Valódi versenyt kell kialakítani (Kovács Kálmán (SZDSZ) hírközlési és informatikai miniszter)

szerző
Palánkay Béla
publikálva
2002/22. (05. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

MagyarNarancs: Hogyan értékeli a Fidesz-kormány teljesítményét a hírközlési és informatikai területen?

Némi vajúdás után - korábban a szocialista Mandur László és pártonkívüli szakemberek neve is felmerült - szabaddemokrata politikus került az újonnan létrehozandó Hírközlési és Informatikai Minisztérium élére. Legfontosabb feladatának a félresikerült távközlési liberalizáció helyrekalapálását tekinti, törvénymódosításokkal szeretne versenyhelyzetet teremteni a piacon. Az alternatív szolgáltatóknak kedvezőbb szabályozást, az internetezőknek átalánydíjas konstrukciókat, a lakosságnak közcélú internet-hozzáférési pontokat ígér.

Kovács Kálmán: Volt benne jó is, rossz is: a Fidesz által létrehozott Informatikai Kormánybiztosság (IKB) legalább előkészítette a minisztérium felállításának lehetőségét. Amikor 1995-től a Környezetvédelmi, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára voltam, a miniszterrel, Lotz Károllyal úgy gondoltuk, hogy kezdődjék meg az információs társadalomra való felkészülés a kormányzaton belül is: legyen egy minisztériumok közötti kabinet, amely valamennyi tárcánál összefogja az informatikához kapcsolódó fejlesztéseket, terveket. Szervezeti értelemben tehát valamennyit továbblépett a Fidesz, és néhány, az információs társadalom szempontjából fontos program elindult - ez jó. A tartalmi fejlesztéseket is elindította a Fidesz-kormány: megindult a magyar kulturális anyag digitalizálása, illetve az iskolai oktatáshoz kapcsolódó tananyagok hálózatra vitele és így tovább - de még így is, ezen a téren is évekkel le vagyunk maradva. És sajnos a negatívum a nagyobb súlyú: a szabályozás területén elkövetett hibák, amelyek a kormány évekig tartó habozásából fakadtak. Évről évre nőtt a törvény eredeti koncepciója és a megváltozott körülmények közötti feszültség. A legfontosabb a minél gyorsabb piacnyitás lett volna, hiszen a távközlési tarifák erősen versenyfüggőek, a verseny pedig annak a függvénye, hogy megnyitom-e végre a piacot. Európában 1998-ban kezdődött az igazi, érdemi piacnyitás. Akkor mindenki be akart jönni - az unióban olyankor nyitották ki az ajtót, amikor kint a befektetők tömege tolongott. Mi három évet késtünk, és amikor tavaly végre kinyitottuk az ajtót, már nem volt ott senki. És akkor már nem ezt a törvényt kellett volna meghozni, mert ez a törvény csak lehetővé teszi a piacra jutást. Nekünk ezt most már elő kell segíteni. Csalogatni kell a tőkét. A következő négy év munkájának a legnagyobb részét az fogja kitölteni, hogy most, amikor ezen a területen a beruházó tőke nincs érdemben jelen, ki kell alakítani a valódi versenyt.

MN: A tavaly júniusban elfogadott hírközlési törvény alapján zajló piacnyitás óta elmúlt fél évben a jelentős piaci erővel bíró telefontársaságok, a korábbi monopóliumok pozíciói tovább erősödtek. Orvosolható ez a helyzet a törvény módosításával?

KK: Csak avval nem. A ´97-es koncepció, a korlátozott nyitás helyett teljes körű nyitásra van szükség, tehát például nemcsak a telefonszolgáltatókkal való összekapcsolás területén kell kötelezettségeket előírni a Matáv számára, hanem ugyanezt az internetszolgáltatók irányába is meg kell lépni. A jogszabály nem tud érdemi versenyt teremteni, de becsalogathatja a piacát kereső tőkét egy nagyobb alternatív szolgáltató létrehozására. Ösztönözheti azt is, hogy a különböző területeken működő alternatív szolgáltatók szorosabb együttműködést tanúsítsanak, sőt a cégfúziókat is támogatni lehetne a szabályozással - ilyen módon jelenhetnek meg olyan markáns szereplők a piacon, akik a kvázimonopolhelyzetben lévő szolgáltatókat valódi versenyre kényszeríthetik. Ha a törvénymódosítás előkészítése során megfogalmazzuk, hogy milyen stratégiát fog a magyar kormány követni a szabályozással, akkor azt befektetői körökben meg lehet füröszteni, és meg lehet állapítani, hogy elég inspiráló-e. Ha igen, akkor ezt a szabályozást érdemes valamennyi politikai erő segítségével keresztülvinni, hogy elkerüljük az előző évekhez hasonlatos lobbizást.

MN: A Fidesz a ciklus elején még a távközlési liberalizáció előrehozásáról beszélt. Minek tulajdonítja, hogy ezt végül mégsem lépték meg?

KK: Ezt a hibát nem csak a távközlés területén követték el: az egész Fidesz-kormányzást a nagy reformok halogatása jellemezte. Nem történt meg az egészségügyi, önkormányzati, honvédségi reform, és nem történt semmi a vasút modernizációja terén sem. Ennek oka szerintem részben az, hogy csökkent az uniós csatlakozás közelségéből adódó kényszerítő erő: 2002-ről 2004-re, esetleg 2006-ra került a csatlakozás időpontja. Ez a csúszás levegőhöz juttatta ugyan a kormányt, ám az elbizonytalanodott. Amikor végül mégis nekifutottak a piacnyitásnak, azon elvek mentén próbálkoztak vele, amiket 1997-ben az előző kormány a Nemzeti Informatikai Stratégiában lefektetett - ami akkor ugyan modernnek számított, a helyzet változása miatt azonban ma már másik, korszerű koncepcióra van szükség.

MN: Éspedig?

KK: A tőkehiány nemcsak nálunk probléma, hanem az egész informatikai és távközlési világban. Európában a ´98-as piacnyitás sikeresnek bizonyult: elég csak arra gondolni, hogy a német telefontarifák a magyar tarifák harmadára-negyedére csökkentek. Most viszont az egész unióban a versenyteremtés új koncepciója körvonalazódik. Az EU már megkezdte az új irányelvek kialakítását, és úgy vélem, nekünk is ezek szellemében kell újragondolni a területet. Azt szeretnénk elérni, hogy versengő hálózatok jöjjenek létre, mert e nélkül, úgy tűnik, nincs igazi verseny: a helyi hurok megnyitása, vagyis a végfelhasználói szinten kötelező szolgáltatásátadás nem elegendő. Az internetszolgáltatók felé történő szolgáltatásátadásban pedig átalánydíjas megoldásokra kell törekedni, hiszen elsősorban ez kedvez a fogyasztóknak.

MN: A versengő hálózatok kialakítását nem akadályozza, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók a párhuzamos infrastruktúrák megszerzésére törekszenek? A Matáv-csoport például a vezetékes telefóniában, a kábeltévé-hálózatokban és a drót nélküli hálózatokban egyszerre érdekelt.

KK: Középtávon fontos, hogy ezek a versengő hálózatok különböző érdekkörökbe, eltérő befektetőcsoportokhoz tartozzanak. Rövid távon azonban az ország érdeke is, hogy az egyes szolgáltatóknál jelenleg képződő nyereség ne menjen ki, vagy ha itt marad is, ne a konkurencia felvásárlására fordítsák, hanem hálózatépítésre. Pár év múlva viszont a párhuzamos hálózatok versenye csak úgy jöhet létre, ha az érdekeltség különválik: meg kell gondolni, hogy például a szélessávú szolgáltatás és a mobilszolgáltatás maradhat-e egy kézben.

MN: A magyar internetpenetráció messze elmarad az európai átlagtól, de még Csehországnál is jóval alacsonyabb. Az SZDSZ informatikai programja szerint "nem felzárkózni akarunk, hanem élre törni". Hogyan?

KK: Attól függ, miben. Az internetpenetráció szempontjából el kellene érni az európai átlagot - ez nagyon komoly célkitűzés, hiszen a jövedelmi viszonyok és az eszközárak között sokkal rosszabb az arány, mint az EU-ban, de nem rosszabb, mint a volt kelet-európai országok többségében, akik mégis előrébb tartanak. Az eszközbeszerzést támogató programokat tervezünk - intézményi, Sulinet-típusú és a vállalkozások korszerűsítését szolgáló programokat. Szeretnénk, ha az országban az új társadalom kialakulása során nem nőne a feszültség, tudatosítani fogjuk, hogy az információhoz való hozzá nem férés az emberek életminőségét rontja, kettészakítja a társadalmat. Olyan kommunikációs közműhálózatot szeretnénk kiépíteni, amelyben ingyenes hozzáférési pontok is rendelkezésre állnak, a közcélú telefonfülkék vagy a közkutak mintájára. Hozzáférhetővé téve az információkat, hiszen a magyar lakosság 30-40 százalékának még nagyon sokáig nem lesz otthon számítógépe. Ebben akár élre is törhetünk Európában, ha élünk azzal a lehetőséggel, amit a teleházrendszer, a könyvtárakban és az iskolákban kiépített rendszer ad.

MN: Az SZDSZ programjában szerepel a számítástechnikai termékek vámmentessé tétele. Mikortól?

KK: Ez nyilvánvalóan nem az első száz nap programja, két okból: egy ilyen módosítás nagyon sok visszaélésre, áfacsalásra adhat lehetőséget, másrészt pedig a központi költségvetést nem a jelzett, hanem annál majdnem 2 százalékkal nagyobb hiánnyal vesszük át, tehát idén, illetve a jövő év elején erről az adótartalomról valószínűleg még nem lehet lemondani. Gondolkozunk ugyanakkor olyan konstrukciókon is, amelyek nem adótörvény-módosítással, hanem más módon teszik olcsóbbá az informatikai eszközöket bizonyos célcsoportok számára. Ha például valaki lecseréli a régi számítógépét, és szó szerint cserélni, nem pedig a régit egyszerűen kidobni fogja, megspórolhatjuk és terméktámogatás formájában visszaadhatjuk neki a környezeti kár költségét, amit az amúgy veszélyes hulladéknak minősülő gépe okozott volna. Programszinten ilyesmikkel nagyon sok pénzt lehetne visszaforgatni a civil szférába is.

MN: Az OECD felmérései szerint vásárlóerő-paritáson évek óta Magyarországon a legdrágább az internet-hozzáférés, még a most megszüntetett Matáv-kedvezmények figyelembevételével is. Az európai internettarifák ismeretében költségalapúnak tartja-e a telefonos internetelérés miniszteri rendeletben megállapított percdíjait?

KK: Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megítéljem, de a benyújtott dokumentumok alapján át fogjuk tekinteni, hogy a döntés szakmailag is megalapozott-e. Nagyobb bajnak érzem azt, hogy itt percdíjas költségekről van szó: az internetelterjedtség növelése érdekében pedig meg kellene teremtenünk az átalánydíjas átengedés lehetőségét. Ha muszáj, jogszabállyal kell kikényszeríteni az átalánydíjakat. A vezetékes telefonszolgáltatónak lényegében csak a kapcsolásnál keletkezik költsége, ez pedig nem függ a hívás hosszától, tehát nem indokolt az időarányos tarifa. Terveink között szerepel az is, hogy bizonyos felhasználói kör számára, állami program keretében ingyenessé vagy nagyon olcsóvá tesszük az internethasználatot: például az iskolás korosztály, a 7-22 évesek, a diákigazolvány segítségével a közösségi hozzáférési pontokon - könyvtár, teleház, posta - ingyen internetezhessenek majd.

MN: Tervez-e sürgős intézkedést azok kedvéért, akik számára a Matáv-kedvezmények eltörlésével ismét megfizethetetlenné vált az internet?

KK: Ezt a bombát időzítve robbantották fel nekünk: közvetlen kormányzati intézkedéssel nem lehet megakadályozni, hogy egy kvázimonopolhelyzetben lévő társaság megszüntesse a kedvezményeit, ha egyszer a megszüntetést az előző kormány által hozott jogszabály sajnos lehetővé teszi számára. A konceszsziós szerződés is megköti a kezünket, amit ugye még Schamschula György írt alá 1993-ban. Ennek ellenére olyan átalánydíjas konstrukciókat fogunk kialakítani, amelyek a fogyasztók számára az internethasználat viszonylatában kedvezőek. De ez most nem lesz könnyű: a leköszönő kormány elszalasztotta a lehetőséget, hogy egy piaci versenytárs kényszerítse ki az alacsony tarifát, sőt, a már említett tavalyi törvénnyel és főként az azóta született rendeletekkel bebetonozta a jelenlegi szolgáltatók helyzetét.

MN: Az internetezés telefondíjának megosztását előíró végrehajtási rendelet az európai gyakorlatnál jóval kisebb részt juttat az internetszolgáltatóknak az internetelérés telefontarifájából. Változtatnak-e ezen?

KK: Ezek azok a rendeleti szintek, ahol gyors változtatásokat tervezünk. Ennek is vannak azonban előfeltételei: egy rosszul megalkotott és rosszkor elindított hírközlési törvény végrehajtásának pillanatában kaptuk meg a tárcát. Itt vannak például az összekapcsolási referenciaajánlatok. Ha a hírközlési döntőbizottság - amely csak a jogszabály alapján mérlegelhet, és amelyre a minisztériumnak semmiféle ráhatása nincs - elfogadja a Matáv referenciaajánlatát, akkor az bemerevíti a piacot. Ez a törvény igazi hatástanulmányok és koncepció nélkül lett megalkotva - a sokadik változata volt az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tervezeteknek, megbénítja a következő kormányt, és hátráltatja az internet elterjedését a civil szférában.

MN: Mennyi pénz áll majd a tárca rendelkezésére az elképzelések megvalósítására?

KK: Még előtte vagyunk a költségvetési tárgyalásoknak, kérdés, hogy az informatikai fejlesztések mekkora része lesz a minisztériumnál, illetve hogy az informatikai fejlesztésekre összességében - támogatásra, fejlesztésre, e-kormányzásra, oktatásra - mennyit tud a kormány fordítani. Én abból indulok ki, hogy a választások előtt minden parlamenti párt 60-90 milliárd forintról beszélt - és remélem, hogy ebből minél jelentősebb összeg az új minisztériumnál marad. Kormányszinten ennyit biztosan el fogunk költeni a különféle informatikai fejlesztésekre.

Bodoky Tamás

szerző
Palánkay Béla
publikálva
2002/22. (05. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra