Szakma és közigazgatás (Tóth Erzsébet miniszteri biztos, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára)

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A tavalyi díjvisszatartás-botrány után az se lenne túl nagy szenzáció, ha még az igazi mozikból verbuvált gépészek is díjakkal távoznának február 8-án a Budapest Kongresszusi Központból, a 31. Magyar Filmszemléről. Izgalmassá mégis az teszi az egészet, hogy a hatnapos parádé segítségével egy gyengélkedő iparág próbál biztonságosabb körülmények közé evickélni.

A tavalyi díjvisszatartás-botrány után az se lenne túl nagy szenzáció, ha még az igazi mozikból verbuvált gépészek is díjakkal távoznának február 8-án a Budapest Kongresszusi Központból, a 31. Magyar Filmszemléről. Izgalmassá mégis az teszi az egészet, hogy a hatnapos parádé segítségével egy gyengélkedő iparág próbál biztonságosabb körülmények közé evickélni.

MaNcs: A reprezentáción kívül mi értelme a Kongresszusi Központban rendezni a filmszemlét, ahol nincsenek is rendes mozitermek?

Tóth Erzsébet: Ez a Filmszemle Tanács döntése. Igaz, hogy a Corvin vetítéstechnikailag tökéletes, de ott korlátozott a férőhelyek száma. Az elmúlt két évben annyira felfokozódott az érdeklődés, hogy sajnos egy-egy bemutatónál az egészséges érdeklődésen túlmenő tumultuózus jelenetek zajlottak. A vetítés minőségét tekintve a nagyobb befogadóképesség érdekében a Kongresszusi Központ kompromisszumot jelent, habár igyekeztünk a legjobb technikát megszerezni; hat teremben fogunk vetíteni. Azt akartuk, hogy nagyobb térben mozoghassanak a szakma szereplői és az érdeklődők.

MaNcs: Mennyiben mások a feladatai, a lehetőségei, mióta a főtitkárság mellett tavaly miniszteri biztos is lett?

TE: A feladat tulajdonképpen ugyanaz, mint amit a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMA) eddig is próbált elvégezni, csak nem talált intézményi kötődést a kormányzati és döntéshozatali fórumokhoz, amivel az államigazgatási rendszerbe bekapcsolhatta volna ennek a területnek a problémáit, hogy keresztülvihesse szándékait. A korábbi kulturális minisztériumban 1994 óta leépítés folyt: megszűnt a mozgóképosztály, ma egyetlen munkatárs foglalkozik ezzel. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) szerint fontosabb feladat ez annál, semhogy a korábbi mederben folyjon például a filmtörvény előkészítése. A miniszteri biztos kinevezése nyilván áthidaló megoldás, önmagában ez nem intézmény, csak egy kapocs, hogy innen, a szakmából vigye azokat az információkat, előkészített dokumentumokat, amelyekre a közigazgatásnak szüksége van, illetve vigye végig az államigazgatási egyeztetéseken és a parlamenti bizottságokon a készülő mozgóképtörvényt. Abban látok komoly lehetőséget, hogy ezeken a fórumokon ott lehetek ennek a területnek a szakértőjeként.

MaNcs: Mikor lesz törvény a tervezetből?

TE: Az elmúlt tíz év során még soha nem jutott el odáig, mint most, hogy a parlament programjában szerepel. Ez az egyik legfontosabb törvény, amelyet a kulturális minisztérium ez évben szeretne végigvinni. Február közepére formálódik normaszöveggé a koncepció, márciusban lesz az államigazgatási egyeztetés, áprilisban kerül a kormány elé, és úgy tudom, hogy a tavaszi ülésszak végén tárgyalná a parlament.

MaNcs: Egy éve azt mondta, az lenne az egyik legfontosabb, hogy még az előkészítés korai szakaszában sikerüljön egyeztetni a pénzügyi és igazságügyi tárcával, nehogy akkor intsenek nemet, amikor a filmes szakma és a kulturális tárca nagyjából dűlőre jutott egymással. Ez most így történt?

TE: Folyamatban van. Az Igazságügyi Minisztérium (IM) támogatta a koncepciót, amit tavaly tavasszal az MMA elkészített, a Pénzügyminisztériumban (PM) pedig főosztályi szinten zajlik az egyeztetés. Véleményt kértünk a PM szakértőitől, hogy milyen típusú befektetői kedvezmények adhatók egy ilyen területnek. A legfontosabb azonban még hátravan, hogy maguk a miniszterek egyeztessenek az általunk előkészített dokumentumból.

MaNcs: Korábban hol rendezői csoportok csatároztak filmjogok miatt, hol a forgalmazóknak támadtak erős kifogásaik - sikerült végre konszenzusra jutni a szakmán belül?

TE: Azt hiszem, hogy döntően igen. A forgalmazókkal és terjesztőkkel egyeztettük a koncepciót. A lényeg az, hogy a mozijegyre jutó járulékterhek nem nőnének, csak átstrukturálódnának, más arányokban jutnának vissza a szakmába. A mozijegy áfája jelenleg 12 százalék, erre jön 3 százalék kulturális járulék, vagyis most 15 százalék a bruttó terhelés - ez nem nőne. Az európai integrációval viszont egészen másképp alakulnak majd az áfakulcsok: nem lesz 0 százalékos, a legkisebb 15 százalékos lesz, viszont bizonyos területeken adható úgynevezett kis adókulcs - Franciaországban ez 5,6 százalék. Azt szeretnénk, hogy a mozijegy a mindenkori legkisebb áfakulcsba kerüljön. Ha mondjuk a legkisebb áfakulcs 5 százalék, akkor az e fölötti 10 százalék lenne a kulturális járulék. Ez az a pont, amiről még egyeztetés folyik a PM-ben. De mindez, még ha ki is mondja a filmtörvény, valószínűleg csak az európai integrációs áfa után lép hatályba. Egyébként - habár a médiatörvény nem tartozik hozzánk - az IM kezdeményezésére, az NKÖM részvételével elkészült, és tudomásom szerint a parlament elé kerül egy javaslat a médiatörvénynek az európai integrációhoz kapcsolódó módosításairól is, például arról az ajánlásról, hogy a kereskedelmi televíziók emeljék 50 százalékra az európai filmek arányát.

MaNcs: Teljesítik a televíziók a jelenleg előírt kvótákat a hazai filmek esetében?

TE: Nem tudom, de gondolom, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) monitoringrendszere méri ezt.

MaNcs: Hogyan próbál filmgyártást ösztönző gazdasági környezetet teremteni a törvény?

TE: A jelenleg még nem létező befektetői kedvezmény révén. A PM szakértőivel arra az álláspontra jutottunk, hogy a kockázati tőkebefektetésekről szóló korszerű törvény bizonyos módosításokkal érvényes lesz a magyar filmprodukciókba való befektetésre is. Elég bonyolult rendszer, de a lényeg az, hogy az eredeti törvény szerint ha valaki társaságok üzletrészét veszi meg, és azokat feltőkésíti, akkor ezért kedvezményben részesül. Ugyanezt szeretnénk, azzal a különbséggel, hogy társaságok helyett filmprojektekbe való befektetésre járjon adókedvezmény.

MaNcs: Hogyan rendezné a törvény a filmes társaságok helyzetét és a filmek besorolását? A forgalmazók fő hasfájása eddig az volt, hogy nem kapcsolják össze az esztétikumot és a taxációt.

TE: Szükség van cégregisztrációra, a közvetett vagy közvetlen módon állami pénzekre pályázó cégek nyilvántartására. Mindenki örömmel vette az új források megjelenését - hogy az MMA után belépett a finanszírozásba a Történelmi Film Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a közszolgálati tévé, majd a médiatörvény alapján az ORTT, legutóbb pedig a kereskedelmi tévék -, de a tavalyi filmszemlén mondatott ki először, hogy a támogatások hatékonysága, tehát maguknak a filmeknek az érdekében az állami pénzek mozgását koordinálni kell. Az Európai Unióban is követelmény, hogy európai pénzekre is csak ebben a rendszerben regisztrált társaságok pályázhatnak. Az Európai Unióban sok a normatív támogatás, de ennek előfeltétele, hogy a cégek ellenőrizhetők legyenek.

A filmeket jelenleg maguk a forgalmazók sorolják be - járulék szempontjából komoly százalékokban mérhető különbség van egyes filmkategóriák között. A törvény létrehozna egy filmbesorolási bizottságot, amelyben részt vesznek a forgalmazók képviselői is. A nyilvántartási rendszer kialakítása, a besorolás és a korhatár megállapítása mindenütt a világon hatósági feladat. A testületet, amely ezt végezné, eredetileg filmbizottságnak hívtuk volna, de más nevet kap, mert időközben európai és amerikai mintára megalakult a Magyar Filmbizottság, a Hungarian Film Commission, amelynek célja, hogy Magyarországot forgatási helyszínként népszerűsítse külföldön. Létrejönne a szakma képviselőiből egy ajánlásokat megfogalmazó audiovizuális tanács is a filmes ügyek koordinálására.

MaNcs: Mi lesz az állami tulajdonú filmvagyonnal?

TE: Az 1987 előtt, állami költségvetésből készült filmek állami tulajdonban maradnak. A korábbi törvénytervezet az MMA-t jelölte meg e filmvagyon tulajdonosaként, ebben most sem lenne változás. Az MMA tulajdonosként fog majd dönteni e vagyon hasznosításáról. A cél az, hogy minél hatékonyabban hasznosuljanak a filmek, minél többféle hordozón jelenjenek meg.

MaNcs: Miként kerülne az MMA-hoz jelenlegi tulajdonosaitól a filmvagyon?

TE: Vagyonátadással: a privatizációs törvény szerint az állam vállalkozói vagyonából közalapítványnak ingyenesen adhat át vagyont. A filmes vagyon jelenleg a gyártók tulajdonában van, nagyobbrészt a Mafilmnél, illetve a Mafilm utódszervezeténél, kisebb részben a stúdióknál. Az 1987 előtti filmek vagyoni jogai a filmstúdiók kft.-vé alakulásakor bizonyos társaságokba bekerültek, másokba nem: vagy azért nem írták be a vagyonukba, hogy könnyebben lehessen privatizálni őket, vagy azért írták be, hogy azzal együtt lehessen. Elég kaotikus a kép, de az ÁPV Rt. készíttetett egy átfogó tanulmányt, ami harminc-egynéhány évre visszamenőleg gyakorlatilag filmenként végigköveti a jogok mozgását. Ez lesz az alapja a rendezésnek.

MaNcs: Mi az álláspontja az állami tulajdonú filmes vállalatok jövőjéről?

TE: A kulturális tárca a filmes vagyonnal kapcsolatos összes egyeztetés jogát a miniszteri biztosra ruházta. Az említett cégek sorsát nem a mozgóképtörvény rendezi, hanem a privatizációs törvény. Ennek következtében folyamatosan fejünk felett lebegett a privatizációs kényszer, holott a szakma többéves küzdelme épp arról szólt, hogy ne kelljen privatizálni se a Mafilmet, se a Pannóniát, se a stúdiókat, se a labort, se a Moképet, se a Hungarofilmet. Az ősszel megállapodtunk az ÁPV Rt.-vel, hogy nincs privatizációs kényszer e társaságokat illetően. Sőt a Mafilmnél kívánatos lenne homogén tulajdonosi szerkezet kialakítása, hogy újra állami és alapítványi tulajdonban legyen, ilyen konstrukcióban kellene elkészíteni a Mafilm reorganizációs tervét. Ez ügyben tárgyalások folynak a kisebbségi tulajdonos TMA kivásárlásáról. Jelenleg a Mafilm Rt.-ben 33 százalék a TMA, 67 százalék a Mafilm Befektetési Kft. részesedése, amelyben pedig ma már - az MTM és az InterCom kiszállása után - csak az ÁPV Rt. és az MMA a tulajdonos.

MaNcs: Hogyan befolyásolja a Mafilm sorsát, hogy a Jadviga párnája finanszírozásával nagyon elúsztak?

TE: Itt több szerencsétlen dolog történt. Egyik, hogy menet közben kiszállt a koprodukciós partner. Másik, hogy a Magyar Televízió hosszú ideig nem tudta teljesíteni a filmmel kapcsolatos kötelezettségét, ráadásul még a korábbi időszakból is tartozott a Mafilmnek. Kérdés, hogy ha ezek az összegek végül megérkeznek, mekkora lesz a produkció hiánya. Az MTV 1989-1999-ben több mint 300 millió forint tartozást halmozott fel a produkcióknál, ráadásul 1999-ben további 300 millió forint is hiányzott, amivel az MTV még ígérvény formájában sem szállt be filmek gyártásába. Ebből következően a produkciók tartoznak a szolgáltatóknak, mint például a Mafilm és a Filmlabor, amelynek a Mafilm mint gyártó is tartozik. Ez a körbetartozás nagyon súlyos, a végén a produkciós társaságokon és az alkotókon csattan az ostor, akik nagyon hősiesen viselték mindezt - ők a valóságos hitelezői egy-egy elkészült műnek. Most, hogy az MTV konszolidációja végbemegy, abban bízunk, hogy kiegyenlíti tartozásait a produkciók felé, a produkciók pedig a szolgáltatók és az alkotók felé.

MaNcs: Miért megy annyira lassan a filmprodukcióknak megítélt ORTT-támogatások átutalása, sőt az ezeket rögzítő szerződések megkötése?

TE: Erről őket kellene megkérdezni. A koordináció, amiről az előbb beszéltem, többek között azt is jelentené, hogy a két nagy támogató, az MMA és az ORTT legalább időben egyeztesse pályázati kiírásait, a filmgyártás periodikájához alkalmazkodva. Az ORTT-pályázat beadása most késő őszre esett, a filmek nagy részét viszont nyáron le kellett forgatni. Sok produkció az MMA pénzével elindította a forgatást anélkül, hogy meglett volna a befejezéshez szükséges pénze, de bízott abban, hogy az őszi döntéssel ORTT-támogatáshoz jut. Ez nagy kockázat, egy pályázaton vagy kap valaki, vagy nem. Ami még rendben is volna, de a döntés annyira későn, december közepén született meg, hogy majdnem fizikailag vált lehetetlenné, hogy a februári szemlére elkészüljenek a nyáron leforgatott filmek. Ennek ellenére óriási erőfeszítéssel, "saját hitelezéssel" sok film elkészült.

MaNcs: A tavalyi szemlén nem adtak ki első filmes díjat, pedig voltak első filmek. Noha nagyon nehéz helyzetben vannak a kezdő rendezők, most is lesznek néhányan. Hogy lehetne jobban segíteni a fiatalok indulását?

TE: A filmszemle zsűrijét meghatározott díjak kiadására kértük fel. A kezdő filmesek támogatására külön alapot kellene létrehozni. Sajnos abból a 400 millió forintból, amit tavaly játékfilmre fordíthatott az MMA, nem lehet külön alapokat leválasztani. Ezért is lenne fontos a koordináció: ha tudjuk, hogy egy évben a különböző forrásokból összesen mennyi pénz áll rendelkezésre, akkor megállapíthatunk prioritásokat, mondjuk létrehozhatunk egy alapot az első-második filmesek támogatására. De hasonlóan fontos lenne egy filmbefejezési garanciaalap és esetleg egy koprodukciós alap is a hazai filmgyártás élénkítésére.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2000/5. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra