Önkormányzati finanszírozás: A gazda szeme

szerző
Barotányi Zoltán,- szerbhorvát
publikálva
1999/43. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tavaly még húsz, idén már csak tizenöt, jövőre pedig csak öt - elég hülye rejtvény, ráadásul a megoldása sem különb: ennyi marad az általunk választott önkormányzatok zsebében az általunk befizetett személyi jövedelemadóból. A többi kegyelem.

Tavaly még húsz, idén már csak tizenöt, jövőre pedig csak öt - elég hülye rejtvény, ráadásul a megoldása sem különb: ennyi marad az általunk választott önkormányzatok zsebében az általunk befizetett személyi jövedelemadóból. A többi kegyelem.

Minden lapot vissza a pakliba, azután már csak az osztó kezét kell figyelni - körülbelül ez vár ránk, természetesen józan, racionális mérlegelés után. Ennek alapja az a nagy jelentőségű felfedezés, mely szerint Magyarország régiói nem egyenletesen fejlettek, s e megállapítást alátámasztja, hogy azok a falvak, városok, melyek nem folyóvíz mellé települtek, az árvízi szezon idején lényegesen kevesebb helyet kapnak a híradóban. Ráadásul vannak oly települések, ahol nem pusztult ki a várt és remélt sebességgel a helyi ipar, sőt egyesek nem átallottak nagy pénzekből új üzemeket létrehozni - itt értelemszerűen nagyobb az iparűzési adó, ami más helyeken egyenesen a nullával egyenlő. Márpedig a vidék felemelésének programja feltételezi, hogy valahonnan forrásokat kell elvonni, nyilván onnan, ahol eddig bőviben voltak. Hozzányúlnak tehát a személyi jövedelemadó helyben maradó részéhez, hiszen a kormánypárti politikusok szerint megengedhetetlenek azok a különbségek, melyek várost és várost, sőt várost és falut elválasztanak egymástól, s az egalizálás legjobb eszköze a jótékonyan beavatkozó állami kéz, melyet magasabb szempontok is vezetnek.

Az osztó fizet

Mert lássuk, miből is éltünk eddig. 1998-ban, akárcsak idén, még a személyi jövedelemadó 40 százaléka jutott az önkormányzatoknak, igaz, ennek tavaly még 20, idén már csak 15 százaléka volt a helyben maradó rész (a többi redisztribúció útján került vissza a helyi autoritásokhoz), de ezt még mindig sokallták a költségvetés megalkotói. Így a 2000-es költségvetés már csak 5 százalékot tartalmaz előirányzatként, a többi bekerül az állam feneketlen bendőjébe, hogy a csendes kérődzésnek álcázott újraelosztás folytán visszakerüljön - no nem feltétlenül azokhoz, akiktől beszedték. Említsük meg, hogy a helyben maradó szja-rész korlátozása mellett nyomós érvek is szólnak, például az, hogy egyes helyeken magasabbak a bérek, míg máshol alacsonyabbak, ami helytelen, továbbá idézhető az a mélyebb összefüggésekre rávilágító megállapítás, mely szerint egyes településeken villamos jár, sőt Budapesten még metró is, míg faluhelyen számos esetben a járda is hiányzik. Ezzel szemben az szja- központosításának, más bevételekkel való egybeöntésének számos előnye is van: az állami gyomron való átmosódás folytán elhomályosul az újraelosztandó pénz eredete, s a továbbiakban alábbhagy az önkormányzatok istennel dacoló gőgje, mely azon hiedelembe hajtja a városatyákat és nyájukat, hogy ama bizonyos pénz jár nekik.

Ezzel szemben az új elosztási technika diadalra jutása nyomán majd jól megszokják a gazda kezét, sőt esetleg az a gondolat is megfogalmazódik bennük, hogy ami nekik jut, az érdem, és nem jog kérdése, azaz sorsuk többek között a Központi Etető jóindulatától is függ, amit jobb nem eljátszani. Egyes megfigyelők szerint ezt látszik alátámasztani a jövő évre szóló címzett és céltámogatások listája: a teljes keretből gyakorlatilag csak a kormánypárti vezetésű önkormányzatok részesülnek.

Máris gőzerővel folyik a számítgatás, ki hogy jön ki a jövőre várható nagy újraelosztásból. Az mindenesetre könnyen eldönthető, ki jár rosszul: a nemzet vízfeje, a bűnös főváros, elvégre innen jön a pénzek legjava. Tavaly csak Budapestről 359,2 milliárd forint nettó személyi jövedelemadó folyt be az APEH-hez, ami a teljes szja-bevétel 55 százaléka. A budapesti polgárok esetében az egy lakosra (beleértve a csecsszopókat, nyugdíjasokat, lemezlovasokat és más munkátlan elemeket) jutó nettó szja összege 194,8 ezer forint, s demagóg elemzők hajlamosak rávágni, hogy vannak oly községek hazánkban, ahol még ennyit sem tesz ki az egy főre jutó éves nettó jövedelem, jöhet tehát a kasza, pontosabban a sövényvágó olló. S persze van hova tenni a pénzt: a sereghajtó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében e tétel pusztán csak 20 500 forintot tett ki, s őket - a listát alulról nézve - a nógrádiak (24,1 ezer forint) és a feltűnően rosszul kereső Pest megyeiek (27 ezer forint) követik ebben a versenyben. Ugyanakkor BAZ megye rajongói talán némi megnyugvással fogadják, hogy kedvencük ezen a listán a középmezőnyben foglal helyet, s gigantikus 31 600 forintos egy főre jutó szja-értékével megelőzi a szintén bonyolult nevű Jász-Nagykun-Szolnok, továbbá Somogy és Békés megyéket, bár ez utóbbi térség esetében - legalábbis a legutóbbi hírek szerint - feltehetően nem az áfa- és szja-köteles jövedelmek képezték a lakosság (egy részének) fő bevételi forrását.

A mi falunk

A fővárosra jövőre még az ideinél is hatmilliárd forinttal kevesebbet költene az állam a többek közt innen is befolyó adókból, s ha jövőre nem lehetne számítani az iparűzési adóból származó 12,4 milliárdos többletre, úgy még nominálisan is csökkenne a rendelkezésre álló források összege, de (szigorúan a PM számításai szerint) így 4,3 százalékkal még több is jut a fővárosnak, ami egész komoly növekmény volna - feltéve, ha a közértben, a benzinkútban, a sarki kocsmában stb. a tőzsdei tendenciákat követve hirtelen zuhanni kezdenének az árak. A budapesti városatyák egyébként még így is személyenként 83 860 költségvetési forintból költhetnek, míg ez az összeg a megyei jogú városok esetében már csak 68 630 forint (igaz, ez reálértékben biztosan megőrzi az idei szintet), a községekben már csak 46 470 forint, ami viszont csaknem 15 százalékkal több, mint az idén rendelkezésre álló összeg. Eme folyamat megértéséhez érdemes emlékeztetni arra, hogy jövőre az 1998-ban beszedett szja-ból 40 százalékot, azaz 239,6 milliárd forintot kapnak az önkormányzatok, ebből azonban az említettek szerint csak 5 százalék a helyben maradó rész, azaz a teljes összeg egynyolcada. Az egész országra vetítve a helyben maradó rész 36,7 milliárd forinttal lesz kevesebb az ideinél, ám a normatíva, azaz az szja-ból vagy más költségvetési forrásokból közvetlenül szétosztott önkormányzati támogatás egyenesen 74,6 milliárd forinttal bővül - erre való hivatkozással állítják kormánypárti (jelen esetben fideszes) politikusok, hogy az önkormányzatok összességében több pénzzel gazdálkodhatnak jövőre, mint az idén.

Csakhogy a mérleg nem minden esetben ilyen kedvező. Budapest például hatmilliárdot bukik, a megyei jogú városok viszont kétszer, a többiek pedig háromszor annyit nyernek, mint amennyit az szja változó elosztási arányai miatt veszítenek. Legtöbbet a falvak nyerik: nekik 7,8 milliárddal kevesebb helyben maradó részhez képest 29,4 milliárd forinttal több jut a kellő vidékfejlesztési ideológiával alátámasztott állami nagylelkűség jóvoltából.

A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy az érintett települések többségének nincs is ellenére ez az átalakítás, s az ügyben ellenálló Budapest csupán néhány, jórészt gyanakvó ellenzékiek által irányított vidéki településtársának támogatásában bízhat, a többség inkább csendesen asszisztál a várható változásokhoz. Az szja helyben maradó részének változatlan aránya mellett gyakorlatilag csak az SZDSZ tartana ki, a szocialisták például csak arról beszélnek, hogy a maguk részéről 30 milliárd forinttal többet adnának az önkormányzatoknak, ahogy mindenkinek, aki él és mozog, ám a helyben maradó rész - mondjuk kisebb arányú - csökkentését nem igazán kérdőjelezik meg. Az erőviszonyok ismeretében egyenesen csodának számít, hogy az MDF-alelnök Gémesi György gödöllői polgármester is kiállt a helyben maradó szja-rész magasabb, 7,5 százalékos aránya mellett. Majd kiderül, hogy mindezt milyen hatékonysággal bírják képviselni a kormányon belül, ahol alkupozícióik meglehetősen szerények.

Ezek után csak remélhető, hogy az önkormányzatok jövőbeli sorsa nem a közismert mondást fogja erősíteni, mely szerint a gyenge elhullik, az erős meg folyton elbotlik a hullájában.

Barotányi Zoltán

ORTT kontra TV 3

"TV 3 télen-nyáron" - mondja a szlogen, ám az ősz huszonnégy órájában mégis kénytelen volt szüneteltetni műsorát e tévéállomás, miután az Országos Rádió és Televízió Testület drákói szigorral sújtott le rá.

Október 11-én este nyolckor vetítette le a TV 3 Oliver Stone Született gyilkosok című filmjét, amire az ORTT válaszolt is íziben: október 22-én reggel hattól másnap reggel hatig felfüggesztette a TV 3-at, mert az megsértette a médiatörvény 5. § (4) bekezdését, mely előírja, hogy "a kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetve a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot, külön figyelemfelhívással, csak 23.00 és 5.00 óra között lehet közzétenni". Az ORTT e passzus alapján szankcionálhat kénye-kedve szerint, és itt inkább a "kény"-re helyezhetjük a hangsúlyt.

Maga dr. Fehér Zsuzsa, az ORTT Műsorfigyelő és Műsorterjesztési Igazgatóságának igazgatója is elismeri egy írásában (lásd az 1999-es Médiakönyvet), hogy a törvény pontatlan, értelmezési problémákat okoz, mivel nem definiálja, mi is az az "öncél", s hogy mi is lehet káros egy gyerek személyiségfejlődésére. A precedensekre épülő törvényértelmezés az X-aktákkal és a Dragon Ball-lal kezdődött, és most a Stone-filmmel folytatódik. Ám mielőtt önkényeskedésekkel vádolnánk meg az ORTT-t, el kell mondani, hogy a Született gyilkosok vetítése miatt április 15-én már figyelmeztették a TV 3-at, hogy tartózkodjék az efféle jogsértésektől, miután februárban egyszer 21.25-kor tűzték műsorra a filmet.

A TV 3 sajtósa lapunknak elmondta, hogy emberi mulasztás történt, nem pediglen az, amire az ORTT célzott, ti. hogy szándékosan szívatnák őket, vagy tudatosan helyezkednének szembe a jogszabály előírásaival. A büntetés ugyanis emiatt lett akkora, amekkora. Összehasonlításképpen: 1998. október 14. és 1999. szeptember 29. között az ORTT hat műsorszolgáltatóra rótta ki a műsorszolgáltatási jogosultság felfüggesztését büntetésként 2 perc és 2 óra közötti időtartamban, összesen 18 óra 30 perc erejéig - azaz a TV 3 most erősen megnyomta a statisztikát. Persze azt is tudni kell, hogy az 5. § (4)-et ebben az időszakban hat elkövető tizenötször sértette meg, ám ezért általában csak figyelmeztetés jár, a felfüggesztés leginkább a reklámidő túllépéséért. A TV 3-at mint műholdas adót ráadásul csak ezen a módon büntethetik.

Milyen kritériumok?

Felmerülhet persze, hogy döntésével az ORTT nemcsak példát statuált, de bosszút is állt a TV 3-on, mert úgy érzékelte, hogy azt szondázza az adó, ugyan meddig lehet elmenni az ilyen típusú közönségcsalogató filmek főműsoridőben történő levetítésével. A tévések szerint maguk az adók eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen az ORTT nem segíti munkájukat például azzal, ha pontosan meghatározná, miképpen értelmezendő a törvény, a precedensjog ugyanis Magyarországon eléggé kifejletlen ahhoz, hogy kezdeni lehessen vele valamit. Az ORTT-ben erre azt mondták, hogy volt már konferencia is a témában, a tévék pedig szakértőket alkalmaznak, akiknek nagyon is van mire támaszkodniuk, ha akarnak (előző döntések stb.)

Azt sem tudni, hogy az ORTT műsorfigyelői milyen kritériumok alapján számították ki, hogy a TV 2 és a TV 3 listavezető az erőszakos cselekményeket tartalmazó képsorok vetítésében - őket követi az RTL Klub (a kereskedelmiek átlag napi fél óra tiszta erőszakot vetítenek, a közszolgálatiak ennek csak felét). De nem számítják ide a rendőrségi-bűnügyi esetekkel foglalkozó műsorokban vagy a híradókban látható agresszív jeleneteket, ami azért ciki, mert az ORTT abból indul ki, hogy az erőszak közvetítése a nézőben azt az érzetet kelti, hogy olyan világban élünk, ahol a puszta erő jó problémamegoldó eszköz. Annak ellenére mondják ezt, hogy több pszichológus és szociológus is felhívta arra a figyelmet, hogy még egyetlen bűnözőre, gyilkosra sem sikerült rábizonyítani, hogy a tévéből tanulta volna meg, hogyan és mit is cselekedjék, és kamu az a tétel, hogy ok-okozati összefüggés lenne mondjuk a gyerekek agresszivitásának összvolumene és a tévébéli erőszak nagysága között. A szocializáció szerencsére ennél komplikáltabb módon zajlik: az erőszak legitim és/vagy közkedvelt eszközként való elfogadásában nagy szerepet játszik a szülők nevelési metódusa, az adott kultúrkör, a kortárscsoport által elfogadott normák meg még egy csomó minden. A tudósközösség tehát megosztott e kérdéskörben, ezért is zavarosak a hivatkozási alapok.

A Született gyilkosok kapcsán pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy bemutatása önironikus lépésnek is tekinthető, hiszen éppen arról szól, hogy mi köze lehet a médiának az erőszak propagálásához. Korunk Bonnie és Clyde-ja éppen egy, az erőszakbizniszben utazó médiagecit nyír ki végül, arról nem is beszélve, hogy a főhősnő nem pusztán öncélúan gyilkolászik, hanem részben amiatt, mert szülei állatként kezelték (apuka folyamatosan megerőszakolta anyuka tudtával). Tény, hogy túl sokat káromkodnak benne, de az is tény, hogy egy gyerek ugyan megtanulhat káromkodni a tévéből, de az, hogy mennyit káromkodik, sokkal inkább függ attól, mit hall otthon, és mennyire tekintik a szülők fasza gyereknek őt, ha néha bazdmegozik egy nagyot (minél fiatalabban teszi ezt, annál aranyosabbnak számít).

A pártok egyike sem elégedett a tévékkel. Az ORTT-vel sem. Az ORTT nem elégedett a tévékkel. A tévék nem elégedettek a pártokkal, mert nyomulnak, és az ORTT-vel sem, mert okoskodik. Körbe-karikába megy az egész, egyesek szerint akinek pénze van, az fizet, akinek hatalma, az zsarol és/vagy büntet. Szóval csak a szokásos.

És akkor mi meg a gyerekek személyiségfejlődésével foglalkozunk.

- szerbhorváth -

szerző
Barotányi Zoltán,- szerbhorvát
publikálva
1999/43. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra