Pártatlanul - Mi lesz a Népszabadsággal?

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2016. október 9.

Belpol

Az MSZP kiszállt a Népszabadságból, a lapkiadó élére pedig új embert ültetett az osztrák tulajdonos, Heinrich Pecina. A hirtelen változások újra felerősítették azokat a pletykákat, hogy hamarosan jobboldali kézbe kerülhet a legnagyobb példányszámú politikai napilap. A szerkesztőség bizonytalan, a munkatársak csak név nélkül vállalták a beszélgetést.

A lappal legutóbb akkor foglalkoztunk, amikor a Népszabadság Zrt. 71 százaléka egy osztrák befektető társaság, a Vienna Capital Partners (VCP) tulajdonába került (lásd: Csere­alap, Magyar Narancs, 2013. november 7.).

A tulajdonosváltásra a svájci Ringier és a német Axel Springer (AS) fúziója miatt volt szükség, mivel a versenyhivatal túlzott piacbefolyásra hivatkozással csak úgy engedélyezte az egyesülést, ha a cégek több laptól – köztük a Népszabadságtól – megválnak. Piaci forrásaink szerint a Népszabadság eladása nem történhetett meg politikai jóváhagyás nélkül, a médiaügyek pedig akkoriban Rogán Antalhoz tartoztak.

Az adásvétel 2014 elejére zárult le, magyarországi médiabefektetéseinek kezelésére a VCP megalapította a Mediaworks Zrt.-t. A Nép­szabadság mellett a Mediaworkshöz tartozik többek között a Nemzeti Sport, a Világgazdaság, valamint nyolc megyei napilap és Magyarország legnagyobb nyomdája is.

Még a Bécsi úton

Még a Bécsi úton

Fotó: Mohai Balázs / MTI

A tulajdonosok vitája miatt több mint három évig megbízott főszerkesztő állt a Népszabadság élén, tavaly nyáron Murányi Marcell ­érkezésével viszont úgy tűnt, nyugodtabb időszak kezdődik. A Blikk éléről igazolt főszerkesztő nem vitt saját embereket, a szerkesztőségre támaszkodva hajtott végre kisebb újításokat, melyek működni látszottak. A nagyobb, elemző cikkeket kisebb, többelemű írások váltották fel, Murányi modernizálta a címadást is. Az eladott példányszámok csökkenése lelassult, előfizetőit is meg tudta tartani a Népszabadság, ami a korábbi évek tapasztalatai alapján nagy eredmény. A főszerkesztő igyekezett pénzügyileg is racionalizálni a lapot: csökkentette a fi­zetéseket, néhány munkatársnak nem hosszabbította meg a szerződését, de „nagy vérengzés nem volt” – mondta a Narancsnak a napilap egyik újságírója.

Murányi szerencsétlen balesete tehát ebből a szempontból is
a legrosszabbkor jött, és mindenki nagy veszteségként értékeli, hogy idő előtt távozni kényszerült. (Murányi március 30-án autó­jával elsodort egy biciklistát, aki a baleset után néhány nappal elhunyt. Közleménye szerint akkor csak egy fura hangot hallott, nem vette észre, mi történt. Hazaérve látta a sérülést az autóján, ekkor visszament a helyszínre, és jelentkezett a rendőrségen.) Murányi a Blikk élén eltöltött évek után tisztában lehetett azzal, hogy a sajtó miként fogja tálalni esetét (a tragikus balesetről először a Napi Gazdaság számolt be, később a térfigyelő kamerák felvé­telei is kiszivárogtak), ezért a főszerkesztő a baleset után azonnal értesítette feletteseit. Úgy tudjuk, a menedzsment döntése az volt, hogy ne kommunikálják a történteket. Ez utólag óriási hibának bizonyult, s Murányi távozása után felpörögtek az események a Népszabadságnál.

Az MSZP kiszáll

Murányi kinevezését állítólag a Mesterházy Attila vezette MSZP blokkolta sokáig, és csak azután kerülhetett a lap élére, hogy Tóbiás József vette át a párt irányítását. Hogy az MSZP végül rábólintott Murányira, többek szerint előre­vetítette a párt kivonulását.

Június elején jött a hír, hogy az MSZP párt­alapítványa, a Szabad Sajtó Alapítvány eladta a Népszabadság Zrt.-ben lévő 27,65 százalékos részesedését a Mediaworksnek. A bejelentés nem volt váratlan, hiszen legkésőbb tavasz óta tudni lehetett a felek közötti tárgyalásról. Bennfentes forrásaink szerint az egyre nehezebb helyzetbe kerülő MSZP egyszerűen pénzt akart kivenni a 2008-ig nyereséges lapból, ám Mesterházy Attila a párt elnökeként – attól is tartva, hogy a lap irányvonala változhat – ragaszkodott a tulajdonrészhez. „Az eladás évek óta érlelődött, a Népszabadság Zrt. veszteségeit nem tudta fedezni az alapítvány – mondta a Narancsnak Kránitz László, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke. – A Ringier 2012-ben már tett egy vételi ajánlatot az alapítványnak. Azt akkor el is fogadtuk, de a svájciak az utolsó pillanatban meggondolták magukat, így az üzlet nem jött létre. Amikor a Mediaworks tavaly év végén vételi szándékával megkereste az alapítványt, hosszas mérlegelés után igent mondtunk.” A vételárat firtató kérdésünkre Kránitz mindössze annyit válaszolt, hogy „tisztességes piaci árat” kaptak a tulajdonrészért. A Narancs más forrásokból úgy értesült, hogy 90-100 millió forint körüli összegről lehet szó.

A Mediaworks tehát 99,88 százalékos tulajdonosa lett a Népszabadság Zrt.-nek (0,12 százalék szerkesztőségi közös tulajdonban van), mivel a Szabad Sajtó Alapítvánnyal egy időben a lap volt és jelenlegi munkatársait tömörítő Népszabadság Egyesület is megvált 1,42 százalékos tulajdonrészétől. Kelen Károly, az egyesület elnöke a Narancsnak szintén anyagi okokkal indokolta az eladást; annyit mondott, hogy „piaci ár feletti összeget” kaptak a részvényekért.

Valószínűleg az alapítvány is, az egyesület is jól járt azzal, hogy egyáltalán kaptak valamit a részvényeikért, hisz a veszteségek miatt szükségessé váló tőkeemelésből nem tudták volna kivenni a részüket, így az üzletrészük teljesen elértéktelenedett volna.

Ma már a Népszabadság Zrt.-nek nem sok köze van magához a napilaphoz. Április óta az újság kiadója és munkatársainak foglalkoztatója a Mediaworks. Mivel a részvénytársaság szabályzata nem mondja ki, hogy a lapot a Népszabadság Zrt. kell, hogy kiadja, a döntést a menedzsment egyedül hozta, a közgyűlésen a kiszervezést tényként közölték a részvényesekkel. A Népszabadság Zrt. azóta gyakorlatilag üres cég, csak a veszteséget termeli, és tulajdonában mindössze a Bécsi úti, a szerkesztőség részéről már nem használt irodaépület van. Azt gazdasági racionalizálással indokolták a munkatársaknak, hogy a Mediaworks lett a kiadó – egy mínuszos cég átvétele könyvelési szempontból valóban jól jöhet az anyacégnek. Mások viszont egyértelműen a kistulajdonosok elleni lépésként értékelik a változásokat; a közös részvénynek köszönhetően legalább információkhoz hozzá lehetett jutni a közgyűlések alkalmával, tavasz óta viszont erre sincs lehetőség.

Május végén – az MSZP kivásárlásának bejelentése előtt egy héttel – a Népszabadság rövid közleményben tudatta, hogy távozik a ki­adó éléről Mihók Attila, a Mediaworks vezérigazgatója. A bejelentés mindenkit váratlanul ért, a Népszabadság mostani tulajdonosát ugyanis a Ringier ügyvezető igazgatójaként és a Népszabadság Zrt. akkori elnökeként Mihók hajtotta fel. Ő és a VCP tulajdonosa, Heinrich Pecina korábban már dolgoztak együtt a szerbiai Ringierben, és Mihókot Pecina bizalmasaként tartották számon. Távozását azért is furcsállják, mert ő vezényelte le – méghozzá sikeresen – a Ringier–AS-fúzió utáni átalakításokat, és Mihók Attila ötlete volt az is, hogy a Népszabadság kiadását kivigyék a részvénytársaságból. A Mediaworks vezetőjeként ő tárgyalta végig a Szabad Sajtó Alapítvány kivásárlását is. Noha a Mediaworks közleménye szerint Mihók Attila „saját kérésére” távozott a kiadótól, a Narancsnak beszámoló szemtanúk ennek az ellenkezőjéről meséltek. Mihók állítólag távozása napjának reggelén sem számított arra, hogy fel kell állnia, ám mire kijött a menedzseri tárgyalóból, már nem fért hozzá céges levelezéséhez. Volt, aki azt valószínűsíti, hogy Mihók valamin összeveszhetett Pecinával, aki pár nap alatt meg is találta az utódját. A Mediaworks új vezérigazgatója az a Rónai Balázs lett, aki a Spéder Zoltán tulajdonolta Napi Gazdaságot, majd napi.hu-t hagyta ott másfél évtized után Pecina hívására. Pecina azzal indokolta Rónai kiválasztását, hogy 2007–2008 körül meg akarta venni a Napi Gazdaságot, és a cég átvilágítása során megismerte Rónait. Az új vezérigazgatót újságírói múltja miatt bizakodva fogadták a szerkesztőségben, de valódi szándékairól egyelőre keveset tudni. Szerettünk volna beszélni a Mediaworks napilap-üzletági igazgatójával is. Telefonos megkeresésünkkor azt mondták, írásban tegyük fel kérdéseinket Hanák Tamásnak, ám tőle lapzártáig nem kaptunk választ.

Bróker vagy stróman?

Lapunk megkereste Mihók Attilát, aki nem kívánt nyilatkozni, de felhívta figyelmünket a válasz.hu azon cikkére, amely szerint a Népszabadság körüli átrendeződések azt vetítik előre, hogy Pecina csak átmeneti tulajdonosa a napilapnak, és azt hamarosan továbbadja az FHB Bank vezetőjének, Spéder Zoltánnak, aki a CEMP-csoporton keresztül már most is jelentős médiaportfólióval rendelkezik (többek között az Index, az Inforádió és a Portfolio.hu tartozik oda). Az átvételről szóló híreket Spéder határozottan cáfolja, bár az tény, hogy a VCP máig az egyik legnagyobb részvényese a kormányfavorit FHB-nak. Úgy tudjuk, a Me­diaworks létrehozása is a Spéder vezette bank hiteléből történt.

A Pecina esetleges fideszes kapcsolatairól szóló híradások nem felejtik el megemlíteni, hogy a VCP székhelye ugyanabban a bécsi épületben van, ahol Fellegi Tamás korábbi fejlesztési miniszter és médiavállalkozó kommunikációs cége, az Euroatlantic Solutions irodái is. Iparági forrásaink azt is kiemelték, hogy a „magyar tulajdonosok a médiapiacon jobban befolyásolhatók, mint a külföldiek”. Ez egybecseng Orbán Viktor szavaival, aki a hónap elején az átalakuló Napi Gazdaságnak arról beszélt, hogy „nem szuverén az az ország, ahol a közgondolkodást alakító eszközök többsége külföldi kézben van. Itt állhatnánk jobban is.”

Ennél többet azonban egyik forrásunk sem tudott felhozni annak alátámasztására, hogy az osztrák befektető valakinek a megbízásából vásárolt volna be a magyar lappiacon. Ahogyan Kránitz László fogalmazott: „Pecina végig korrekt üzletemberként viselkedett. Ha bármiféle bizonyíték lett volna arra, hogy stróman, akkor a Szabad Sajtó Alapítvány biztosan nem adja el neki a részesedését.”

Mások is arról számoltak be, hogy Pecina valóban a saját tulajdonának tekinti a Népszabadságot, a fontosabb ügyeket személyesen intézi, és a Mediaworks vezetőségébe is bizalmi embereit ültette. „Vérbeli üzletemberhez” méltón fogja vissza a kiadásokat, „minőséget akar csinálni, ugyanakkor profitot is akar termelni”, fogalmazott egyik szerkesztőségi forrásunk. Ennek megfelelően a Mediaworks átalakítása, a párhuzamosságok felszámolása jelenleg is zajlik, és ebbe a sorba illeszkedik a Népszabadság Zrt. felvásárlása is. A vállalat éves árbevétele már most meghaladja a 12 milliárd forintot, és az üzleti terv jövőre már egymilliárdos nyereséggel számol. Hiába a Népszabadság a portfólió zászlóshajója, a lapo­kat csak csoportban érné meg eladni. Ha Pe­ci­na valóban túl akar adni a vállalaton, azt legkorábban két-három év múlva teheti meg, amikor a felvásárláshoz felvett középtávú hitelek lejárnak – emelte ki több, a Mediaworks ügyeire rálátó forrásunk. Mások ugyanakkor kétkedésüknek adtak hangot, mondván, Magyarországon nem nagy üzlet a média, és Pecina a legjobb esetben csak kicsit bukik az üzleten.

Pecina viszont újságolvasónak vallja magát, és különösen fontosnak tartja a média szerepét egy demokráciában. Míg Spéder kizárólag az online-ban hisz, és az első adandó alkalommal túladott a Napi Gazdaságon (lásd: Így vonultak be, Magyar Narancs, 2015. június 7.), addig Pecina úgy gondolja, van jövője a nyomtatott sajtónak.

A szerkesztőségben nem ennyire optimisták. Az elmúlt egy évben három főszerkesztő, két vezérigazgató váltotta egymást, a korábbi négy tulajdonos helyett egy új van. Bár akad, aki szerint az újság nyereségessé tehető, a lap egyelőre veszteséges, komoly infrastrukturális beruházásokra volna szükség. Egyik forrásunk szerint az újságírók számítógépei annyira amortizáltak, hogy az lassan a munkavégzést is veszélyezteti. A szerkesztőség létszáma az elmúlt hat-nyolc évben megfeleződött, többen további leépítésektől tartanak.

A szerkesztőség függetlenségét ígérete szerint a Mediaworks garantálja. Az újságírókat korábban sem korlátozták témaválasztásukban. „A Szabad Sajtó Alapítvány, míg tulajdonos volt, valóban alapítványként működött. Földes Györgynek, az alapítvány korábbi elnökének többször kellett magyarázkodnia a párt felé egy-egy kellemetlen cikk megjelenése után” – mondta lapunknak Kelen Károly. A párt és a szerkesztőség viszonya 2010 után különösen megromlott, mert az MSZP-nél úgy tartották, hogy a lap „betolta az LMP-t a parlamentbe” – tette hozzá egy másik forrásunk. Jobbról sem próbáltak beleszólni a lap működésébe, noha Mihók kapcsolatban állt Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadóval, míg mások megjegyezték, hogy ismét megjelentek az állami Szerencsejáték Zrt. hirdetései a lapban – 2010 után először. Abban viszont mindenki biztos, hogy később sem kell irányváltásra számítani, hiszen a jelenlegi szerkesztőséggel ezt nem lehet véghezvinni, és a jelenlegi médiapiacon amúgy sincs szükség egy jobboldali Népszabadságra.

Figyelmébe ajánljuk