Tűzoltók kontra belügyminiszter: Betelt a veder

szerző
V. Sz.
publikálva
2001/44. (11. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1996óta a tűzoltói tevékenység fokozottan veszélyesnek minősült, ezért a tűzoltók havonta alanyi jogon járó veszélyességi pótlékot kaptak. Ezt módosította idén júliusban egy kormányrendelet, amely kivette e szakmát a veszélyes foglalkozások közül; ennek értelmében a korábban alanyi jogon járó 13 760 forintos veszélyességi pótlékot a továbbiakban bevetési pótlékként kapják a tűzoltók.

1996óta a tűzoltói tevékenység fokozottan veszélyesnek minősült, ezért a tűzoltók havonta alanyi jogon járó veszélyességi pótlékot kaptak. Ezt módosította idén júliusban egy kormányrendelet, amely kivette e szakmát a veszélyes foglalkozások közül; ennek értelmében a korábban alanyi jogon járó 13 760 forintos veszélyességi pótlékot a továbbiakban bevetési pótlékként kapják a tűzoltók.

A kormányrendelet módosítása előtt egy hónappal, júniusban a tárca és a szakszervezetek megegyeztek ugyan a veszélyességi pótlékot kapók körének szűkítéséről, a szöveg egyik pontjában azonban Pintér Sándor megígérte: három évig még nem bolygatja a pótlék ügyét.

"Nincs mit tárgyalni Pintérrel, hiszen felrúgta az aláírt megállapodást. A bevetési pótlék arra ösztönzi a tűzoltót, hogy például magasabb riasztási fokot állapítson meg, vagy elhúzza a munkát: ha az 58. percben végezne a tűzoltással, dolgozzon még két percig, hiszen a megkezdett órák számítanak" - mondta Liszka Zoltán, a Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezetének (FTSZ) elnöke.

A Belügyminisztérium (BM) azonban másképpen értelmezi a megállapodást. Babák István főosztályvezető a Népszabadságnak azt mondta: júliusban a szakszervezetek belementek abba, hogy csak a tényleges kárelhárítási munkákért kapjon a tűzoltó veszélyességi pótlékot, s most a szakszervezeti vezetők nem mernek munkavállalóik szemébe nézni. Babák ugyanakkor nem tért ki a megállapodásnak a tűzoltók által hivatkozott pontjára.

A tűzoltók nem értik, milyen megfontolásból minősíti a rendelet "nem veszélyesnek" a foglalkozásukat; a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ) emiatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Gálos Imre, a HTFSZ elnöke abban bízik, hogy sikerül újból visszaülni a tárgyalóasztalhoz, és nem lesz szükség tüntetésre. A fővárosi tűzoltóparancsnok mindenestere úgy döntött: a budapesti tűzoltók önkormányzati támogatással megkapják az eredeti összeget.

Múlt csütörtökön belügyminiszteri értekezletet hívott össze Pintér Sándor, amelyen emelt hangon kijelentette: nem enged a zsarolásnak. Arra hivatkozott, hogy néhány jelen lévő szakszervezeti vezető megfenyegette, hogy "kirázza a székéből".

A Narancs által megkérdezett tűzoltók szerint Pintér presztízsharcot folytat a tűzoltók ellen, amiért azok pert nyertek a BM ellen. A történet 1996-ra nyúlik vissza, amikor a Belügyminisztérium megállapodott az akkori tűzoltószakszervezettel, hogy a délutáni és az éjszakai pótlék helyett veszélyességi pótlékot kapnak a tűzoltók, azok is, akik nem kerültek közvetlen veszélyhelyzetbe. A törvényben előírt pótlékhoz ragaszkodók bírósághoz fordultak, mert szerintük a délutáni és éjszakai pótlék jár nekik. A Munkaügyi, majd a Fővárosi Bíróság után tavaly áprilisban a Legfelsőbb Bíróság is megállapította: az éjszakai és délutáni pótlék jár a tűzoltóknak.

Liszka Zoltán, az FTSZ vezetője szerint a veszélyességi pótlék mostani módosítása Pintér visszavágása mindezekért. Gáloshoz hasonlóan Liszka is megerősítette: írásos bizonyítékuk van arról, hogy Pintér Sándor korábban azt mondta: ha megnyerik a délutáni és éjszakai pótlékért folytatott harcot, akkor elveszi tőlük a veszélyességi pótlékot.

Több budapesti tűzoltó ugyanakkor lapunknak elismerte: van abban ráció, hogy a pótlék ne alanyi jogon járjon, hanem a tűzoltók a bevetések után kapják meg. "A kiskunladányi nádasban évente fellángoló tűzhöz kivonuló kolléga miért kapjon ugyanannyit, mint egy budapesti tűzoltó, aki naponta három-négyszer vonul" - mondta egy fővárosi tűzoltó.

Pintér Sándor ennél durvábban fogalmazott a Kossuth rádió Reggeli krónikájának: méltatlannak nevezte, hogy olyanok is kapták a veszélyességi pótlékot "akik életükben akkor láttak tüzet, amikor rágyújtottak, hisz soha nem hagyták el a tűzoltóság épületét". Gálos Imre szerint a tűzoltók többsége felháborítónak és inkompetensnek találta a belügyminiszter megjegyzését, mert a katasztrófa- és műszaki mentőknek, a gépkocsivezetőknek vagy a búvároknak nem az a feladatuk, hogy tüzet oltsanak. "A pótlékot most a riasztástól a bevonulás megkezdéséig kaphatja valaki. De a gépkocsivezetőnek ugyanazzal az éberséggel kell visszavinnie a gépjárművet, mint ahogy kivitte."

Gálos szerint Pintér apparátusa helytelen, alkotmánysértő szabályozást készített elő, és nem egyeztetett az érintett társadalmi és érdek-képviseleti szervezetekkel, illetve elmaradt a közigazgatási egyeztetési eljárás is. Pintér viszont a csütörtöki megbeszélésen arra hivatkozott: a kormány visszamenőlegesen 6,7 milliárd forintos műszakpótlékot, 1,7 milliárd béremelést fizetett ki a tűzoltóknak, 2002. január elsejétől pedig további, harmincszázalékos béremelésre számíthatnak. Több tűzoltó úgy nyilatkozott a Narancsnak: ízléstelen, hogy Pintér az orvosok vagy a kőművesek fizetéséhez hasonlította a tűzoltókét. Szerintük nem tükrözik a teljes igazságot a Magyar Nemzet pénteki számában megjelent fizetési mutatók sem, mert a különböző beosztású és eltérő időben dolgozó rendőrök és határőrök illetményét hasonlította össze a tűzoltókéval. Több megkérdezett tűzoltó szerint tény: fizetésük bizonyos foglalkozási ágakéhoz képest növekedett az elmúlt években, de ez elsősorban a vezetőket érinti, kevésbé a "kis" tűzoltókat. A 24/48 órás munkaidő lehetővé teszi, hogy a tűzoltók másodállást vállaljanak; igaz, a család és a munkával járó pszichikai feszültségek kipihenésének a rovására.

V. Sz.

A szakma veszélyességéről

Gálos Imre szakszervezeti elnök így beszélt: "Amikor megszólal a csengő, a feszültség egy pillanatra megszűnik az emberben. A tűzoltó beugrik az aknába, lecsúszik, 120 másodperce van, hogy magára kapja a védőfelszerelést. Csak arra koncentrál, hogy ez alatt a két perc alatt elhagyja a laktanyát, és pontosan tudja, mit kell tennie. Aztán a feszültség ismét előjön, ha holttesteket kell kiszabadítania. Ha ülünk a tűzoltóságon, kiképzésen vagyunk, sportfoglalkozáson, eszünk vagy vécén ülünk, egyik fülünkben mindig azt halljuk, hogy megszólal a csengő. A tűzoltó sose tudhatja, mi vár rá: a múlt héten a rendőrség egy gyilkost keresve gázömlést imitált, a helyszínre érkező tűzoltók viszont abban a tudatban voltak, hogy valódi gázömlés volt, bármelyik pillanatban felrobbanhat a ház. Bementek minden egyes lakásba, és kivitték az embereket. Ez nem pszichikai terhelés, vagy nem veszélyes?

Nekem is volt néhány halálos tüzem, életmentésem, amikor gyerekeket vagy idős, magatehetetlen embereket kellett kimenteni. Volt egy szerencsés újraélesztésem, összetörtem ugyan az illető bordáit, de visszahoztam. Borzasztó átérezni az emberek kiszolgáltatottságát: amikor a kifejlett tűzben ébredők egy szál hálóruhában rohannak az éjszakába, és azt se tudják, hol vannak.

Az ember négy öt év után lesz igazi tűzoltó: akkor válik azzá, ha látott már hullát. Két év után már az első vonalban dolgozik, ő hatol be az égő helyiségbe, maga találja ki, hogy hajtja végre a feladatot. Nem elég, ha sérült emberekkel találkozik, a vér és a szétroncsolódott ember látványa is kevés még - a halott után tartozik valaki valóban a tűzoltókhoz. Voltak kollégáim, beosztottjaim, akik öt év után találkoztak hullával, és azt mondták: köszönik szépen, ők ezt nem bírják, nem tudnak itt maradni."

szerző
V. Sz.
publikálva
2001/44. (11. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra