Újra Kuncze az SZDSZ elnöke: Madarak jönnek, madarak mennek

szerző
- kr -
publikálva
2001/27. (07. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aki felhőtlen szórakozásra, önfeledt kacagásra vágyik, természetesen nem egy pártrendezvényre siet, ám a vasárnapi SZDSZ rendkívüli tisztújító küldöttgyűlése még az átlagot is alulmúlta eseménytelenségével, csendességével, unalmával. A küldötteken kívül csupán maroknyi ember volt kíváncsi rá, hogy miként választják meg ellenszavat nélkül az egyedüli jelölt Kuncze Gábort pártelnöknek. Az egyetlen érdekesnek ígérkező esemény, a párton belül megbukott Demszky Gábor elköszönő beszéde is elmaradt; csak egy levél volt helyette, hogy most nincs elég idő a vitára, és hogy természetesen támogatja utódját. Így, messziről.

Aki felhőtlen szórakozásra, önfeledt kacagásra vágyik, természetesen nem egy pártrendezvényre siet, ám a vasárnapi SZDSZ rendkívüli tisztújító küldöttgyűlése még az átlagot is alulmúlta eseménytelenségével, csendességével, unalmával. A küldötteken kívül csupán maroknyi ember volt kíváncsi rá, hogy miként választják meg ellenszavat nélkül az egyedüli jelölt Kuncze Gábort pártelnöknek. Az egyetlen érdekesnek ígérkező esemény, a párton belül megbukott Demszky Gábor elköszönő beszéde is elmaradt; csak egy levél volt helyette, hogy most nincs elég idő a vitára, és hogy természetesen támogatja utódját. Így, messziről.

Spanyolviasz

Ha néhányan nem zörögtek volna papírjukkal vagy kávéscsészéjükkel, akkor akár egy csoportos meditációs gyakorlatnak is elment volna a rendezvény. Bár a szünetben a folyosón nemegyszer átható duruzsolásig fokozódott a hangerő, mintha a küldötteknek alig lett volna beszélnivalójuk egymással; néhány udvarias odaköszönés, esetleg hátlapogatás, hogy vagy, hogy vagy, majd határozott, sietős tovasuhanás.

A felszólalásokat hallva mindez persze érthető. Vasárnap ugyanis nem történt semmi más, csak a párt feltalálta a spanyolviaszt, és hitet tett önnön értékei mellett. Deklarálta, hogy az SZDSZ liberális értékeket képvisel; és semmi más dolga nincs, mint ennek "mentén" megszólítani az erre fogékony választókat.

"A nemzet akkor lesz egészséges, ha mindenki joga érvényesül, ha a törvény előtt mindenki egyenlő. Ha nem teszünk különbséget származás, bőrszín, világnézet vagy vallási felekezethez tartozás alapján" - mondta Kuncze programadó beszédében. Ideális esetben persze ilyen gondolatoknak egy március 15-i általános iskolai ünnepségen lenne a helyük, ahol egyedül az irodalomszakkört vezető tanítónő ideges, hogy nehogy Gyurika belesüljön a szövegbe. Most valahogy mégsem tűnt lózungnak az ilyen beszéd.

Ismét nekifut

Kuncze szerint "ez a kormány a felelőtlenség kormánya (...), amely képtelen volt elviselni, hogy tőle független intézmények is léteznek", és felhívta a figyelmet arra, hogy nem kell elhinni a miniszterelnöki mesét az újfajta gazdaságpolitikáról, mert az nem létezik. A régi-új pártelnök a szokottnál visszafogottabb volt; csak módjával poénkodott, és úgy tűnt, mindent megtesz azért, hogy elüssön Demszky stílusától. Nemcsak a 8-10 százalékos választási eredmény mint kitűzött elégséges cél tekintetében (Demszky fél éve a Fidesz-kormány egyedüli megdöntését - "azért vagyok itt, hogy tisztességes küzdelemben legyőzzem Orbán Viktort" - és fél éven belüli 10-15 százalékos népszerűséget ígért), hanem általában is óvakodott a betyárkodó, ködszurkáló retorikától. És ami talán a legfontosabb változás az eddigiekhez képest, hogy bejelentette: a kormány leváltása érdekében az SZDSZ-nek adott esetben vállalnia kell a kormányzati szerepet. Ezzel szimbolikusan is vége az SZDSZ eddigi stratégiájának, a két nagy párttól való egyenlő távolságtartás politikájának, amit Demszky pártbéli ellenlábasai "a pártoktól való távolság kényszeres méricskélésének" neveztek.

Kuncze vasárnap lezártnak tekintette az SZDSZ-en belüli "álvitát" (az SZDSZ önállóan vagy az MSZP-vel indul-e, és hogy a választások után az MSZP avagy a Fidesz lukába omlik-e), és a következő néhány hónap feladatául a párt üzenetének megfogalmazását és az emberekhez való eljuttatását jelölte ki.

A párt mélyrepülésének okairól talán Fodor Gábor beszélt a legtöbbet. Szerinte öt éve kezdődött a zuhanás, amikor 1996-ban az SZDSZ nem mert kilépni a koalícióból, és 1998-ban folytatódott, amikor nem tértek vissza a liberális értékekhez. Fodor arra ösztönözte a küldötteket, hogy bátran álljanak ki ezen értékek mellett, és vállaljanak olyan ügyeket is, amelyeket nem feltétlenül támogat a széles közvélemény. Nem látja ugyanis szükségesnek, hogy mindenkit maguk mögé állítsanak; szerinte elég a célközönségre koncentrálni.

Kiiicsiii vagyok én....

Az a tény, hogy gyakorlatilag az összes fellelhető és szóba jöhető szabaddemokrata politikus, szám szerint harminchárom jelöltette magát a párt tizenkét fős ügyvivői testületébe, jól jelzi a párt jelenlegi, sanyarú helyzetét. Kuncze nem sokat válogathat, jóformán mindenkire szüksége lesz. (Hack Péter bejelentette, hogy elég volt, befejezi politikai pályafutását, és nem indul a következő választáson.)

Hogy Demszky mit akar, nem világos a párttársak előtt: Kuncze és emberei számítanak ugyan a főpolgármesterre, ám többen baljós jelnek ítélték, hogy Demszky nem jött el a küldöttgyűlésre. Ez jelentheti azt is, hogy főpolgármester se akar lenni. Örültek viszont Göncz Árpádnak, aki rövid időre ugyan, de legalább beugrott, amit Demszky decemberi megválasztásakor kihagyott. Igaz, pár hete a szocialistáknál is megfordult, sőt kifejezetten exponálta magát, amikor nagy tapsvihar közepette bevonult Medgyessy Péter oldalán. Demszkyről egyik közeli munkatársa azt mondta a Narancsnak, hogy lemondása után megkönnyebbült, és most teljes erőbedobással főpolgármesteri teendőire koncentrál. A közeljövőben csak ezzel kíván foglalkozni, az SZDSZ-ben semmilyen feladatot nem akar vállalni. Azt még állítólag nem döntötte el, hogy ismét nekifut-e a főpolgármester-választásnak, ahogy azon sem gondolkodott még, hogy folytatja-e - s ha igen, milyen formában - az SZDSZ-en belüli politizálást.

A Kongresszusi Központban a küldöttek alig tudták betölteni a rendelkezésükre álló teret, majd elvesztek az óriási komplexumban, csak egy fegyelmezett szórványcsapat képét mutatták. Hiába próbált mindenki ügybuzgó, optimista arcot ölteni magára, érezni lehetett, hogy valójában a gödör alján vannak. Innen vagy fölfelé lehet menni, vagy sehová.

- kr -

szerző
- kr -
publikálva
2001/27. (07. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra