MSZP - Köztársaság tér: Áll Komárom

szerző
- b -
publikálva
2002/17. (04. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A pártházat ezúttal kordon védte: a Bezerédi utca felől a Köztársaság teret nem lehetett megközelíteni, és a rendőrség lezárta a Rákóczi útról a térre vezető kis utcákat is. Az egyik sarkon a túlfűtött fantázia Mező Imrét fedezi fel egy osonó árnyban: köpenye alatt dobtárasát markolva, mintha ő sietne a pártház védelmére megint.

A pártházat ezúttal kordon védte: a Bezerédi utca felől a Köztársaság teret nem lehetett megközelíteni, és a rendőrség lezárta a Rákóczi útról a térre vezető kis utcákat is. Az egyik sarkon a túlfűtött fantázia Mező Imrét fedezi fel egy osonó árnyban: köpenye alatt dobtárasát markolva, mintha ő sietne a pártház védelmére megint.Nem volt vicces, és nem lett nagyon vicces a végére sem.

Annyi falfehér arcot, mint vasárnap este az MSZP székházában, még életemben nem láttam. Remegő kezek gyújtottak egyik cigarettáról a másikra, amikor az első forduló szerinti papírforma tuti szocialista győztesei hasaltak el, amikor szép sorban kiderült, hogy oda Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Tolna. Hogy Tabajdi Csaba Bácsalmáson kikap a volt balszélsőtől, akitől ember egy ép magyar mondatot még nem hallott. Hogy Szabolcsban megbukik Helmeczy, és vele együtt a szocialista jelölt, mert a Centrummal kötött megállapodás a második körben már nem jött be. Akkor, amikor a Fidesznek még 79 képviselői hely nézett ki, és inkább felfele jöttek, mint lefele mentek, falfehér arccal nyilatkozott valakinek Lendvai Ildikó is a kormányalakításról, és Kovács Lászlón is a rettenet volt érzékelhető. Hiszen két hete ilyenkor

még minden mellettük szólt:

a babona, hogy az első forduló után a megalkuvó szavazók mindig a győztes mellé állnak, aztán a tartalékaik, aztán az, hogy Orbán az első forduló utáni kedden megvadult. Az MSZP politikusai és hívei, akik elfogadták a demokratikus játékszabályokat, és másban, mint ezekben nem bízhattak, védtelenné váltak az elmúlt két hétben, védtelenné a ravasz hazugságokkal és aljas rágalmakkal szemben, védtelenné, mert nem tudták ezeket a rágalmakat cáfolni, és védtelenné azért is, mert az, amiben ellenfelük utazott - a megvadított és becsapott tömegek hátán elnöki rezsimet, álparlamentáris féldiktatúrát csinálni - Kelet-Európában rutinfeladatnak számít.

Lehetséges-e ez? - kérdezte minden arc fél tíz órakor a Köztársaság téren.

Nem. Ez nem lehetséges.

"No, azért. Mert már megijedtünk egy kicsit." A hang, amely e szavakat egy mobilba dörmögte a Narancs stábjának orra előtt, kövér, szürke zakós, ősz hajú, nagy bajuszú emberhez tartozott.

"Megnyertük"

- vetette oda, leginkább magának a férfiú, közömbösen, mintha csak egy rutinszerű zárszámadó közgyűlést abszolvált volna valamely kérdéses nyereségességű téeszben. "Mit? Mit nyertünk meg?" "Hát Tatát. Meg ezt az egészet. Csak Komárom megyét nem mutatják ezek a szemetek" - intett fejével a kivetítő felé, majd elkacsázott a lépcső irányába.

És tényleg. A oszlop, ami a Fidesz várható második körös mandátumait mutatta az M1 adásában, visszament 78-ra, aztán 76-ra, aztán megállapodott 75-nél.

És úgy maradt.

Ekkortájt érkezik meg Medgyessy Péter. A pártház előtt gyülekező tömeg, az a tömeg, amelyet nem vallási transzba révült tinédzserek alkotnak, és amely nem irredenta nótákkal tartja magában a lelket, félve rivalg üdv. Bent a néma hisztéria még mindig nem enged fel. Medgyessy a sajtótájékoztatóját egy sóhajjal kezdi: "Hát, ezt megnyertük." A terembe nem lehet beférni, az ajtókon kiáradó izzadságszag letaglózó. Medgyessy után Pokorni beszél a tévében. Vagy szorulása van, és szeretné, de nem bírja magából kinyomni a mondatot, amire itt anynyian várnak, vagy épp ellenkezőleg: úgy kell visszatartania, és azért fénylik a homloka. "Mondd már ki!" - próbálnak neki segíteni Köztársaság téri nézői, és a szavazatok újraszámlálása, megóvott eredmények, korrupt bíróságok lebegnek a szemük előtt. Nem bíznak a Köztársaság elnökében sem: úgysem adja nekünk, mondogatják hangosan, hogy tovább félhessenek. A zárt láncú mókamestere viszont megszakítja az M1 adását. Medgyessy Pétert kapcsolják, aki

bejelenti:

két perccel ezelőtt hívta fel Orbán Viktor, és gratulált a győzelméhez. (Medgyessy lányának a mobiltelefonján hívta fel: a szám biztos benne van a telefonkönyvben, honnan tudná különben.)

Ekkor, és csak ekkor kezdtek a szocialista párt hívei örülni. Legalább egy kicsit. Csak ekkor hitték el igazán, hogy nyertek. Mert Orbán mondta.

A többi nem érdekes. Kovács Lászlót egy élelmes riporter beállítja egy sarokba, és a pártelnök álmában nyilatkozik még egy kicsit. Sokan könnyeznek, a székház előtt egy meghatározó centrumos politikus téblábol, és fogadkozik, hogy nem adják fel. Bent is kábé ott tarthatnak, hogy jó, nyertünk, de.

De azért nem szabad feladni.

- b -

szerző
- b -
publikálva
2002/17. (04. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra