A túlélésért küzd az Együtt a választási kampányban

Pártszámba se

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/8. (02. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hiába vannak helyenként kiváló egyéni jelöltjei, a kampány indulásakor az Együtt helyzete tűnik a legnehezebbnek az ellenzéki térfélen.

„Az Együtt jelenleg egy olyan szekér után fut, amely nem akarja felvenni” – jellemzi a párt helyzetét egy korábbi párttag. Arra utal, hogy Juhász Péterék bár kitartóan keresik a

koordinált indulás lehetőségét az MSZP–Párbeszéddel és a DK-val, eddig minden oldalról merev elutasításba ütköztek. Az Együtt több politikusa is úgy véli, az ellenzéki riválisok „kinyírni” vagy „kiszorítani” akarják őket. Ez a szemükben azt is bizonyítja, hogy a többiek nem a Fidesz leváltásáért küzdenek.

Az Együtt támogatottsága a januári közvélemény-kutatási adatok szerint messze az 5 százalékos bejutási küszöb alatt, 1–2 százalékon áll (egyedül az IDEA Intézet mért nekik 3 százalékot a biztos pártválasztók körében). Nagyjából a Momentummal vannak egy szinten, de egy mindkét szervezet működésére rálátó forrásunk szerint a két párt mentális állapotát nehéz összehasonlítani. A Momentum, bár növekedni nem tudott, kitart az önálló imázsépítés mellett, az Együtt szövetségi politikája viszont kudarcok sorozatát produkálta az elmúlt hónapokban. Először az Együttet, a Párbeszédet, az LMP-t és a Momentumot magában foglaló Új Pólus elképzelése dőlt be, majd decemberben a Párbeszéd és Karácsony Gergely hagyta ott régi-új szövetségesét az MSZP-lista és a miniszterelnök-jelöltség kedvéért. Juhász Péter pártelnök magán­életi botránya is sokat árthatott a női jogok és a nők elleni erőszak témájában hagyományosan aktív Együttnek.

Egyaránt értelmezhetjük a nagyvonalúság, illetve a kétségbeesés jeleként, hogy az Együtt immár nyolc, az ellenzék számára nyerhetőnek ítélt körzetben léptette vissza saját embe­reit. Nem indítanak jelöltet a független Kész Zoltán és Mellár Tamás, az LMP-s Hadházy Ákos és Szél Bernadett ellen, de beálltak az MSZP és a DK 2–2 jelöltje mögé is. Egyúttal minden demokrata párt figyelmébe ajánlották „a már 2014-ben is győztes Szabó Szabolcs csepel–soroksári egyéni képviselőt, valamint Berkecz Balázs (Pécs), Baranyi Krisztina (Ferencváros–Józsefváros), Vajda Zoltán (Mátyásföld–Zugló), Lövei Csaba (Nyíregyháza), Bod Tamás (Orosháza), Molnár Tibor (Tapolca–Sümeg–Ajka), Kerepesi Tibor (Kaposvár), Vargha Nóra (Dunakeszi) és Juhász Péter (Belváros) képviselőjelölteket.” A választásokig hátralévő időszak nagy kérdése, hogy az Együtt esélyesnek gondolt jelöltjei közül legalább néhányat hajlandó lesz-e támogatni a többi ellenzéki párt. És ha igen, mit kérnek ezért cserébe.

 

Újratervezés

„Természetesen teljesen felborult a menetrend, amikor Karácsony Gergely faképnél hagyott minket egy aláírásra előkészített szövetségi megállapodással. Mi őszintén hittünk abban a konstrukcióban” – mondja Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje és országos politikai tanácsának elnöke. Szigetvári december 8-án, az ATV élő adásában köszönt el Karácsonytól és a Párbeszédtől, miután szövetségesük komoly tárgyalásokba kezdett az MSZP-vel. Szigetvári szerint Karácsony Gergely nem bízott abban, hogy az Együtt–PM-szövetség bekerülhet a parlamentbe, hol­ott mivel választási pártként vagy Együtt név alatt terveztek indulni, csak 5 százalékot kellett volna elérniük (míg az MSZP–Párbeszéd pártszövetség listájára a 10 százalékos küszöb vonatkozik majd). Baranyi Krisztina ferencváros–józsefvárosi képviselőjelölt különösen azért lepődött meg Karácsony döntésekor, mert az Együtt–PM-szövetség felélesztése szerinte az első lépés lehetett volna az Új Pólus létrehozása felé.

A 2010 előtti kormányzásban nem érdekelt pártok (mínusz a Jobbik) szövetségét a Momentum sikeres olimpiaellenes népszavazási aláírásgyűjtése után vetette fel az Együtt, a nyilvánosságban elsősorban Juhász Péter képviselte az ötletet. Juhász azt mondja, „állampolgári csalódást” érez az Új Pólus bukása miatt, szerinte ez a megoldás vegyítette volna optimálisan az ellenzéki összefogás és a megújulás értékeit. Az elképzelés kritikusai ugyanakkor hibának látják, hogy az Új Pólus a kezdetektől magában foglalta a koordinációt az MSZP-vel és a DK-val, ami borítékolhatóan elfogadhatatlan volt a különállását hangsúlyozó Momentumnak és LMP-nek. Azt sem mindenki tartotta szerencsésnek párton belül, hogy Juhász nyilvánosan üzengetett a reménybeli partnereknek, egyesek pedig azt nem értik, miért kellett a Momentum színre lépéséig várni a pólusképzéssel.

Miután magára maradt az Együtt, a párt vezetői önálló listaállítást és önálló kampányt terveznek, miközben a választókerületi koordinációban továbbra is bíznak. Szigetvári Viktor szerint a valós támogatottságuk 3 százalék körül lehet, ami egy jó kampánnyal a küszöb fölé tornázható. Berkecz Balázs pécsi képviselőjelölt is bízik a parlamentbe jutásban, ő a 2014-es európai parlamenti választásokat hozza példaként, amikor az Együtt–PM szintén nem állt jól a közvélemény-kutatásokban, mégis 7 százalék feletti eredménnyel végzett.

Az Együtt elsősorban a budapesti és a vidéki városokban élő szavazókat célozza. Bár programjuk jelentős átfedést mutat a Momentum és az LMP programjával, az előbbinél baloldalibbnak, az utóbbinál liberálisabbnak mondható. Szigetvári Viktor szerint az is fontos megkülönböztető jegyük lesz, hogy reális stratégiájuk van a Fidesz legyőzésére, és nem osztják a minden más pártot egyformán rossznak beállító populista szólamokat.

A kampányban több más ellenzéki párthoz hasonlóan óriásplakátokra nem számíthat az Együtt, plakáthelyet nem sikerült foglalniuk, a kormányközeli Odex hirdetőcég ajánlatát pedig – amely a plakátok pontos helyének megjelölése nélküli szerződést tartalmazott – elutasították. Így az RTL és az ATV ingyenes reklámidejére, az internetes és az utcai jelenlétre támaszkodhatnak, illetve elindították első telefonos kampányukat is. Az Állami Számvevőszék 19 milliós büntetése – úgy tűnik – nem akasztja meg az Együtt választási felkészülését. A bírság felét a harmadik negyedéves állami támogatásukból vonják majd le, de a másik felét sem fizeti be önszántából a párt, inkább közigazgatási bíróságon támadják meg az ÁSZ szerintük jogsértő és politikailag motivált határozatát.

 

Kényszerpálya

Az Együtt küldöttgyűlése 2016 szeptemberében döntött arról, hogy nem állítanak közös listát az MSZP-vel és a DK-val. 2017 februárjában választották meg pártelnöknek a belvárosi korrupcióellenes küzdelmével addigra magas ismertséget szerző Juhász Pétert. Karácsony Gergely átpártolása után mégsem Juhász, hanem Szigetvári Viktor lett az Együtt miniszterelnök-jelöltje. „Viktor a tapasztalata és a szakpolitikai tudása miatt alkalmas miniszterelnök-jelöltnek. Nekem nincsenek kormányzati ambícióim, a szakpolitikai felkészülést sem én vezetem, elsősorban a politikai cselekvés, a Fidesz kemény és hiteles bírálata, valamint a pártok közötti tárgyalások vezetése tartozik hozzám” – vázolja a szerepek megosztását Juhász.

Bár az Együtt másfél éve konzekvens a teljes ellenzéki összefogás elutasításában, és a párt különböző testületei – elnökség, küldöttgyűlés, választmány – nagy többséggel támogatták a stratégiát, két forrástól is úgy értesültünk, hogy az eredeti döntéshez az MSZP 2016-os tisztújítása adta a kezdő lökést. Tóbiás Józsefet akkor Molnár Gyula váltotta a szocialista párt élén, Botka László helyett pedig Hiller István lett a választmány elnöke. Forrásaink azt valószínűsítik, hogy az Együtt vezetése a Mesterházy Attila-féle vonal győzelmeként értékelte a fejleményeket, és egy ilyen MSZP-vel már nem akartak szorosabban együttműködni. A döntés egyfajta kényszerpályára állította az Együttet, amiről abban az időszakban sem tudtak vagy akartak letérni, amikor Botka László számított az MSZP miniszterelnök-jelöltjének.

Az egyéni választókerületi koordinációt viszont mindvégig támogatta az Együtt. Szigetvári Viktor szerint ezzel a megoldással 40–45 helyen is simán nyerhetne az ellenzék, amivel megakadályoznák a fideszes abszolút többséget. „Mi nem támasztottunk irreális feltételeket a többi párt felé. Annyit kértünk, hogy az országos listaállításhoz szükséges 27–30 helyen indulhassunk el, és ebből 5–6 körzet legyen nyerhető” – mondja Szigetvári. Szerinte a DK kezdettől fogva nem akart megállapodni velük, az MSZP-vel ugyan voltak komolyabb tárgyalásaik, de ezek nem vezettek eredményre. Az MSZP és a DK decemberben 60–46 arányban felosztotta egymás közt a választókerületeket, és jól látszik, hogy ebből elég nehezen engednek. Ennek az egyik oka az lehet, hogy még a vesztes körzetekben is számítanak a töredékszavazatokra, a most már MSZP–Párbeszéd-lista esetében pedig az is fontos, hogy ha a jelöltjeik száma 54 alá csökkenne, 300 millió forint helyett csak 150 milliónyi kampánytámogatást kapnának.

Az Együtt hétfőn 60–65 választókerületben kezdte meg az aláírásgyűjtést. Ez a szám egyrészt az egyoldalú visszalépések miatt ilyen alacsony, másrészt azért, mert egyes falusiasabb területeken eleve nem terveztek jelöltet állítani. A párt vezetői azt mondják, továbbra is bíznak az ellenzéki együttműködésben, akár az utolsó pillanatig várják a többiek ajánlatát. „Történelmi bűn lenne a koordináció elmaradása” – véli Juhász Péter. Szigetvári Viktor azt ígéri, az Együtt nem lesz a fideszes kétharmad kovácsa, a jelöltállítás március 5-i befejezése után is hajlandók lesznek visszalépésekre, de a helyzet akár két héten belül is nagyot változhat.

 

Ki enged a végén?

A pártok közötti országos erőviszonyok alakulása a helyi alkukat is meghatározta. Bod Tamás Békés megye 4. választókerületében indul az Együtt színeiben. Azért itt, mert a megyében a kerületi fideszes képviselőjelölt, Simonka György nevéhez kapcsolódott a legtöbb korrupciós ügy, ezek feltárásában Bod aktív szerepet vállalt. Azt mondja, a helyi MSZP több akciója után is gratulált neki, választókerületi szinten támogatták volna, hogy ő legyen az ellenzéki jelölt, január 9-én azonban az MSZP váratlanul bejelentette, hogy Füvesi Sándor személyében saját jelöltet állít. Több helyen az is előfordult, hogy az Együtt erősnek gondolt jelöltjeit más pártok próbálták átcsábítani, a IX. kerületi Baranyi Krisztina például azt mondja, három helyről is kapott ajánlatot.

Az Együtt elsősorban az elmúlt négy évben végzett politikai munka alapján választotta ki azt a 10 képviselőjelöltjét, akiket a többi ellenzéki párt figyelmébe ajánlott. Emellett a nyár második felében készítettek egy országos felmérést, amelyben helyi jelöltjeik ismertségét is vizsgálták. „Nekem országosan 37 százalékos ismertség jött ki, de egy szociológus ismerősöm látott olyan kutatást, amelyben Pécsen közel 70 százalékra mértek. A DK ezek után egy 73 éves, nem éppen szavazatmágnesnek tűnő vasutast indít a simán nyerhető körzetemben” – magyarázza Berkecz Balázs. Baranyi Krisztina a 2014-es eredményekből, és abból a tényből, hogy a Fidesz az országosan ismert Kocsis Mátét indítja, egyaránt arra következtet, hogy koordinált indulással hozható lenne a ferencváros–józsefvárosi körzet. Az orosházi választókerület ugyan nem számít az Együtt vagy az ellenzék hagyományos terepének, de Bod Tamás a Simonkával szembeni erős, bár felszín alatti utálat miatt bizakodó.

Természetesen arról is megkérdeztük az együtteseket, mi lesz, ha a listájuk nem éri el az 5 százalékot, és így önálló indulásuk a Fidesz győzelmét vagy kétharmadát segíti. Juhász Péter szerint ez a forgatókönyv pont annyira reális, mint hogy az MSZP–Párbeszéd-lista nem éri el a 10 százalékot, és így esik ki a parlamentből. Szigetvári Viktor azt hangsúlyozza, hogy a mandátumkiosztásban a listáknál sokkal fontosabbak az egyéni választókerületek: koordinált indulással az ellenzék összességében több töredékszavazatra számíthat, ráadásul egy erős ellenzéki jelölt még a vesztes körzetekben is csökkentheti a Fidesz győzteskompenzáció útján szerzett szavazatainak számát. Bod Tamás azt mondja, „alapvetés, hogy bejutunk a parlamentbe, minden mást csak D-variációnak tartok. Nincs más lehetőségünk, mint küzdeni a kormányváltásért, még akkor is, ha a többiek pártszámba se vesznek.”

A választási kampány kezdetekor úgy tűnik, az Együtt utolsó támaszát erős képviselőjelöltjei jelentik, akik Magyarország bizonyos pontjain valóban a legaktívabb ellenzékieknek számítottak az elmúlt négy évben. Őket kihagyni egy Fidesz-ellenes választási szövetségből felelőtlenség volna, ugyanakkor a nagyobb ellenzéki pártok számára az is vonzó perspektíva lehet, hogy az Együttet teljesen kiüssék a parlamentből. A jelöltállítás március 5-i zárása után vélhetően újabb ajánlatok és együttműködési forgatókönyvek látnak majd napvilágot – akár a Momentum és az LMP bevonásával. Juhász Péterék azonban aligha lesznek olyan pozícióban, hogy diktáljanak a többieknek.

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/8. (02. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra