"Jelzésnek kevés"

Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. munkatársa, az MNB felügyelőbizottsági tagja
szerző
Illés F. Béla
publikálva
1999/9. (03. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Miközben a kormányfõ nagy visszhangot kiváltó átkot szórt a Bokros-csomagra a Vigadóban, a gazdasági miniszter még nagyobb visszhangot váltott ki, amikor Davosban közölte: bár Chikán-csomagra nincs szükség, kormányzati korrekciók nem zárhatók ki a gazdaságban. Aztán errõl is lehátráltak, maradt a bizonytalanság és megannyi újsághír a külföldi tõkekivonásról. Mi jöhet még ezután?

MaNcs: Miközben Orbán Viktor a vigadóbéli beszédében élesen kikelt a Bokros-csomag ellen, addig Járai Zsigmond közölte, hogy a Bokros-csomagra szükség volt, csak a megvalósítása nem volt megfelelõ. Lehet, hogy valamiféle gazdaságpolitikai váltást készít elõ ez a nyilatkozat?

Várhegyi Éva: Jó jel, hogy ezt mondta Járai, mert Orbán Viktor kijelentése aggasztó volt. Több okból is. Egyrészt a közvélemény egy részét megnyugtatta, hogy nem akar újabb Bokros-csomagot, pedig amikor ezt bejelentette, már nyilvánvaló volt, hogy a fizetési mérleg és az államháztartás ügyei olyan állapotban vannak, ami költségvetési szigorítást kívánna. Azzal, hogy a miniszterelnök bejelentette: szigorításra semmi szükség, és kritizálta a korábbi intézkedéseket, azt hiszem, hogy éppen nyugtalanságot keltett, ha másban nem, a befektetõkben egész biztosan. A kormány különbözõ tagjai egyébként hetente mást mondtak ebben az ügyben.

MaNcs: Mi romlott meg az elmúlt hónapokban, ami miatt a kormánynak például zárolnia kellett a 40 milliárdos költségvetési tartalékot?

VÉ: A legszembetûnõbb a folyó fizetési mérleg hiánya. A külsõ egyensúly decemberre jelentõsen leromlott, aminek több oka volt. Az egyik nagy publicitást kapott ok az, hogy a külföldi befektetõk kivittek profitot.

MaNcs: Az üzleti életben szokásos profitkivitelrõl van szó?

VÉ: A folyamat júniusban indult el. Ekkor nagyjából 300 millió dollár profitot vittek ki. Ennek az egyik oka az lehet, hogy sok nyugati cég évekig egyszerûen bennhagyta a profitot. Természetes dolog, hogy idõnként ki is viszik. A másik ok az lehet, hogy a nemzetközi pénzügyi helyzet bizonytalan volt. A harmadik, hogy a külföldi befektetõknek is pénzre lehetett szükségük, ha anyacégük kevésbé volt jövedelmezõ. De a kormánnyal szembeni bizalmatlanságot is kifejezhet egy ilyen lépés. A jelentõs profitkivonás oka lehet az is, hogy Németországban új kormány van, nagy a munkanélküliség, és megváltoztak az elvárások a nagy multikkal szemben. Esetleg az itt termelt profit hazavitelével akarják jelezni: otthon akarnak munkahelyet teremteni. Tavaly összesen egymilliárd dollár körüli profit ment ki az országból, ami 500 millióval több, mint a megelõzõ évben.

MaNcs: Chikán Attila szerint a növekedés és a stabilitás egyformán fontos a kormánynak, és ha kell, beavatkoznak. Milyen eszközei vannak a kormánynak erre?

VÉ: Például a költségvetési tartalék zárolása. A kormány legfontosabb eszköze az, hogy a költségvetésben megpróbálhat megtakarításokat elérni. Ez a leghatásosabb eszköz is, mert ezzel nem csak jelzést ad, hogy itt valamit teszünk. A költségvetési tartalék zárolása ugyanis csak jelzést adott. Az 500 millió dolláros profitkivitelt a kormány nem befolyásolhatta. De az a további 7-800 millió dollár, amennyivel romlott a fizetési mérleg, alapvetõen abból fakadt, hogy a múlt évben erõs volt a gazdasági növekedés. E mögött részben a beruházások növekedése állt, de jórészt a fogyasztás emelkedése. Ez egyrészt importnövelõ tényezõ volt, másrészt megnövelte a finanszírozási igényeket.

MaNcs: Szükség lehet-e a belsõ fogyasztás visszafogására? Esetleg a Bokros-csomaghoz hasonló megszorításokra?

VÉ: Lehet olyan lépéseket tenni, amelyek visszafogják a belföldi felhasználást, ezek viszont ellentétben állnak a növekedés fenntartásával. Ennyiben mindig feszül ellentét a külsõ egyensúly és a belsõ növekedés között.

MaNcs: Szükség lesz-e az idén kormányzati beavatkozásra?

VÉ: Itt egy eléggé feszített költségvetés készült, amelyet 5 százalékos növekedésre alapoztak. Ha a növekedés ennél kisebb lesz, az növelheti a költségvetés és a fizetési mérleg hiányát is. A negyvenmilliárd forintos költségvetési tartalékot a kormányzat eredeti tervei szerint abban az esetben akarták felhasználni, ha veszélybe kerül az ötszázalékos növekedés. A kormány az év közepén akart dönteni arról, hogy ténylegesen felhasználja-e. Ezért nem ér igazán sokat ennek a befagyasztása, mert nem fogja most az elsõ félévben javítani a helyzetet, hiszen úgysem használták volna fel. A befagyasztás jelzi, hogy a kormány megpróbál szembenézni a bajokkal.

MaNcs: Hogyan látja, a kormánynak sikerült megnyugtatnia a gazdasági élet szereplõit?

VÉ: Ez jelzésnek kevés. Ezt a pénzpiacok is jelezték a múlt héten. Egy dolog a jelzés, de valami módon csökkenteni is kell a költségvetési hiányt. Lehet gerjeszteni a növekedést, de a másik oldalon ennek az az ára, hogy a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya nõ.

MaNcs: Egy osztrák lap szerint a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank túlkonszolidálásával a kormány szabadon hozzáférhetõ, költségvetésen kívüli tartalékot teremtett magának. Van szakmai alapja a túlkonszolidálásról szóló állításoknak? Az ÁPTF vezetõi lemondásuk elõtt ellentámadásba mentek át, azt állítva, hogy az állam a kelleténél 100 milliárd forinttal többet költött a PB és az MFB gatyába rázására. Az MFB esetében egyenesen azt állították, hogy azt a 24 milliárd forintot, amellyel a Fejlesztési Bank korábban megemelte a Postabank tõkéjét, az állam kétszer fizette vissza. Egyszer az ÁPV Rt. adta oda a pénzt, majd a költségvetés.

VÉ: Az MFB-nél szerintem is kétszeres konszolidáció történt. A Postabanknál különbözõ auditáló cégek különbözõ összegeket határoztak meg. Tarafásék azt mondják, hogy 92 milliárd volt az igazi, kemény veszteség. A többi már tényleg jöhet abból, hogy a következõ auditor olyan befektetéseket is rossznak minõsített, amelyeknek várhatóan lesz megtérülésük.

MaNcs: Vannak-e megfelelõ biztosítékok arra, hogy ha kiderül, hogy a bankot mégis túlkonszolidálták, a felesleges összeg visszakerül a költségvetésbe?

VÉ: Nem látom elegendõnek a biztosítékokat. Azt elhiszem, hogy ami pénz a rossz követelések értékesítésébõl ténylegesen befolyik a Postabankhoz, azt át fogják adni a költségvetésnek. A nagyobb baj az, hogy nem fog befolyni. Ha õk szabadon eladhatják ezeket a rossznak minõsített vagy nullára leírt hiteleket és befektetéseket, akkor itt tere van annak, hogy a bankon kívül, a vevõnél keletkezhetnek nyereségek. Azaz nulláért adnak el valamit, ami pedig adott esetben 10 milliárdot ér. Ennek elkerülésére mindenképpen jogi garanciákat kellene beépíteni.

MaNcs: Ha jól tudom, a befektetések és követelések értékesítésekor pályáztatniuk sem kell.

VÉ: Egyelõre nem. Az lenne az egyik megoldás, ha törvényben írnák elõ, hogy pályáztatni kelljen. Ezáltal nyilvánosságra kerülnének az információk. Az önmagában még nem lenne baj, ha a Postabank a minimálisan szükségesnél több tõkét kapott volna. Ha mûködtetni akarnak egy bankot, annak stabilitás kell. Azt viszont, hogy a nullára leírt befektetések hogyan térülnek meg, csak utólag fogjuk megtudni.

MaNcs: A kisgazdák kezdeményezésére növelni készülnek a jegybank felügyelõbizottságának jogosítványait. Például azzal, hogy a testület saját könyvvizsgálót foglalkoztathat. Az fb elnöke az FKGP delegáltja. Van-e esélye annak, hogy a kisgazdák érdemi befolyást szerezzenek ezáltal a jegybanknál?

VÉ: A felügyelõbizottság csak az MNB gazdálkodásával foglalkozhat, és nem a monetáris politikával. Itt valójában arról volt szó, hogy egyesek ki akarták nyírni Surányi György jegybankelnököt. A felügyelõbizottság szerepének formális növelése volt az az alku, az a látszólagos kompromisszum, ami mellett nem fogják bántani.

MaNcs: Ennyit kellett engedni?

VÉ: Igen. Ez volt a legkisebb rossz.

MaNcs: Mennyire átpolitizált az MNB felügyelõbizottsága?

VÉ: Az elõzõ négy évben hál´ istennek abszolút nem volt átpolitizálva. Úgy néz ki, hogy most is így indul a dolog. Az fb formális hatáskörének megerõsítésével, a titkárság felállításával és a második auditornak nevezett szakértõ kinevezésével talán békén hagyják a jegybankot.

MaNcs: Mennyire stabil most Surányi jegybankelnök pozíciója?

VÉ: Azt hiszem, hogy stabil. Lehet, hogy ez hülyén fog hangozni, de minden rosszban van valami jó: a gazdaságban mostanában elég sok rossz dolog történt, ami biztos, hogy erõsíti az õ helyzetét, hiszen ebben a szituációban életveszélyes lenne megingatni az õ pozícióját. Remélem, azzal minden józan politikus tisztában van, hogy ha Surányi lemondana - hiszen más módon nem távozhat -, az nagyon sokat ártana az országnak. Persze az is nyilvánvaló, hogy egy jegybankelnöknek együtt kell mûködnie a kormánnyal. Ha nincs bizalom iránta, és ezt kifejezi a kormány, akkor azzal lemondásra tudják késztetni.

MaNcs: Lemondott viszont Tarafás Imre, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet elnöke, és helyettese, ifj. Nyers Rezsõ. Volt-e a konkrét kifogásokon kívül üzenete a Tarafás-ügynek?

VÉ: Lehet, hogy a végén politikai üggyé vált, de kezdetben szakmai ügyrõl volt szó. Valóban kifogások merültek fel az ÁPTF vezetõinek alkalmasságával, illetve végzett munkájukkal kapcsolatban. Az, hogy a végén mind a két fél bekeményített, és élesebbé vált a hang, szerintem nem szabad, hogy eltakarja azt a tényt, hogy itt tényleg valamiféle felelõsség terheli az ÁPTF vezetõit. Az is egyértelmû ugyanakkor, hogy az adott jogi keretek között nem lehetett volna felelõsségre vonni õket. A dolog politikai oldala inkább az volt, hogy el lehet-e jogellenesen távolítani olyan vezetõket, akiket éppen azért neveznek ki hat évre, határozott feltételek mellett, hogy a függetlenségük úgy-ahogy biztosítva legyen. Ugyanakkor, ha jogi értelemben nem is voltak felelõsek Tarafásék, szakmailag és erkölcsileg nem álltak a helyzet magaslatán.

MaNcs: A gazdasági miniszter úgy nyilatkozott, hogy a jövõ évi költségvetés még szigorúbb lesz, mint az idei.

VÉ: Ebben benne van az is, hogy 1999 sokkal rosszabbul alakul, mint várták. Az is lehet, hogy a kormány esetleg olyan lépéseket kényszerül tenni, amelyek az infláció csökkenése ellen hatnak. Lehet emelni az energia árát, ami kedvezõ lehet a költségvetés szempontjából, visszafogja a jövedelmeket, a keresletet. Ez kedvezõ lehet a fizetési mérleg szempontjából, ugyanakkor megemelheti az inflációt.

MaNcs: Eltérés lenne-e az inflációcsökkentés meghirdetett politikájától, ha a belsõ keresletet az infláció növelésével akarnák kordában tartani?

VÉ: Igen. Én nem azt mondom, hogy ez jó lenne, de az elinflálás bevett módszer például a jövedelmek visszafogásához. Mondjuk a Bokros-csomag idején ez egy jelentõs tétel volt. A reálbéreket úgy tudták csökkenteni, hogy magasan tartották az inflációt.

MaNcs: Mit tehet ebben a szituációban a jegybank?

VÉ: Hála istennek a felügyelõbizottság távol tartja magát a monetáris politikától. A jegybanknak arra kell törekednie, hogy ezek a költségvetési megszorítások valóban létrejöjjenek. Ezt csak monetáris politikai eszközökkel nem lehet kezelni. A fizetési mérleg olyan dolog, amire a költségvetés nagyon erõs hatással van. Az árfolyampolitika erre jóval kisebb hatást tud gyakorolni.

MaNcs: A mostani helyzetben lehet-e annyira növelni a tõkebeáramlást, ami jelentõsen javítja a fizetési mérleget?

VÉ: A növekvõ mûködõtõke-beáramlás lehetõvé teszi a fizetésimérleg-hiány finanszírozását. Ez is jóval alacsonyabb lett tavaly, mint a megelõzõ években, Lengyelországban például sokkal jobb lett. Privatizálni lehet és kellene is, de a tõkebefektetések direkt ösztönzésérõl, azt hiszem, már Chikán is letett.

Illés F. Béla

szerző
Illés F. Béla
publikálva
1999/9. (03. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra