyelembe vesszük, hogy az uniós főtárgyaló, Ján Figel is képviselő, problémák adódhatnak. A legnagyobb gond az lehet, ha azokat a reformokat, amelyeket meg kell valósítani, nem kezdjük el időben. A reformokat nemcsak a Nyugat és az EU miatt kell végrehajtani, hanem az ország miatt is. Már nem lehet költekezni, nem lehet úgy szórni a pénzt, ahogy eddig. A reformokat az emberek számára elviselhetővé kell tenni, de mindenütt meg kell húzni a nadrágszíjat. A nacionalisták szempontjából óriási a támadási felület: sokan azt mondják, milyen jó, hogy nem kerültek be a parlamentbe a nemzeti pártok, szerintem ez csak részben igaz, mert ez növelni fogja a nemzetiségi ellentéteket. ´k mindig azt fogják mondani, azért olyan fájdalmasak a reformok, mert a magyarok csinálják.
MN: Azért én azt hiszem, parlamenten kívülről sokkal nehezebb ellentéteket szítani, mint belülről.
BGY: Természetesen, de ez is relatív. Ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak el a társadalomban, s ha ehhez csatlakoznak tömegszervezetek - a szakszervezeteknél is vannak ilyen hangok -, komoly problémákat okozhatnak.
MN: Idén Magyarországon és Szlovákiában is olyan kormány alakult, amely kevésbé konfrontatív, mint elődje. Ez akár egy harmonikus szlovák-magyar kapcsolatot is feltételezhet.
BGY: Annál a viszonynál, amely tavaly év végén, idén év elején kialakult, csak jobb jöhet. Ha a két ország be akar kerülni az EU-ba, márpedig be akar, sikerre kell törekednie. Meg kell várni, amíg Kukan külügyminiszter és egyáltalán a két kormány felméri a helyzetet. Konkrétumokba semmiképpen nem mennék bele, de az elhidegült kapcsolatokat normalizálni lehet.
MN: A kedvezménytörvény ügyében Magyarország már feladta merev feltételrendszerét, gondolja, hogy szlovák részről is történhet ilyesmi? A bősi vízi erőmű két szlovák minisztériumhoz tartozik, a környezetvédelmihez és a földművelésihez. Az előbbit Miklós László, az utóbbit Simon Zsolt vezeti, mindkettőt az MKP delegálta. Kicsit faramuci helyzet.
BGY: A kedvezménytörvény ügyében lehetnek változások, de nekünk, szlovákiai magyaroknak elfogadhatatlan, hogy a lényeget módosítsák. Hogy mindent nem lehet majd egyszerre megoldani, az biztos. Ha meglesz mindkét oldalon a politikai akarat, sok mindenben meg lehet egyezni, legalábbis el lehet kezdeni. Az a lényeg, hogy soha egyik fél se érezze, hogy vereséget szenvedett. Olyan megoldást kell találni, hogy egyik oldalon se sérüljenek az érdekek.
Molnár Norbert
a régi-új miniszterelnök, Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU), a Magyar Koalíció Pártja (MKP), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a liberális Új Polgári Szövetség (ANO) alkotja. A tizenhat tagú kabinet (néggyel kevesebb, mint a legutóbbi) hat tagja miniszter volt az első Dzurinda-kormányban is. Az új kabinetben nincs egyetlen nő sem, a 22 államtitkár között is csak kettő. A hat régi kormánytag: Mikulás Dzurinda miniszterelnök, Csáky Pál (MKP) miniszterelnök-helyettes, Edurd Kukan (SDKU) külügyminiszter, Miklós László (MKP) környezetvédelmi miniszter, Ivan Miklos (SDKU) pénzügyminiszter, korábban gazdasági miniszterelnök-helyettes és Ivan Simko (SDKU) védelmi miniszter, korábban belügyminiszter. Gyurovszky László (MKP) lett a régiófejlesztési miniszter, míg a politikában ismeretlen Simon Zsolt (MKP) a földművelési miniszter. A magyarul is jól beszélő Rudolf Chmel (ANO) kapta a kulturális tárcát, Robert Nemcsics (ANO) a gazdaságit. A belügyminiszter a vasöklűnek becézett Vladimír Palko (KDH) lett, az igazságügyi tárca vezetője a Benjámin, a mindössze 29 éves Daniel Lipsic (KDH), az oktatási miniszter pedig Martin Fronc (KDH). A közlekedési tárcát Pavol Prokopovic (SDKU), míg a szociális tárcát Ludovít Kaník (SDKU/DS) vezeti majd. Az MKP hat államtitkára: Podstránsky Vladimil (pénzügy), Pomothy László (gazdaság), Szigeti László (oktatás), Kvarda József (kultúra), Lukács Zsolt (régiófejlesztés) és Berényi József (külügy). Meg kell tanulni Ivan Korcok (SDKU) nevét is, aki a külügy másik államtitkáraként valószínűleg a kedvezménytörvényről folytat majd hosszas tárgyalásokat Budapesttel. Bugár Béla, az MKP elnöke ismét a parlament alelnöke lett.
