Romák éhségsztrájkja Sajóládon: Kertmagyarország

szerző
Szerbhorváth György
publikálva
2000/14. (04. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Felháborodásba, majd utcai demonstrációba és éhségsztrájkba torkollott Sajóládon a rendkívüli szociális segély elosztása, miután - az elutasított romák interpretációja szerint - a szociális bizottság és a képviselő-testület is azzal dobta vissza kérvényeiket, hogy amíg nem művelik meg kertjeiket, segély sincs. Az elutasítók szerint azokat kell segíteni, akik akarnak is magukon segíteni, és megtermelik a zöldséget.

Felháborodásba, majd utcai demonstrációba és éhségsztrájkba torkollott Sajóládon a rendkívüli szociális segély elosztása, miután - az elutasított romák interpretációja szerint - a szociális bizottság és a képviselő-testület is azzal dobta vissza kérvényeiket, hogy amíg nem művelik meg kertjeiket, segély sincs. Az elutasítók szerint azokat kell segíteni, akik akarnak is magukon segíteni, és megtermelik a zöldséget.

A sajóládi önkormányzat szociális bizottsága március 20-án döntött az átmeneti segélyekről: a 125 kérelem alapján 29 család és 22 magánszemély kapott egy- és ötezer forint közti segélyt. A magánszemélyek mindegyike roma, ők bérlettámogatásra kaptak kétezret, mivel egy hónapja álltak munkába az alsózsolcai betonelemgyárban. Az elutasítottak egy része azon háborodott fel, hogy a határozatban az állt: segélyt most csak az kap, aki váratlanul került nehéz helyzetbe, illetve aki maga is tesz valamit a szebb jövőért, konkrétan felássa és beveti a kertjét.

Éhség, sztrájk

Ottjártunkra, azaz péntekre már lecsillapodni látszottak a kedélyek: a nagycsaládosoknak kiosztották Göncz Árpád államfő magánküldeményét (parizert, virslit, kolbászt, szalonnát, szaloncukrot, narancsot), a Roma Polgárjogi Alapítvány erőgépet fog bérelni a földek/kertek föltörésére, a Borsod Megyei Munkaügyi Központ és a helyi önkormányzat pedig két és fél milliót dobott össze, hogy harminc sajóládi roma két hónapig nyolc órán át végezhessen közmunkát.

Szombaton öt (mások szerint három) órát, vasárnap reggeltől estig éhségsztrájkoltak a romák, hétfőn és kedden pedig már csak demonstráltak, bár mivel ellenőrizetlen volt a sztrájk, mindenki mást mond: a romák szerint kedden függesztették fel, miután ketten is rosszul lettek, a másik oldal szerint viszont ez minden volt, csak éhségsztrájk nem: a sztrájkolók szotyoláztak, hazajártak enni, a szomszéd kocsmából hordták a szendvicset, és mindezt csak azért csinálták, hogy a saját maguk által Sajóládra csődített tévék és újságok számára elég látványos legyen a sztori.

Sajólád átlagos falu, a zömmel romák lakta Hunyadi utcában az út betonozott, a házak jó része takaros (emeletes is akad), egyedül az udvarok, a kerítések lepattantak, egyébként pedig szinte minden házban van telefon és kábeltévé. De nem ez a lényeg.

Az egyik szervező, Budai János szerint a romák nem a pénzért sztrájkoltak, hanem a jogért: kapjanak nyolcórás közmunkát ők is, ne csak a magyarok. Ezt elérték. Továbbá a gyerekek az iskolában kapjanak kiflit a tejhez, akár a magyar gyerekek (a polgármesteri hivatalban erőteljesen cáfolták azt, hogy bárki is kiflit kapna a tejhez, csak a tej jár), valamint a gyerekek meleg ételt kapjanak ebédre. A legnagyobb bajuk azonban, mint fentebb említettük, az elutasító határozatok indoklásával van, mivel annak minden pontja arra utalt, hogy aki nem műveli kertjét, segélyt sem kap. Az egész akció Budai szerint a szegényekért van, azaz a magyar szegényekért is, nem kizárólagos roma ügyről van szó.

Szűzföldek

A legproblematikusabbnak az orvos, Juhász Balázs személyét tartják, aki korábban a szomszéd falu, Sajópetri polgármestere volt, most pedig Sajólád önkormányzati képviselője és egyben a szociális bizottság elnöke (Juhász doktor idáig senkinek sem nyilatkozott, nekünk sem). A Hunyadi utcában többen is azt mondják, csak annak ad szociális segélyt, aki az orvosi munkáért hálapénzt fizet neki. De miből fizessek - kérdi Szitainé Hankó Judit, aki tizennégy éves korától dolgozott huszonöt-hat évet a mályi téglagyárban, nyolc éve munkanélküli, most éppen gyesen van, három gyerekét egyedül neveli; egyikük tüdőbeteg, havi ötezer megy el csak gyógyszerekre. Az igaz, mondja, hogy a kábeltévé havi kilencszázat visz el, a telefon meg háromezret, de a gyerekek inkább a tévét nézzék, mint hogy az utcán nőjenek fel. Arra kér, írjuk meg: a sajóládi romák akarnak dolgozni, egy hónapja például huszonketten szegődtek el a betonelemgyárba, de ha nincs munka, világos, hogy dolgozni sem tudnak; és nagy tévedés azt hinni, hogy ők sosem dolgoztak.

Megnézzük a szóban forgó megműveletlen földeket is. Az utca és a Sajó között húzódnak. A (zömmel) romák a ´74-es árvíz után kaptak itt telkeket, ezekre a nyolcvanas években építkeztek OTP-hitelből, és használatra kapták a telkek mögötti földeket, amiket azóta és azelőtt sem művelt senki. Az enyhén buckás, gazos-cserjés földet két évvel ezelőtt elkezdte felszántani az egyik helyi gazda (az önkormányzat fizette), de miután beletört az ekéje, odébbállt, most pedig azt mondja, parcellánként kétszázezerért se szántana. A sajtó vasdarabokról, ide elásott lopott biciklikről, fatönkökről is cikkezett a helyi magyarok elbeszélése nyomán, én magam biciklit nem láttam, szemetet annál inkább (az önkormányzat ide rakott egy konténert, ami már tele van; a romák azt is sérelmezik, hogy nem szállítják el a szemetet, és "bármikor kitörhet a kolerajárvány"). Felületes mezőgazdasági ismereteim alapján csak annyit mondhatok, hogy ásóval nekiindulni e föltöretlen földnek igencsak bohém vállalkozás lenne, alighanem többszöri felszántással lehetne csak művelhetővé tenni. És akkor is mire mennének? Aki azt hiszi, hogy ekkora földterület képes nemhogy egy családot, de akár egy embert is eltartani, az erős tévedésben van.

Jézusra várva

Két beteg ember segélykérelmét is azzal utasította el a szociális bizottság, hogy nem művelték kertjeiket. Egyikük Vass Csaba, a demonstrációk egyik fő szervezője, aki súlyos cukorbeteg, s egyik szemére teljesen vak. A nehezen mozgó fiatalember rezignáltan beszél az egész történetről, bár az utóbbi napok biztató jelei hatására mégis reménykedve. A szomszédságában egyedül él a negyvenöt éves Horváth Károlyné is, akinek cukorbetegsége következtében mindkét lábát amputálni kellett - ő is olyan levelet kapott, hogy ha kertészkedik, segélyt is kap (például háromezer forintot veteményvásárlásra).

A Hunyadi utcán masszívan tartja magát az a történet, miszerint dr. Juhász Vass és Horváth Károlyné szemébe mondta, hogy ha majd látni fogsz, illetve ha majd kinő a lábad, kapsz segélyt. Ezek után egyes sajóládi romák legfeljebb Jézusban bízhatnak.

Bár a cigány önkormányzat hosszas veszekedések után megszűnt a faluban, s most csak szóvivőjük van, a Roma Polgárjogi Alapítvány és az országos cigány vezetők segítségével sikerült némi eredményt elérni. A helyiek arra kérnek, okvetlenül írjam meg: köszönik a köztársasági elnök úr segítségét, benne nagyon bíznak.

Tegyük hozzá azért azt is, hogy a sajóládi romák tiltakozása nyomán beígért segítség legfeljebb az ő helyzetüket javíthatja. A Roma Sajtóközpontban felhívták rá a figyelmet, hogy az élelmiszergyűjtés nem csak a sajóládi romák miatt fontos: Sajólád csak egy hely a sok közül, ahol szinte kilátástalan helyzetben élnek a romák.

Egyébként pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési, illetve a Szociális és Családügyi Minisztériumban vannak már tervek arra, hogy a hátrányos helyzetű, kerttel rendelkező családok vetőmagot igényelhessenek. Az akció azonban inkább csak elképzelés, mintsem valóság.

Pont fordítva

A polgármesteri hivatalban kedvesen fogadnak, a hét végi és hét eleji médiainvázió után nyugodt a falu. Hát mondja, látott már maga éhes cigányt? - fogad az egyik szimpatikus hölgy. Varga István polgármester és Kissné Klusóczki Katalin jegyző készségesen informál: a kedd éjszakába nyúló zárt önkormányzati ülésen megerősítették a szociális bizottság döntéseit, az öttagú testület korábban hozott 59 elutasító határozatát, miután az elutasított kérelmezők fellebbeztek. A döntéseket szerintük nem lehet Juhász Balázs orvosra kenni, a bizottság öt tagja egységesen állt ki a határozatok mellett. Kérdem, hogyan küldhettek egy vak és egy mozgásképtelen embernek is olyan levelet, amelyben a kertművelést kérik rajtuk számon. Mondják, itt félreértés esete forog fönn, mivel mindenki ugyanazt a levelet kapta, amelyben csak fölsorolták az indokokat, ergo ők nem azért nem kapták meg a támogatást, mert nem veteményeznek, hanem mert nem váratlanul kerültek ilyen helyzetbe, és az indoklásban mindez szépen benne is van. (Mintha egy elítéltnek egy szabványítéletből kellene kisilabizálnia, hogy gyilkosságért, pedofíliáért vagy bankrablásért meszelték-e el.)

A bizottság egy őszi felmérés alapján mérlegelt, ekkor írták össze a kert(nem)művelőket. Hogyhogy ősszel, kérdem, hiszen tavasszal is lehet kertet ásni, magam is falusi származék volnék, és mi általában tavasszal ástunk. Hm, ez igaz, mondják, de hát azóta sem lettek megművelve a szóban forgó kertek. De nem is ez a lényeg, állítják, hanem az, hogy egyszerűen láthatóvá váljék: az kap segélyt, aki maga is kész tenni a felemelkedéséért. Azt semmi nem tiltja, hogy az önkormányzat ilyen kritériumok alapján bírálja el a segélykérelmeket. Arra vonatkozóan nincsenek adatok, hogyan oszlik meg a segély romák és nem romák között, mivel nem jegyzik, ki a magyar, ki a roma. Számításaik szerint nincs diszkrimináció, a lakosság tizenöt százalékát kitevő cigányok jóval többet visznek el, hiszen szegényebbek is.

Viszont nagyon is konkrét adatokkal rendelkeznek arról, hogy a közmunkások között hány ember tartozik az "etnikum" közé (már ahogyan a cigányok elnevezését a jegyző asszony papírjáról leolvashattuk). Kissné szerint Horváth Aladárék semmiképpen sem hivatkozhatnak hátrányos megkülönböztetésre, ahogyan az a Népszabadságban Horváth elmondásában megjelent, miszerint legutóbb a roma foglalkoztatottak túlnyomó többségének csak négyórás munkalehetőséget biztosítottak kilencezer forintos havi bérért, míg a nem cigányok nyolc órát dolgozhattak huszonnégyezer forintért. Kissné Klusóczki Katalin tavalyi és idei adatokat idéz, megjegyezve, hogy az adatok szerint a korábbi két évben is hasonló volt a tendencia: 1999-ben nyolcórás közmunkán 39-en voltak, ebből 18 roma, négyóráson pedig 16-an, ebből pedig kettő volt a roma; az idén ez idáig csak négyórás közmunkán dolgozott hat fő, s ebből kettő volt a cigány, tehát falubéli számarányukhoz képest mindig felülreprezentáltak a nyolcórás közmunkások között is. A munkanélküliekről csak egy adat van: Sajóládon 20-22 százalékos az arányuk, viszont nem tudható, mekkora ezen belül a romák aránya; ezekkel az adatokkal kellene összevetni a közmunkásokra vonatkozó adatokat, s csak így lehetne eldönteni, van-e etnikum alapú diszkrimináció.

A szociális bizottság elnökével, Juhász doktorral a polgármester és a jegyző szerint nincs semmi baj, mi több, a keddi önkormányzati gyűlés még nem zárt részén maga Horváth Aladár húzatta ki a vele kapcsolatos pontot a romák petíciójából, tárgytalannak ítélve azt. Különben is, szabad orvosválasztás van Magyarországon, és hát a hálapénzt sem Sajóládon találták fel. Az önkormányzat és a szociális bizottság pedig vállvetve áll ki az orvos-elnök által aláírt döntések mellett.

És hogy jól cselekszünk - mondja a falu jegyzője -, mi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg levél és telefon, amit az ország minden részéről kapunk. Ezeknek pedig az a fő üzenete, hogy a romák tegyenek is magukért, ne csak a segélyt kérjék, meg hogy "tartsatok ki"!

Csak az a kérdés, hogy mi mellett és ki ellen?

Szerbhorváth György

szerző
Szerbhorváth György
publikálva
2000/14. (04. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra