A népszínmű folytatódik

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. augusztus 14.

Diplomáciai jegyzet

Csak idő kérdése volt, mikor romlik meg látványosan is a magyar kormány viszonya a környező államokkal. A fenntartások már egy ideje szaporodtak, de igazából a zöld utat az Orbánnal szembeni fellépésre Magyarország nemzetközi elszigetelődése adta meg. 2010 előtt, s némileg még az után is, Băsescu azt gondolta, Orbán miniszterelnökként igen eredményes, következésképp: erős lesz. Ma már ezt senki sem gondolja róla, azt viszont igen, hogy nagyon erőszakos. Jelenleg igencsak „kifizetődő” tehát némi distanciát tartani, még inkább demonstrálni e distanciát Budapesttel szemben. Így nyilvánvalóan az az ország is élt az alkalommal, mely eddig tüntetően jó kapcsolatra törekedett a Fidesszel.

Traian Băsescu román elnök a napokban kijelentette: „Az idei volt az utolsó év, amikor a teljes magyarországi politikai elit zavartalanul lófrált Hargita és Kovászna megyében. Ami sok, az sok, és ez többé nem fordulhat elő. Őszintén szólva államfőként kíváncsi voltam, meddig mennek el. Ebben az évben elértek egy olyan határt, amelyre azt mondom innen, ahol ők is jártak: ez túlzás, és nem fog megismétlődni többé.” Majd a nagyobb nyomaték kedvéért hozzátette: „Románia nagyon gyorsan lépni fog, más országokkal együtt, mert Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben. Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában.”

Nem félreérthető politikai üzenet ez, ami korántsem a magyar kormánynak szól, sokkal inkább Európának és Washingtonnak. A román vezetés felismerte: ha továbbra is baráti viszonyt ápolna magyar kollégáival, akkor osztoznia kellene az Orbánnal szembeni összes kritikában. Pedig Băsescu sem gondol a világról mást, mint a magyar miniszterelnök, törekvései, céljai sem igazán mások, de módszerei mindazonáltal mégis különbözők. Alantas hatalmi szándékait kész és képes taktikus módon a világ tudomására hozni, mely taktikai képesség Orbánból teljes mértékben hiányzik.

Az agresszív magyar politikának ugyanakkor sikerült elérnie, hogy Băsescu – a baloldal nagy ellenfele – megtalálja nem csak a közös hangot a román baloldallal, de egyfajta szövetséget is kössön vele. Azok a konfliktusok, amelyek olyannyira megmérgezték a román politikai közéletet 2012-ben, és feloldhatatlanná tették az államfő és Victor Ponta kormányfő kapcsolatát, mintha már teljesen elültek volna: egyik fél sem támadja a másikat, és ami még ennél is fontosabb: az ország dolgainak intézéséről, a prioritásokról mintha ugyanazt gondolnánk.

 Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke

Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke

Fotó: Marjai János

A legtöbb rosszat Orbán idei erdélyi szereplése persze az ottani magyaroknak okozta. Hiába próbálja a Fidesz által kitartott ottani magyar sajtó eltüntetni Orbán felelősségét az ügyben. A „román politikusok szándékosan mossák össze az Erdélyi Magyar Ifjak-tábort Tusványossal, Vona Gábort Orbán Viktorral”írta szemforgató módon a kolozsvári Szabadság, tudomást sem véve arról, hogy az újnáci „erdélyi ifjak”, sőt Vona előtt is a Fidesz elnöke nyitotta ki azt a kaput, amin azok, tényleg feltűnő „fesztelenséggel” (Băsescu) besétálhattak. Nem Vona volt az, aki – Horthy Miklóst majmolva – belovagolt a Székelyföldre, hanem Orbán helyettese, Semjén Zsolt. Orbán és Vona politikai szándékai között a legcsekélyebb különbség sincs: mindketten saját nacionalizmusuk szelleméhez járnak Erdélybe legitimációt gyűjteni.

Sajnos Băsescunak igaza van, bár nyilvánvalóan neki sem tisztességesek a szándékai. Az Orbán által megjelenített nacionalista radikalizmust, ahelyett, hogy helyén kezelte volna, gyorsan rávetítette kollektíven az egész erdélyi magyarságra – sőt, bizonyos értelemben az egész magyarságra. Persze, jövőre Romániában elnökválasztás lesz, s bár Băsescu már kitöltötte a lehetséges két ciklust, azért abba még bele akar szólni, hogy ki legyen az utódja.

Nem volt ez korábban sem másként, Băsescu alpári szelleme az elmúlt nyolc évben teljesen kitöltötte és meg is terhelte azt a közeget, amelyben az erdélyi magyarság dolgozni, politizálni, élni kényszerült. Az államfő állandó harcban állt azokkal a koalíciókkal, melyeknek az erdélyi magyarok pártja, az RMDSZ is tagja volt, így a magyar kártya rendszeresen előkerül a viták során. Érdekes módon, Orbánnak soha semmilyen kifogása sem volt ez ellen, mi több, nem is leplezte örömét afölött, hogy Băsescuval együtt intrikázhatott az RMDSZ kárára.

Miközben elég nagy robajjal vége szakadt ennek a „gyönyörű barátságnak”, jött a hír: az LMP Csíkszeredában tartja következő országos választmányi ülését. A jelek szerint Orbán nem csak Vona előtt tárta ki a székely kaput. Az ócska népszínmű Schiffer András fellépésével folytatódik.

Figyelmébe ajánljuk