Roma-magyar konfliktus Jászladányban: Játék a tűzzel

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Suki Emilné, a középkorú jászladányi cigányasszony még nincs túl a sokkon. Az életét a szúnyogháló mentette meg; az asszony most attól tart, hogy a szomszédos településeken élő rokonai átjönnek Ladányba bosszút állni, és aztán újra folytatódik az iszonyat. Az idegességtől és a nyugtatóktól nehezen formálja a szavakat; a szeméből még mindig rémület sugárzik. A házukra a szomszédjuk vélhetően azért dobott Molotov-koktélt, mert alkalmanként bújtatták annak rendszeresen bántalmazott, válófélben lévő feleségét. A közelben lakó, szintén megtámadott, idősödő testvérpárról, Sebestyén Ferencről és Gémesi Lászlóról a környéken mindenki tudja, hogy bőrszínre való tekintet nélkül igyekeznek mindenkin segíteni, akin tudnak. Sebestyén - aki kiugrott katolikus szerzetes - azért fél, mert a rendőrségen azonosította az időközben őrizetbe vett támadókat. Mint mondja, a letartóztatottak rokonsága már megfenyegette, mert közreműködött a letartóztatásban, valamint homoszexuálisnak és/vagy cigánybarátnak tartják, ami, úgy tűnik, az ő szemükben egyaránt érthetetlen és elfogadhatatlan.

Suki Emilné, a középkorú jászladányi cigányasszony még nincs túl a sokkon. Az életét a szúnyogháló mentette meg; az asszony most attól tart, hogy a szomszédos településeken élő rokonai átjönnek Ladányba bosszút állni, és aztán újra folytatódik az iszonyat. Az idegességtől és a nyugtatóktól nehezen formálja a szavakat; a szeméből még mindig rémület sugárzik. A házukra a szomszédjuk vélhetően azért dobott Molotov-koktélt, mert alkalmanként bújtatták annak rendszeresen bántalmazott, válófélben lévő feleségét. A közelben lakó, szintén megtámadott, idősödő testvérpárról, Sebestyén Ferencről és Gémesi Lászlóról a környéken mindenki tudja, hogy bőrszínre való tekintet nélkül igyekeznek mindenkin segíteni, akin tudnak. Sebestyén - aki kiugrott katolikus szerzetes - azért fél, mert a rendőrségen azonosította az időközben őrizetbe vett támadókat. Mint mondja, a letartóztatottak rokonsága már megfenyegette, mert közreműködött a letartóztatásban, valamint homoszexuálisnak és/vagy cigánybarátnak tartják, ami, úgy tűnik, az ő szemükben egyaránt érthetetlen és elfogadhatatlan.

A közeli állomás kocsijairól lefejtett gázolajjal vagy benzinnel való dühödt, ostoba és alattomos éjszakai gyújtogatás nem minden előzmény nélküli. Jászladányban az év eleje óta többé-kevésbé rendszeresek

a furcsa, éjszakai támadások

Eleinte senki nem hitt a romák beszámolóinak, miszerint éjjelente időnként csuklyás alakok verik az ajtójukat, zseblámpával a szemükbe világítanak, miközben "meghaltok, cigányok!" és hasonló rasszista kifejezéseket ordítoznak. A rendőrség azonban néhány hete elfogta az egyik csuklyást. A támadókban már többen felismerték a falu polgárőrségének egy-egy tagját, de ehhez a véleményhez érthető okokból senki nem volt hajlandó a nevét is adni. Dankó István polgármester mindenesetre négy csuklyás esetről tud. Elmondta, hogy májusban behívták az önkormányzat testületi ülésére azokat a lakosokat, akiket "atrocitás" ért, de nem sokra jutottak, mert a megtámadottak folyamatosan ellentmondásokba keveredtek. Végül a képviselők a következő dodonai határozatot (68/2001) hozták: "Amennyiben Jászladányon léteztek az úgynevezett >>csuklyás Az sajnos nem derül ki e kacifántos mondatból, hogy a csuklyások (esetleges) támadásait is közbiztonsági problémának tekintik-e a jászladányi képviselők, vagy csak valami mást, amire igen homályosan, bár az avatottak számára mégis nyilván érthetően utalnak. Legalább ennyire sikerült tisztázni a csuklyások és a polgárőrség közötti vélt átfedéseket is egy, a fentivel egy időben született másik (69/2001) határozattal: "A helyi közbiztonság tekintetében a külső erők által gerjesztett körülmények miatt a Képviselő-testület javasolja a helyi Polgárőrség személyi állományának felülvizsgálatát. Az úgynevezett >>csuklyás Önmagában mindenképpen örvendetes, hogy Jászladányban aggódnak a polgárőrség hírnevéért, de mindez jobban mutatna legalább egy, a megtámadottakkal együttérző mondat tőszomszédságában. A határozatokban tetten érhető zavarodottságot Dankó István is megerősíti, mert - mint elmondta - a képviselő-testület nem tudja, hogy miképpen kezelje az ügyet, előbb ugyanis értelmezni kéne az eseményeket. A polgármester a Narancsnak kijelentette, hogy ugyanazzal az erővel, amivel egyesek a polgárőröket vádolják, akár a Fradi-drukkerek is gyanúsíthatók lennének a csuklyás támadásokkal. Korábban ugyanis szerinte az ő garázdálkodásukra is akadt példa. "Polgárőrnek amúgy is csak akkor tekinthető valaki, ha szolgálatba helyezi magát, tehát előbb azt is bizonyítani kellene" - figyelmeztet végül. (Az RTL Klub néhány nappal látogatásunk előtt sugárzott egy rejtett kamerával felvett riportot, melyben derék jászladányi polgárok sajnálkoztak a Molotov-koktélos támadások sikertelensége miatt. Így, bár szerettünk volna beszélni polgárőrökkel és más, nem roma falubéliekkel is, az újságíró szó hallatán mindenki pánikszerűen elmenekült.) A polgárőrség megtisztítására azonban, mint láttuk, már történt intézkedés.

A csuklyás támadások közvetlen előzménye a Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) által idén február végén

meghirdetett

éhségsztrájk volt

A Kállai László CKÖ-elnök vezette testület azért választotta a tiltakozásnak ezt a módját, mert politikai eszköztáruk kimerült, viszont mindenképpen fel akarták hívni a közvélemény figyelmét a jászladányi önkormányzat cigányellenes határozataira. A polgármesterrel régen egy osztályba járó és emlékei szerint jó barátságban lévő, harminc körüli Kállai László sajnálja, hogy mára már beszélő viszonyban sem igen vannak egymással. Bár Kállai kész lenne tárgyalni, a polgármester ajtaja zárva van előtte. Hogy ez így lenne, azt Dankó sem tagadja, ám ez - mint mondja - nem meglepő annak fényében, hogy Kállai az egyik helyi rádióban lefasisztázta a képviselő-testület többségét. "Nem az önkormányzattal vagy annak határozataival, kommunikációjával van baj, hanem azzal, hogy Kállai a romák engedetlenségét kihasználva, politikai karriert akar magának csinálni" - közli Dankó, akinek az egyik első gondját egy, a polgármesteri hivatal udvarán felállított tábla okozta. "Cigány Önkormányzat Jászladány" - hirdeti az inkriminált felirat, ami Dankó szerint súlyos legitimációs problémát vet fel, ugyanis önkormányzat csak egy van, és ezért a kisebbségi önkormányzat megtévesztő névváltoztatása jogtalan volt. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman - aki május végén Jászladányban személyesen próbált közvetíteni a felek közt - nem érti, hogy az erre vonatkozó törvényi felhatalmazás híján miként veheti bárki is a bátorságot, hogy egy autonóm önkormányzat (a CKÖ - M. G.) névválasztásába a törvény letéteményeseként beleszóljon. Az országgyűlési biztos közvetítői szerepével Dankó István a legmesszebbmenőkig elégedetlen. Az egyeztetésre a következőképpen emlékezik vissza: "Kaltenbach elfogult volt és durván csúsztatott, az egész megbeszélés a cigányok védelméről szólt, és amikor félúton beláttam, hogy nekünk nem osztottak lapot, többet nem szólaltam meg." Kaltenbach szerint egyszerűen nem igaz, hogy - mint azt állítja - a polgármester a tárgyalási pontok felénél ne szólalt volna meg érdemben.

A némileg tyúkper hangulatú táblaügynél komolyabb konfliktusok is napirendre kerültek az egyeztetésen, elsősorban a romák legnagyobb sérelme, a község

általános iskolájának

tervezett magánosítása

A szinte vadonatúj általános iskolát az önkormányzat térítéses, alapítványi iskolává szeretné átalakítani. Kállai a tervet egyértelműen cigány- és szegényellenesnek tekinti, mert az említett csoportok egyszerűen nem fogják tudni kifizetni az önkormányzat által gyerekenként 25 ezer forintra becsült éves tandíjat, és így kiszorulnak a magasabb színvonalú oktatást kínáló iskolából. A polgármester, aki nem hisz az "elvetélt tehetség elvében", ígéri, hogy az új iskola diákjai nem az etnikai törésvonal mentén választódnak majd ki: a poroszos hagyományok helyett "alternatív, emberközelibb, kis csoportos képzést" kínáló iskolába azokat a gyerekeket várják majd, akik "valóban tanulni akarnak". Nem ő mondja tehát, hogy nem jöhetnek az új iskolába a cigány tanulók, hanem az, aki szerint a cigány gyerekek nem akarnak tanulni.

Dankó István fontosnak tartja, hogy Jászladányban tanuljon az a 74 gyerek - a község általános iskolás korú gyerekeinek 10 százaléka -, akik jelenleg a szászbereki (a polgármester elmondása szerint etnikailag homogén) iskolába járnak, mert a szüleik elégedetlenek a jászladányi iskolában uralkodó állapotokkal. Itt ugyanis folyamatos fegyelmi problémák vannak: sok gyerekkel nem tudják betartatni a házirendet, kitenni azonban nem lehet őket, mert Ladányban csak ez az egy iskola van. Ha viszont végre beindul a Rogers- és Waldorff-alapokon működő új iskola, lesz alternatíva a falun belül is, és a renitens diákok az iskola pedagógiai elveivel rugalmas összhangban kicsaphatók lesznek a régi épületben működő, térítésmentes iskolába. Az elképzelés megvalósítását illetően a CKÖ-nek Kaltenbach szerint vétójoga van, mivel az iskola önkormányzati tulajdonú, és benne alapító okirata szerint deklaráltan kisebbségi képzés is folyik. A polgármester ezt nem így látja, szerinte az alapítványi iskola terve jogilag nem torpedózható meg. Az önkormányzatnak a szociális problémára is van válasza. Nem engedik majd elkallódni a tehetséges, de rossz szociális helyzetű családból származó gyerekeket: évfolyamonként öt gyerek támogatásban részesül majd. Körvonalazódik továbbá egy együttműködés a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal is. A támogatás odaítélését nem a tanulmányi eredménytől, hanem a hozzáállástól, a szorgalomtól teszik majd függővé.

A falu romái az iskolaügy mellett a cigánytelep tőszomszédságában működő

illegális szemétlerakó

kérdésének megoldatlanságát sérelmezik a leginkább. A hetvenes évek elején még ivóvíz tisztaságú, faluszéli tavacska jelenleg bíborvörös színű. A parton dombokban áll a kommunális szemét, a disznótrágya, sok tonna rothadó hagyma, és rengeteg azonosíthatatlan eredetű, nem kifejezetten bizalomgerjesztő hulladék. A helyiek szerint évtizedek óta mindenki mindent ide hord, és gyakran ide ürítik a szippantós kocsik is a fekáliát. A sors különös kegye folytán a Narancs munkatársainak ottjártakor nem fújt erős szél: állítólag olyankor szivárványszínűvé kavarodik a tó vize, és elképzelhetetlen bűzt áraszt. E kijelentés valóságtartalmáról a szélcsendben csak lassan terjedő, de így is orrfacsaró bűz kellően meggyőzött bennünket. A tó mellett mintegy 20 méterre állnak az első házak. A kitóduló roma családok bőrbetegségekről, májgyulladásról, állandó légycsípésekről és egy várható patkányinvázióról beszéltek. Nem lévén járványügyi szakértők, csak a döglegyek és egy méretes patkánytetem alapján próbálhattunk képet formálni a helyzetről. Jászladány 1998-ban csatlakozott a térségi hulladéklerakó építéséhez, így ősztől a hulladékot néhány faluval odébb fogják lerakni, engedélyezett technológiával. Mindez azonban nem oldja meg a tó mellett élők gondjait. Most reményük sincs arra, hogy a területet az önkormányzat belátható időn belül rekultiválja, és arra sincs elfogadható garancia, hogy nem folytatódik az illegális szemétlerakás. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei ÁNTSZ az elmúlt években több vizsgálatot végzett, de a tóban és környékén nem találtak higanyszennyezést (ezt mérték, mert erről kaptak bejelentést - M. G.). Pazsa Tibor közegészségügyi osztályvezető szerint a tóban és környékén elsősorban kommunális hulladék található, ami nem jelent nagy egészségügyi kockázatot. Járványokról, fertőző betegségekről nem kaptak bejelentést, a szagot pedig a melegben megposhadó víz okozza. Dankó polgármester nem érti, hogy ha valóban fontos a romáknak és a CKÖ-nek a tisztaság, miért nem vettek részt az önkormányzat falutisztítási programjában, melynek keretében 250 nagyméretű műanyag zsákot osztottak szét, hogy ki-ki összeszedhesse a portáján a szemetet. A zsákokat később összegyűjtötték, majd a bíbor habokba vetették. A romák szerint az akció önmagáért beszél, és híven tükrözi a képviselő-testület hozzáállását.

A CKÖ irodájában összetalálkoztunk Krasznai Józseffel, a Roma Parlament alelnökével. Krasznai azért jött, hogy meggyőzze Kállait: felesleges folytatnia a szélmalomharcát a polgármesterrel, és sokkal célravezetőbb lenne, ha a ladányi romák helyzetét leíró dokumentumokat minél több európai fórumnak elküldené, így gyakorolva nyomást a helyi és a minisztériumi végrehajtó szervekre. Kállai László hallgatni látszik a szóra, amit már egy korábban kilátásba helyezett nemzetközi sajtótájékoztató híre is sejtetni enged. Ha folytatja mind elkeseredettebbé váló harcát volt osztálytársa ellen, könnyen önkéntelenül is beteljesítheti annak érveit saját növekvő politikai szerepvállalásáról. A mind jobban marginalizálódó roma közösségek egyelőre elszórtan jelentkező, mind elkeseredettebb tiltakozó akciói és az ezzel párhuzamosan ellenük megnyilvánuló közutálat, illetve erőszak változatos megnyilvánulásai vélhetően sűrűsödni fognak. Hogy ez kényszerpálya-e vagy szükségszerű fejlemény, megítélés dolga. Egy biztos: Jászladányról nem most hallottunk utoljára.

Miklósi Gábor

(Roma Sajtóközpont)

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra