Vita a dobozi szovjet emlékműről: Vörös csillagok háborúja

szerző
Bod Tamás
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Ahozzám érkező jelentésekben egyre gyakrabban kapok olyan tájékoztatást, hogy egyes településeinken az elmúlt időszakban elhelyezett szovjet katonai emlékműveket megrongálják. Az ilyen és ehhez hasonló cselekmények amellett, hogy indokolt aggodalommal töltik el a Szovjetunió hivatalos szerveit, értetlenséget és megbotránkozást váltanak ki a Szovjetunió állampolgárai körében, különösen azoknál, akiknek hozzátartozói itt, Hazánk területén estek el a háborús események következtében. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy bármilyen, a halottak emlékére készült emlékmű ellen irányuló cselekedet nem méltó egy demokratikus útra lépett országhoz, rontja hitelünket, jó hírünket, nem csupán az érintett állam polgárai, hanem egész Európa és az egész világ közvéleménye előtt" - írta 1991 májusában valamennyi magyar település polgármesterének címzett körlevelében Boross Péter belügyminiszter.

"Ahozzám érkező jelentésekben egyre gyakrabban kapok olyan tájékoztatást, hogy egyes településeinken az elmúlt időszakban elhelyezett szovjet katonai emlékműveket megrongálják. Az ilyen és ehhez hasonló cselekmények amellett, hogy indokolt aggodalommal töltik el a Szovjetunió hivatalos szerveit, értetlenséget és megbotránkozást váltanak ki a Szovjetunió állampolgárai körében, különösen azoknál, akiknek hozzátartozói itt, Hazánk területén estek el a háborús események következtében. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy bármilyen, a halottak emlékére készült emlékmű ellen irányuló cselekedet nem méltó egy demokratikus útra lépett országhoz, rontja hitelünket, jó hírünket, nem csupán az érintett állam polgárai, hanem egész Európa és az egész világ közvéleménye előtt" - írta 1991 májusában valamennyi magyar település polgármesterének címzett körlevelében Boross Péter belügyminiszter.

Rendszerváltás Dobozon

Tíz évvel ezelőtt a Kettős-Körös partján található ötezres településen még nem volt sem szovjetemlékmű-, sem vöröscsillag-ügy. Balogh Lajos Barna hét éve került Dobozra református lelkésznek, de a közügyekben csak néhány éve aktivizálta magát. Az Erdélyből származó egyházfi nem kis büszkeséggel beszélt arról többször is nagyobb fórum előtt, hogy kolozsvári, és azt sem tagadta, hogy gondolkodásához a MIÉP és az FKGP nézetrendszere áll a legközelebb. Nemrégiben egy mezőberényi fórumon, amelynek Lakatos Pál újságíró volt a vendége, felszólalt és kifejtette: legkedvesebb rádióműsora a Vasárnapi újság.

Szatmári János dobozi polgármestertől és Kiss László jegyzőtől megtudtuk, hogy minden képviselő-testületi ülésre meghívót kap a református lelkész, aki nemegyszer részt vett és felszólalt ott, ám egyszer sem hozta szóba, hogy szerinte nem való Doboz központjába a vörös csillagos emlékmű. Balogh Lajos Barna 1998-ban egyébként önkormányzati képviselőjelölt volt; a tizenegy helyre harmincnál is többen aspiráltak, és a legkevesebb voksot a lelkész kapta. Úgy véli, hogy egyértelműen szabálytalanságok történtek, hiszen mindent a "kommunista szellemű községháza" irányít Dobozon, és a településen "megfélemlítve élnek" az emberek. "Dobozon 1990 óta nem történt meg a rendszerváltás. Amíg ez az emlékmű létezik, és amíg Szatmári János személyében kommunista polgármester áll a település élén, addig nem beszélhetünk változásokról" - mondta a Narancsnak Balogh Lajos Barna.

Mindezzel nem ért egyet Szatmári János polgármester, aki arra kért, csak azt ne írjuk, hogy ő munkáspárti politikus. Elmondta: tény, hogy 1998-ban az MSZP és a Munkáspárt támogatásával nyert a választáson - immár nem először -, de egy, a pártelnökkel történt összetűzés után még 1995-ben kilépett a Thürmer-féle csoportosulásból. "Baloldali érzelmű ember vagyok, ez igaz" - jegyezte meg magáról. Kiss László jegyző az emberek megfélemlítéséről viccesen megjegyezte: "Valóban alkalmazzuk a kerékbetörés módszerét." Komolyra fordítva a szót, a vélelmezett választási visszaélések kapcsán hangsúlyozta: a voksok zárt borítékba kerülnek, másrészt a pártok képviselői ott ülnek a választási bizottságokban, így bármifajta manipuláció lehetetlen.

Pallag elindítja a lavinát

A dokumentumok tanúsága szerint az önkényuralmi - vagy annak vélt - jelképek elleni harcot az irányultságát tekintve erősen jobbra húzó Heti Délkelet című Békés megyei lap kezdte, ám az akció akkor került a figyelem középpontjába, amikor - a helyi olajügyek feltárásában magát akkor már exponáló - Pallag László országgyűlési képviselő beszédet mondott Dobozon az 1999. augusztus 20-i ünnepségen. A résztvevők megkoszorúzták a világháborús hősök emlékére 1943-ban állított emlékművet, Pallag pedig szónoklatában azt kezdeményezte, hogy a település másik obeliszkjéről távolítsák el az önkényuralmi jelképet; a helyi önkormányzatot figyelmeztette is arra, hogy mulasztásos törvénysértést követ el. A Napi Magyarország 1999. október 2-án egész oldalas írást szentelt a békési nagyközségnek Törvény fölött álló képviselő-testület. Doboz, a kommunista zarándokhely címmel.

A település vezetői ezt követően állásfoglalást kértek a Békés Megyei Közigazgatási Hivataltól, hogy az emlékművön lévő vörös csillag az 1993. évi XLV. törvény, valamint az 1998-ban módosított Btk. szerint megvalósítja-e az önkényuralmi jelképek jogosulatlan használatát. Pataki István, a közigazgatási hivatal vezetője az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és Kodifikációs Főosztályához fordult az ügyben. Kérdésére az 1999. december 20-án keltezett válasz nemleges volt.

Márki Zoltán főosztályvezető levelében részletesen ismertette, hogy a büntető törvénykönyv 269/B paragrafusában megfogalmazott önkényuralmi jelkép használatának vétségét az idézett 1993-as törvény iktatta a módosított Btk.-ba. A hivatalnok arra emlékeztetett, hogy a második világháború harci eseményeiben Magyarországon életüket vesztett szovjet katonák földi maradványait gyakran közterületeken temették el, ahol a volt szovjet állam nemzeti jelképét - az ötágú vörös csillagot - is elhelyezték a síremléken. Vélekedése szerint a vörös csillagnak a síremléken 1944-1945-ben történt elhelyezése és jelenleg is közterületen léte az akkori történelmi eseményekről szóló tájékoztatásként értékelhető, ezért emiatt bűncselekmény nem állapítható meg. A Magyar Köztársaságot továbbá hatályban lévő törvény és nemzetközi egyezmények kötelezik más államok hősi halottai síremlékének ápolására. A szovjet katonai emlékművek és hősi temetők gondozása tárgyában hozott 1947. évi XIX. törvény értelmében minden település köteles a területén lévő szovjet katonai emlékművet, hősi temetőt és sírokat költségvetésének terhére rendben tartani.

A tárgyban perdöntő lehet a Magyarország és Ukrajna közötti, a háborúban elesett katonák és polgári áldozatok emlékhelyeinek megőrzéséről és megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló 1996-os, Kijevben aláírt megállapodás. Történetünkben hasonló súllyal esik latba a magyar kormány és az Orosz Föderáció között a kultúra, a tudomány és az oktatás területén folyó együttműködésről szóló egyezmény kihirdetéséről rendelkező 148/1998. kormányrendelet 8. cikke, amely rögzíti: "A felek erőfeszítéseket tesznek a másik fél területén lévő és az egyik fél kulturális-történelmi, valamint a tárgyi és a szellemi kultúra objektumait képező műemlékek megóvására. Különös figyelmet kell fordítani a két nép történetével összefonódott emlékművek és emlékhelyek megőrzésére, és az ezekhez való szabad hozzáférés biztosítására."

Balogh Lajos Barna dobozi református lelkész megkeresésére hasonló tartalmú választ adott a honvédelmi tárcához tartozó Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára is a 147/4/2000. jelzetű levelében. Figyelemre méltó Szergej Borozdinnak, a budapesti orosz nagykövetség első titkárának 2000. október 26-án e tárgyban kelt levele. Ebben a diplomata kifejti: a nagykövetségi irattárban szerepel a dobozi szovjet katonai emlékmű, amelyet adataik szerint 1944-ben állítottak fel, és 1956-ban újítottak fel. Az eredeti felirat így szólt: "A felszabadító Szovjet Hadsereg tiszteletére a dolgozóktól." Egy másik levélre válaszolva a nagykövetségi titkár leszögezte: az obeliszket nem lehet az 1956-os forradalmat leverő karhatalmisták emlékművének minősíteni, egyúttal - a már idézett magyar-orosz kormányközi megállapodás miatt - nincs köze az önkényuralmi jelképek tilalmáról rendelkező jogszabályhoz sem.

A lelkész és a levéltár

Jobban értjük a helyzetet, ha idézzük Balogh Lajos Barnát, aki a fentiek ismeretében új érvekkel támadta a dobozi emlékművet és a helyi vezetőket. Legújabbnak mondott, bár közkinccsé még nem tett levéltári dokumentumára hivatkozva azt állítja: az emlékművet csak 1958-ban emelték a karhatalmisták emlékére. Közokirat-hamisítással azért gyanúsítja a dobozi polgármestert és jegyzőt, mert a budapesti orosz nagykövetséget - vélekedése szerint - rosszul tájékoztatták az obeliszk előéletéről; meglátása szerint Szergej Borozdin ezért írta azt, amit az előbb idéztünk.

Szatmári János és Kiss László határozottan tagadták, hogy ők vagy a hivatal bármikor bármiről is tájékoztatták volna a budapesti orosz missziót. A település vezetői nem titkolták: ha a Balogh Lajos Barna által indított ügy lezárul, akkor hamis vád és jó hírnevük megsértése miatt peres eljárást kezdeményeznek a református lelkész ellen. (A lelkész ellen más ügyekben folytatott egyházi eljárásról lásd keretes írásunkat.)

Balogh Lajos Barna kifejtette: az igazság kiderülését és a hatályban lévő törvények betartását szeretné elérni. És ugyanezt akarja a polgármester és a jegyző is.

Az ügyészség még nem döntött, hogy a feljelentés nyomán vizsgálatot kezd, vagy elutasítja azt. Az ügyben érintettek mindenben ellentmondanak egymásnak. Egy dologban azonban egyetértenek: nem akarják minősíteni a másikat.

Bod Tamás

Egyházi eljárás

A hívek és több helyi lakos panasza alapján a Békés Megyei Esperesi Hivatal egyházi bíróság elé idézte Balogh Lajos Barnát. A Békés megyei napilapok az elmúlt időszakban bő terjedelemben számoltak be arról, hogy egyes sírhelyek eladása miatti állítólagos visszásságok, a hívekkel szembeni durva hangnem és magatartás, valamint egy kisgyermek halálakor elmaradt harangozás áll az ügy középpontjában. A többségében "lekommunistázott" és "ebben az ügyben menjen Kádár Jánoshoz!" felszólítással elküldött és emiatt felháborodott emberek kifogásaikat nemcsak az egyházközösségnek és a polgármesteri hivatalnak jelezték, de falugyűlést is tartottak. Tény: a helyiek és a lelkész kapcsolata nem kiegyensúlyozott. Ezt bizonyítja, hogy - a református többségű településen - a Balogh Lajos Barna által szervezett hittanra alig jár néhány gyerek, és igencsak foghíjasak a padsorok a vasárnapi istentiszteletkor is.

Az egyházi bíróság első fokon a lelkész áthelyezését látta indokoltnak. Balogh egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, állítása szerint nem kapta meg az erre szóló idézést. Mások úgy látják, a lelkész egyszerűen nem jóhiszeműen járt el. Balogh Lajos Barna az ítéletet megfellebbezte, a másodfokú egyházbírósági tárgyalás még nem kezdődött el; e perben tehát egyelőre patthelyzet van.

szerző
Bod Tamás
publikálva
2001/50. (12. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra