Balázs Attila: Cuniculus vitae

publikálva
2001/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tulajdonképpen (meg) van egy anekdotába illő sztori, amelyet Sebők Zoltán professzortól hallottam, és amelyet rettent szeretek felidézni. Az amerikai Mezők és patakok című vadász-, sportlövő- és horgászmagazin hasábjain jelent meg egy elmarasztaló kritika a Lady Chatterley szeretője című Lawrence-regényről. Abban található a sommás ítélet, miszerint ama elhíresült angol vadőr mindennapi életének e festői leírása méltán tart igényt a szabad ég alatti életet kedvelő olvasó érdeklődésére, mert sokat foglalkozik a fácánneveléssel, a vadorzók lefülelésével és az élősdiek irtásának agyafúrt módszereivel, valamint a hivatásos vadőr egyéb feladataival és kötelességeivel. Sajnálatos módon azonban az embernek sok-sok felesleges anyagon kell átrágnia magát ahhoz, hogy felfedezhesse és élvezhesse a közép-angliai vadgazdaság igazgatásáról szóló részleteket, következésképp e könyv semmiképp sem helyettesítheti bizonyos J. R. Miller Gyakorlati vadgazdálkodás című művét. A poénnál általában dőlök a nevetéstől. Úgy látszik, sosem unom meg, mindig fel tudja dobni a napomat. Egyszerűen remek érzés, egész testet és elmét átjáró, mint, feltételezem, a taoista orgazmus, utóbbit azonban most félre!

Tulajdonképpen (meg) van egy anekdotába illő sztori, amelyet Sebők Zoltán professzortól hallottam, és amelyet rettent szeretek felidézni. Az amerikai Mezők és patakok című vadász-, sportlövő- és horgászmagazin hasábjain jelent meg egy elmarasztaló kritika a Lady Chatterley szeretője című Lawrence-regényről. Abban található a sommás ítélet, miszerint ama elhíresült angol vadőr mindennapi életének e festői leírása méltán tart igényt a szabad ég alatti életet kedvelő olvasó érdeklődésére, mert sokat foglalkozik a fácánneveléssel, a vadorzók lefülelésével és az élősdiek irtásának agyafúrt módszereivel, valamint a hivatásos vadőr egyéb feladataival és kötelességeivel. Sajnálatos módon azonban az embernek sok-sok felesleges anyagon kell átrágnia magát ahhoz, hogy felfedezhesse és élvezhesse a közép-angliai vadgazdaság igazgatásáról szóló részleteket, következésképp e könyv semmiképp sem helyettesítheti bizonyos J. R. Miller Gyakorlati vadgazdálkodás című művét. A poénnál általában dőlök a nevetéstől. Úgy látszik, sosem unom meg, mindig fel tudja dobni a napomat. Egyszerűen remek érzés, egész testet és elmét átjáró, mint, feltételezem, a taoista orgazmus, utóbbit azonban most félre!

Nos, jutott eszembe a minap ismét a fenti dolog, az itt megjelent szerényke és elsőcske kis (jó)múltkori nyulas egotripem némi légkavaró visszhangját hallgatva. Baráti, fel-felhabzó szűk körben felmerült holmi ódon vita, méghozzá a Cuniculus címet viselő, rég napvilágot látott ominózus nyúl-regényem kapcsán, hogy mennyire vagyok én valójában nyúlplagiátor-immitátor, vagyok-e (az) egyáltalában, és ha megfordítjuk a kérdést, összes nyúl-írásomból igazából mit lehet megtudni nem rólam, hanem épp a nyulakról. És akkor itt rögvest két táborra reccsent a bárpult. Egyesek szerint talán túl sokat is, mások szerint épp ez az, hogy keveset lehet megtudni, mert tudniillik evidens szemfényvesztésről van szó, ami az írás lényege. A nyulak csupán tömeges statiszták, még inkább így: a nyúl mindössze kellék. Előrántódik a kalapból, arra jó. Az esszencia a mutatvány lényegében rejlik. Márpedig szoros, odafigyelő olvasással a rejtély megoldódik, és ez lenne itt az élvezet kvintesszenciája. Ki a francot érdekel maga a nyúl? Ehhez csak annyit tudok a magam részéről bölcsen és megnyugtatóan hozzátenni most: roppant egészséges az a szokás, hogy az elharapózott vita vázolt pontján túl már a világon senkinek nem jut eszébe magát a szerzőt megkérdezni, így aztán meg lehet úszni ép bőrrel. Csupán egyet kell tenni - nota bene, szinte mindig beválik! -, úgy kell csinálni, mintha a szerzői szándék jogán rettenetes igazságot szeretnél tenni. Garantáltan nem jutsz szóhoz. Van, aki még sört is fizet, csak tartsd a pofád. Mi közöd a saját izédhez? Hát, végül is nem sok... Néha az is több a soknál. Utána nyugodtan haza lehet menni azzal a dialektikus érzéssel, hogy bár megint ügyet sem vetettek rád, mégis hosszabb-rövidebb ideig a figyelem középpontjában fürödtél. Velejárója, nem ezt akarod, ember? Veled-járója ez. Meg az.

És akkor ágyba bújva ismét nyugodtan átengedheted magad a legelszálltabb és legelszántabb gondolataidnak, mint amilyenek például: A taoista orgazmus megvalósításának lehetséges aspektusai a nyulak társadalmában című dolgozat premisszái. Előtte akár ezredszer is olvashatsz egy kis D. H.-t, vagyis Dí-Ejcset, Updike-ot. Megpróbálhatod - jócskán elmaradva a világ izgalmas sodrától - befejezni a Jadvigát, vagy elkezdeni a "celesztikus harmóniát", amit - jó értelemben véve - az utolsó elolvasandó Nagy Könyvnek szántál. Eklektika ebben is nyugodtan megengedtetik. És az se szégyen, ha egyáltalában nem olvasol semmit. Nem is baj, ha nem megy el a magod, szellemi értelemben sem. Az egészséges taoisták szerint negyven fölött főleg ajánlatos az energiamegtakarítás (meg az alkoholmentes pálinka). ´k ezt teszik, amazt eszik-isszák, visszafogják, másképp futják, csomót kötnek rá, és már évezredek óta élnek. Túlélték Maót is, könnyedén viszik a magas kínai falat, immár "foszberi" stílusban, útban Disneyland felé. Ha elképesztőnek nem is mondhatom, de mostanában kielégítő belső rugalmasságom és külső keményedésem van a taótól, életerőről nem is beszélve. Szuper! Csak rá kell nézni a fotómra, mennyit ifjodtam pár hét alatt. Hímnemű barátaimnak tiszta szívből ajánlom hát a tao régi tudományára épített hasznos, itt-ott misztikus könyvet, a Multiorgazmusos férfit. Hogyan keljünk (mégis) fittül másnap? Mindenek után. Kiadta a Lunarimpex, angol eredetiből. Potom 1530 forintért vesztegetik. Megjegyzem, ennyi pénzért már nem találsz valamirevaló fizetős kéjtársat manapság se férfiban, se nőben; nyúlban vagy halban esetleg valamit. (Vicc, vicc, vicc...)

Végezetül: azér´ nem semmi az az amerikai "szaglap", mi? Jó éjt, Mr. Lawrence! Tiszta zűr szőrös velőben, wonderful. Én meg itt-ott pindurit konzervatív is vagyok, de éppen itt? A másik fülem.

(Apuanyu, mi van, ha én meg nyúl vagyok? És tényleg inkább szerb?)

publikálva
2001/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk