Szikora János cáfol: nem igazak a vádak, bosszúállásról lehet szó

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. nov. 10., 20:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A szexuális zaklatás és a hatalommal való visszaélés minden formáját elutasítja.

Ahogy azt tegnap mi is megírtuk, Kátai István színész azt állította az ATV-ben, hogy évekkel ezelőtt a rendező fogdosott egy színészhallgatót. Kátai az ATV Egyenes beszéd című műsorában beszélt erről: elmondása szerint az eseményeknek több szemtanúja volt, de az általa ismert lány kérte, hogy ne nevezzék meg a műsorban. A színész azt is hozzátette, hogy más, hasonló esetekről is tud.

Erre ma Szikora János közleményben reagált: szerinte amit Kátai állít, soha nem történt meg, ilyen jelenetnek ő soha nem volt a szereplője, szexuális zaklatás, hatalommal való visszaélés nem történt. „A szexuális zaklatás és a hatalommal való visszaélés minden formáját mélységesen elítélem, és fontosnak tartom, hogy mielőbb megtaláljuk üldözésének megfelelő törvényes kereteit.”

Megjegyzi: „Kátai István jelenlegi Facebookján ez a titulus áll: Kátai István színész, Vörösmarty Színház. Ezúton kijelentem, hogy Kátai István soha nem volt a Vörösmarty Színház színésze, ő a Vörösmarty Színház büfése volt, amely szerződését összeférhetetlen, botrányos magaviselete miatt 2016. december 14-én december 31-i hatállyal megszüntettem. Ezt követően több tanú egybehangzó állítása szerint a büfében számos alkalommal ezt kiabálta: »Ezt meg fogom bosszulni!  Ezt nem viszi el szárazon!«”

Szikora azzal zárja közleményét, hogy „megengedhetetlennek tartom, hogy valaki büntetlenül, a bosszúállás szándékával a valóságot ilyen módon eltorzítsa!”.

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. nov. 10., 20:40
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 19
    Pendragon
    2017. november 12., 08:03
    Schilling húsgyurica és darabokra jár? S az a kérdés, hogy milyen darabokra? Fogas kérdés, de valószínűleg ebben rejlik a lényeg, melyet csak rworst ragadott meg, mindenki más elsiklott fölötte.
  2. 18
    rworse
    2017. november 11., szombat 22:38
    "Bőven van számos olyan Schilling-Sárosdi produkció, amelyet ezek a vértehetségtelen senkik művészetnek tartanak (noha az általában nem egyéb, mint szánalmasan parvenü, olykor kifejezetten undorító kóklerkedés, színpadi celebkedés), s amelyen valóban lehetne élcelődni."

    Nocsak? A húsgyurica Schilling darabokra jár? Netán a columbonejével? Vajon mely darabokat nézte-nézték meg, és mikor?
  3. 17
    rworse
    2017. november 11., szombat 22:33
    Pendragon biztos elmév... kézzel megragadta a lénye... szarva közt a tőgyét.
    Megpróbál kutyakomédiát koholni.
  4. 16
    húsleves
    2017. november 11., szombat 22:32
    „Ha már engem kérdeztél”
    *
    A költői kérdés nem kérdés. Hanem állítás. Na, de hát ez már gimnáziumi szint, nem erőltetetem.

    Sőt a „»puszild-meg«-en” történő „élcelődés” sem élcelődés valójában (legalábbis részemről), hanem azok gúnyolása, akik részint aljas, részint ostoba módon ótvaros hazugságokkal akarták megnyerni az ÁLLÍTÓLAGOS ügyük számára a közvélemény rokonszenvét, szolidaritását.
    Azt nem értik (itt sem!!!), vagy úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy a „»puszild-meg«-et” (s a föltérdelést) nem mi találtuk ki, hanem azok, akik ezzel a szennyel be akartak csapni bennünket (s amely a hülyének nézés minősített esete), majd nácizva, fasisztázva, a gyűlöletbeszéd teljes arzenálját fölvonultatva KÖVETELIK, hogy higgyük el, amit galád módon hazudtak, s amit – saját bevallásuk szerint – maguk is „hamisnak” véltek (ez pedig az arcátlanság minősített esete).

    Bőven van számos olyan Schilling-Sárosdi produkció, amelyet ezek a vértehetségtelen senkik művészetnek tartanak (noha az általában nem egyéb, mint szánalmasan parvenü, olykor kifejezetten undorító kóklerkedés, színpadi celebkedés), s amelyen valóban lehetne élcelődni. Ám én ilyet nem tettem. Talán mások igen, azok viszont engem nem érdekelnek, éppolyan unalmasak, mint a Schillingek kvázi „művészete”.
    Vagyis ami igazán bicskanyitogató: az a ripőkség, az a végletes arrogancia, melynek során hazudnak egy förtelmeset, majd azt, aki nem hajlandó elhinni a blődségüket, fasisztának (6), nácinak (7), „acsargó kórus tagjának” (14) minősítik.
    Engem ez persze személy szerint nem zavar (a túloldali hülyék sem ingerelnek, nem tudom, valahogy genetikailag szarom le őket), csak szólok: ennek szükségképpen lesz emberhalál a vége. Ma még a vak harmonikásnak csupán a fülét rángatják meg ott, és náciznak, fasisztáznak amott, ám ez a folyamat nem áll meg. Aki ismeri a történelmet, ezt pontosan tudja.

    Amit a szóban forgó két eszelős „művész” alkotott, a lehető legkártékonyabb dolog, amennyiben ezek után bárki hivatkozhat arra, hogy a mituzó „áldozatok” úgy hazudnak, mint a vízfolyás, illetve mint a térdelő pusziltatás.
    Ha az úgynevezett „balliberális oldal” nem rúgja ki – páros lábbal – az összes mániás marháját (nem csak a szóban forgó két hurkát, hanem mind egy szálig), akkor hamarosan végleg kampec. Azt magyarázom (csak hát ugyebár senki nem érti, mert ez is már gimnáziumi szint), a „puszild meg!” több mint röhejes. Tragikus.
    Ím itt a példa: a büfést is a Gianni Morandi-szindróma ihlette meg. Látta a büfés: bármekkora ganéval elő lehet rukkolni, az idióták mindent benyalnak, s a büfés élt is a lehetőséggel. Na most, a Gianni Morandi-szindróma így írható le klasszikus nyelven: „Io voglio per me le tue carezze / si' io t'amo piu' della mia vita / Ritornero' / in ginocchio da te…” https://www.youtube.com/watch?v=e7c1vjB0Qbg
    Vándor Kálmán fordításában s némi aktualizálással: „Úgy szeretlek én, amíg csak élek, / Nézd, letérdelek, s könyörgöm néked... így mondom most el”: puszild meg… puszild meg… puszild meg… nékem!
    Bővebben: https://www.youtube.com/watch?v=ZFLwS5lOqHg

    Jelenleg itt tartunk. Ismétlem: ez már túl van a tragikomikumon, ez már a tragédia határát súrolja.
  5. 15
    Pendragon
    2017. november 11., szombat 21:08
    Hogyan is volt ez? Áldozaték megpróbálják formába önteni az áldozat szövegét, az áldozat el is próbálja, de nem érzi sajátjának. Térdelve a hátsó ülésen. Megbocsát, de tanúskodna ellene, de szívesen találkozna vele, de szeretné, ha elítélnék, de sajnálja. Hölgyeim és uraim! Ez egy kutyakomédia.
  6. 14
    yoyo
    2017. november 11., szombat 20:30
    "Akkor?"
    Gyurica, a reakciók között a tied távolról se az egyetlen, amelyből eredendő rosszindulattal árad a megvetés, az olcsó poénkodás. Bármennyire nem fogadod el, te is egy hatalmas acsargó kórus tagja vagy. Talán éppen nem is a mítúzóké és martonlászlózóké, hanem a "puszild-meg"-en élcelődőké a hangosabb. Ez a szólam inkább a kommentfolyamokra jellemző, meg a buszmegállói alkalmi vitacsoportokra.
  7. 13
    harcolj
    2017. november 11., szombat 18:35
    Galambocskákhúsleves mi a túrót keres itt, és komolyan gondolja hogy bárki elolvassa amit itt kirókázik magából? Tojok be. Ennyire aljas senki nem lehet max síkhülye.
  8. 12
    rworse
    2017. november 11., szombat 18:24
    Sokadszor vagyok kénytelen nem napirendre térni afölött, hogy a húsgyurica mekkora egy idomtalan tahó gonoszsággóc.
  9. 11
    tiszapolgári
    2017. november 11., szombat 17:49

    10: Akkor?

    Ha már engem kérdeztél, én azt javaslom, hogy engedd el a témát. Látod, idővel a gyurcsánypukiról és az orvosi maszkról is le tudtál szállni, nem volt könnyű, de meg tudtad csinálni.
    Szóval, ha számít, amit mondok, hagyd abba a „puszilgatós” poénokat, egy kultúrembernek kell, hogy legyen tartása.
    Ott van például a „Balog Zoltán a nyugdíjas művészeknek osztana pénzt” poszt; neked, mint kifinomult ízlésű művészetbarátnak, biztosan van róla véleményed.

  10. 10
    húsleves
    2017. november 11., szombat 17:24
    „azt már nem tartja aljas és züllött dolognak, hogy például a fiatal színésznőt és a rendező férjét hetek óta, folyamatosan a „puszilgatós” poénjaival sértegesse, kihasználva azt, hogy az érintettek nem akarnak leereszkedni erre az alpári szintre azzal, hogy reagálnak rá”
    *
    Eszem-faszom megáll. A hátsó ülésen térdepelvén (hogy stílszerű legyek).
    Nem szakad rájuk a plafon.
    Az „érintettek” nem akarnak leereszkedni a saját szintjükre. Jó, de akkor hová?

    „Puszilgatós poénnal” sértegetem a szegény „fiatal színésznőt és a rendező férjét”.
    Aljasság! Tudniillik ezt írja az újság az Egyesült Schilling Poéngyár közlése alapján: a fiatal színésznő és a rendező férje „a bejelentés előtt éjszaka közösen próbáltak formába önteni egy szöveget, Lilla még gyakorolt is, de hajnalban kidobta a szemétbe, mert nem érezte sajátjának”. http://24.hu/belfold/2017/11/09/sarosdi-lillat-400-no-kereste-meg-mar-sajnalja-marton-laszlot/

    És? Mit érzett a sajátjának? Nyilván, amit végül elmondott. Mit mondott? Azt mondta, hogy a flexibilis főrendező föltérdelt az autó hátsó ülésére (a fejével fölpúposította a napfénytetőt), majd ezt mondta az „áldozatnak”: puszild meg! Igen, szó szerint ezt közölte az „áldozat” a tévében: „puszild meg!” ÖNKÉNT, majdhogynem dalolva. És miért közölte ezt? Nyilván azért, hogy jól megjegyezzük, és beszéljünk róla. A lakosság „beszélje ki”! Azt, hogy: „puszild meg”.
    Én találtam ki? Nem én találtam ki. A poéngyárosok agyából pattant elő. Vagy „csak” az „áldozatéból”? Valójában nem tudható, ugyanis minden héten mást hazudnak.
    Az újság szó szerint idézi az „áldozatot”, miszerint az, amit kollektíve kiagyaltak, s amit az „áldozat” betanult, másnap reggelre az „áldozat” szemében „Hamisnak tűnt [te mondád - sirto]. Aztán délelőtt tízre kellett mennem egy eseményre, de indulás előtt, nagyjából kilenckor ott álltam a konyhában, és azt éreztem, én innen nem megyek sehova, amíg ország-világ előtt ki nem mondom a nevét. És mondtam, amit mondtam.”

    Világos. De mit mondott? Azt mondta, hogy: „puszild meg”! Közölte az általam megsértett „érintettek” közül az egyik. Most pedig? Most pedig én vagyok az „aljas náci barom”, mert mint náci, ugyanazt mondom, mint a nőci. És ezért vannak bajban az „érintettek”. Illetve azért, mert „nem akarnak leereszkedni az alpári szintre”, mégpedig „azzal, hogy reagálnak”.

    Kértem én, hogy reagáljanak? Ők kérték, hogy a társadalom reagáljon. Megmondták, hogy miként reagáljak a „puszilgatós poénjukra”? Nem mondták meg. Rám bízták a dolgot. Akkor?

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...