Diplomáciai jegyzet

Az élet a történetben semmilyen szerepet sem játszik, csupán a halál.

Magyar szempontból figyelemre méltó, hogy míg az AKP 42 százalékkal minimális többséget sem tudott elérni, addig a Fidesznek a 2014-es 44 százalék parlamenti kétharmadot hozott.

Holnap parlamenti választások lesznek Törökországban. A tét: beteljesedik-e Erdoğan teljhatalma? Az előrejelzések szerint erre már semmi esélye. Fuccsba megy az illiberalizmus.

A magyar kormány orosz orientációjának még az eddig gondoltnál is nagyobb a stratégiai jelentősége, és a jelek szerint hosszú távon meghatározza Orbán Viktor kül- és biztonságpolitikáját.

Még az is lehet, hogy Goodfriendet tényleg családi gondok szólították haza, de ezt már soha senki nem fogja elhinni. Az orbánista oldalon azért, mert ott a diplomata távozásában saját diadalukat látják visszaigazolódni; az antiorbánista oldalon pedig az igaz ügy vereségét.

Orbán az oroszokkal valószínűleg egy hosszú távú szerződést köt, méghozzá úgy, hogy az inkább a jelenlegi modellre hasonlítson. Az árképzés az állam kezében marad, így életben tudja tartani a rezsicsökkentést, kerüljön az bármibe is.

A Hamász minden megállapodási tervezetet elutasít majd a jövőben is, kivéve azt az egyet, amelyhez sem Izraelnek, sem Egyiptomnak, sem a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, de még Iránnak sem fűződik érdeke. Legfeljebb a zavarosban halászó Törökországnak és Katarnak.

Orbán azokkal akar kapcsolatokat fenntartani, akik hozzá hasonlóak; vagy akikhez hasonlóvá kíván válni. Nagyon is ésszerű mindez a maga részéről. Tusnádi beszédét követően pedig végképp megengedhetetlen luxusnak tűnnek az illúziók.

A kirúgottak közül nem soktól volt elvárható eddig sem az ellenállás, de kikerülésük az államigazgatásból megadta nekik elviselhetetlen súlytalanságuk minden eddiginél elemibb megtapasztalását. Súlytalanságból pedig – mint tudjuk – nem igazán áll össze semmilyen kritikus tömeg.

Az oroszoknak el kell gondolkodniuk azon, meddig éri meg nekik olyan csoportocskák támogatása, melyeket ugyan felhasználhatnak bármire, de semmilyen tekintetben nem ellenőrizhetnek. És amelyek olyan válságokba sodorhatják bele Oroszországot, amilyeneket aligha lehet előre látni vagy megjósolni. A maláj gép tragédiája erre több mint elrettentő példa.

A Hamász mostani kísérlete, hogy ádáz bombázásaival kikényszerítse a harmadik intifádát, s ezzel maga mögé állítsa a nyugati part palesztinjait, nem járt sikerrel. Ugyanakkor alaposan átalakíthatja a térségi erőviszonyokat, ha a közös izraeli–egyiptomi szándék megfosztja a Hamászt fegyverforrásaitól.

Hogy ez az új generáció miként is fog viszonyulni Izraelhez és azokhoz a palesztinokhoz, akik a megegyezést keresik, álljon itt egy igen egyértelmű mondat: „Ha lenne tíz golyóm, egyet az ellenségre lőnék, kilencet pedig az árulókra.”

Bár Indiában többtucatnyi párt működik, a politikai élet lényegében mégis kétosztatú. A nagy múltú Nemzeti Kongresszus Párt vezette „baloldali” Egyesült Progresszív Szövetség áll az egyik oldalon, vele szemben pedig a „néppárti” Bharatiya Janata Párt, ami a „jobboldali” Nemzeti Demokrata Szövetséget vezeti.

Oroszországnak önmagát ismét Európával szemben kell meghatároznia, hogy a hagyományos orosz hatalmi identitás sértetlenül megmaradjon. Európa pedig nem tehet mást, minthogy az Egyesült Államokkal szövetségben ismét felvállalja a konfrontációt, hogy megvédje önnön identitását, a demokráciát és a liberalizmust.