Interjú

„Nem illik elfutni”

Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke
szerző
Pálos Máté
publikálva
2017/43. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Fekete György utódja szerint az MMA elnökének pozíció­ja független a politikától, a bírálók csak Fekete politikai hovatartozása miatt támadják a magyar kultúra legjelentősebb szellemi műhelyét. A tagság politikai-ideológiai sokszínűsége pedig a legkevésbé sem zavarja.

Magyar Narancs: Sokakat meglepett, hogy végül ön lett a befutó, ráadásul nagy többséggel választották meg, a 226 érvényes szavazatból 140-et kapott.

Vashegyi György: Váratlan megtiszteltetés ért, nem sokan számítottunk erre. Az elmúlt évek döntéshozatali mechanizmusaiban egy­ál­talán nem voltam benne, először a megválasztásom másnapján, október 11-én vettem részt elnökségi ülésen, szigorúan megfigyelőként. A zeneművészeti tagozatban 2013 végén tagozatvezetőnek jelöltek, de akkor egy szavazattal alulmaradtam.

MN: Csak májusban lett az akadémia rendes tagja.

VGY: Valóban, de nincs jelentős különbség a levelező és rendes tagok között, az előbbieknek is van szavazati joguk a közgyűlésen. Június elején még én is azon törtem a fejem, amin a többi tag: októberben kit válasszak majd a közéletben régóta ismert jelöltek, két nagy művészünk, Marton Éva és Jankovics Marcell közül. Június közepén aztán felhívott egy akadémikustársam, és megkérdezte, vállalnám-e jelöltséget. Meglepődtem, megköszöntem a bizalmat, és kértem néhány nap gondolkodási időt.

MN: Ki hívta fel?

VGY: Nem szeretném a nevét elárulni: kiemelkedő művész ő, de nem zenészről és nem elnökségi tagról van szó, hozzám hasonlóan az MMA-ban eddig ő sem töltött be semmilyen tisztséget. Két barátom véleményét kértem ki arról, vállaljam-e a jelölést. Nem politikusokról van szó, hanem olyan személyiségekről, akiket sokra tartok, és a tanácsuk feltétlenül követendő volt számomra. Mindketten azt mondták, nem illik elfutni egy ilyen feladat elől, ha az ember egészséges és tetterős.

MN: Tehát két markáns, ismert személyiség mellé lépett be a versenybe, kissé outsiderként.

VGY: Kevés olyan döntés van Magyarországon, amely teljesen független a politikától, de az MMA elnökének megválasztása ezek közé tartozik. Én ebből indultam ki. Az a 226 akadémikus döntött, akik azon a napon, abban a percben jelen voltak a közgyűlésen és leadták a szavazatukat. Titkos és demokratikus szavazás volt, a játékszabályok adottak voltak.

MN: Jankovics Marcell, az MMA eddigi – és most újraválasztott – alelnöke az utolsó pillanatban lépett vissza az elnökjelöltségtől. Ezt mennyire látja fontos momentumnak az ön megválasztásának történetében?

VGY: Nem tudom. Hogy őszinte legyek, az utolsó hét felgyorsult eseményeit nem mindig tudtam követni, ráadásul a közgyűlés előtt alig másfél nappal jöttem haza külföldről. Annyit tudtam, mint más: egy szűk héttel az elnökválasztó közgyűlés előtt lett egy negyedik elnökjelöltünk Rátóti Zoltán személyében, majd a közgyűlés előtti nap délutánján minden tag kapott egy e-mailt arról, hogy Jankovics Marcell indoklás nélkül visszalépett. Nem tudom, miért döntött így, a közgyűlésen röviden nyilatkozott csak erről.

MN: Nem kérdezte meg tőle, hogy miért lépett vissza?

VGY: Nem is találkoztam vele azóta, illetve csak röviden, a másnapi elnökségi ülésen, de már említettem, hogy azon csendes megfigyelőként vettem részt. Természetesen személyesen kíváncsi vagyok, de nem illő bárkit ilyesmiről kérdeni. Ha egyszer megtisztel a bizalmával, akkor többet fogok tudni. Nem szeretnék ezért fejtegetésekbe sem bocsátkozni arról, mi lett volna akkor, ha az eredeti három jelölt indul. Az biztos, hogy akadémikustársaink jelentős része nincs állandó és szoros kapcsolatban az ímél­fiókjával, így sokan alighanem csak a helyszínen tudták meg, elnökjelöltként végül milyen nevek szerepelnek a szavazólapokon.

MN: Jankovics Marcell azt mondta a visszalépéséről a közgyűlésen, hogy kritikus alkat, ezért nem lenne jó elnöknek, de alelnökként tehet javaslatokat.

VGY: Ezt nem szeretném kommentálni. Jankovics Marcellt, Marton Évához hasonlóan, hatalmas művésznek tartom, de sajnos alig ismerjük egymást személyesen. A jövőbeli kritikus javaslatokhoz és esetleges változtatáshoz hozzátartozik, hogy ő velem ellentétben részt vett az elmúlt évek döntéshozatalában, ezért az ő személye, ahogyan Marton Éváé is, alkati különbségektől függetlenül is nagyobb kontinuitást jelentett volna a szervezet élén, mint az én elnökké választásom.

MN: A fenti okok miatt ön tehát irányváltást hozhat az MMA-ban. Min változtatna?

VGY: Nincs szükség döntő irányváltásra, az akadémia jó úton halad, fel kell építeni egy köztestületet, ennek a munkának most tartunk a hatodik événél. Nyilvánvalóan vannak körülöttünk viták, olykor konfliktusok is, de szinte biztos vagyok benne, hogy ilyen szempontból anno a Magyar Tudományos Akadémia első évei sem lehettek felhőtlenek. Az nem lehet értelmes vita tárgya, hogy a magyar művészeti és kulturális életnek, valamint a nemzetnek szüksége van a Magyar Művészeti Akadémiára. Az MMA a magyar művészeti és kulturális élet legjelentősebb szellemi műhelye, melynek fő feladata a magyar alkotó- és előadó-művészet múltjának, jelenének és jövőjének értékelvű és minőségpárti bemutatása. Nagyjából ezt állítja a programom. Az a vízióm, hogy a művészeti értékeknek minden magyar életében az eddiginél sokkal jelentősebb szerepet kellene játszaniuk, ettől a nemzet erősebb, boldogabb és minden tekintetben sikeresebb lenne. Ez nem pénzkidobás, hanem befektetés a nemzet jövőjébe.

MN: Ugyanakkor az MMA elnöki pozíciója fontos kultúrpolitikai tisztség.

VGY: Lehet játszani a szavakkal: kultúra, kultúrpolitika, politika – az MMA egy politikai térben mozgó, de nem politikai testület, ugyanúgy, mint az MTA. Az az Országgyűlés, amelyben a jelenlegi, második ciklusát töltő kormány pártjaié a többség, nagy hiányt orvosolt köztestületünk létrehozásával, ezért szerintem hálával tartozik neki a magyar művészeti és kulturális élet. Napi pártpolitikának viszont egyik akadémiában sincs helye, remélem, ezzel az elvvel mindenki egyetért. Nem állítom, hogy ezt eddig mindig sikerült érvényre juttatni az MMA-ban – aki dolgozik, követ el olykor hibákat is –, de ez a cél. Gondolom, az MTA 1825-ös alapítása óta nekik sem sikerült ezt az elvet mindig maradéktalanul érvényre juttatniuk. Fontos, hogy ha egy művész napi politikai állásfoglalást tesz a művészetében, azt ne közpénzből tegye – s ugyanígy, jelentős közpénz felhasználása által elismertséget szerzett művésztől sem szép dolog az ilyesmi. Az MMA nem támogathat ilyet, és amennyire rajtam múlik, erre kiemelten ügyelni fogok.

MN: Hogyan látja, mik az esélyeik arra, hogy csökkenjen az MMA megítélésének átpolitizáltsága? Az elődjéről nyugodtan állíthatjuk, hogy erősen beágyazott volt politikailag.

VGY: Szerintem jók az esélyeink. Fekete György elnök úr az egykori Antall-kormány kultúrpolitikusaként a máig nélkülözhetetlen szerepet betöltő Nemzeti Kulturális Alap egyik alapítója volt. Köztünk fontos különbség, hogy ő politikusi múlttal rendelkezik, én nem. Aki a politika felől érkezik, azt a más politikai nézeteket vallók kritizálják, valószínűleg ilyen a politika természete. Engem politikai alapon felettébb nehéz bírálni, mivel nem voltam soha politikus, és most sem váltam politikussá csupán azért, mert elnökké választottak. Karmester voltam, vagyok, leszek.

MN: Politikai-ideológiai szempontból az MMA tagságát sokszínűnek látja?

VGY: Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, úgy érzem, nem is lenne illő ezen akár gondolkoznom is. Saját kötődésem annyi a politikához, hogy négyévente, állampolgárként szavazni szoktam, semmilyen pártnak nem voltam soha tagja. Nagyon örültem, amikor ’89-ben összedőlt az, amiről azt hittük, megdönthetetlen, életem egyik legszebb pillanata volt. A jelen helyzethez visszatérve: tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de egyetlen politikust sem hívtam fel az elnökválasztó közgyűlés előtt. Bárki ajánlott telefonszámot politikusokhoz, nem éltem vele, hiszen nem a politikai elitet, még csak nem is a magyar társadalmat kellett meggyőznöm, hanem az akadémikus tagságot. Érdemes lenne pontosan tisztáznunk, mit értünk kultúrpolitikai pozíción. Abban az értelemben biztosan nem ilyen az MMA elnöki széke, hogy politikus nem juttathat oda senkit. Ugyanakkor őszintén remélem, hogy MMA-elnökként lesz lehetőségem előbbre vinni a magyar művészet és kultúra ügyét.

MN: A kultúrára szánt központi költségvetési forrás jelentős része felett diszponál az akadémia, a közpénzzel pedig hatalom jár.

VGY: Ha szabad így fogalmaznom, én éppen a másik irányból érkezem ide, független művészként építettem fel együtteseimet, 27 éve alapítottam a Purcell Kórust, 26 éve az Orfeo Zenekart. Büszkék vagyunk rá, hogy sikereinket az elmúlt három évtized magyar klasszikus zenei életében messze a legkevesebb közpénz felhasználásával értük el, sok munkával, és döntően piaci alapon. Egy konkrét példa: 2000 és 2010 között, tíz év alatt a két együttes összesen kevesebb mint 100 millió forint közpénzt kapott, ez ma egy szimfonikus zenekar háromheti költségvetése. A közpénz – már csak ezért is – számomra szent, és csak az fogadható el, ha minden forintját maximális hatékonysággal költjük el. A kultúra egész Európában forráshiányos terület, és mi ráadásul – legalább is Nyugat-Európához képest – anyagi forrásokban szegény ország vagyunk. Nagyon elszomorít ezért, ha azt látom, hogy közpénz nem a lehető legjobb helyre megy.

MN: Az MMA éves költségvetése durván 5–6 milliárd forint, az idén egy egyszeri tétel, a leendő székház felújítása miatt körülbelül 10 milliárd. Ez az összeg illeszkedik az MMA kitűzött céljaihoz?

VGY: Ön most egy számot mondott, amely nyilván helyes, mert gondolom, utánanézett, de a kérdésére csak akkor tudok bármit is válaszolni, ha tudjuk azt is, hogy pontosan mi a feladat, amelyet elvégzünk. Ha azt látjuk, hogy az említett milliárdokból akár csak 10 ezer forint is fölöslegesen lett elköltve, akkor bizony baj van. Mindenkivel egyetértek, aki szerint ez elfogadhatatlan. Bármekkora összegről van is szó, átláthatóan, felelősen és pontosan el kell tudni számolni vele.

MN: Jelentős tétel a költségvetésben az akadémikus tagok életjáradéka. Ez lépcsős rendszerben emelkedik évente, 2022-ig éri majd el az MTA szintjét, ami 455 ezer forint a rendes, és 353 ezer a levelező tagoknak. Ez az összeg az MMA súlyához és szerepéhez mérve megfelelő?

VGY: Az MMA vállaltan az MTA példáját kívánja követni. Ma már senki nem kérdőjelezi meg ezeket az összegeket az MTA esetében, de az MMA még fiatal. Néha az a benyomásom, hogy azok, akik más politikai beállítottságuk miatt politikai alapon bírálják Fekete György elnök urat, úgy láttatják, hogy a folyton-folyvást terjeszkedő MMA medréből kilépő Tiszaként el akarja nyelni a világot. Én ennél kevésbé vagyok elfogult. Úgy látom, a feladat adott: fel kell építeni egy köztestületet, és azt felelősen kell működtetni.

MN: Mit gondol az MMA-tagság kritériumrendszeréről, könnyítene vagy szigorítana rajta?

VGY: A keret adott, jelenleg 300 akadémikus tagja lehet köztestületünknek, ezen csak az Országgyűlés változtathat, ha szándékában áll. Természetesen azt gondolom, ha lehet, jó lenne növelni a keretszámot, mivel a magyar művészet páratlanul gazdag, és Magyarországon a szellemi tőke hasznosítása különösen fontos, hála istennek bőven vannak még ilyen tartalékaink. A két köztestület, az MTA és az MMA arra hivatott, hogy ezeket a szellemi erőforrásokat minél jobb hatékonysággal feltárja, kiaknázza és felhasználja. Ha érdekli, szívesen elmondom, hogyan lettem MMA-tag. 2012 végén Záborszky Kálmán karmester és akadémikus tag barátom felhívott és megkérdezte tőlem, vállalnám-e a tagjelöltséget. Megnéztem a zeneművészeti tagozat névsorát, és sok, általam szakmailag és emberileg egyaránt nagyra becsült művész nevét láttam ott. Nem volt mindenki rajta a listán, akiről azt gondoltam, oda tartozna, de szerencsére egyetlen olyan nevet sem láttam, amely számomra – hangsúlyozom, nem politikai mérlegelés alapján – kizárta volna, hogy a tagozat közelébe menjek. Ezek után a közgyűlés megszavazta a tagságomat.

MN: Pontosan erre gondoltam. Előszeretettel hasonlítja az MMA-t az MTA-hoz, utóbbiban azonban ez az életjáradék jóval szigorúbb kritériumrendszerrel párosul.

VGY: Mivel soha nem merült fel, hogy én az MTA tagja legyek, valódi tudományos munkám és teljesítményem az elenyészőnél is csekélyebb, pontosan nem ismerem az MTA kritériumrendszerét. Ha vannak benne számunkra is használható elemek, akkor majd mindent megteszek az átvételükért. Kevesen tudják talán, de az MMA is rendelkezik több mint négyszáz fős nem akadémikusi köztestületi tagsággal, akik felvételének egzakt kritériumrendszerét az alapszabály határozza meg. Ebbe a körbe csak az kérheti tagságát, aki DLA fokozattal, a köztestület alapszabályában meghatározott hazai művészeti szakmai elismeréssel vagy külföldi szakmai elismeréssel rendelkezik.

MN: A kérdésem nem a köztestületi tagságra vonatkozott, hiszen azzal sem szavazati jog, sem havi juttatás nem jár, ráadásul a köztestületi tagság nem előfeltétele az akadémiai tagságnak. Fekete György mindenesetre egy interjúban három kritériumot jelölt meg az akadémiai közösség leendő tagjainak: legyen beérett művész, legyen aktív a közéletben és vállalja nemzeti elkötelezettségét.

VGY: Ha nekem kellene kritériumokat ajánlanom – mert elnök úr nyilvánvalóan csak javaslatot tett –, sokat gondolkodnék, és nem biztos, hogy pont így fogalmaznék.

MN: Hogy fogalmazna?

VGY: A fő szempontok: az érték és a minőség. Elterjedt nézet, hogy a művészeti minőség szubjektív, de szerintem nem az. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármiféle művészi uniformizálódást tartanék kívánatosnak, épp ellenkezőleg, gyűlölöm az ízlésdiktatúrát. A művészileg jó megoldások száma természetesen végtelen, de egy-egy területen, szakmai alapon igenis lehetséges, sőt szükséges az összehasonlítás. A szakembereknek a lehető legmagasabb minőséget kell a széles közönség felé közvetíteniük, és nekik kell eldönteniük azt is, mit, hogyan és milyen mértékben érdemes közpénzből támogatni.

MN: A már említett Nemzeti Kulturális Alap azért is lehetett olyan jelentős kultúrafinanszírozó szerv, mert jobbára szakmai alapon szerveződött. Ehhez képest tavaly úgy szervezték át, hogy az MMA-elnöknek ellen kell jegyeznie az évi keretfelosztással kapcsolatos döntéseket, és az akadémia a kuratóriumokba delegálhat döntnököket az emberi erőforrások minisztere és a független szakmai szervezetek mellett. Ezzel a szakmai delegáltak aránya egyharmadra csökkent. Ez azért is érintett rosszul sokakat, mert az MMA szakmaisága kevéssé áll szilárd lábakon.

VGY: Ezzel vitatkozom. Az MMA zeneművészeti tagozata például szakmailag a crème de la crème. Azért említem őket, mert hiszek abban, hogy célszerű arról véleményt nyilvánítani, amiről az ember pontos tudással rendelkezik.

MN: Az NKA kuratóriumaiba mégiscsak különböző független szakmai szervezetek delegálnak, ugyan egyre kevesebb arányban. Az MMA-ban ilyesmi nem történik.

VGY: Tiszta lelkiismerettel azt tudja nekem mondani, hogy a magyar művészszakmai szervezetek függetlenek tudtak maradni a napi pártpolitikától? Nekem sajnos egyáltalán nem ez a benyomásom. A szakmai szervezetek lényegében érdekképviseletként működtek és működnek, és ezzel nincs is baj. De legyünk őszinték: sok magát szakmainak és politikától függetlennek nevező szervezetnél az MMA politikailag lényegesen függetlenebb. Ígérem önnek, hogy a jövőben – ha lesz ebbe beleszólásom – az akadémia még távolabb fog kerülni a napi politikától. A szakmaiság nagyon szép elv, de számomra csak akkor van jelentése, ha hiteles személy képviseli. Magyarországon sokan, elfogultságoktól felhevülve ítéleteket osztogatnak anélkül, hogy megismernék egy adott személy teljesítményét. Tisztelettel javaslom, hogy mindig a valós teljesítményt nézzük, és ha lehet, ne címkézzük egymást! Egy példa: 2015 januárjától mostanáig MMA-delegáltként tagja voltam az NKA zenei kollégiumának, a napokban elnökké választásom miatt mondtam le róla. A kollégiumban nem is nagyon tudtuk egymásról, kit melyik szervezet delegált, hiszen szakmai alapon dolgoztunk együtt. Most a helyemre az MMA olyan tagot fog delegálni, aki nem is akadémikus: egyszerűen azért, mert őt tartottuk a legmegfelelőbbnek. Az MMA elnökeként a számunkra fontos célokat a lehető legszélesebb művészi, szakmai, társadalmi és politikai együttműködésben szeretném elérni. Utóbbin azt is értem, hogy a mindenkori kormányzat is – a jelen kormányhoz hasonlóan – stratégiai partnerként tekintsen az akadémiára. A mai magyar társadalom az elmúlt évszázad súlyos konfliktusai által legyengített, terhelt, fáradt és nem teljesen egészséges: az együttműködés hiánycikk. Pedig együttműködés nélkül nem lehet fejlődni, sőt: anélkül semmi sem sikerülhet.

MN: Az új megbízatása miatt kevesebbet fog vezényelni?

VGY: Tény, hogy november 5-től három évig csak másodállásban leszek karmester, de utána visszaváltozom főállású dirigenssé. Addig sem lesz lényegesen kevesebb koncertem, mivel főleg adminisztrációs feladatokat adok át segítőimnek, két együttesem művészeti vezetését megtartom. Az együttesek felívelő pályáját ez már csak azért sem érinti, mert a nagyobb koncertjeink éppen 2020-ig zömében már le vannak kötve. Ez egyáltalán nem pályamódosítás a részemről, mert csak zenészként tudom elképzelni hátralevő életemet.

Így nőtt nagyra az MMA

Az akkor még alig 160 tagot számláló Magyar Művészeti Akadémiát 2011-ben nyilvánította köztestületté és emelte be az alaptörvénybe az Orbán-kormány, amelynek erkölcsi és anyagi támogatását az MMA azóta is élvezi. A kötcsei Fidesz-gyűlésekre teljes természetességgel bejáratos Fekete György két cikluson át, hat évig irányította a figyelemre méltó gyorsasággal hízó testületet. Miközben Fekete időről időre megejtően nyers sületlenségek mikrofonba mondásával („fütyülök erre a demokráciára”) borzolta a kedélyeket, a háttérben csendes, ám hatékony építkezés folyt, elsősorban az MMA-ban szintén 2011 óta főtitkár Kucsera Tamás Gergely irányításával (róla lásd: Az „akadémia büszkesége” – Portré Kucsera Tamás Gergely MMA-főtitkárról, Magyar Narancs, 2015. szeptember 10.).

A Fekete jobbkezének tartott szürke eminenciást egyébiránt a tavaly májusi közgyűlésen választották újra, tisztsége 2021-ig bebetonozott. Az MMA mesterséges felemelésének történetével egy könyvet is meg lehetne tölteni, úgyhogy most inkább csak tempósan végighordozzuk tekintetünket az MMA „paripáin”, elsőként a szolid becslések szerint is több mint 30 milliárdos ingatlanparkon.

A HVG írta meg október elején, hogy a kormány az akadémia kezelésébe adja a tíz éve bezárt BM Kórházat, a döntés kiszivárogtatása egyébként az elnökválasztás előtti kormányzati gesztusnak is tekinthető. A Városligeti fasor 9–13. alatti, meglehetősen rossz állapotban lévő ingatlanegyüttesben, amihez egy Bajza utcai Bauhaus-villa is tartozik, a Liget-projektből kitett Magyar Építészeti Múzeum kaphat helyet. A magyar építészeti gyűjteményt tavaly kapta meg az akadémia a Forster Központtól. A tiszteletbeli elnöknek választott Fekete a következő években a felújítás után legszívesebben ennek a múzeumnak a megvalósításával foglalkozna, legalábbis erre utalt egy Origo-interjúban.

Az akadémia 2014-ben két műemlék épületet kapott, az Andrássy úti volt MÚOSZ-székházat és a mellette lévő Bajza utcai épületet, a kettőt együtt mintegy 2 milliárd forintért vásárolta meg az állam. Előbbi műemlék, utóbbi fővárosi védettségű épület. Az átépítés jelenleg is zajlik, az épületeket gyakorlatilag kibelezték, és egy új összekötő szárnyat is felhúznak. Az MMA bő százfős titkársága 2018 tavaszán foglalhatja el új bázisát, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű felújítást és átalakítást közel 5 milliárd forintért végzi el a Laki Zrt.

Szintén a Laki Zrt. újította fel 824 millió forintért az MMA másik, még 2012-ben megkapott villáját, a Budakeszi út 38–40. alatti, hatalmas ősfás telken álló, Hild József által tervezett műemlék épületet, hogy a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet kutatói méltó helyen kutathassák a magyar művészetet – pontosabban az akkori nyilatkozatok szerint azt, hogy mit kell majd kutatniuk. Ehhez az úgynevezett svájci lakot is rekonstruálták. A döcögősen induló kutatóintézet csak az idén költözött be a villába. Bár az elmúlt években jó párszor elhangzott, hogy a szándék az intézet felduzzasztása 25–30 fősre, a honlapjuk szerint jelenleg a jogász igazgatóval, Kocsis Miklóssal és a két titkárságvezetővel együtt összesen kilencen dolgoznak az intézet kötelékében.

A Hild-villával szomszédos Ybl-palotát 1,4 milliárdért vette meg a kormány, a Miniszterelnökség még abban a hónapban az MMA-nak ajándékozta az épületet. A gyönyörűen felújított villában található korhű bútorokat, perzsaszőnyegeket, műtárgyakat is megvette a Miniszterelnökség, 254 millió forintért. A we­love­budapest.hu egy korábbi cikke szerint a pinceszinten bortrezor, szivarsarok és kártyapartikra vagy baráti beszélgetésekre alkalmas helyiség is van.

A mintegy 1 milliárdból felújított Vigadót 2014 márciusában tehermentesen kapta meg használatra az államtól az MMA. A Vigadó történetét bemutató állandó kiállítás mellett jelenleg éppen Fekete György időszaki mozaik-kiállítása látható 85+85 címmel. A Műcsarnok tulajdonjogát szintén 2014-ben adta oda az MMA-nak 15 évre az állam.

Az MMA rendes tagjainak életjáradéka jelenleg havi 290 ezer, a levelező tagoké 220 ezer forint. Az összegek 2013 óta minden évben körülbelül 30 ezer forinttal emelkedtek, a cél az, hogy 2022. január 1-jétől elérjék az MTA-tagok életjáradékát.

Az akadémia úgynevezett művészeti csúcsdíjat is oszt 2013 óta. A Nemzet Művésze díjat 65 év feletti, Kossuth-díjas művészek kaphatják meg, a díjat az MMA elnöke adományozza a köztársasági elnökkel együtt, a címet egyidejűleg 70 művész viselheti. Odaítéléséről a tizenegy fős Nemzet Művésze-díj Bizottság dönt. Ide nyolc főt az MMA-elnök, kettőt a kultúráért felelős miniszter delegál. Az elismeréssel járó életjáradék a minimálnyugdíj 23-szorosa, vagyis 655 ezer forint.

Az akadémia köztestülete egyszeri 6 milliós juttatással járó MMA Életműdíjat is kiad minden évben, ezt az idén Sára Sándor kapta, aki mellesleg a Nemzet Művésze kitüntetést is birtokolja. Az elmúlt két év nagy teljesítmé­nyeit honoráló MMA Nagydíjjal „csak” 4 millió forint jár, ezt az idén Törőcsik Mari, tavaly Balassa Sándor zeneszerző kapta meg. A 2 milliós Művészeti Írói Díjat ebben az évben Bertha Zoltán vehette át. A mecénási elismerést, vagyis az MMA Aranyérmet Osskó Judit építész, újságíró vette át májusban, ezt a díjat korábban megkapta már Jelenits István piarista szerzetes teológus és Széles Gábor is közéleti és közösségi tevékenységéért.

Az MMA 2017-es összköltségvetése 10,5 milliárd forint, ebből 2,5 milliárdot visznek el a titkárság és igazgatóság személyi juttatásai, még egymilliárdot a dologi kiadások. A kutatóintézet működési költsége mintegy 230 millió forint. A leendő székház rekonstrukciójára 4,8 milliárdot különítettek el, a Nemzeti Szalon elnevezésű programsorozatot 64 millióból valósítják meg a Műcsarnokban. A tavalyi központi költségvetésből az MMA 6,6 milliárdot, a 2015. éviből 5,3, a 2014. éviből 4,5, a 2013. éviből 2,5 milliárd forintot hasított ki.

 

szerző
Pálos Máté
publikálva
2017/43. (10. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 Juliusz
    Juliusz
    2017. november 14., kedd 18:36
    "Ma már senki nem kérdőjelezi meg ezeket az összegeket az MTA esetében" - de még mennyire, hogy megkérdőjelezi. A befutott (öreg) tudósoknak járó kegydíj éppúgy kirí a fejlett demokráciákban, mint ahogy a beválasztott (öreg) művészek esetében is. Minél nagyobb az összeg annál inkább prostituál, éket ver és mérgez. Emellett eltörpül a tudomány- és kultúrafejlesztő szerepe.
  2. 2 rworse
    rworse
    2017. november 15., szerda 07:30
    Én is megkérdőjezem, egy forintot is megkérdőjeleznék egy művi, diktatorikus célokra készült és működtetett szervezet esetén.
    Másrészt, "Nem illik elfutni." No, az MMA-tagság eleve elfutás.
  3. 3 rworse
    rworse
    2017. november 15., szerda 07:31
    Van az a pénz.
  4. 4 harcolj
    harcolj
    2017. november 15., szerda 17:06
    Hihetetlen, hogy valami ami már teljesen elkurvult, mindig van valaki aki mégis odaáll mellé.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ugrás a semmibe
Mi lesz a Néprajzi Múzeummal?
Veszélyes takarékoskodás?
Vita a rákgyógyszerek finanszírozásáról
Interjúk
Péterfy-Novák Éva, Thierry Frémaux
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra