Vizsgálat főiskolai játékengedélyek ügyében: Bácsi kérem, hogyér´ lehet itt focizni?

szerző
Török Tibor
publikálva
2002/2. (01. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Állami szerv dolgozójaként elkövetett vesztegetés és más bűncselekmény alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást a szombathelyi ügyészség a helyi Berzsenyi Dániel Főiskola testnevelési tanszékének oktatója, Sákovics Péter ellen. Az elmúlt napokban - hírzárlat mellett - megindított rendőrségi vizsgálatnak azt kell tisztáznia, hogy igazak-e a hallgatók vádjai, miszerint a tanár pénzt kért a sportszakmai gyakorlatok igazolásáért.

Állami szerv dolgozójaként elkövetett vesztegetés és más bűncselekmény alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást a szombathelyi ügyészség a helyi Berzsenyi Dániel Főiskola testnevelési tanszékének oktatója, Sákovics Péter ellen. Az elmúlt napokban - hírzárlat mellett - megindított rendőrségi vizsgálatnak azt kell tisztáznia, hogy igazak-e a hallgatók vádjai, miszerint a tanár pénzt kért a sportszakmai gyakorlatok igazolásáért.Szombathelyen meglehetősen nagy port vert fel az ügy, ugyanis Sákovics Péter nemcsak oktató, hanem a Haladás első osztályú futballcsapatának a szakmai igazgatója is. Mint a Narancsnak elmondta, értetlenül fogadta a történteket, és állítja: nem követett el semmiféle törvénybe ütközőt. Az érintett főiskolai hallgatók viszont régóta működő "jattrendszerről" és általuk kifizetett tízezres tételekről beszélnek.

Az intézményben amúgy

alapos felfordulást okoztak

a sajtóbeszámolók: a tanárok közül sokak számára elképzelhetetlen, hogy Sákovics Péter forintért és schillingért írta volna alá az indexeket, ahogy ezt az első tudósítások sugallták. Ugyanakkor - rendőrségi zsargonnal élve - az is életszerűtlen, hogy negyedéves diákok a diplomájuk előtt fél évvel minden ok nélkül beszálljanak egy ki-ki meccsbe.

Gáspár Mihály, az intézmény tanulmányi főigazgató-helyettese szerint egy főigazgatónak küldött, hét hallgató által aláírt levéllel kezdődött minden, amelyben azt állították: Sákovics Péter a sportszakmai gyakorlatuk igazolásáért pénzt követelt tőlük. A főiskola vezetése ezek után az ügyészséghez fordult állásfoglalásért, ahová egyébként szintén érkezett a levélhez hasonló tartalmú beadvány. Az ügyészség előbb feljelentéskiegészítést, majd vizsgálatot rendelt el.

"A főiskolán tanuló testnevelés szakos hallgatóknak kötelezően edzeniük és versenyezniük kell meghatározott alkalommal, elsősorban a főiskolai egyesület szakosztályaiban. Ezt az edző igazolja, aláírásával pedig az adott sportág oktatója, jelen esetben Sákovics Péter fogadja el. Mivel mindenki nem futballozhat például a főiskola által működtetett megyei első osztályú csapatban, ezért lehetőség van arra, hogy a hallgató kérvényezés után másik csapatban játsszon. Hogy ez milyen anyagi ügyletekkel jár együtt, ez független a főiskolától, én úgy gondolom, ez a labdarúgók ügye. Meglehetősen kellemetlenül érintett bennünket, hogy az esetet a főiskolával együtt említik, és az intézmény nem tűnik fel túl jó színben" - mondta a főigazgató-helyettes.

A labdarúgó-szakosztály évi költségvetése információink szerint 1,2 millió forint.

A Főiskola SE

elnöksége

foglalkozott az esettel; az ülésen a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) képviselői is részt vettek, ők tették fel a kérdéseket társaik nevében, amikre - Sákovics Péter állítása szerint - kielégítő válaszokat kaptak.

A főiskolára érkező hallgatók az intézményi sportegyesületbe kerülnek. A hallgató főiskolán kívüli átigazolásához anyaegyesülete, leendő egyesülete, valamint a főiskola háromoldalú megállapodása szükséges. Sákovics szerint az átigazolási szabályzatban előírt összegnél nagyságrendekkel alacsonyabb összegeket kapott ez esetekben a szakosztály, márpedig e pénzekből kell fenntartani a főiskolai csapatot, amelynek jelentős kiadásai vannak: serdülő-, ifjúsági és előkészítő csapatot működtet, pályát bérel, állja a meccsek költségeit.

"A hallgatónak lehetősége volt, hogy nálunk játsszon, a főiskola csapatában, de ez nem bizonyult vonzónak, hiszen nem tudtunk neki fizetni - érvelt az oktató. - Elmehetett máshova, ha volt iránta érdeklődés, akkor viszont hoznia kellett az anyaegyesület hozzájárulását, hogy a klubja lemond a játékjogáról a mi javunkra. Amennyiben nem tudtunk volna megegyezni, úgy a főiskola csapatában kellett elvégeznie sportszakmai gyakorlatát, ami engedély nélküli átigazolás esetén veszélybe került volna. De nem fordult elő, hogy valakinek ne írtam volna alá a félévét. Mi tényleg kértünk pénzt, de nem a hallgatóktól, hanem a kluboktól, mindig az aktuális átigazolási szabályoknak megfelelően. És természetesen az így befolyt összegeket nem magunkra, hanem a csapatra fordítottuk. Még egy választása volt annak, aki nem akarta elfogadni a feltételeket: abbahagyhatta tanulmányait."

A hosszú évek alatt felépített rendszer többeknek nem tetszett, hiszen nem sok lehetőséget kínált a futballistáknak, akik egyébként akár Ausztriában, akár Magyarországon viszonylag szép pénzeket kereshettek tanulmányaik alatt. Kibújni alóla mégsem lehetett, hiszen a más egyesületekben futballozó hallgatók sportszakmai gyakorlatát szintén Sákovics Péter fogadta el, ő írta alá a leckekönyvet, vagyis az oktatót nem lehetett megkerülni. Az aláírástól oly módon lehet megszabadulni, hogy külön engedéllyel más sportág is választható elvileg (az oktató szerint színlelten, hiszen egy futballista ritkán megy el kötélugrónak), és a labdarúgás "másodállásban folytatható", ám a tanárral akkor is találkozni kell - méghozzá labdarúgás- kollokviumon, harmadéven. A módosítási engedély kiadása egyébként nem Sákovics Péter hatásköre.

Kérdés, hogy mi történt akkor, ha valaki mégis kivonta magát a vigyázó szemek alól, vagyis úgy keresett klubot, hogy erre nem kapott engedélyt. Továbbá:

visszaélt-e helyzetével

a tanár?

Az ügyet nyilvánosságra hozó diákok szerint igen; Sákovics Péter, állítják, megfenyegette őket: ha nem fizetnek, akkor nincsen félévük. Az oktató mindezt cáfolja, mondván, hogy csak arra a pénzre tartott igényt, ami az átigazolásért járt a főiskolai szakosztálynak - ezt az aktuális MLSZ-szabályzat egyébként lehetővé tette. A hallgatók ragaszkodnak a saját verziójukhoz, és arra hivatkoznak: még ennél is többről volt szó, az említett rendszerből valahogyan kikerülő - azaz nem a főiskolán keresztül eligazoló - futballistáknak is fizetniük kellett, s ha az új klubjuk nem volt erre hajlandó, akkor maguknak, saját zsebből kellett kipengetniük a pénzt. Az elbeszélésekben több százezer forintos követelésekről is szó esett, amit aztán a hallgatók nem akartak vagy nem is tudtak kifizetni, ellenben kisebb összegeket (néhány tízezer forint) átadtak a tanárnak, hogy továbbra is hallgatók maradhassanak, illetve abban a klubban játszhassanak, ahova a főiskolai szakosztály akarata ellenére igazoltak. (Az ügyben érdekelt diákok egyik nyilatkozatukban arról beszéltek, hogy a tarifarendszer régi hagyomány a főiskolán.) Sákovics Péter tagadja mindezt: fizetési akciókról nem volt szó, csak átigazolási díjakról.

A hallgatók elismerték: nincsenek könnyű helyzetben, hiszen az átadott összegekről nem kaptak semmiféle elismervényt. Beszámoltak arról is, hogy egyikük klubja például terembérletről kapott számlát - a tanár nem is tagadta mindezt, csak annyit fűzött hozzá, hogy a két egyesület rendezte ily módon egymás között a pénzügyi kérdéseket. Hogy mindez a valóságban miként történt, s valóban a klubok közötti tranzakcióról van-e szó, avagy a hallgatók verziója igaz, továbbá hogyan gubancolódtak össze a testnevelés szak és a futballcsapat dolgai, történt-e fenyegetés - nos, e kérdéseket immár a rendőri vizsgálatnak kell tisztáznia. Az sem egyértelmű, hogy mekkora nagyságrendű pénzekről volt szó: a hallgatók egyike arról beszélt, hogy a milliós nagyságrend sem elképzelhetetlen; de ez egyelőre csak találgatás.

"Az biztos, hogy az egész független a főiskola gazdálkodásától - hangsúlyozta Gáspár Mihály. - Ami ebből ránk tartozik, az annyi, hogy ki kell derítenünk, valóban anyagi ellenszolgáltatásért írt-e alá az egyik oktatónk indexeket. Éppen ezért fegyelmi eljárást indítottunk Sákovics Péter ellen, amit a rendőrségi eljárás befejezéséig felfüggesztettünk."

Volt hallgatók arról számoltak be lapunknak, hogy évek óta bevett gyakorlat volt a focisták adásvétele, ám senki nem vállalta a konfrontációt a tanárral, aki még ausztriai szerződéshez is hozzásegíthette a diákokat, ahol aztán pár ezer schillinget nyugodtan meg lehetett keresni. Nem minden esetben önzetlenül; nem ellenőrzött információk szerint ezért bizonyos jutalékot kért az oktató a havi pénzekből, ám Sákovics Péter még a feltételezést is visszautasította, mondván, nincs ilyen - ők csakis és kizárólag az egyesülettel állapodtak meg, az írásos szerződés is ezt tartalmazza.

A tanár nem érti, hogy a belső fegyelmi eljárás ellenére

miért kellett "kivinni"

az ügyet? Tájékoztatása szerint a rendőrség egyelőre nem kereste meg, ennek ellenére úgy érzi, máris lejáratták a nevét.

"A sportegyesület elnöksége megtárgyalta az ügyet - idézte fel az eseményeket Sákovics Péter -, és miután elmondtuk, miként működik a szakosztály, rendben találtak mindent." Szavait megerősítette a nyugat.hu internetes magazinnak nyilatkozva Gál László korábbi főigazgató is, aki szerint az eddigi vizsgálatok mindig mindent rendben találtak a sportegyesület megállapodásai körül: pénz csak a szerződések megkötése után folyt be a sportegyesület kasszájába, az összeget visszaforgatták, játékvezetőket, pályabért, felszerelésmosatást fizettek belőle, de soha nem fordították személyi költségekre, edzői díjakra, prémiumokra.

A rendőrség mindenesetre nyomoz, és valószínűleg keményen megküzd majd az átigazolási és a főiskolai szabályzattal. Nem lesz egyszerű feladat eldönteni, hogy mennyire támadható a jog oldaláról a főiskolai szakosztály azon gyakorlata, hogy egyfelől lemondatja az anyaegyesületeket az eladás után nekik járó pénzről, illetve a sportszakmai gyakorlattal gyakorlatilag a számára kedvező módon irányítani tudja a hozzá került focistákat. Nemcsak a pénztermelés körülményei, hanem annak nagyságrendje is tisztázandó.

Értesüléseink szerint az egyik érintett hallgató titokban magnófelvételt készített a tanárral való beszélgetésről, amelyen az oktató pénzt kér tőle az aláírásért, ám Sákovics Péter rémhírnek nevezte az információt.

A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság a vizsgálat lezárásáig teljes hírzárlatot rendelt el.

Török Tibor

szerző
Török Tibor
publikálva
2002/2. (01. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra