Sakk

  • Orcsik Roland
  • 2018. március 8.

Civilekről írók

Orcsik Roland írása.

Egy belvárosi étterem falait az új tulajdonos fehérre festette, a járólapokat pedig lecseréltette fekete-fehérre. A terem hátsó részében két kamasz lány ül egymással szemben, várják a megrendelt ételt. Nem beszélgetnek, az okostelefonjukat dörzsölik. Előttük egy középkorú férfi szintén az okostelefonját simogatja. A bejárat közelében egy szőkére festett cigány nő telefonál hangosan az ebéd romjai fölött. Telefonálás közben a bejárati ajtó fölé akasztott, nagy képernyőjű plazmatévét figyeli. A zenecsatornán épp egy amerikai sláger csöpög a hangszórókból, a klipben fátyolos ruhájú nők táncolják körül a tátogó macsó énekest. A telefonáló nő mellett ül a fekete hajú kislánya, négyéves lehet. Egy darabig a tévét figyeli, majd miután megunja, feláll a székről, és körbejárja a terepet. Megáll a hátsó sarokban elhelyezett, néma flippergép előtt. Nyomogatja az oldalsó gombokat, a színes fejrészen viszont változatlanul villognak a pontszámot jelző nullák, a háttérképen Indiana Jones is mozdulatlanul mosolyog, kezében korbács. A bejáratnál az anya továbbra is telefonál, az egész étterem hallja, hogy a volt férje nem fizeti a gyerektartást. Igazából még nem váltak el, így nem fizet semmit a geciláda. A kislány fel-alá járkál az étteremben, két kezével széttárja fekete szoknyáját, olyan, mint egy fekete lepke: egyik asztaltól a másikig röppen. Mosolya alól kivillan a hiányos tejfogsora. Ahogy elhalad mellettük, az okostelefonjukat szorongató kamasz lányok egy pillanatra felkapják a fejüket, majd visszamerülnek. Király nélkül elpuhulnak a parasztok. A középkorú férfit már nem lehet ilyen könnyen elcsábítani, hiába tesz meg körülötte két kört is a fekete lepke: úgy mered maga elé, mint aki mattot kapott, és fogalma sincs, kitől. Egyedül az unatkozó pincérnő szólítja meg, a fekete lepke pedig pillanatokon belül hozzáröppen, majd kap egy üres papírt és egy lila filcet. A kislány odaül a telefonáló anyja mellé, rajzol egy házat és egy nőt, akinek hosszú a haja, mint a pincérnőnek, majd odanyújtja az újdonsült barátnőjének. Utána széttárja a fekete csipkés szoknyáját, ellibben mellettem, megszólítanám, de máris a terem másik végében köröz. Ekkor az édesanyja leteszi a telefont, feláll, és unszolja a lányát, indulás haza. A fekete lepke a székek mögé bújik. Az anyja megemeli a hangját, a lepke továbbra sem röppen vissza, örül a kicsikart figyelemnek. Mérges leszek, zsarolja az anyuka, a lepke pedig tesz egy nyolcast az asztalok között, tekintetünk találkozik, majd szófogadóan követi a királynőt a kijárat felé.

false

 

Fotó: Fortepan

______

A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.

Figyelmébe ajánljuk