Az első tervezet még elvett volna a rosszul teljesítő tanároktól, és csak a legjobban teljesítő 20 százalékot jutalmazta volna „pozitív béreltérítéssel”, miközben elvárták volna, hogy a pedagógus „viselkedésével, megjelenésével az intézmény és a magyar köznevelés jó hírét erősítse”. A két nagy szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) az első pillanattól nehezményezte, hogy a teljesítményértékelési rendszer egyetlen elemében sem tartalmazza a másfél éve hangoztatott követeléseiket.
A legújabb tervezeteket március 1-jén kapták meg az iskolák. Ezekben már nem szerepel, hogy az amúgy is csekély bérekből elvonna a minisztérium, viszont hamarosan élesben is tesztelik, szeptembertől pedig mindenhol bevezetik. „A munkavállalókat az új teljesítményértékelési rendszerrel még nagyobb önkizsákmányolásra akarják kényszeríteni” – nyilatkozta a PSZ. A Civil Közoktatási Platform szerint a koncepció elavult: „Egy modern értékelésnek a büntetés és jutalmazás helyett a fejlesztésre, az egyének helyett a szervezetekre, iskolákra kell koncentrálnia.”
Túlélni a napot
„El tudom képzelni, hogy a pedagógusok nem fogják szeretni, és heves vitát vált ki a körükben” – mondja K. Nagy Emese, a Miskolci Egyetem docense, akinek egyik fő kutatási területe a tanárképzés. Pedig szükség van értékelésre és minősítésre, legfeljebb azon kell vitatkozni, hogy ennek milyen formái és módjai legyenek. Az eddigi pedagógusminősítéseken rendre átcsúszott szinte mindenki, az is, akinek talán nem kellett volna. „Ha nincs visszacsatolás, akkor megy minden érzésre, és attól függ egy iskola teljesítménye, hogy van-e alkalmas vezetője. Most vannak olyan iskolák, elsősorban a leszakadó régiókban, ahol a tanárok és a pedagógusok »elvannak«: túlélik a napokat.”
Az intézményvezetőknek nehéz objektíven értékelni a tanárokat, és ehhez eddig kevés segítséget kaptak. A rájuk vonatkozó szempontok között olyan is akad, amit nehéz lesz megfelelően értékelni a jelenlegi oktatási struktúrában: például a tanulói létszám alakulása egy leszakadó térségben – ahonnan menekül, aki teheti – aligha az intézményvezetők és a pedagógusok munkáját minősíti; és a tanári kar minősége sem javítható egykönnyen akkor, ha égen-földön nem találni matematika-, kémia- vagy fizikatanárt. Az iskola megfelelő gazdálkodását ugyancsak nehéz lesz számonkérni, hiszen az erre vonatkozó jogköröket az állami fenntartású iskoláknál az intézményvezető egyetértésével a tankerületek gyakorolják. Az általános iskolák esetén pedig nem ártana újraértelmezni vagy finomítani a továbbtanulási szempontot, mivel általános minőségi mérőelem, hogy hány tanuló tanul tovább érettségit adó középiskolában. Főleg, hogy 2011-ben a tankötelezettség határát 16 évre szállították le, az oktatáspolitikának pedig kiemelt ambíciója, hogy a fiatalokat a gimnáziumok helyett a szakképzést nyújtó intézmények felé terelje.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
