A fenti indoklással megszületett törvény a különböző fegyveres szervek jól körülhatárolt feladatainak összemosódását okozhatják, vélik alkotmányjogászok; a kormány hétfőn benyújtott, a törvény egy passzusát érintő módosító indítványa pedig komoly érdeksérelmeket is okoz a hivatásosok köreiben.
A hivatásos állományúak jogállásáról szóló (1996/XLIII. számú) törvényhez életbelépése után egy hónappal, hétfőn módosító indítványt nyújtott be a parlament honvédelmi bizottsága. Bár szakértők előre jelezték, hogy alkotmányossági szempontból több probléma is adódik a szolgálati törvénnyel, a kabinet módosító indítványa nem erre, hanem a hivatásos állományúak itt szabályozott nyugdíjkorhatárának megállapítására vonatkozik. "Az érintett miniszterek, azaz a honvédelmi és a belügyminiszter egyszerűen nem akarják, hogy néhány kipróbált, megbízható, vezető beosztású tábornokot nyugdíjba kelljen küldeni" - állították sommásan minisztériumi berkekben.
Miniszteri hatáskör
A hivatásos állományúak ugyanis a törvény szerint 55 éves korukban mennek nyugdíjba; ha ezután is dolgoznak, már csak közalkalmazotti jogviszonyuk van - azaz kevesebb hatalmuk és illetményük. A kormány módosító indítványának éppen az a lényege, hogy a miniszter - saját belátása és a szervezet érdekei alapján - a nyugdíjkorhatáron túl is "marasztalhasson" egy-egy vezetőt. A törvénymódosítás pikantériája, hogy a beterjesztő - a honvédelmi bizottság előadójaként - az a Sebők János (MSZP), aki a törvénytervezet vitája során önálló indítványában ellenkező álláspontot képviselt, mint amit a honvédelmi bizottság előadójaként most beterjeszteni kénytelen. (A módosítás vitájában viszont érvelni fog annak elvetése mellett - biztosította a Narancsot. A módosító indítvány előkészítése során az is felmerült, hogy az egész nyugdíjkorhatárra vonatkozó passzust vessék el.) Azt, hogy az indítványt végül is elfogadják-e vagy elvetik, nem akarta megtippelni a képviselő, az azonban biztos: a katonai lobbi a jelek szerint erős, hiszen elérte a módosító indítvány beterjesztését. A rendőrségnél ugyanakkor a törvény hatálybalépésének napján ötvenheten voltak 55 évesek, három-négy hónapon belül már háromszáz embert érint majd a korhatár; ez a szám a honvédségnél százas nagyságrendű.
Érdekvédelmi kifogások
Ha mindenki nyugállományba vonul 55 évesen, nem maradnak tapasztalt vén rókák, oda a szürkeállománynak az a része, amelyik már "bizonyított" - hangzik a módosítást ösztönzők, az állítólagos "lobbisták" hangja (ők információink szerint a BM vezérkarának egy jól körülhatárolható, magas beosztású vezetőkből álló csoportja). A leendő utánpótlás, a jelenlegi középvezetők egy ilyen módosítást követően könnyen pályaelhagyókká válhatnak: a helyettesi beosztást megunva elhúznak civilbe. A rendőrségtől például a több tíz éves szakmai gyakorlattal, 40-50 évesen távozók könnyen helyezkedhetnek (és helyezkednek is) el nagy cégek biztonsági főnökeiként, vagy nyit(hat)nak magánnyomozó-irodát. A katonaság vezetőinek "odakint" sokkal kisebb a mozgásterük, és bár elvándorlás itt is van (részben épp a rendőrséghez; ezt a törvény a szolgálati idő kölcsönös beszámításával is támogatja), nekik is érdekük, hogy minél tovább maradhassanak az állománynál.
Sörös István, a Honvédszakszervezet vezetője szerint a törvényben az az egyetlen jó, hogy van. Régóta vártak a szabályozók pontosítására, és ezzel együtt - a rendőrökkel meg a többiekkel karöltve - még inkább az új illetménytábla életbeléptetésére is. Ez utóbbit azonban a törvényhozás 1999-re halasztotta. "Korábban úgy volt, hogy a bértábla a törvénnyel egy időben lép életbe. Összesen mintegy százezer emberre vonatkozik - illetve még nem vonatkozik - az új illetményi szabályozás. "Most kockáztassuk az életünket, az illetményre pedig még három évig várni kell?" - kérdezi Fábián Ágota, a Független Rendőr Szakszervezet (FRSZ) főtitkára. Sörös is jelzi: már régóta feszültséget okoz, hogy a régi rend, azaz nem végzettség szerint számítják az illetéket katonáéknál, ráadásul nem különül el a hivatásos és a szerződéses (zsoldos) fizetése sem, holott előbbi egész életét - és egzisztenciáját - erre építi. Az sem egyértelmű - hogy honvéd körökből hozzunk egy példát -, hogyan kell alkalmazni a szolgálatban eltöltött időt "megrövidítő" szorzókat. A törvény kimondja például, hogy a különösen veszélyes munkahelyen szolgálatot teljesítők - ilyenek például a csapatkiképzők is - szolgálati idejét 1,2-vel kell megszorozni, a vadászgépek pilótáinak pedig minden duplán számít. A minisztérium vezetőinek értelmezése szerint ez csak a törvény hatálybalépésétől "ketyeg", vagyis legkorábban kábé tizenöt év múlva lesz értelme. A hivatásosok ezért azt szeretnék, ha ezt a passzust visszamenőlegesen értelmeznék. A honvédelmi miniszternek hat hónapja van, hogy az ilyen és az ehhez hasonló vitatott munkajogi kérdéseket egy belső szabályzatban értelmezze.
Különbségek
A törvénynek vannak még buktatói. A fegyveres erők (katonák, határőrök) tagjainak szigorú függelmi rendje és a rendvédelmi szervek tagjainak (rendőrök, tűzoltók, polgári védelmisek, büntetés-végrehajtók, vám- és pénzügyőrök) nagyban különböző döntési felelősségéből adódó különbözőség nehezen teszi együtt szabályozhatóvá ezen testületek működését, állítják az érintett szakszervezeti vezetők. A törvény ráadásul sok helyen csak a fegyveres erők viszonyairól beszél, és külön szabályozás nem lévén, ez érvényes például a rendőrökre is. Így aztán ami az egyiknél alkotmányos alapjogokat sért, az a másik testület tagjaitól normális követelmény. Ilyen például a lakóhely elhagyásának tilalma: ez elvileg akkor is vonatkozik minden rendőrre, ha nincs szolgálatban, be kell jelentenie, hogy hová - esetleg kivel - megy el. Ezek után furcsa, hogy Sebők János képviselő épp azért nevezte általában jónak a törvényt, mert azt az 1971-es törvényt váltja fel, amelyet a hivatásosok "rabszolgatörvénynek" neveztek maguk között - épp az előbb említett ok miatt.
Az európai normákkal sem harmonizál, hogy együtt szabályozzák a rendőr kötelességeit a katonáéval. Az FRSZ vezetője - bár nem bocsátkozott részletekbe - jelezte, hogy független jogászok vizsgálják a törvény néhány passzusát, és ha azok alkotmányellenesnek tűnnek, kikérik az Alkotmánybíróság (Ab) véleményét. A Honvédszakszervezet a speciálisan katonákra vonatkozó, a majdani miniszteri végrehajtási szabályzattól teszi függővé, hogy kérje-e az Ab kontrollját.
Részleges jogfosztottság
Mind a rendőrség, mind a honvédség reprezentatív szakszervezeteinek vezetői kifogásolják a politikai jogok korlátozott gyakorlására vonatkozó passzust. Ezen azonban az öt érintett minisztérium képviselőjével megtartott hosszas egyeztetések után sem tudtak változtatni. A kissé ködös megfogalmazású "politikai tevékenység" tiltása érdekvédelmi problémákat is felvet: politikai tevékenységnek számít-e például a szakszervezeti tevékenység - kérdezik -, mert ezt a fogalmat eddig senki nem definiálta. Az, hogy politikai pártban hivatásos ne vállaljon tisztséget, rendben van - állítják egybehangzóan -, de miért nem lehet egy katona vagy rendőr önkormányzati képviselő? A Honvédszakszervezet vezetője konkrét példát is hoz: a taszári lakosok nagy többsége katona, ennek ellenére nem lehetnek képviselők. A rendőrök e probléma jogszerűségét eldöntendő már a strasbourgi emberi jogi bíróságnál tartanak.
Alkotmányossági aggályok
Vitás kérdés akad még: a Narancs információi szerint több független szakértő az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni a fegyveres erők tagjainak - szolgálati viszonyukból adódó - jogai és kötelezettségei, ezen belül életük kötelezően előírt kockáztatása miatt. Ez épp egy olyan pont, ahol nemcsak hogy az alkotmánnyal, de a honvédelmi törvénnyel és a rendőrségről szóló törvénnyel sem képes harmonizálni az elvileg épp e törvények értelmezésében is segítséget nyújtó szolgálati törvény. Előfordulhat, hogy a rendőr akció közben életét veszti, mint ahogy a katona is eleshet a háborúban. Ám míg például a honvédelmi törvény szerint a hivatásos állományúak tagjait általában megilletik az emberi és szabadságjogok (és ezen jogok csak "a katonai szolgálat sajátosságai által megkövetelt mértékben korlátozhatók"), addig a rendőrségi törvény szerint a rendőr köteles, ha kell, élete kockáztatásával is engedelmeskedni elöljárója utasításának. A szolgálati törvény, amely - néhány speciális paragrafust kivéve - immár nemcsak katonára, de polgárőrre, vámőrre és a többiekre is vonatkozik, sarkosan annyit mond: a (bármelyik) hivatásos állomány tagja életét és testi épségét köteles kockáztatni, és elfogadja azt is, hogy a hivatásos állomány bizonyos alkotmányos alapjogait korlátozzák. Márpedig az élethez való jog alapjog. Ezt a szolgálati törvény korlátozza - fejtegeti Szikinger István, az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet (COLPI) szakértője.
Ha az utasítást vagy rendelkezést (ez utóbbi rendszeresen kiadott utasítást jelent), egyszóval a parancsot, a beosztott törvénysértőnek vagy szabálytalannak gondolja, megtagadhatja, vagy legalábbis írásbeli megerősítését kérheti. Ezt a passzust - tudniillik, hogy törvénysértő intézkedés is kiadható - indokolták a törvény-előkészítés fázisában azzal, hogy ha a menekülő bűnöző túllépi a sebességhatárt, a rendőr utána iramodva megszeghesse a KRESZ-t.
Az ilyen aprónak tűnő részletek - amelyeken látszólag alkotmányjogászok szöszölnek csupán - azért is fontosak, mert az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából a jogharmonizációval ellentétes, ha egy törvény az alkotmánnyal ellentétes. Az EU-kérdőívek közelmúltban történt kiállítása során, mint kiszivárgott, több kérdés is vonatkozott a fegyveres testületek szabályozásának alkotmányossági momentumaira. Nyilván nem véletlenül. Hogy aztán minderről hogyan vélekednek a magyar parlament honatyái, az az október végén megtartandó parlamenti végszavazáson kiderül.
Vultur Csaba
