Babarczy Eszter: Sétáló filozófia (A Karolinától az Ajtósi Dürerig)

publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Hasam a hasadra, tököm a lyukadba" - szól a rádió, és a taxis kicsit elpirul, amikor beszállok, és elmagyarázza, hogy nem mind ilyen szexuálisak, viszont jópofák, csak most ez véletlenül. Elegánsan kinézek az ablakon. De két perc múlva már kénytelen vagyok megkérdezni, mert megkörnyékez az ellenállhatatlan gyanú, hogy nem a Tilost hallgatja-e. De igen. Mindig a Tilost hallgatja. Amióta csak először betiltották. Fel-alá járt a Rákóczi úton, hogy elkapja az adást. Ez adta vissza a hitét az életben. Nem egészen így mondta. A hitét a miben? - hogy van itt még valami értelmes, amikor pedig már azt lehetett hinni, hogy a fiatalok mind elsüllyednek a technóban és a drogban. És akkor rátalált a Tilos Rádióra. Mégsem mindenki degenerált. Mondd szexisen, hogy a "biztosítási ügynök". A taxis értékeli a teljesítményeket, nagyokat röhög, na nem, ez nem az igazi. Zsuzsának pedig nincs igaza, Zsuzsa betelefonált, mert nők is szoktak itt műsorozni, van egy jó kis műsor például szombat reggel, azt két klassz csaj csinálja. Meg múltkor volt a fociügy. Ül itt egy gyökérfejű az autóban, hallgatja, szidják a kapitányt, na, hát megmondják a magukét, azt mondja, hát ettől ilyen az ország, ezeket kéne betiltani, ezek rontják itt a levegőt meg a közvéleményt. Miért, kérdezem én a faszitól, hát a jugoszlávok nyertek, vagy a magyarok? Ha bekapott a magyar csapat 12 gólt három hét alatt, azt aztán lehet kozmetikázni. Hát, uram, ezen nem segít, ha betiltják a Tilos Rádiót. Hát ha úgy van, ahogy van, azt aztán lehet magyarázni. Ezt mondja a gyökérfejűnek. Meg hogy van itt hely mindenféle véleménynek.

Itthon vagyok.

"Hasam a hasadra, tököm a lyukadba" - szól a rádió, és a taxis kicsit elpirul, amikor beszállok, és elmagyarázza, hogy nem mind ilyen szexuálisak, viszont jópofák, csak most ez véletlenül. Elegánsan kinézek az ablakon. De két perc múlva már kénytelen vagyok megkérdezni, mert megkörnyékez az ellenállhatatlan gyanú, hogy nem a Tilost hallgatja-e. De igen. Mindig a Tilost hallgatja. Amióta csak először betiltották. Fel-alá járt a Rákóczi úton, hogy elkapja az adást. Ez adta vissza a hitét az életben. Nem egészen így mondta. A hitét a miben? - hogy van itt még valami értelmes, amikor pedig már azt lehetett hinni, hogy a fiatalok mind elsüllyednek a technóban és a drogban. És akkor rátalált a Tilos Rádióra. Mégsem mindenki degenerált. Mondd szexisen, hogy a "biztosítási ügynök". A taxis értékeli a teljesítményeket, nagyokat röhög, na nem, ez nem az igazi. Zsuzsának pedig nincs igaza, Zsuzsa betelefonált, mert nők is szoktak itt műsorozni, van egy jó kis műsor például szombat reggel, azt két klassz csaj csinálja. Meg múltkor volt a fociügy. Ül itt egy gyökérfejű az autóban, hallgatja, szidják a kapitányt, na, hát megmondják a magukét, azt mondja, hát ettől ilyen az ország, ezeket kéne betiltani, ezek rontják itt a levegőt meg a közvéleményt. Miért, kérdezem én a faszitól, hát a jugoszlávok nyertek, vagy a magyarok? Ha bekapott a magyar csapat 12 gólt három hét alatt, azt aztán lehet kozmetikázni. Hát, uram, ezen nem segít, ha betiltják a Tilos Rádiót. Hát ha úgy van, ahogy van, azt aztán lehet magyarázni. Ezt mondja a gyökérfejűnek. Meg hogy van itt hely mindenféle véleménynek.

Ez ki? Ez a Para-Kovács. Meg még valaki. A Csejdy is szokott lenni, meg a Nádori. Nem akarok felvágni vele, hogy én ilyen embereket ismerek, érzem, úgyse hiszi el. De azért felvágok, mégis. A Narancsot olvassa-e. Nem, a Narancsot nem olvassa már négy éve, mert az a Fidesz lapja. Rámsandít. Felméri a politikai különbségeket, amelyek megosztanak. A taxis a napi tolerancia bajnoka. Elfogadjuk, hogy meggyőződésünk relatív és korlátozott érvényű, de kitartunk mellette. Ezt különben Schumpeter mondta. Nem a Fidesz lapja? Hát akkor mi ez a narancsozás? Be kéne perelni a Fideszt. Négy éve nem olvassa a Narancsot, amióta a Fidesz narancssal kampányolt. Különben a politika nem érdekli. A Fidesz meg bekattant ezzel a polgári párttal, hát polgárosodni azt minek a fiatalnak, ráér ötvenévesen is. A fiatal legyen kreatív, meg próbálkozzon, meg legyen szabad, hát azért vagyunk fiatalok. Szemügyrevételezem, harminc-egynéhány, velem egykorú, de mennyire hogy fiatalok vagyunk. Próbálkozunk a szabadsággal. A múltkor is betelefonáltak, mondja, valami rádióműsorban, és mondták, hogy ők csak a fiatalokra akarnak szavazni, ja, volt egy nő, az azt mondta, ő a szocikra akar, a fiatalokra a szocikban.

A Tilos az utolsó tíz percét rúgja.

Hát ezt elszúrták, nem tudom, ki fog rájuk szavazni, a Fideszre, pedig lehettek volna a fiataloké, most hogy ezt minek csinálták. Nem emlékeztetem a közvélemény-kutatásokra. Csinálhattak volna valamit, az azért valami lett volna, ha megmaradnak a fiatalok pártjának. Most meg már reménytelen. Fiatal itt nem rúg labdába. A politikában. De a politika különben nem érdekel. Jól elvagyok. A Tilos visszaadta a hitem az életben. Nem így mondta. Szeretnék emlékezni rá, hogy hogy mondta.

Kockás taxi, mindig azt hívom. Rákanyarodunk a Dózsa György útra. Süt a nap.

Úgy érzem, megmelegedtünk egymás iránt. Tegeződünk. Feltegyem-e a kérdést? Méltat-e bizalmára? Kitart-e relatív meggyőződése mellett az én meggyőződésem ismeretének hiányában? Pártpreferenciákról beszélgetni kockázatos dolog. Nem is nagyon érdekes, mégis kockázatos. Most, hogy így megmelegedtünk, megkockáztassuk-e az elhidegülést?

Befordulunk az Ajtósi Dürer sorra. Belevágok. Tudja-e, hogy ő kire fog szavazni. Magam is elrémülök ezen a nyíltságon. A szexuális szokásait előbb merném firtatni. De azok kevésbé érdekelnek most, így, választások előtt. Az össznépi demokratikus izgalom engem is elragadott. És látom, hogy őt is elragadta. A francba is, szavazunk, aztán lesz valami. Olyan nagyon más nem lesz, de azért. Van az embernek véleménye. Lehet az embernek véleménye, és ér is valamit. Annyit, amennyit. De azért van.

Tudja, ja, nagyjából, megvan az elképzelése. Tapintatosan hallgatok. Hát ő az MSZP-re fog. Ez kicsit kínos, lehet, hogy csak nekem kínos, de mindketten érezzük, a Tilos elhal a háttérben, ő pedig kivágja magát. Mert a fiam, az vonatozik ott fent, a hegyen. Na hát van neki minden mütyürje, imádja. Uniformisa is van, azt is imádja. Szereti a kölyök nagyon. Hát ezért. Tizenkét éves.

Fiam, az nekem is van. Vonatozzon az a gyerek. Az enyém négyéves, mondom békítőleg, és kiszállni készülök. Végigmér oldalról. Na, te is jó hamar belenyúltál a lecsóba. Süt a nap. Boldog vagyok. Mégis normális ez az ország. Engem meg huszonötnek néztek. Vagy huszonkettőnek?

publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk