A tökéletesen egynemű, elviselhetetlenül kevés elemet mozgató megszólalások hátterében minden esetben a jól ismert önigazoló, ellenségképeket gyártó sérelmi nacionalizmus állt. A magyar nép - mint történelme során oly sokszor, szinte mindig - egyszerre idegenek álnok cselvetésének ártatlan áldozata, egyúttal saját és mások szabadságának önfeláldozó hőse. Ez természetesen nemcsak az egyes magyarok jellemvonása, hanem a népjellem, a nemzeti karakter időben változatlan vonása is. Az egylényegű nemzeten belül éppen ezért nem lehetnek viták, ha mégis, akkor csak az idegenek bomlasztása vagy árulás magyarázhatja őket, vagyis a külső és a belső ellenség szövetsége.
| ||
Erre világított rá két közismerten decens kormánypárti politikus, Rétvári Bence államtitkár és Martonyi János külügyminiszter is a magyar szuverenitást fenyegető bonyolult szövetségi hálót leleplezve. Előbbi szerint "Európa jövője szempontjából így súlyos következményekkel járna, ha a Jókai utcai MSZP-székháztól az európai vezető elitet támogató EP-képviselőkig húzódó erőtér terve megvalósulna. Ezzel ugyanis egy politikai érdekcsoport gazdasági érdekektől is vezérelve játszhatna igazolóbizottságot és rendelhetne el szankciókat a brüsszeli iránytól eltérő úton járó tagállamokkal szemben." A Jókai utcai és az "európai elitek" közti "erőtérnek" nem egyszerűen más az álláspontja bizonyos kérdésekben, még csak nem is tévednek, érveik csupán annak takargatására szolgálnak, hogy gazdasági érdekek bábjai ők, egyfelől a bankadó és egyéb különadók, másfelől a rezsicsökkentés ádáz ellenfelei. Martonyi János viszont nem a Jókai utcára gyanakszik! ' a rongyos régi rém, az SZDSZ árnyát vélte felfedezni a történtek hátterében szombaton a HírTv-nek adott nyilatkozatában: 2010-ben jött a kétharmados felhatalmazás, és ugyanakkor "volt egy politikai párt, amely az elmúlt húsz évben elég jelentős szerepet töltött be a magyar politikai életben, és eltűnt", úgyhogy "más érdekérvényesítési terepe nem nagyon volt, mint a világ". Így már érthető is, ha az idegen tőkével szövetségben Magyarországra támadók csoportja "hazafiatlan" Orbán Viktor szerint. Ezen a gondolati ösvényen halad, ha a politikusoknál jóval messzebbre is jut Sinkovics Ferenc publicista is, amikor a csütörtöki Magyar Hírlapban levonja a következtetést: "A valóságban a hazaszeretet és a hazaárulás határozza meg a két szemben álló politikai tábor lényegét", mivel azok, akik "konkrét, jól körvonalazott politikai programot írtak a végleges felszámolásunkra", mindenhol megtalálják "az ötödik hadoszlopot", amely készségesen kiszolgálja őket, csak hogy helytartók lehessenek. Az Európai Unió ugyanis a tagországok szabad nemzeteit elnyomó birodalommá kíván válni, ezt szolgálja az a központosítás, amelynek része a koppenhágai kritériumokat a tagállamokon számon kérő testület is, amelynek felállítását Rui Tavares jelentése javasolja. Így a birodalom kontrollálhatja az egyes nemzetek jogalkotását; elnyomva vagy - végső soron - likvidálva.
Bankárok
A központosításról, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmazott a vitában, a tagországok és a központ közötti "jogi egyensúlyok" kérdéséről értelmes vitát is lehetne folytatni, még annak ellenére is, hogy a kíméletlenül központosító, az önkormányzatiságot kiüresítő és hatalmuk jogi kontrollját elgyengítő magyar kormánypártok válnak az övéknél magasabban lévő döntéshozói szintekkel szemben hirtelen az önkormányzatiság híveivé. Vagyis úgy látják, hogy minden döntési kompetencia és hatalom rossz helyen van az Orbán Viktor alatti, illetve Orbán Viktor feletti szinteken egyaránt, egyedül a nemzetnél, azaz Orbán Viktornál van megfelelő kézben. Orbán, mint Magyarországon a népszuverenitás letéteményese, az Országgyűlés korlátozhatatlanságára hivatkozik, míg az Európai Parlamentben azt reklamálja, hogy a választott képviselők többsége "visszaélhet" a hatalmával. Gál Kinga egyenesen odáig megy, hogy a Néppárt (a legnagyobb létszámú EP-frakció) elutasítása, a tartózkodók és nemmel szavazók, valamint a jelentést támogatók közti mindössze 39 főnyi különbség "azt jelenti, hogy a döntés nem az Európai Parlament véleményét tükrözi".
A föderális Európáról szóló értelmes vita lehetőségét persze a "birodalom", valamint a Jókai utca-Mérleg utca-Brüsszel-Strasbourg-bank-multi-tengely emlegetése sem segítette elő, inkább a politikai okkultizmus szökkent szárba a kormánypárti sajtó Bogár Lászlótól ihletett fertályain. A "hazánk elleni hajtóvadászatról" (Gál Kinga fogalmazott így a Demokratának) többeknek a Lovas István által eredményesen népszerűsített Bilderberg-csoport jutott az eszébe, bár Sinkovics mértéktartóan figyelmeztetett, hogy azért nem kell őket túl komolyan vennünk. Ugyanis a csoport mindössze "a világot irányító hatalmi struktúra harmadik szintjén található", legalábbis "elemzők szerint".
A birodalom orbáni metaforája beindította Szentmihályi Szabó Péter fantáziáját is, aki tárgyilagosan megállapította, hogy a globális világ galaktikus szenátusa előtt a magyar miniszterelnök "Jedi-lovagként" viselkedett. A birodalom fontos ismérve, hogy szenátorainak jóformán nincs legitimitásuk, míg a velük szemben álló Jedinek kétharmadnyi is van. A Jobbklikk Facebook-posztja fel is teszi a kérdést: "Demokratikus felhatalmazást ugyan ki adott... erre? Mert a kormányt valaki csak megválasztotta, de ezeket?!" Amikor a kommentelők felhívták a figyelmüket, hogy "ezeket" is választások eredményeképp küldték Strasbourgba, azzal replikáztak, hogy igen, de nem a magyar választók, úgyhogy foglalkozzanak csak a saját dolgaikkal. A Jedik kontra birodalmiak tematikájában utazó poszt azzal tette érzékelhetővé az erő sötét oldalának alávalóságát, hogy megmutatta, a galádság hogyan üt át az EP liberális képviselőcsoportját vezető Guy Verhofstadt külsején. "Ez a hiányos fogazatú, nem túl jól öltözött, ámde hülye hajú úr, Guy Verhofstadt, az európai 'liberálisok' vezetője, amúgy a brüsz-szeli bankárbaloldal és a kommunizmust sose látott nyugati komcsik szövetségese, e percekben jelentette ki, hogy az ő feladatuk a magyarok jogainak megvédése a kormánytól." Hogy az európai liberálisok (így Angela Merkel CDU-jának koalíciós partnerei is) voltaképpen kommunista bankárok, abban semmi meglepő nincsen, ez a mainstream fideszes értelmezés szerint is tény. A hiányos fogsor és a hülye frizura jelentőségének felismerése sem társtalan a kormánypárti publicisztikában. Körmendy Zsuzsa csalódott volna "az EP-ben, ha ezekre a szavakra (ti. Orbánéira - V. Gy.) gondolkodó emberek módjára reagáltak volna a beprogramozott képviselők, a pulóveres-kardigános hölgyek, fésületlen férfiak". Az egyik képviselőnő például "sötétkék blézere alatt enciánkék ingblúzt viselő hölgy - kell több? nem mond ez eleget?" - így Körmendy. Ergo a birodalmi szenátus normaszegő képviselői nem ismernek már ízlést, mértéket, szokást, hagyományt és illemet, mivel az európai baloldal letért az alapítók útjáról, és a 68-as diáklázadások "dekadens és kaotikus" világához vonzódik, ahogy Harrach Péter kereszténydemokrata frakcióvezető frappánsan meg is fogalmazta. (A "kaotikusság" iránti vonzalom mindazonáltal nem zárja ki a végletekig központosított birodalom kiépítésére irányuló kísérletet, ahogy e birodalom kiépítése sem a Nyugat nemsokára esedékessé váló alkonyát.) A bankárok, multik, liberálisok és kommunisták összefogtak a tradicionális Európa ellen, amelynek zsidó-keresztény gyökereihez jóformán egyedül mi, magyarok maradtunk hűek. Ezért aggódhatunk joggal az EU-ért, amely, ahogy Harrach mellett sokan mások, köztük Orbán is megfogalmazta, rossz és veszélyes útra tért.
Barbárok
Orbán Viktor tehát Európa védelmezője is, nemcsak az egységes magyar nemzeté, azon belül külön zsidó honfitársainké is: "Én állok az antiszemita támadások középpontjában, mint a zsidó közösség védelmezője." Elszenvedője a bolsevizmusnak, hőse az ellene folytatott küzdelemnek, sokat szenvedett és heroikus, akár a nemzet, hős és áldozat. Átélte, mint mondta, Közép-Európa sorsát, ezért lett ellenálló a kommunizmus alatt. Ez a kép jelenik meg Magyarországról is az Európai Parlamentet elítélő határozatban, amely felvonultatja az összes jól ismert történelmi toposzt, dicsőséget és szenvedést, a keresztény Európához tartozást, az államiság több mint ezer évétől kezdve a "kereszténység védőbástyáján" át az 56-os forradalomig. Eszerint mi vagyunk a voltaképpeni Európa, és nekünk nem mondhatja meg senki, mi lenne európai. Így gondolta a Tavares-jelentéssel foglalkozó, az ellenhatározat előtt írt cikkében Szalay Károly is, aki a Nyugat hozzánk viszonyított erkölcsi alacsonyabb rendűségét a gyarmatosításra, a trianoni békére és a nácizmusra, valamint Daniel Cohn-Bendit közismert hitványságára hivatkozva vezeti le. Ugyanebben a témakörben - tudniillik, hogy nem mi tartozunk hálával Európának, hisz' mindent nekünk köszönhetnek - Orbán Viktor a magyar parlamentben azt is megkockáztatta, hogy az EU-s fejlesztési pénzekért nincs ok hálát érezni, hiszen a magyarok csak saját befizetéseiket kapják vissza, ami nyilvánvalóan nem igaz.
Arról is elgondolkodott a kormánypárti sajtó, hogy a baloldali EP-képviselők egyáltalán racionális és erkölcsi lényeknek tekinthetők-e? A főgonosz pozícióját Viviane Reding és Verhofstadt előretörése dacára is stabilan őrző Cohn-Bendit figurájában Körmendy Zsuzsa érzékletesen állítja elénk az öncélú gonoszság már-már démoni léptékét. "Elképesztő, hogyan változik meg Cohn-Bendit arca műfelháborodása, fröcsögő üvöltözései után néhány pillanattal, amint kielégülten hátradől székében, és élvez. Élvezi a rontást, a rombolást, élvezi annak tudatát, hogy le fogják szavazni a magyar utat pártoló képviselőket." Ahogy Körmendynél sem "gondolkodó emberek" a "beprogramozott képviselők", Sinkovics is úgy látja , hogy "még az is kérdés, hogy esetükben gondolkodó, tudatos lényekről van-e szó, vagy csak egyszerű politikai robotokról". Az eljárás analógiájaként már Gál Kinga Demokrata-interjújában felmerül "a rossz emlékű koncepciós perek világa", amelyet a helyszínen Szájer József is bedob, Martin Schulz őszinte sajnálatára. (Gál az EP Tavares-jelentés ügyében illetékes állampolgári, jogi, bel- és igazságügyi bizottságának alelnöke, ezért szerepelhetett viszonylag sokat az ügyben.)
Ezenkívül már csak a kötelező körök maradtak: Rui Tavares egyrészt kommunista, ha most épp nem kommunista, akkor régebben volt az, másrészt pedig nem is ért hozzá, mert irodalmár, nem jogász, ugyanakkor túlzottan is alapos volt, mert jelentése sokszorosan túllépte a megengedett terjedelmet és így tovább. Persze máshol is vannak problémák, de arra a kettős mérce miatt nem figyelnek. Ezt szépen illusztrálta a HírTv Célpont című adásának leleplezése, mely szerint senkit nem zavar, főleg Tavarest nem, hogy Hollandia alkotmánya csak holland nemzetiségűeknek biztosítja a szabad munkavállaláshoz fűződő jogot - a hvg.hu hívta fel rá a figyelmet, hogy ezt az elképesztő sületlenséget egy szimpla félrefordítás magyarázza. Nos, a HírTv stábjának angoltudásával Rui Tavaresnek valóban nem áll módjában foglalkozni.
