Szikora János cáfol: nem igazak a vádak, bosszúállásról lehet szó

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. nov. 10., 20:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A szexuális zaklatás és a hatalommal való visszaélés minden formáját elutasítja.

Ahogy azt tegnap mi is megírtuk, Kátai István színész azt állította az ATV-ben, hogy évekkel ezelőtt a rendező fogdosott egy színészhallgatót. Kátai az ATV Egyenes beszéd című műsorában beszélt erről: elmondása szerint az eseményeknek több szemtanúja volt, de az általa ismert lány kérte, hogy ne nevezzék meg a műsorban. A színész azt is hozzátette, hogy más, hasonló esetekről is tud.

Erre ma Szikora János közleményben reagált: szerinte amit Kátai állít, soha nem történt meg, ilyen jelenetnek ő soha nem volt a szereplője, szexuális zaklatás, hatalommal való visszaélés nem történt. „A szexuális zaklatás és a hatalommal való visszaélés minden formáját mélységesen elítélem, és fontosnak tartom, hogy mielőbb megtaláljuk üldözésének megfelelő törvényes kereteit.”

Megjegyzi: „Kátai István jelenlegi Facebookján ez a titulus áll: Kátai István színész, Vörösmarty Színház. Ezúton kijelentem, hogy Kátai István soha nem volt a Vörösmarty Színház színésze, ő a Vörösmarty Színház büfése volt, amely szerződését összeférhetetlen, botrányos magaviselete miatt 2016. december 14-én december 31-i hatállyal megszüntettem. Ezt követően több tanú egybehangzó állítása szerint a büfében számos alkalommal ezt kiabálta: »Ezt meg fogom bosszulni!  Ezt nem viszi el szárazon!«”

Szikora azzal zárja közleményét, hogy „megengedhetetlennek tartom, hogy valaki büntetlenül, a bosszúállás szándékával a valóságot ilyen módon eltorzítsa!”.

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. nov. 10., 20:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 19 Pendragon
    Pendragon
    2017. november 12., 08:03
    Schilling húsgyurica és darabokra jár? S az a kérdés, hogy milyen darabokra? Fogas kérdés, de valószínűleg ebben rejlik a lényeg, melyet csak rworst ragadott meg, mindenki más elsiklott fölötte.
  2. 18 rworse
    rworse
    2017. november 11., szombat 22:38
    "Bőven van számos olyan Schilling-Sárosdi produkció, amelyet ezek a vértehetségtelen senkik művészetnek tartanak (noha az általában nem egyéb, mint szánalmasan parvenü, olykor kifejezetten undorító kóklerkedés, színpadi celebkedés), s amelyen valóban lehetne élcelődni."

    Nocsak? A húsgyurica Schilling darabokra jár? Netán a columbonejével? Vajon mely darabokat nézte-nézték meg, és mikor?
  3. 17 rworse
    rworse
    2017. november 11., szombat 22:33
    Pendragon biztos elmév... kézzel megragadta a lénye... szarva közt a tőgyét.
    Megpróbál kutyakomédiát koholni.
  4. 16 húsleves
    húsleves
    2017. november 11., szombat 22:32
    „Ha már engem kérdeztél”
    *
    A költői kérdés nem kérdés. Hanem állítás. Na, de hát ez már gimnáziumi szint, nem erőltetetem.

    Sőt a „»puszild-meg«-en” történő „élcelődés” sem élcelődés valójában (legalábbis részemről), hanem azok gúnyolása, akik részint aljas, részint ostoba módon ótvaros hazugságokkal akarták megnyerni az ÁLLÍTÓLAGOS ügyük számára a közvélemény rokonszenvét, szolidaritását.
    Azt nem értik (itt sem!!!), vagy úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy a „»puszild-meg«-et” (s a föltérdelést) nem mi találtuk ki, hanem azok, akik ezzel a szennyel be akartak csapni bennünket (s amely a hülyének nézés minősített esete), majd nácizva, fasisztázva, a gyűlöletbeszéd teljes arzenálját fölvonultatva KÖVETELIK, hogy higgyük el, amit galád módon hazudtak, s amit – saját bevallásuk szerint – maguk is „hamisnak” véltek (ez pedig az arcátlanság minősített esete).

    Bőven van számos olyan Schilling-Sárosdi produkció, amelyet ezek a vértehetségtelen senkik művészetnek tartanak (noha az általában nem egyéb, mint szánalmasan parvenü, olykor kifejezetten undorító kóklerkedés, színpadi celebkedés), s amelyen valóban lehetne élcelődni. Ám én ilyet nem tettem. Talán mások igen, azok viszont engem nem érdekelnek, éppolyan unalmasak, mint a Schillingek kvázi „művészete”.
    Vagyis ami igazán bicskanyitogató: az a ripőkség, az a végletes arrogancia, melynek során hazudnak egy förtelmeset, majd azt, aki nem hajlandó elhinni a blődségüket, fasisztának (6), nácinak (7), „acsargó kórus tagjának” (14) minősítik.
    Engem ez persze személy szerint nem zavar (a túloldali hülyék sem ingerelnek, nem tudom, valahogy genetikailag szarom le őket), csak szólok: ennek szükségképpen lesz emberhalál a vége. Ma még a vak harmonikásnak csupán a fülét rángatják meg ott, és náciznak, fasisztáznak amott, ám ez a folyamat nem áll meg. Aki ismeri a történelmet, ezt pontosan tudja.

    Amit a szóban forgó két eszelős „művész” alkotott, a lehető legkártékonyabb dolog, amennyiben ezek után bárki hivatkozhat arra, hogy a mituzó „áldozatok” úgy hazudnak, mint a vízfolyás, illetve mint a térdelő pusziltatás.
    Ha az úgynevezett „balliberális oldal” nem rúgja ki – páros lábbal – az összes mániás marháját (nem csak a szóban forgó két hurkát, hanem mind egy szálig), akkor hamarosan végleg kampec. Azt magyarázom (csak hát ugyebár senki nem érti, mert ez is már gimnáziumi szint), a „puszild meg!” több mint röhejes. Tragikus.
    Ím itt a példa: a büfést is a Gianni Morandi-szindróma ihlette meg. Látta a büfés: bármekkora ganéval elő lehet rukkolni, az idióták mindent benyalnak, s a büfés élt is a lehetőséggel. Na most, a Gianni Morandi-szindróma így írható le klasszikus nyelven: „Io voglio per me le tue carezze / si' io t'amo piu' della mia vita / Ritornero' / in ginocchio da te…” https://www.youtube.com/watch?v=e7c1vjB0Qbg
    Vándor Kálmán fordításában s némi aktualizálással: „Úgy szeretlek én, amíg csak élek, / Nézd, letérdelek, s könyörgöm néked... így mondom most el”: puszild meg… puszild meg… puszild meg… nékem!
    Bővebben: https://www.youtube.com/watch?v=ZFLwS5lOqHg

    Jelenleg itt tartunk. Ismétlem: ez már túl van a tragikomikumon, ez már a tragédia határát súrolja.
  5. 15 Pendragon
    Pendragon
    2017. november 11., szombat 21:08
    Hogyan is volt ez? Áldozaték megpróbálják formába önteni az áldozat szövegét, az áldozat el is próbálja, de nem érzi sajátjának. Térdelve a hátsó ülésen. Megbocsát, de tanúskodna ellene, de szívesen találkozna vele, de szeretné, ha elítélnék, de sajnálja. Hölgyeim és uraim! Ez egy kutyakomédia.
  6. 14 yoyo
    yoyo
    2017. november 11., szombat 20:30
    "Akkor?"
    Gyurica, a reakciók között a tied távolról se az egyetlen, amelyből eredendő rosszindulattal árad a megvetés, az olcsó poénkodás. Bármennyire nem fogadod el, te is egy hatalmas acsargó kórus tagja vagy. Talán éppen nem is a mítúzóké és martonlászlózóké, hanem a "puszild-meg"-en élcelődőké a hangosabb. Ez a szólam inkább a kommentfolyamokra jellemző, meg a buszmegállói alkalmi vitacsoportokra.
  7. 13 harcolj
    harcolj
    2017. november 11., szombat 18:35
    Galambocskákhúsleves mi a túrót keres itt, és komolyan gondolja hogy bárki elolvassa amit itt kirókázik magából? Tojok be. Ennyire aljas senki nem lehet max síkhülye.
  8. 12 rworse
    rworse
    2017. november 11., szombat 18:24
    Sokadszor vagyok kénytelen nem napirendre térni afölött, hogy a húsgyurica mekkora egy idomtalan tahó gonoszsággóc.
  9. 11 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. november 11., szombat 17:49

    10: Akkor?

    Ha már engem kérdeztél, én azt javaslom, hogy engedd el a témát. Látod, idővel a gyurcsánypukiról és az orvosi maszkról is le tudtál szállni, nem volt könnyű, de meg tudtad csinálni.
    Szóval, ha számít, amit mondok, hagyd abba a „puszilgatós” poénokat, egy kultúrembernek kell, hogy legyen tartása.
    Ott van például a „Balog Zoltán a nyugdíjas művészeknek osztana pénzt” poszt; neked, mint kifinomult ízlésű művészetbarátnak, biztosan van róla véleményed.

  10. 10 húsleves
    húsleves
    2017. november 11., szombat 17:24
    „azt már nem tartja aljas és züllött dolognak, hogy például a fiatal színésznőt és a rendező férjét hetek óta, folyamatosan a „puszilgatós” poénjaival sértegesse, kihasználva azt, hogy az érintettek nem akarnak leereszkedni erre az alpári szintre azzal, hogy reagálnak rá”
    *
    Eszem-faszom megáll. A hátsó ülésen térdepelvén (hogy stílszerű legyek).
    Nem szakad rájuk a plafon.
    Az „érintettek” nem akarnak leereszkedni a saját szintjükre. Jó, de akkor hová?

    „Puszilgatós poénnal” sértegetem a szegény „fiatal színésznőt és a rendező férjét”.
    Aljasság! Tudniillik ezt írja az újság az Egyesült Schilling Poéngyár közlése alapján: a fiatal színésznő és a rendező férje „a bejelentés előtt éjszaka közösen próbáltak formába önteni egy szöveget, Lilla még gyakorolt is, de hajnalban kidobta a szemétbe, mert nem érezte sajátjának”. http://24.hu/belfold/2017/11/09/sarosdi-lillat-400-no-kereste-meg-mar-sajnalja-marton-laszlot/

    És? Mit érzett a sajátjának? Nyilván, amit végül elmondott. Mit mondott? Azt mondta, hogy a flexibilis főrendező föltérdelt az autó hátsó ülésére (a fejével fölpúposította a napfénytetőt), majd ezt mondta az „áldozatnak”: puszild meg! Igen, szó szerint ezt közölte az „áldozat” a tévében: „puszild meg!” ÖNKÉNT, majdhogynem dalolva. És miért közölte ezt? Nyilván azért, hogy jól megjegyezzük, és beszéljünk róla. A lakosság „beszélje ki”! Azt, hogy: „puszild meg”.
    Én találtam ki? Nem én találtam ki. A poéngyárosok agyából pattant elő. Vagy „csak” az „áldozatéból”? Valójában nem tudható, ugyanis minden héten mást hazudnak.
    Az újság szó szerint idézi az „áldozatot”, miszerint az, amit kollektíve kiagyaltak, s amit az „áldozat” betanult, másnap reggelre az „áldozat” szemében „Hamisnak tűnt [te mondád - sirto]. Aztán délelőtt tízre kellett mennem egy eseményre, de indulás előtt, nagyjából kilenckor ott álltam a konyhában, és azt éreztem, én innen nem megyek sehova, amíg ország-világ előtt ki nem mondom a nevét. És mondtam, amit mondtam.”

    Világos. De mit mondott? Azt mondta, hogy: „puszild meg”! Közölte az általam megsértett „érintettek” közül az egyik. Most pedig? Most pedig én vagyok az „aljas náci barom”, mert mint náci, ugyanazt mondom, mint a nőci. És ezért vannak bajban az „érintettek”. Illetve azért, mert „nem akarnak leereszkedni az alpári szintre”, mégpedig „azzal, hogy reagálnak”.

    Kértem én, hogy reagáljanak? Ők kérték, hogy a társadalom reagáljon. Megmondták, hogy miként reagáljak a „puszilgatós poénjukra”? Nem mondták meg. Rám bízták a dolgot. Akkor?

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Lapcom átváltozása
Andy Vajna, a vidék hangja
Interjúk
Antal Nimród, Mizsei Kálmán, Kende Anna
Játszótér
Melléklet gyerekekről felnőtteknek
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...