Változások a lóversenysportban: Aggályos jármód

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/33. (08. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A magyarországi lóverseny helyzetére talán az az anekdota a legjellemzőbb, miszerint idelátogatott egyszer egy angol milliárdos - aki vagyona nem kis részét a lósportból szerezte -, majd megkérte barátját, hogy tegyen fel tízezer forintot hármas befutóra oda-vissza. Amikor nyert, és visszakapta a tízezer forintját, csak nézett hülyén; azóta sem érti a dolgot. Mi sem, ezért is próbáltunk utánajárni, mi olyan büdös a magyar lósport környékén.

A magyarországi lóverseny helyzetére talán az az anekdota a legjellemzőbb, miszerint idelátogatott egyszer egy angol milliárdos - aki vagyona nem kis részét a lósportból szerezte -, majd megkérte barátját, hogy tegyen fel tízezer forintot hármas befutóra oda-vissza. Amikor nyert, és visszakapta a tízezer forintját, csak nézett hülyén; azóta sem érti a dolgot. Mi sem, ezért is próbáltunk utánajárni, mi olyan büdös a magyar lósport környékén.

A lósport megmentését, fejlesztését minden eddigi kormány dekralálta: rendeleteket hoztak, nyilatkoztak, hogy a magyar hagyományokkal és történelemmel összeegyeztethetetlen a lósport elsorvasztása, úgyhogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg. Már ebből is látható: a helyzet majdnem reménytelen.

A magyar lósport három pillére: a Nemzeti Lóverseny (NL) Kft., a Magyar Lóversenyfogadás Szervező Kft. (mindkettő az ÁPV Rt. tulajdonában, és igazság szerint időközben össze is olvadtak), amelyek a hardvert jelentik (azaz a pályákat, a fogadást, az ellátóépületeket), valamint a szoftvert biztosító Magyar Lovaregylet, azaz a szakma, amely privát, és kábé annyi hatalma van, mint Göncz Árpádnak volt szabadsága idején.

Az igazat mondd

Mindez nem lenne probléma, ha menne a szekér, a családok minden hétvégén a lovin piknikeznének, az országosan kiépített fogadórendszerben alkalmanként megfordulna 100-200 millió, a tribünön pedig nem roskadnának össze a vendégek alatt a hétvégi telkekről ismerős fehér műanyag székek. Ez azonban nincs így: az egész terület le van pattanva, fogadás a pályán kívül csak alig lehetséges, az emberek pedig nem mennek ki, mert koszos lesz a ruhájuk, és ha nyernek is, csak filléreket nyernek.

A helyzet tarthatatlan voltát mind a szakma, mind az állam belátta, összedugták tehát buksi fejüket, és arra jutottak, hogy a három pálya (Dunakeszi-Alag, a Kerepesi úti Ügető, az Albertirsai úti Galopp, azaz a Kincsem-park) fenntartása lehetetlen, valamelyiket fel kell áldozni, hogy a másik kettő élhessen és virágozhasson. Az események sodrát némileg átvágva - de szigorúan időrendben haladva - ezután a Kerepesi úti pálya gazdára talált, a francia illetőségű gigacég, a Bouygues (ejtsd: buig) a hasát fogta örömében, hogy a tágan értelmezett belváros közepén hozzájut egy 860 000 nm-es telekhez, cserébe pedig 2,5-3 milliárdért felépít az Albertirsai úti Galoppon egy európai színvonalú komplexumot boxokkal, éttermekkel, felújított tribünnel, ügető-, galopp- és tréningpályákkal. A szerződés a Nemzeti Lóverseny Kft.-vel köttetett.

Hangolás

Jónás Lajos, a magyar ügetőidomárok és hajtók egyesületének szaktanácsadója szerint a szakmában "mindenki a fenekét verte a földhöz örömében, hogy biztosítva van a fennmaradás és a fejlődés lehetősége ezáltal. Ekkor derült ki, hogy van egy kisebbségi tulajdonos, az úgynevezett Ficsór Autóház Kft., amely a mai napig meg tudta akadályozni a projekt megvalósulását. Bírósági ügy lett belőle, folyik a per. Közben kiderült, hogy a beruházási költségek különböző okokból nőnek, a francia cégnek ma már nem lehet célja, hogy ugyanazt a létesítményt lényegesen nagyobb költségekkel megépítse."

Itt csöppet meg kell állnunk, hogy megvilágítsuk a Ficsór Autóház Kft. jelentőségét. A cég a nyolcvanas évektől bérel egy kis területet a Kincsem-park szegletén, ahol épített egy, a nevében is szereplő autóházat. 1995-ben a területet 5 millió forintért megvásárolta, de a tulajdonlapon nem különül el a két cég, azaz a Ficsór Autóház Kft. kétezred részével társtulajdonosa a Kincsem-parknak, s mint ilyen, vétójoggal rendelkezik a telek beépítésével kapcsolatos döntésekben. Ne kérdezzék, miért, mi sem értjük, de a Ficsór Autóház Kft. miatt nem valósulhat meg az 1998-as szerződés, azaz a Bouygues nem kezdheti meg a Kincsem-park teljes felújítását; csak a nem engedélyköteles építési munkákba foghat bele, amíg a Ficsór-céggel meg nem születik a megállapodás, vagy amíg a per le nem zárul, melynek harmadik fordulója egyébként szeptemberben esedékes.

Bakfitty

A cég tulajdonosa, Ficsór János elmondta: ő korántsem egyéni passzióból vétózta meg az első tervezet megvalósulását, hanem azért, mert az átalakítások közvetlenül is érintik a cégét. A 3-400 méterre épülő istállók szaga befolyásolná a munkájukat, valamint a tervezett víztározó tó is kihatással lehetne a környezetre, a cég raktáraira, illetve a környék lakosaira. A tervekben nem látta megfelelő biztosítékát annak, hogy ezek a kérdések megnyugtatóan vannak kezelve, azonban - tette hozzá - nem zárkózott volna el a megoldás keresésétől, ám a Nemzeti Lóverseny Kft. még az érdemi válaszadás előtt beperelte cégét, azelőtt, mielőtt döntési helyzetbe került volna, amit egyébként törvény is szavatol neki mint társtulajdonosnak. Ficsór János továbbra is várja, hogy a Nemzeti Lóverseny Kft. részéről megkeressék, de ilyen jellegű kísérlet állítása szerint nem történt. De jó, hogy nem vagyunk ügyvédek, gondoljuk azon olvasókkal együtt, akik nem ügyvédek.

A megoldás tehát egyrészről a várakozás, miszerint egyszer majd csak véget ér a per, és akkor kiadják az építési engedélyeket, másrészről viszont a francia cég, amely tavaly 100 milliárdos forgalmat csinált frankban, egyes vélemények szerint nem nagyon szeret várni, úgyhogy megszületett a második szerződés, miszerint a Bouygues megkezdi a Kincsem-park nem engedélyköteles munkálatait: egy 2000 méteres füves és egy 1875 méteres homokos versenypálya építését a galoppozók számára, minden extrával felszerelve az automata öntözéstől az összes járulékos közműig, valamint egy 1200 méteres ügetőpálya és egy tréningpálya építését is befejezi hét hónap múlva, azaz 2001. március környékén.

Félszerződés

Nos, ezért a második szerződésért már nem lelkesedett a szakma. Mint Jónás Lajos elmondta: "Július 21-én aláírták azt a szerződést, ami teljesen figyelmen kívül hagyja a szakmai szervezetek véleményét. Az építési engedélyhez nem kötött munkálatokat megkezdi a kivitelező, majd az ügetőnek át kell költöznie a galopp-pályára, ahol semmilyen beruházási tevékenység nem kezdődik el, hogy a francia cég birtokba tudja venni a most már tulajdonát képező Kerepesi úti területet. Ha az információink jók, az adásvételi szerződést aláírták. Ennek következtében X millió forint az NL Kft. számlájára került, és ez megoldja a likviditási gondjait. A gyönyörű szép kormányhatározat ma ott tart, hogy egy külföldi cég érdekeinek maximális szem előtt tartása történik, szemben a magyar lóversenyzéssel és a nemzeti érdekkel, és szemben egy teljesítendő és realizálandó kormányhatározattal" - fogalmazott lapunknak Jónás Lajos.

A helyzet tehát adott: vagy sikerül megszerezni az építési engedélyeket 2001 végéig, vagy nem, és akkor a Bouygues leteszi az összeget a Nemzeti Lóverseny Kft. asztalára, hogy nesztek, buta magyarok, pereskedjetek tovább, én meg építek egy Auchant a Kerepesi úton, és gennyesre keresem magam. Megjegyeznénk csendben: ez a szabadversenyes kapitalizmus lényege, hogy a hülyék hoppon maradnak, az okosok meg meggazdagodnak, de ezt bizonyára önök is tudják. A cég innentől nem léphet vissza az üzlettől, hiszen akkor bukik az Auchantól felnyalt összeg, ami egyes rossz nyelvek szerint 11 milliárd forint.

Beruha

A szerződés tehát aláírva, a szakma hüppög és a politikusokhoz fordul (ami egyébként elég csacsiság), pert fontolgat, lobbizik, sajtótájékoztatót tart, a beruházó cég pedig a Nemzeti Lóverseny Kft.-vel karöltve az augusztus 1-jére virradó éjszaka bevonul a Kincsem-parkba, és szorgoskodni kezd. A területet megszállják az In-Kal Security emberei, aki nem oda való, azt udvariasan kitessékelik, az építők pedig lezárják a pályát.

A helyzethez hozzátartozik, hogy a galoppon lovak laknak és emberek: az előbbieknek szükségük van a pályára a trenírozáshoz, az utóbbiaknak érvényes szerződésük van, melynek kilencven nap a felmondási határideje. A Nemzeti Lóverseny Kft. szóvivője, Pécsi István nem kevés humorérzékről téve tanúbizonyságot "kommunikációs hibának" nevezi a pálya megszállását, de elmondja, hogy ez mindenképpen megtörtént volna; a sebességet csak az indokolta, hogy a munkálatokat azonnali hatállyal meg kellett kezdeni ahhoz, hogy tavasszal megkezdődhessenek a versenyek az új pályákon. Reményei szerint a felújított és vadonatúj pályákon ez március magasságában meg is fog történni, és mindaz, amit ennek érdekében tesznek, a magyar lósport hosszú távú érdekeit szolgálja.

Nincs okunk kételkedni a szavában, tehát nem is tesszük. Az általa felvázolt menetrend szerint márciusban galopp- és ügetőversenyek lesznek a Kincsem-parkban, majd a telekmegosztási per kimenetelétől függően megkezdődnek az építkezések. A lótartás végleg kapitalizálódik, a tréning, a tartás végleg magánkézbe kerül, természetesen apránként, több fázisban, majd a hipermodern Kincsem-park a versenyek, míg a Dunakeszi-Alag pálya a tréning végleges otthonává válik. Amennyiben a Bouygues cég szerződése lejár, az átutalt összegből, esetleg új tervek szerint, az NL Kft. építi meg a komplexumot.

Állami áruház

A repeséstől elég messze álló Farkas Ferenc, a Magyar Lovaregylet elnöke azonban nemigen bízik mindebben: "A Nemzeti Lóverseny Kft. eddig is 1,2 milliárd forint havi kölcsönt kapott az ÁPV Rt.-től. Hogyha nem készül el a beruházás, akkor a kapott összeget a havi visszafizetésre használja majd. Tudjuk, hogy a legrosszabb tulajdonos az állam" - tette hozzá.

A kérdés továbbra is az, hogy a jelenlegi fogadási rendszer képtelen betölteni feladatát, de ezt már mi tesszük hozzá. Több forrásból is hallottuk, hogy a licenc az egyetlen megoldás, odaadni valamelyik európai cégnek az egészet, aztán tít-tizenöt év múlva visszakapni készen egy működő rendszert, addig meg csak hallgatni a pénztárgép csattogását. Ebben az érdekeltek mintha egyetérteni látszanának, de döntés még nem született, az ÁPV Rt. fejét tenyerébe hajtva gondolkodik, és ha az ÁPV Rt. gondolkodik, akkor az nincs elkapkodva.

Az alagi pálya egyébként a felröppent rosszindulatú híresztelések ellenére nem libalegelő. Korrekten kiépített kis pályácska, ami, ha nem is tökéletesen, de alkalmas a tizenvalahány versenynap megrendezésére. A "kis" nem a méretére vonatkozik, mert csak az egyenes szakasz is meglehet vagy 1300 méter, a tribünön pedig elférnek annyian, amennyien hajlandók kivonatozni Dunakeszire; a nap süt, a lovak futnak, Kállay mester megint remekel. Ha csak a napfürdőző lányokra koncentrál az ember, nem is hinné, mennyi feszültség van a háttérben: a lovaregyletnek tele a töke a Nemzeti Lóverseny Kft.-vel, mivel szépen kiszorították őket bármiféle döntési helyzetből. Az NL Kft. hatalma biztos tudatában kissé neheztel a lovaregyletre, amiért azok nem hajlandók szó nélkül tűrni, hogy biztonsági emberekkel cseszik ki őket bérelt területükről, és persze mindenki utálja a Ficsór Autóház Kft.-t, mert olyan helyzetbe került, hogy mindenkivel ki tud babrálni, ha akar.

Ami történik, tulajdonképpen szolgálhatná a sport hosszú távú érdekeit is. Jómagam ébredés után egy gyönyörű parkról fantáziálok, ahol öröm nyerni és veszteni, ahol ló és lovas egyaránt jól érzi magát, és az elégedett tenyésztők joviális fogadásszervezőkkel paroláznak, a Nemzeti Lóverseny Kft. igazgatója pedig hozzáértő, lószerető ember, aki alig várja, hogy segíthessen, és mindenki franciául beszél.

De ez itt Magyarország.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/33. (08. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra