Szakmunkástanuló-oktatás: Inasévek

szerző
Horn Gabriella
publikálva
2000/12. (03. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"ránként kevesebb mint 10 forintért töltenek fel polcokat, takarítják a padlót, vagy éppen teherautóról rakodják le az árut egy fővárosi szakképző iskola tanulói egy áruházban. A jelképesnél is jóval kisebb összeg azonban nem fizetés, csupán étkezési hozzájárulás, hiszen nem dolgozókról, hanem gyakorlati képzésen részt vevő tanulókról van szó. A heti 18 órás gyakorlatot végző diákok nagy részét csak a nyári gyakorlat idejére illeti meg a törvény által előírt legalább havi 2550 forint (a minimálbér 10 százaléka).

"ránként kevesebb mint 10 forintért töltenek fel polcokat, takarítják a padlót, vagy éppen teherautóról rakodják le az árut egy fővárosi szakképző iskola tanulói egy áruházban. A jelképesnél is jóval kisebb összeg azonban nem fizetés, csupán étkezési hozzájárulás, hiszen nem dolgozókról, hanem gyakorlati képzésen részt vevő tanulókról van szó. A heti 18 órás gyakorlatot végző diákok nagy részét csak a nyári gyakorlat idejére illeti meg a törvény által előírt legalább havi 2550 forint (a minimálbér 10 százaléka).

A tanulók még képzetlenek, ezért nem alkalmasak más feladatokra, és ezért nem érdemelnek meg a kötelezően előirt havi néhány száz forintnál többet - érvelnek egyes, gyakorlati képzést folytató cégek. A "gyakorlatlan" tanulók hétvégi munkáját azonban többre értékelik, ilyenkor már kapnak a diákok valamennyi fizetséget.

Semmi törvénybe ütközőt nem tesz az a cég, amely a 16-18 éves diákokat a napi hétórás szakmai gyakorlati munka elvégzéséért alig 60 forintnyi "étkezési hozzájárulással" fizeti meg. Ha a tanulónak nincs egyéni "tanulói szerződése" a céggel (márpedig az ilyen szerződés nagyon ritka), akkor a törvényben meghatározott mértékű étkezési hozzájáruláson és munkaruhán kívül a foglalkoztató nem köteles semmilyen további díjazást biztosítani. A legtöbb esetben

egyéni szerződések helyett

együttműködési megállapodást köt a szakképző intézmény a gyakorlati képzést biztosító céggel; a megállapodás több évre is szólhat, és meghatározott számú diákra vonatkozik. A cégek így nem kötelesek rendszeresen fizetni a tanulóknak, sőt adót és társadalombiztosítási járulékot sem kell fizetni utánuk.

Az országban jelenleg körülbelül 13 000 cég és egyéni vállalkozó nyújt gyakorlati képzést különféle szakmákban. A gyakorlati képzést biztosító gazdálkodó szervezetek kötelesek bejelenteni a területileg illetékes gazdasági kamaránál és az Oktatási Minisztériumnál, ha tanulót kívánnak foglalkoztatni. A kamarák feladata, hogy meggyőződjenek a gyakorlati képzés feltételeiről. (Összevonásuk miatt április 1-jétől az ellenőrzési feladatokat egységesen a kereskedelmi és iparkamarák végzik.) A szakképző iskoláknak is rendszeresen ellenőrizniük kellene, hogy milyen körülmények között gyakorolnak diákjaik; erre nem mindig kerül sor, egyes cégek vezetői hiányolják is ezt, mert így sokszor nem világos számukra, mit vár tőlük az iskola.

Az 1998 szeptembere óta érvényes rendelkezések szerint csak a 16. életévüket betöltött fiatalok vehetnek részt a szakképzésben. A képző cégek, vállalkozók mégis sokszor elégedetlenek a hozzájuk kerülőkkel: szerintük sok közöttük a nemtörődöm, problémás tanuló. Ennek ellenére a legtöbb, képzéssel is foglalkozó cég szívesen fogadna a jelenleginél is többet.

A debreceni Diószeghy Sámuel Közép- és Szakképző Iskola többek között fodrászokat, kozmetikusokat, autófényezőket képez. Az igazgató szerint szinte egyetlen gyakorlati képzést nyújtó cég sem köt tanulói szerződést a diákokkal, mert akkor havonta fizetniük kellene legalább a minimálbér tíz százalékát. A tanulók egyébként hetente két napot járnak iskolába, és három nap gyakorlati oktatásban vesznek részt. Az igazgató elmondta: iskolájukban a tanulók nemigen kapnak díjazást a munkájukért. De addig, amíg a tanulók nem panaszkodnak, az igazgató nem kíván intézkedni.

Az iskolák többnyire

semmilyen hozzájárulást

nem adnak, van, ahol még a munkaruhát sem biztosítják. A különböző cégek általában 600-1400 forint étkezési hozzájárulást nyújtanak a heti 16-18 órát náluk töltő fiataloknak.

Egy-egy népszerűbb szakma esetében olykor az is előfordul, hogy a mester több tízezer forintot is elkér félévenként a tanuló képzéséért. A területi kereskedelmi és iparkamarák tavaly fejeztek be egy felmérést: az Oktatási Minisztérium megbízásából két éven keresztül közel tízezer gazdálkodó szervezetnél ellenőrizték az ott folyó gyakorlati képzés feltételeit. Az adatok feldolgozása a minisztériumban folyamatban van. A Kereskedelmi és Iparkamara azonban a felmérés eredményeit tavaly év végén közzétette. Meglepő hiányosságok derültek ki: a tanulói szerződéssel diákokat foglalkoztató cégek között alig van, amely rendszeresen kifizetné a tanulóknak járó havi 2550 Ft minimális díjazást. Az adatok szerint az iskolák és a gazdálkodó szervezetek közötti képzési együttműködési megállapodások közel fele nem is említi a tanulóknak járó és adható juttatásokat. A tanulók úgy látják, hogy általában az jár a legjobban, aki olyan kisvállalkozáshoz kerül, ahol sokat dolgozhat, és ezért meg is fizetik - bár a legtöbbször ilyenkor sincs írott megállapodás a díjazásról.

A tanulókat képző cégek nem elégedettek maradéktalanul a hozzájuk kerülő "gyerekanyaggal". A Bonbon Hemingway Kereskedelmi Rt. és egy iskola között évek óta érvényben van egy megállapodás: a diákok a teljes képzési időt a cégnél töltik. Már ha nem merül fel probléma: a cég vezetője szerint a gyerekek között vannak, akik nem járnak be rendszeresen a gyakorlatra,

nem érdeklődők,

vagy éppen a viselkedésük nem megfelelő. Ezért is van, hogy a körülbelül évi 50, náluk gyakorló diákból csak 3-5 fő marad náluk dolgozni az iskola elvégzése után. A gyakorlati képzés során árufeltöltést, csomagolást, esetleg kiszolgálást bíznak rájuk, de pénzzel nem bánhatnak - magyarázta Havas Pál elnök-vezérigazgató. Az iskolaév idejére a cég napi 100 Ft-ot fizet a tanulóknak a náluk töltött időért.

Az INKU International áruházaiban 2-2 tanulót fogadnak gyakorlatra. Hetente 21 órát töltenek ott a diákok, és ezért 1400 Ft értékben kapnak étkezési jegyet, ugyanannyit, mint az ott dolgozók. A nyári gyakorlat három hetéért itt 8000 Ft jár minden tanulónak. Fazakas Károly helyettes ügyvezető igazgató szerint "sokszor tűnik úgy, mintha a tanulók kényszerből lennének itt". Ezzel együtt Fazakas a tanulókat nem tekinti nyűgnek, hiszen olcsó kisegítő munkaerőként lehet számolni velük, amennyiben a kollégák megfelelő figyelmet fordítanak rájuk. "Örülnének, ha még több tanuló jönne, mert a nyári szabadságolások idején jól jön a pótmunkaerő. Év közben is sokat számít a segítségük, például a bolti lopások megakadályozásában" - mondta Fazakas.

A Tesco Globál Áruházak Rt. több üzletében is foglalkoztat tanulókat. Az egyik bolt személyügyi igazgatója elmondta: ezek a diákok csak a nyári gyakorlat ideje alatt kapnak pénzt, a kötelező minimumot (a minimálbér 10 százalékát). Év közben minden második héten járnak gyakorlatra, de szakképesítést igénylő munkát nem végezhetnek.

A cég egy másik üzletében 25 tanulót fogadnak kéthetes karácsony előtti és nyári gyakorlatra, illetve 45 további diák az iskolai év során kap gyakorlati képzést, akár két-három éven át. Havonta 624 Ft étkezési hozzájárulást kapnak, és hetente 18 órát töltenek a tanulók az üzletben, ugyanazt a munkát végzik, mint az eladók. Félév végén 1000-5000 Ft jutalmat kaphatnak a jó munkát végző diákok (tavaly öten érdemelték ezt ki). A karácsonyi időszakban napi ezer forintot kereshetett az a tanuló, aki hétvégén vagy december 20. után is bement dolgozni. A cég pólót és pulóvert ad a diákoknak munkaruhaként, a sötét nadrágot pedig a tanulóknak kell beszerezniük, mert, mint Maku Márta személyügyi igazgató elmondta, a 16-18 évesekre náluk nincs megfelelő méretű nadrág. Általában elégedettek a diákokkal, bár az első évben mindig nehéz a tanulók "beszoktatása". Maku Márta szerint mégis megéri tanulókat felvenni az üzletbe, mert a cég így olcsó munkaerőhöz jut, és az utánpótlásképzéséről is gondoskodnak.

Horn Gabriella

Egy tanulmány

A szakmai gyakorlati képzés helyzetét felmérő tanulmány jelent meg a Szakképzési Intézet által kiadott Szakképzési Szemle 1999/2. számában, szerzője Liskó Ilona, az Oktatáskutató Intézet kutatója. A tanulmány készítője a szakképzésihely-kínálatot, a különböző képzési formákat, a tanulóknak járó és adható juttatásokat, a gyakorlati képzőhelyek felkészültségét vizsgálta. A kutatás során megkérdezett kisvállalkozók egy része úgy vélte, hogy nem éri meg tanulókat fogadni, mert nem lehet rájuk komoly munkát bízni és sok időt vesz el a velük való foglalkozás. Mások szívesen vállalnak tanulókat, mert ők a gyakorlat ideje alatt hasznos munkát végeztetnek, és még munkabért vagy járulékot sem kell utánuk fizetni. A tanulmány szerzője rámutatott: az a tény, hogy a "kisvállalkozók jelenleg sorban állnak a tanulókért", azt bizonyítja, hogy "anyagilag sem lehet hátrányos a szakmunkástanulókat a szakma gyakorlatára oktatni".

Százmilliós visszaélések

Az 1993-ban elfogadott szakképzési törvény szabályozza a szakképzésben részt vevő tanulók elméleti és gyakorlati képzésének feltételeit. E szerint gyakorlati képzésre az iskolai tanműhelyeken kívül, külső cégeknél egyéni tanulói szerződéssel, illetve az iskola és a gazdálkodó szervezet közötti együttműködési megállapodás alapján van mód. A szakképzési törvény a területileg illetékes kamarákra ruházta a gyakorlati képzőhelyek ellenőrzését és nyilvántartását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes tanulói szerződésből egy példányt a kamaránál tartanak. Azok a cégek, vállalkozók, amelyek/akik együttműködési megállapodás alapján vagy szerződéssel képeznek tanulókat, a képzés beindítása előtt kötelesek ezt az illetékes kamarának, valamint az Oktatási Minisztériumnak jelezni. A tanulók szempontjából előnyösebb tanulói szerződés az együttműködési megállapodásnál részletesebben határozza meg a gyakorlati képzés feltételeit, és a tanulónak biztosítja havonta legalább a minimálbér tíz százalékát. Az együttműködési megállapodással gyakorló tanulók részére csak annyit ír elő a szakképzési törvény, hogy "a gyakorlati képzést szervező a tanulók munkájából keletkező bevételeinek meghatározott részét a tanulók rendszeres vagy esetenkénti díjazására használhatja fel" (1993. évi szakképzési törvény 44. §/4.). Az együttműködési megállapodásnak kell meghatároznia a díjazás mértékét, ez azonban nagyon sokszor kimarad a szövegből. Pedig a szakképzésben tanuló diákok nagyon kis százaléka szerez csak tanulói szerződést, a többiek (az iskola által kötött együttműködési megállapodással) csak a munkaügyi és a művelődési és közoktatási miniszter 1993-as rendeletében előírt kötelező juttatásokat kapják meg: kedvezményes étkeztetést vagy étkezési hozzájárulást, munkaruhát, tisztálkodási eszközt. Bár van, ahol még ezt a minimumot sem adják meg a gyakorlati képzés szervezői. A nyári gyakorlat idejére a szerződés nélküli diákoknak is jár havonta legalább a minimálbér 10 százaléka.

A szakképzést egyébként indirekt módon minden bérköltséggel rendelkező gazdasági szervezet köteles az éves bérköltsége 1,5 százalékával támogatni. Az erre kötelezett cégek közül a gyakorlati képzést folytatók (mintegy 3000 cég) a Szakképzési Alaphoz fizetik be e hozzájárulást. További 300 000 gazdasági szervezet az APEH-hez juttatja el ezt az összeget. A kötelező 1,5 százaléknyi szakképzési hozzájárulás 75 százalékát "kiválthatják" a cégek, ha egy iskolát pénzzel vagy meghatározott anyagi eszközökkel támogatnak. A szakképzési hozzájárulásokból általában 30-35 milliárd forint folyik be, melynek egyharmada kerül a Szakképzési Alaphoz. Ebből térítik meg a szakképző szervezetek visszaigényléseit: ha ugyanis a gyakorlati képzést nyújtó cég a kötelező 1,5 százaléknál többet költ a képzésre, akkor az oktatók bérére és a tanulói juttatásokra költött többletkiadásokat visszaigényelheti. Az Oktatási Minisztérium adatai alapján idén eddig 1,2 milliárd forintot igényeltek vissza az alaptól. 1996-ban vizsgálat indult jogosulatlan visszaigénylések miatt: egyes források szerint több száz millió forintot igényeltek visssza fantom-, illetve olyan cégek, amelyek valójában nem is végeztek szakképzést. Az ügyet jelenleg a rendőrség vizsgálja. A minisztériumban azóta szigorították a gyakorlati képzést végző cégek nyilvántartási rendszerét.

szerző
Horn Gabriella
publikálva
2000/12. (03. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra