Magyar Narancs: Nem kínos az egyesület vezetőinek, hogy a Mabie rendszeresen együtt szerepel, így némileg össze is mosódik a jobboldali médiában a szélsőséges politikai nézeteket hangoztató bírákkal, illetve hogy az egyesület véleménye szinte kizárólag a kormány álláspontját támogató kontextusban jelenik meg? Legutóbb például a kényszernyugdíjazást hangosan ünneplő Ravasz László cégbíró dicsérte meg az egyesület "irányváltását".
Makai Lajos: Nem örülünk neki, és nem tagadom, néha kínos is, de mivel az egyesület nem politikai szervezet, nekünk nem kell feltétlenül tudomást vennünk minden, a politikai publicisztika műfajába tartozó kijelentésről. A konkrét nyilatkozatot illetően egyrészt nem is igen értjük, a bíró úr miről beszél, másrészt kiadtunk egy közleményt, melyben egyértelművé tettük, hogy hibás az egyesület által kidolgozott, a bírói igazgatás átalakítását célzó téziseinek olyan értelmezése, miszerint az az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) vagy annak elnöke (Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke - a szerk.) ellen irányul. Ez nem több mint politikai spekuláció és hangulatkeltés.
MN: Nemrég tették közzé a bírósági szervezet átalakítására vonatkozó téziseiket. Ez a dokumentum az egyesület tagjainak konszenzusos álláspontját képviseli?
ML: Több konferenciát is rendeztünk a tárgyban, ahol aki akarta, elmondhatta a véleményét - de messzebbről kell kezdenünk. 2005-től kezdődően sok kritika érte az 1997-ben bevezetett igazságügyi reformot. Számos megkeresés érkezett a tagjainktól is, hogy gondoljuk végig, milyen változásokra lenne szükség. Például már a '90-es évek végén felvetődött, hogy azonos személynek kell-e lennie a Legfelsőbb Bíróság (LB) és a bírói önigazgatás legfelső szerve, az OIT vezetőjének. Hiszen két teljesen különböző feladatról van szó: a Legfelsőbb Bíróság elnökének lenni a szakma csúcsa, míg a bírói igazgatási szerv vezetése operatív, szervezői, menedzseri feladat. A jelenlegi kormányzat első, a témában megtett lépései, amikkel az OIT testületi jogosítványainak nagy részét átruházták annak elnökére, azt sejtették, hogy a bírói igazgatás ebbe az irányba tolódik el.
MN: Ha szétválasztják e két funkciót, nem válik-e problematikussá az alá-, fölérendeltségi viszonyrendszer? Hiszen így a legfőbb bíró "fölött" is lesz egy igazgatási vezető - ez pedig önmagában is kérdésessé teszi a bírói függetlenség egyik feltételét jelentő önigazgatást.
ML: Nem biztos, hogy ez probléma - egyébként pedig az önigazgatást illetően azt azért látni kell, hogy az OIT-tel kapcsolatos egyik legfőbb kifogás egészen a márciusi változásokig éppen a döntések lassúsága, illetve a döntésekkel járó felelősség megfoghatatlansága volt. A kollektív irányításnak mint a bírói önigazgatás formájának tehát vannak igencsak kifogásolható oldalai. (Március óta az OIT elnöke lényegében egy személyben dönthet az illetékességi körébe tartozó kinevezések ügyében.) Arról nem beszélve, hogy az OIT összetétele miatt az összbírósági érdekek gyakran alárendelődtek helyi vagy egyéb részérdekeknek, és különböző döntéseknél a delegált bírósági vezetőknek gyakran maga felé hajlott a kezük.
MN: Ha az igazgatási vezető és a legfőbb bíró személye nem azonos, akkor a hivatal vezetője a kinevezési jogok tekintetében mégiscsak feljebbvalója lesz a Kúriára átkeresztelt Legfelsőbb Bíróság vezetőjének.
ML: A két funkció ilyen módon nem függ össze. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria elnökének önállósága a mi elképzelésünk szerint továbbra is megmarad a bírósági szervezeten belül, ezt tehát a változás nem érinti; továbbá a Kúria elnökének irányába az Országos Bírói Hivatal (jelen állás szerint az OBH lesz az OIT helyébe lépő bírói igazgatási szervezet neve - B. A.) vezetőjének nem lesznek igazgatási jogosítványai. Tehát a Kúriának mint bírói szervezeti egységnek az igazgatását a Kúria elnöke látja el.
MN: A legfőbb bíró kinevezésében várható változás?
ML: 't továbbra is a parlament választja meg kétharmados többséggel, a köztársasági elnök javaslatára. A mi elképzelésünk szerint az OBH elnökét is a parlament választaná meg, szintén a köztársasági elnök javaslatára, kilenc évre, a bírák közül.
MN: Nincs önökben némi fenntartás a mostani politikai vezetés eddigi kinevezési gyakorlata miatt? Nem tart attól, hogy a Kúria, illetve az OBH elnöke egyértelműen politikai kinevezett lesz?
ML: A Kúria ügyében nem hiszem, hogy lenne változás: a Legfelsőbb Bíróság mint szervezeti egység megmarad, lényegében csak a neve változik a történelmi hagyományok szellemében. Legfeljebb a hatásköreiben történik némi átrendeződés, de egyelőre ez sem biztos. Mindezek alapján én nem látom, mi indokolhatná a legfőbb bíró személyét érintő változást. Persze lehet találni olyan érveket, amelyek alátámaszthatják a döntést, hogy ne a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnöke legyen a Kúria elnöke: lehet hivatkozni például az új Alkotmányra, a megváltozott bírói szervezetre; csakhogy ezen az alapon mindegyik megyei bírósági elnököt is el kellene mozdítani a helyéről. Tudtommal nincs erre irányuló politikai szándék a kormány részéről.
MN: Mennyiben változna a Kúria feladatköre a Legfelsőbb Bíróságéhoz képest?
ML: A Legfelsőbb Bíróság - és a helyébe lépő Kúria - egyéb feladatain túl elsősorban az ítélkezés elvi irányításáért, a jogegységért felel. A konkrét ítélkezéstől az elvi irányítás felé kellene elmozdulni, mert sok kritika érte az igazságszolgáltatást az egységes ítélkezés hiánya miatt. Ezt a célt szolgálhatja, ha a felülvizsgálati eljárás lehetőségeit szűkíti a törvényhozó azzal, hogy a felülvizsgálat feltételei szigorúbbak lesznek. Ugyanakkor hírek szerint létrejön a Kúrián belül egy ítélkezést elemző csoport, amelyiknek a feladata lesz, hogy konkrét ügyek vizsgálatából szűrjön le elvi jellegű konzekvenciákat. A mi elképzelésünk szerint e csoport munkájának az eredménye erősítené a jogegységet, megállapításai iránymutatásul szolgálnának a bíróságok számára.
MN: Az egyesület egyik javaslata szerint a felálló Országos Bírói Hivatal egyszemélyes, a parlamentnek felelős vezetője felett vagy mellett működne egy bírókból álló testület. Nincs itt ellentmondás a felelősségi viszonyokban, ha ennek a tanácsnak az egyszemélyi vezetők döntéseinél egyetértési joga van?
ML: Először is szögezzük le: ennek a tanácsnak a Kúria vezetője vonatkozásában semmiféle jogosítványa nem lenne. Csak a bírói hivatal, illetve annak vezetője irányában lennének jogosítványai. Ez egy kizárólag bírákból álló kvázi felügyelőbizottság lenne, ami a bírói hivatal vezetőjének igazgatási tevékenysége felett gyakorolna ellenőrzést, akár odáig terjedően, hogy javasolhatja a parlamentnek a bírói hivatal vezetőjének felmentését, ha a ténykedését olyannak ítéli meg. De ezek még nem teljesen kiforrt elképzelések. Ha ennek a testületnek egyetértési joga van például a kinevezéseknél, akkor ez adott esetben nagyon lelassíthatja a munkát - ez tehát meggondolandó. Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy bizonyos ügyekben ez a testület tegyen javaslatokat a bírói hivatal vezetőjének.
MN: Konkrét személyi ügyekben?
ML: Konkrét személyi ügyekben, például a vezetői kinevezések vonatkozásában tudtommal továbbra is az alsóbb bírói önkormányzati testületek, az összbírói értekezletek tesznek javaslatot. Ugyanakkor eddig is előfordult, hogy az OIT egészen másmilyen döntést hozott személyi kérdésekben, mint amit az adott szervezeti egység javasolt. Ez szerintem önmagában nem különösebben jelentős dolog, hiszen nem sok olyan szervezet van, ahol a beosztottak választják a vezetőjüket. Mindenesetre az alacsonyabb bírói fórumoknak ezek a jogosítványai együtt ezzel a fent emlegetett grémiummal valamiképp a bírói kar véleményét képesek megjeleníteni, és ez önmagában is jelent valamiféle kontrollt. Tovább megyek: a mi javaslatunk szerint - szemben a most is létező gyakorlattal -, ha a hivatal vezetője eltér a kinevezendő vezető személyét illetően az előterjesztéstől, akkor azt írásban indokolnia kell. Nem nehéz belátni, hogy ha a bírói hivatal egyszemélyi vezetője folyamatosan konfrontálódik ezeknek a testületeknek a véleményével, az a legitimációját előbb-utóbb aláássa.
MN: Nem lesz-e ez kevés a politikai akarat korlátozására?
ML: Ezek a hatáskörök és eljárások a bírósági szervezetről szóló törvényben nyilván pontosan körül lesznek írva - majd meglátjuk, konkrétan mit tartalmaz a jogszabály. Ugyanakkor például a Velencei Bizottságnak sincs közvetlen befolyása a végrehajtó hatalomra, az európai kormányok mégis nagyon komolyan figyelembe veszik a véleményét. És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kormányzat mondhatta volna azt is, hogy miután az önkormányzati modell megbukott, térjünk vissza a minisztériumi irányításhoz. Ez a kormányzat alá rendelt igazgatási modell Európában egyébként is elfogadott, Németországtól Svédországig számos országban ez működik.
MN: A kormány által szükségesnek mondott szervezeti változások indoka leginkább az, hogy az igazságszolgáltatás nem vagy nem jól működik. Ön miben látja a legnagyobb problémát?
ML: Az igazságszolgáltatás működésképtelenségéről vagy válságáról szóló állítások erősen túlzóak. Valóban vannak kisebb-nagyobb gondok: a legjelentősebb ezek közül a központi régió problémája. Az ide tartozó bíróságokon a jogszolgáltatás sokkal lassabb, mint az ország többi részében - az itt élő polgárok tehát hátrányt szenvednek el e késlekedés miatt. Előfordul, hogy hosszú éveket kell várni a jogerős ítélet megszületéséig. Az világos például, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak túl nagy az illetékességi területe lakosságszámban és ügyforgalomban is, több kerületi bíróságnak viszont jóval alacsonyabb a munkaterhe. És a központi régió problémái nem újak: a Fővárosi Bíróságon például nagyjából ugyanazt az ügyhátralékot görgetik maguk előtt hosszú évek óta. Látványos eredményeket persze illúzió várni pusztán az igazgatási modell megváltoztatásától, de azt el kell ismerni, hogy az adott bíróság vezetőjén sok múlhat. A Fővárosi Bíróság büntető másodfokán például az egy-két évvel ezelőtti háromezer folyamatban levő ügymennyiség mára ezer alá csökkent - anélkül, hogy csökkent volna a bíróság elé kerülő új ügyek száma, vagy valami szervezeti változás történt volna: ez egy pozitív példa. Ugyanakkor az elmúlt években semmiféle személyi konzekvenciája nem volt a kevésbé sikeres vagy éppen problémás bírói vezetői működésnek. Mi tehát úgy látjuk, hogy az önigazgatási modell épp a rendszeréből adódóan nem képes saját magát megújítani, hiszen a rendszer irányítóinak kellene bizonyos esetekben a saját érdekeikkel ellentétes döntést hozniuk. Ezért az már nem is kérdés, hogy kell-e változtatni a jelenlegi igazgatási modellen - inkább csak az, hogy miképp.
MN: Nem gondolja, hogy most már post festa vagyunk? Hiszen Hajdúszoboszlón már egy kész koncepcióról tárgyaltak a kormánypárti képviselők.
ML: Ez így van, de - mivel nem is zárultak le az egyeztetéseink a téma felelőseként kijelölt Áder Jánossal - mi még bízunk benne, hogy beépülnek a javaslataink a törvény végső szövegébe.
MN: Nem lehet, hogy úgy járnak most is, mint a bírók kényszernyugdíjazásával? Akkor az egyesület "konstruktív hozzáállását" hangosan üdvözölte a jobboldali média - aztán egyszerűen figyelmen kívül hagyták az egyetlen, a kormány elképzeléseibe nem illeszkedő javaslatukat a nyugdíjazott bíróknak szánt "összeférhetetlenségi pótlékról".
ML: Lehetséges, én sem látok a jövőbe. Mi továbbra is tárgyalunk a jogalkotó képviselőivel, és megpróbálunk érvelni a jól működő és független igazságszolgáltatás koncepciója mellett. Hogy milyen eredménnyel, az majd kiderül a sarkalatos törvények megalkotásánál.
