Gyöngyösi Márton azt firtató felszólalását, hogy "felmérjük az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára", elsőként párttársa, az elnöklő Balczó Zoltán tehette volna helyére - de nem tette. Utána Németh Zsolt államtitkár szólhatott volna keményen, ám a jobbikos képviselő felvetését szakkérdésként kezelte, nem pedig sunyi zsidózásként.
Balczó a hallgatását utóbb azzal magyarázta, hogy nem szólhatott semmit, mert Gyöngyösi szövegében formailag nem volt kifogásolnivaló. Pedig az ülést vezető elnök a jelenlegi szabályok alapján is figyelmeztethette volna a képviselőt, ugyanis aki felszólalása során "az Országgyűlés tekintélyét vagy valamely személyt, csoportot sértő vagy illetlen kifejezést használ", azt az ülést vezetőnek kötelezően rendre kell utasítania. Ha ennek ellenére is (a konkrét ügynél maradva) tovább zsidózik, akkor meg kellett volna vonnia tőle a szót. Sőt, az elnök akár ki is zárathatta volna az ülésről, ha úgy ítéli meg, hogy Gyöngyösi "kirívóan sértő kifejezést használ". Az elnöklő személy maga ugyan nem küldheti ki a renitens képviselőt, de a Házat megszavaztathatja erről, és ha a többség úgy dönt, az érintettnek távoznia kell a teremből. A helyzet egyértelműsítése végett a szocialisták most azt javasolják, hogy a meghatározásba kerüljön be a "gyűlöletkeltő, így különösen a rasszista, antiszemita vagy idegenellenes" kitétel a fegyelmezést kiváltó okok kritériumai közé.
Bírságot is ki lehet
egyébként szabni fegyelmi és rendészeti ügyekben. Erre az ülésen elnöklő tehet javaslatot, amiről azonban szintén szavaznia kell az Országgyűlésnek. A Fidesz most azt ajánlja, hogy ha ez melegében nem történik meg, a házelnök pótolhassa az indítványt öt napon belül. Az LMP nem rajong e felvetésért, hangsúlyozva: fontos lenne, hogy Gyöngyösi-féle beszédek el se hangozhassanak a parlamentben; erre irányuló javaslatuk rokon az MSZP-ével.
Múlt héten a frakciók is hallgattak Gyöngyösi felszólalása után - ám a házszabály ez esetben nemigen teszi lehetővé számukra az azonnali reakciót. Kétperces felszólalásokra interpellációk, azonnali és egyéb kérdések közben nem lehet jelentkezni. A legegyszerűbb persze ilyenkor tiltakozásul rögtön elhagyni az üléstermet - csakhogy azt nem vette volna észre senki, hiszen a Gyöngyösi-felszólalás idején (mint máskor is a hasonló periódusban) igen kevesen voltak benn. Az interpellációnál kell szavazni a válaszról, a kérdéseknél, köztük az azonnaliaknál azonban nem - ez az oka annak, hogy olyankor majdnem mindig kiürül a parlamenti patkó.
Kerülő megoldások azonban manapság is lehetségesek: mondjuk valaki ügyrendi észrevételt tesz. Mire ezt lesöpörné a házelnök (illetve esetünkben a szerepét betöltő alelnök), annyit azért ki tudna fejezni a tiltakozó, hogy mondjuk itt penetráns zsidózás történt. Vagy akár indítványozhatná a házbizottság összehívását. Az LMP frakcióvezetője, Schiffer András múlt hétfőn megkísérelt megszólalni, de nem kapott szót. Pedig az ügyrendi javaslattal jelezni lehet, hogy itt olyasvalami történt, aminek nem lett volna szabad megesnie.
Egy szocialista képviselő arról beszélt lapunknak, hogy a múlt héten először "nem jutott el a tudatunkig", mit mondott Gyöngyösi - mivel "nem nagyon szokás odafigyelni egy másik csoportból elhangzó kérdésre", meg a másik négy frakció "már immúnis a jobbikosok felszólalásaira".
Nem mindig
volt ez így. A rendszerváltás első éveiben még nagy balhé volt egy-egy kódolt zsidózásból. A nevezetes Csurka-dolgozatot a testes alelnök párttársa, Debreczeni József nevezte "náci alapvetésnek". Akkoriban amúgy a zsidózás dívott inkább, a cigányozás már jobbikos találmány. Ahogyan az is, hogy már direktbe nyomják a rasszista dumát, ami szép lassan mindennapos lett. Megszokott, amire sokan már a fejüket sem kapják fel a Ház falain beül: ha akadtak is reakciók, többnyire vagy erőtlenek voltak, vagy a sajtó nem tartotta érdemesnek foglalkozni velük.
Volt azért kivétel: Baráth Zsolt (Jobbik) képviselő tiszaeszlározása. A felszólalót Fónagy János államtitkár alaposan helyre tette, jelezve, kiknek a szellemi utódai a jobbikosok. (Amúgy akkor is Balczó Zoltán elnökölt.) Ha addig nem is, akkor kezdeményezhette volna a kétharmad (vagy bárki), hogy ilyen esetekben legyen egyértelműen lehetőség közbeavatkozni.
A Jobbik most a tettek mezejére lépett, és mire felocsúdtak az ellenfelek, Novák Előd már ki is küldte levelét: valljon színt mindenki. Persze nem minden kettős állampolgár jelenthet nemzetbiztonsági kockázatot, csak a magyar-izraeli. Mintha nem szavazta volna meg a Jobbik is az úgynevezett kettős állampolgársági törvényt, s nem követelték volna bele a kibővített választójogot.
Amikor Pörzse Sándor (Jobbik) azt találta mondani, hogy "Mika Häkkinen képe, remélem, megvan; mondjuk Steiner Pál képviselőtársamat meg engem, hármunkat elképzelni unokatestvéreknek, azért ez bizony nehéz!", az MSZP fölvetette: az efféle megnyilvánulások ellen a házszabály értelmezésével is szélesíteni kellene legalább a "viszontválasz" lehetőségét. Azt javasolták, hogy személyes megtámadtatás címén a jelen nem levő képviselő is megszólalhasson utóbb, a következő ülésnapon. A Fidesz szerint ez már nem fért volna bele a házszabályi keretekbe. (Igaz, a fideszes Gulyás Gergely a bizottsági ülésen keményen elutasította a Jobbik zsidózását.) Ám - ha nem is személyes érintettség címén - miért nem kérhet ilyenkor szót távol levő képviselőtársa védelmében az adott frakció vezetője?
És ha nincs konkrét megsértett, mint Steiner esetében? Szüksé-ges-e reagálni a Jobbik mondandóira? Úgy tűnik, igen; sokan épp a határozott válasz hiányát kérték számon a képviselőktől a Gyöngyösi-eset után. De, mint láttuk, jelenleg a házszabály sem egészen alkalmas egy ilyen ellenreakcióra. Például a függetlenek - köztük a Jobbik ellen a legkeményebben küzdő Demokratikus Koalíció képviselői - gyakorlatilag teljesen elesnek ettől a lehetőségtől.
Arról is vita van, hogy kell-e bármiféle verbális kapcsolatban lenni a szélsőjobbal? De ha a törvény engedi működésüket, és beengedi őket a parlamentbe, csak azért nem lehet a demokratikus szabályokat felrúgni, mert éppen ott van a szélsőjobb. Ha mondjuk interpellálnak, a kérdezett nem maradhat néma. De nem mindegy, hogyan válaszol. Mondjuk, ahogyan Fónagy János tette: jelezve, hogy csak a parlamenti protokoll miatt urazza Vona Gábort. Vagy Rogán Antal, aki "tisztességtelennek és aljasnak" nevezte azt, ahogyan a Jobbik párhuzamot vont a sárga csillag és a sárga csekk között. A KDNP-s frakciószónok, Varga László is rendesen odanyomott a Jobbiknak. És természetesen az LMP-s Szabó Tímea és a szocialista Harangozó Tamás is. Napirend előtt. Másnap. Egy hét múlva.
Hogy formális szabályokkal lehet-e, érdemes-e karanténba vonni a Jobbikot a parlamentben? Megvalósítható-e ez akkor, amikor ezzel egy időben az uralkodó kétharmad Horthy Miklós, Wass Albert, Nyirő József munkássága előtt hódol (és e hódolatra az országot is igyekszik rávenni)? Arról is vita van, hogy nem hat-e vissza egy házszabályi szigorítás valamennyi ellenzéki pártra? Ha lehetősége lenne rá, Kövér László házelnök adott esetben nem habozna a többséggel kizáratni az ülésről az MSZP-t vagy az LMP-t, a DK-képviselőkről nem is szólva. (Ahogyan önhatalmúlag szerette volna kiküldeni a szocialista Nyakó Istvánt, amikor az felháborodott a házelnök ülésvezetési metódusa miatt.) E szempontok jogosak, de nem feledtethetik, hogy meg kell találni a megfelelő módot a szélsőjobb megfékezésére. Először a parlamenten belül, aztán azon kívül.
ElőbeszélőkGyöngyösi Márton múlt hétfői parlamenti felszólalása csak egy (bár nem akármilyen példány) a hasonló szellemű jobbikos megszólalások között. Néhány jellemző idézet emlékeztetőül, természetesen a "szövegösszefüggésükből" brutálisan kiragadva. "Korábban volt a jegyzőkönyvekben elírás, amikor ezt a szót használtam, ezért jelzem, hogy nem a szocialista szót használtam, hanem joggal, az alakuló ülés kitűzőjére is gondolva, a szocionista jelzőt használtam valóban Steiner Pálra. Azt kell mondanom, hogy egyrészt nem vagyok méltó arra, hogy Héjjas Ivánhoz hasonlítson, bár sértésnek semmiképpen sem tudom tekinteni az előbbi összehasonlítását. (Derültség a Jobbik soraiban.)" (Novák Előd, 2011. február 15.) "Jellemző a kettős mércére, hogy a gárdisták meg sem jelenhetnek nyilvános rendezvényen egyenruhájukban, mert az egyes cigány bűnözőkben félelmet kelt, azokat a deviáns magamutogatókat pedig, akik például kutyával fajtalankodást imitálnak, és az egymással csókolózó férfiakat hatalmas erőkkel védi az ÁVH Budapest utcáin." (Dúró Dóra, 2011. június 20.) "Értetlenül állunk az előtt a jelenség előtt, hogy gyakorlatilag a föld szó nem igazán szerepel az előttünk fekvő törvényjavaslatban, és ezt szeretnénk korrigálni, ezért is adtunk be több módosító indítványt, illetve most már kapcsolódó módosító indítványt is. Amikor ezt felvetettük bizottsági ülésen, hogy tessék már mondani, miért nem lehet ezt kimondani explicite, hogy a nemzeti vagyon része a földtulajdon is, a földvagyonunk is, akkor azt mondták, kérem tisztelettel, hogy ez benne van az úgynevezett dolog kategóriájában, azért, mert a római jog szerint a dolog, mint olyan, lefedi az anyaföldünket is. Na most, kérem tisztelettel, én azt gondolom, hogy az előterjesztésben megfogalmazott klasszikus római jog szerinti terminus technicushoz értelmezésünk szerint akkor lesz majd értelme ragaszkodni, ha Magyarországnak lesz egy Júdea nevű provinciája, de ameddig egyesek szerint Júdeának van Magyarország nevű provinciája, addig az úgynevezett nemzeti vagyonról szóló törvényben ragaszkodjunk már a földingatlan külön nevesítéséhez." (Hegedűs Lórántné, 2011. december 14.) |
