Teljes sebességgel (Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke)

szerző
Kiss g Gábor
publikálva
2003/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Egy tavalyi döntés értelmében az ÁPV Rt. idén közel 100 állami céget privatizál. Melyek ezek a társaságok?

A megelőző évekhez képest idén várhatóan jelentősen gyorsul a privatizáció üteme. A kormány végleg rászánta magát az állami kézen lévő vállalatok magánosítására, amiben valószínűleg annak is szerepe van, hogy e cégek többsége veszteséges. Az első hullám leglátványosabb tranzakciója a Dunaferr Dunai Vasmű eladása lesz, amit az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. még ebben az évben elad.

Mészáros Tamás: Az ÁPV Rt. jelenleg 106 cégben képviseli a többségi állami tulajdoni hányadot. Ezek részben homogén cégcsoportok, mint a 24 Volán-vállalat, a 19 erdőgazdaság, a 14 agrártársaság, részben egyedi cégek. Ez utóbbiak között vannak természetesen a nagyobbak, amelyek a súlyuknál fogva jelentős részt képviselnek a jelenlegi ÁPV-vagyonból; a Magyar Posta, a Richter, a Mol és a többi az összes társasági csoport 68 százalékát teszi ki. Tavaly a kormány elfogadott egy privatizációs koncepciót, amelynek alapján a parlament decemberben döntött a privatizációs törvény módosításáról. A törvény melléklete rögzíti, hogy tartósan mely cégek milyen tulajdoni hányaddal maradnak az állam kezében. Vagyis törvényi felhatalmazás és állami koncepció van arról, hogy mi milyen tevékenységet végzünk, és valóban van néhány olyan tervünk, ami a privatizáció felgyorsulását fogja eredményezni. Ezek közül megemlíteném a banki csoportot.

MN: A teljes banki csoportról van szó?

MT: Most már csak három ilyen bank van: a Postabank, a Földhitel- és Jelzálogbank, illetve a Konzumbank. Terveink szerint ezeket értékesítjük. Természetesen még bármi közbejöhet. Főleg a Postabank iránt elég nagy az érdeklődés. A befektetők között van olyan, amelyik terjeszkedni szeretne, és van, amelyik piacra szeretne kerülni. Az érdeklődés a versenyt erősíti, és felfelé viszi az árat. De az összes többi bankra is több potenciális befektető van.

MN: Az ÁPV által kiadott közleményben a Mol Rt. is szerepel. Teljes privatizációt terveznek?

MT: A Mol Rt.-ben aranyrészvény és egy kisebbségi tulajdoni hányad is van, de ez a kisebbségi tulajdoni hányad meghatározó a hozzákapcsolódó szavazati joggal. A Mol Rt. alapszabályában egyébként is benne van, hogy a cégben más befektető maximum 10 százalékos tulajdonrészt szerezhet. A cégben lévő állami vagyon eladása, a folyamat megindítása kormányzati döntést igényel, de ez benne van az ez évi tervben. Hogy milyen hányadban és milyen módon, az két hónapon belül eldől. Az a valószínű, hogy többlépcsős megoldást alkalmazunk, de ezek gondos előkészítést igényelnek, és erről a kormány dönt. A többi nagy cég esetében is ugyanígy van, hiszen az egymilliárd feletti tranzakcióhoz egyedi kormánydöntés szükséges.

MN: A nyilvánosságra hozott listán szereplő cégek mindegyikét privatizálják a közeljövőben? Vagy elképzelhető, hogy a kormány igényt tart valamelyik cégre, akár kisebbségi tulajdonban is?

MT: A Dunaferr-ről a végleges határozat idén március 4-én jelent meg a közlönyben. A kormánydöntés szerint nem kell állami tulajdont megtartani a Dunaferrben. A dunaújvárosi önkormányzatnak természetesen továbbra is van tulajdonhányada a cégben. A kormánykoncepció két elemet emel ki: az egyik a foglalkoztatás, a másik a technológiai váltás. E preferenciák alapján kell az ÁPV Rt.-nek arról dönteni, hogy melyik befektetőt választja ki.

MN: Az üzleti életben már terjednek a pletykák a lehetséges befektetőkről.

MT: Van érdeklődés Indiából, az Egyesült Államokból, Angliából, közelebbről pedig Ausztriából, Ukrajnából. Az ÁPV csak akkor ad ki konkrét neveket, ha a pályázók már megvásárolták a tendert, és beadják a pályázatot.

MN: Említették a US Steelt és a brit-indiai LNM-et. Ezek voltak azok, amelyek valóban termelni szerettek volna Magyarországon, a többiek pedig inkább elosztó hálózatot építenének ki.

MT: Én ilyen elképzelésről nem hallottam, a tárgyalások során is megbeszéltük a befektetőkkel, hogy a koncepció lényege a termelés fenntartása. Nem hiszem, hogy a stratégiáját bármely pályázó előre nyilvánosságra hozná. Hogy a pletykák mit mondanak, azzal nem foglalkozunk.

MN: A hírek szerint a Dunaferrnél mindenképpen szükség lesz leépítésekre. Mi az ÁPV Rt. koncepciója?

MT: Az ÁPV Rt.-nek nincs erre külön koncepciója, azt a befektetőnek kell kidolgozni. A mi felelősségünk azon fontos preferencia érvényesítése, hogy az új tulajdonos a foglalkoztatás szintjét minél maga-sabban tartsa. Azt jelenleg nem lehet megmondani, hogy egy későbbi technológiai váltás idéz-e elő létszámfelesleget. De ez a váltás egyik napról a másikra nem történhet meg, egyik napról a másikra tehát nem lesznek nagy elbocsátások.

MN: A munkahelyteremtésben inkább a leendő tulajdonosra támaszkodik a kormányzat, vagy igyekszik egyéb munkalehetőséget biztosítani a térségben?

MT: Az ÁPV-nek ilyen lehetősége nincs, de a kormány működtet egy kifejezetten erre létrejött bizottságot, ami a regionális fejlesztésért felelős. Bízunk abban, hogy a dunaújvárosi Duna-híd, illetve a 6-os út megépítése olyan egyéb befektetőket is vonz a körzetbe, amelyek ezt a munkaerőt felszívhatják.

MN: A technológiai váltás még a privatizáció előtt történik vagy utána, azaz tervez-e beruházásokat az ÁPV Rt. a Dunaferrnél?

MT: Az is oka a viszonylag gyors privatizációnak, hogy az állam már nem kíván itt jelentős befektetéseket végrehajtani. Ezek nagy, több tízmilliárdos összegek, és pontosan ezért keresünk olyan befektetőt, amelyik rászánja ezt a pénzt a fejlesztésre.

MN: Ezek szerint a Dunaferr idén mindenképpen magánkézbe kerül.

MT: Nagyon bízom benne, hogy így lesz. Egyelőre nem írtuk ki a pályázatot, jelenleg ott tartunk, hogy április 16-án jelent meg a privatizációs tanácsadói pályázat; a kiválasztás után a győztestől kapunk egy koncepciót, és ennek alapján hirdetjük meg a pályázatot. Ezt követi a pályázatok elbírálása, majd a szerződéskötés, ami szintén eltarthat egy ideig. Mindenesetre szükséges lenne a váltás, hiszen a fejlesztések megindítása célszerű lenne, és a Dunaferr jövője nagyon lényeges eleme a magyar gazdaságnak.

MN: Ideális esetben mikorra privatizálható a Dunaferr?

MT: Abban bízom, hogy november végére, december elejére a folyamat lezárható.

MN: A többi állami vállalattal kapcsolatban is ez a terv? Tavaly ősszel felmerült a Magyar Villamos Művek (MVM) is.

MT: Egy dolog biztos, az 50 százalék szavazat plusz egy részvény tartós állami tulajdonban marad. A többi elvileg eladható lenne, de egyelőre nincs előkészítve, és nincs is napirenden az MVM privatizációja. Későbbi időpontra van ütemezve, de nagyon sokat kell még addig alakítani a jogszabályi környezeten, és tenni a cég önfinanszírozóvá tételéért, hogy eladható legyen.

MN: Melyek azok a cégek, amelyek az MVM mellett továbbra is tartós állami tulajdonban maradnak?

MT: Viszonylag kevés ilyen cég van. Például a száz százalékban állami tulajdonú Szerencsejáték Rt. ilyen cég, vagy az állami gazdaságok, az Eximbank, a Mehib meg a Magyar Posta. De van olyan társaság is, ahol huszonöt százalék plusz egy a követelmény, és természetesen maradnak az aranyrészvényes cégek. Egyébként az EU- csatlakozás miatt jelentősen szűkül azon vállalatok köre, ahol aranyrészvény vagy hasonló konstrukció jeleníti meg az állami tulajdont. Változnak például a jogkörök, hiszen ezek azok az esetek, amikor tőkét nem kockáztat az állam, viszont jelentős a befolyása.

MN: Melyek azok a cégek, amelyek nem maradhatnak állami tulajdonban a csatlakozás után?

MT: Konkrét előírások nincsenek, a szabályozás csak piacokat említ, mint például az áramipari liberalizáció. De olyan megkötésről nem tudok, hogy állami vagy magántulajdonú cégeknek kell ezekhez a piacokhoz alkalmazkodniuk. Tehát a csatlakozás ilyen szempontból nem befolyásolja a döntést. De például itt vannak a tömegközlekedés nagy részét biztosító Volán-társaságok, amelyekre egészen más szabályok vonatkoznak a csatlakozás után, például a munkaidő, a környezetvédelmi előírások, a buszok maximális életkora tekintetében. Ebben az esetben természetesen befektetésre van szükség; a kérdés az, hogy kinek lesz erre tőkéje.

MN: A listán szereplő cégek privatizációja csupán terv. Mikor születhet döntés arról, hogy mely cégeket értékesítik most és melyeket később?

MT: A kormánydöntés csak a múlt év végén született meg, így csak azután indulhattak a tranzakciós folyamatok. Számításaink szerint egy átlagos privatizáció átfutási ideje körülbelül háromszáz nap: a szabályszerűség, a közbeszerzési eljárások nagyon időigényesek. Természetesen sok olyan tranzakciót elkezdünk, melyeket nem zárhatunk le idén. Százhat cégből harminchét marad az ÁPV Rt.-nél, tehát hatvankilencről kell "gondoskodnunk". Utóbbiak között van a Richter Gedeon Rt., esetleg a Mol későbbi kibocsátása, de akár az MVM vagy a posta ötven százaléka, a Budapest Airport és mások is. Ezeket folyamatosan készítjük elő, és a legjobb feltételeket kihasználva hozzuk meg a döntést.

MN: Az ÁPV tavaly hat és fél milliárd forint értékben vett át ingatlanokat, cégeket a Dunaferrtől. Ezeket szintén értékesítik?

MT: Természetesen értékesítjük, mint az összes többit. Ezek olyan üzletrészek és ingatlanok, amelyek nem befolyásolják a Dunaferr működését. Ez egy módja volt annak, hogy bizonyos finanszírozási segítséget nyújtsunk.

MN: Nemrégiben az Acélművek Kft. beolvadt a Dunaferr Rt.-be. Ezt a helyi önkormányzatok határozottan ellenezték. Mi indokolta ezt a lépést?

MT: Ez a reorganizáció része, és az ÁPV kérte erre a menedzsmentet a kinevezéskor annak érdekében, hogy próbálják átláthatóbbá tenni a céget. Nagy cégcsoportról van szó, ahol a belső tranzakciók zavarták az átláthatóságot. Az acélművek beolvasztását alapvetően a cég igazgatósága javasolta; nyilván azért, hogy a társaság helyzetén javítson. Én is hallottam arról, hogy az önkormányzatok nem értettek egyet ezzel, mindenesetre megtartották a tulajdonrészüket. Ez annak a jele lehet, hogy az önkormányzatok bíznak a cég jövőjében.

MN: Lett volna lehetősége az önkormányzatoknak arra, hogy eladják tulajdonrészüket?

MT: Igen, ilyen mértékű átalakulásnál a kisebbségi részvényeseket meg kell kérdezni, hogy meg kívánják-e tartani tulajdonukat. Ha nem, akkor a többségi tulajdonosnak fel kell vásárolnia az üzletrészeket. A dunaújvárosi és néhány környéki önkormányzat úgy határozott, hogy megtartja részesedését.

MN: A Dunaferrnek máig jelentős tartozásai vannak.

MT: Meglehetősen nagyok, és erre a bankok igen érzékenyek. Jelenleg van egy megállapodás a banki konzorciummal, hogy milyen időközönként és milyen feltételekkel törleszt a Dunaferr. Ma nem látom akadályát, hogy ezt a megállapodást teljesítse a Dunaferr. Év végére egy nullszaldós működés is kijöhet ebből. 2003-ban a veszteségnövekedés nem folytatódik, ami óriási dolog az elmúlt néhány évhez képest.

MN: Számszerűsíthetjük a jelenlegi tartozást?

MT: Több tízmilliárd a bankok felé, de ezen kívül még más kötelezettségállománya is van. De ezzel most nem szerencsés foglalkozni, hiszen elült a vihar a Dunaferr körül, nem emlegetik fel a tartozást, nincs politikai kavar. A bankok folyamatosan finanszírozzák a céget, amely, úgy tűnik, hogy a feltételeket teljesíteni tudja. Az acélipar fellendülésének köszönhetően a bevétel növekedik, és a cég pontosan teljesíti kötelezettségeit.

MN: Állami segítséget is kap?

MT: Mi már nem tervezünk ilyesmit. Az 1992-es EU-megállapodás értelmében erre lehetőség sincs, és bízom benne, hogy nem is lesz rá szükség.

Kiss g Gábor

Az ÁPV Rt. az elmúlt évekhez képest 2002-ben veszteséges volt - derül ki a társaság tájékoztatójából. Az ÁPV társaságainak adózás előtti eredményei szerint a privatizációs vállalatra jutó konszolidált eredmény tavaly 23,4 milliárd forint mínusz volt. Ez annak is köszönhető, hogy az ÁPV bevételei tavaly még az 1991-es szintet sem érték el: mindössze 21 milliárd forint folyt be a kasszába. Erre az évre a privatizáció gyorsításával a cég közel 200 milliárd forint bevételt tervez. Jelenleg az rt. hozzárendelt vagyona 735 milliárd forint, amiből 497 milliárdnyit kívánnak értékesíteni.

A másik nagy akció, ami ebben az évben várható, hogy az ÁPV Rt. letudja kötelezettségeit. A tervek szerint a cég 2003 végére teljesen bevonja a kárpótlási jegyeket a piacról, ám ezekért nem készpénzzel fizet, hanem a Forrás Rt. részvényeivel.

szerző
Kiss g Gábor
publikálva
2003/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra