"Nőnek és sötétebb bőrűnek születni (Neményi Mária szociológus)

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/9. (03. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Roma nők és gyermekek és az egészségügy kapcsolatáról végzett kutatásokat Neményi Mária, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. 1997-ben mélyinterjús módszerrel négy különböző roma közösség és az őket gyógyító egészségügyiek egymáshoz való viszonyát, 1999-ben védőnők cigány és nem cigány gyermekek gondozásával kapcsolatos vélekedését és közel hatszáz édesanya egészségügyi tapasztalatait vizsgálta.

Roma nők és gyermekek és az egészségügy kapcsolatáról végzett kutatásokat Neményi Mária, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. 1997-ben mélyinterjús módszerrel négy különböző roma közösség és az őket gyógyító egészségügyiek egymáshoz való viszonyát, 1999-ben védőnők cigány és nem cigány gyermekek gondozásával kapcsolatos vélekedését és közel hatszáz édesanya egészségügyi tapasztalatait vizsgálta.

MaNcs: Miért érdekes roma nőket, ráadásul terhes roma nőket vizsgálni?

Neményi Mária: Engem az érdekelt, milyen a viszony a romák és az egészségügy szereplői között, vajon ugyanúgy bánnak-e velük, mint a nem romákkal, szerepet játszik-e ellátásukban származásuk.

MaNcs: Azt gondolnám, a terhes roma nők pont az a csoport, amely legközelebb áll a többséghez, hiszen a családpárti magyar többség szemében elsősorban inkább anyának számít és csak másodsorban cigánynak.

NM: Olyan csoport ez, amely kétféleképpen is a testével van meghatározva. A terhes nő a társadalom szemében nem individuum, hanem egy biológiai funkciójára redukált lény. A cigányság ráadásul még a testével, a bőrszínével is megjelölt csoport. Nőnek és sötétebb bőrűnek születni biológiai meghatározottság, a társadalom pedig mindkét meghatározottságot kiterjeszti a személyiség egészére: ez a kettő együtt sajátos előítéleteket alakít ki másokban, és könnyen általánosításokhoz, elutasításhoz vagy averzióhoz vezethet. Cigányokkal kapcsolatban az egyik legismertebb sztereotípia éppen a termékenységgel kapcsolatos: sok gyermekük van, nem képesek korlátozni magukat, korán és sokat szülnek. A cigány nők bujának, erotikusan vonzónak számítanak, mint a kisebbséghez tartozó nők minden kultúrában.

MaNcs: A romák közül a terhes nők érintkeznek leginkább a többséggel, az egészségügyön keresztül.

NM: Ezzel a csoporttal kapcsolatos az egész cigányságot meghatározó kép, hiszen ők reprodukálják azt a sok új cigány gyereket, akik a többség számára olyan sok problémát fognak okozni. A terhesség és a korai gyermekgondozás olyan életszakaszok, amelyek jól le vannak fedve az egészségügy által. Lehetetlen, hogy valaki ne kerüljön orvoshoz terhessége alatt, vagy ne kórházban szüljön.

MaNcs: Mi indokolta, hogy a második kutatás során a szegény környezetben élő családok gyermekeinek egészségi állapotát elsősorban nem a szegénység, hanem az etnikai hovatartozás felől közelítették meg?

NM: A védőnők segítettek abban, hogy megtaláljuk azokat a szegény körzeteket, ahol az általunk kiválasztott korcsoporthoz tartozó gyermekek előfordulnak. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha sikerül kiszűrnünk a szociális tényezőt, vagyis ha mindenki szegény, a cigányok és a magyarok is, és mégis van különbség, az mitől van. De persze az derült ki, hogy a cigányok még a szegény körzeteken belül is rosszabb körülmények között élnek.

MaNcs: Ebben a kutatásban a romák és a magyarok mellett volt egy harmadik csoport: azoké a családoké, akiket a védőnők cigánynak minősítenek, ám ők magukat nem tartják annak. A védőnők által cigánynak mondott 250 gyermek negyven százalékánál az anya azt mondta, a gyermek nem cigány. Számoltak előzetesen ezzel a "vélelmezett" cigány csoporttal?

NM: Nem. Azután állítottuk fel ezt a kategóriát, miután kiderült, hogy nagyon nagy mértékű a nem egybeesés a külső definíció és a saját önmeghatározás között. Ennek részben az az oka, hogy az egyik szülő cigány, a másik nem, és a gyermekre nézve inkább a nem cigány meghatározást fogadják el. A másik, ennél súlyosabb ok, hogy a cigányok maguk is átveszik azt a meghatározást, amit Magyarországon a cigány szó jelent: ez nem etnikai hovatartozást jelöl, hanem a szegénység, a kriminalitás, a deviáns életmód szinonimája. A romák pedig nem akarják magukat ebbe a negatív kategóriába sorolni. Én pedig egyedül azt a definíciót tudom elfogadni, amit valaki saját magáról állít.

MaNcs: A három legismertebb magyarországi cigány etnikai csoporthoz (magyar, oláh, beás), illetve egy budapesti vegyes csoporthoz tartozó anyák és a velük kapcsolatban álló egészségügyi szereplők kapcsolatát vizsgálták. Mennyire vannak tisztában a cigányokon belüli csoportokkal a terepen dolgozó védőnők?

NM: Nem nagyon. Ha tudnak is róla, nem tartják fontosnak ezt a megkülönböztetést. Ezáltal rossz kommunikációs helyzet alakulhat ki, amelyben a kliens már nem akar úgy viselkedni, ahogy az egészségügyiek elvárják, az egészségügyiek pedig azt látják: ezek a romák nem hajlandók alkalmazkodni és beilleszkedni. Az oláh cigányok körében - ha jól tudom - a férfivilág és női világ nagyon elkülönül. Egy védőnőnek figyelembe kellene vennie, hogy férfiak jelenlétében a testről és nemi szervekről nem lehet beszélni, mert ezek tabuk. Nem érdemes tehát megkérdezni a nőtől, mikor menstruált utoljára, vagy apás szülést ajánlani. Ha a védőnő tisztában van azzal, hogy ezek fontos szempontok, akkor el fogja kerülni ezeket, és nem zavarja meg a köztük levő jó kapcsolatot. Vagyis a védőnőnek nemcsak orvosilag hitelesített szaktudását kell átadnia, hanem meg kell ismernie pácienseit. Ha megtalálja azt a hangot, amivel nem idegeníti el a nőt, akkor át tudja adni mindazt a tudást, ami szerinte egészségesebb, és a gyermek szempontjából jobb.

MaNcs: Az egészségügyi dolgozók, különösen a védőnők pontosan látták a romák rossz szociális helyzetét, ám ezt összekötötték a cigányok káros életvitelével. A romákat spontán természeti népnek látták, és a szoptatás vagy a gyerek fontossága esetén erről elismeréssel szóltak, a romák gyerekvállalása viszont szerintük az államtól kapott javak miatt, nagyon is előre megfontoltan történik.

NM: Minél közelebb áll valaki a páciensekhez, annál elfogadóbb és reálisabb a kapcsolat. A kórházi orvosok vagy a háziorvosok jóval sztereotipikusabb képet alkotnak, mint a védőnők. ´k napi kapcsolatban állnak az anyákkal, de személyes példáik ellenére mégis hajlamosak a sztereotipikus látásmódra. Az előítéletek jellegzetes sajátossága, hogy nem zavarja, ha egymással szöges ellentétben álló tartalmakat hordoz. A természeti nép tételezésében benne van az, hogy közel áll a természethez, ennek része, hogy biológiai módon éli az életét, úgy szaporodik, úgy gondozza utódját. A magyarországi cigányok többség általi percepciójában van egy ilyen elem, és ezt próbáltuk kibányászni. Ezzel ellentétben áll az a vélekedés, hogy "szocpolra szülnek", hogy azért van olyan sok gyerekük, hogy az állam tartsa el őket. Az egyik egy rafinált, tudatos választás, a másik egy ösztönös, a kettő együtt nemigen férne meg.

MaNcs: A romák önmagukról kialakított képében mennyire van jelen a többségnek ez a róluk alkotott képe?

NM: Az, hogy ilyen sokan próbálták elkerülni a cigány minősítést, többek között azért volt, mert nem akarják ezt magukra nézve elfogadni, és azt gondolják, hogy ennek az a módja, hogy magukat máshova sorolják. Ismert mondat az, hogy "mi már nem vagyunk cigányok, mi már úgy élünk, mint a magyarok".

MaNcs: Az egészségügyiek szerint a roma nők nem használnak fogamzásgátlót, türelmetlenek, nincs időérzékük, teátrálisak.

NM: Angliában a színes bőrű kisebbséggel kapcsolatban kísértetiesen hasonló ismérveket mondanak az angol védőnők vagy szülésznők. Nem valószínű, hogy genetikai hasonlóság lenne az ottani pakisztániak és az itteni romák között, valószínűbb, hogy egy többségi fehér nézőpontból mindenkit, aki más, hajlamosak vagyunk egy olyan sablonon, prizmán keresztül látni, amelyben nem az egyéni vonások, hanem valamilyen általánosított kép a meghatározó. A különböző roma csoportok körében végzett kutatásból kiderült, hogy igenis terveznek, használnak fogamzásgátlót, meggondolják, hogy mikor akarnak gyereket. Ahol pedig sok gyerek van, nem feltétlenül az ösztönösség és a tudatlanság, hanem gyakran a hagyománytisztelet miatt alakult így.

MaNcs: Melyik tűnt a legszigorúbb nemi erkölcsöket követő roma közösségnek?

NM: Ebben a kis összehasonlításban az oláh cigányok csoportja az, akiknél gyakran megszabott, kivel mikor milyen módon kell házasodni. Húszból négyen számoltak be a szülők által már gyermekkorban kijelölt partnerről. Legkevésbé hagyománykövetők a romungrók, akik gyakorlatilag átvették a többségi társadalom normáit.

MaNcs: A magyar-cigány-vélelmezett cigány kutatásból az derült ki, hogy a cigány és vélelmezett cigány nők között sokkal magasabb volt az abortuszok száma, mint a nem cigányok között, és sok volt az ismételt, gyakran három- négyszeres terhességmegszakítás is. Egy nő azt mondta: hiába írta fel az orvos a 600 forintos fogamzásgátlót, hatezer forint családi pótlékból él egész hónapban.

NM: Nyilván sok roma nő van, aki soha nem vetetne el gyereket, mert a gyerek számára szentség, másrészt nagyon nehéz körülmények közt élő családokról van szó, ahol ha nincs fogamzásgátlás, állandóan teherbe esnek. Azt gondolom, az egészségügyiek valószínűleg nem tartják elég fontosnak, hogy rávezessék az anyákat az abortusz testet és lelket károsító voltára. Az ismételt abortuszok magas aránya pedig azt jelzi: a nők változatlanul nem tanulták meg, hogyan kell védekezni, illetve változatlanul nem segíti őket hozzá a társadalom, hogy megtehessék.

MaNcs: A védőnők által kitöltött 1700 adatlapból az derült ki, hogy hat-hét éves korára minden ötödik roma gyerek jelentős kommunikációs elmaradottságot mutat. Habár a hasonló szociális körülmények között élő magyar gyerekek közt is jelentős a visszamaradottság, náluk ezt a védőnők a véletlennel vagy veleszületett okokkal magyarázzák, míg a romák esetében tudatlansággal vagy rossz bánásmóddal.

NM: Az objektív, mérhető mutatók között, mint amilyen az egyes betegségek előfordulása, nem volt különbség a cigány és nem cigány gyerekek között. Nagy különbségek mutatkoztak viszont a védőnők megítélésében: fel lehetett fedezni az egészben egy olyan befolyást, amely az általános cigánykép alapján született. Hiába nem volt konkrét baja a cigány gyereknek, a védőnő mégis elmaradottabbnak minősítette nem cigány társainál. Vagyis nem a tényleges egészségi állapotot nézik, hanem úgy látják a gyereket, ahogy a cigányokat általában látni szokta a magyar társadalom.

Varró Szilvia

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/9. (03. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra