Jaksity György: Tőzsde

publikálva
1998/36. (09. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Sötétség délben. Valami ilyesmi jár az eszemben a tőzsde nyitása után az árakat szemlélve a monitoron. Nyolc éve azt hittem, hogy a Nagy Testvér kivonulásával minden bajunk véget ér, de az orosz maci ismét úgy gondolta, hogy az öreg Billt és Monicát is túlszárnyaló szexuális élménnyel örvendezteti meg a világ fejlődő piacain szerencsétlenül sodródó befektetőit. Ahogy a szakács mondta a seregben: ezek leszexelik az agyunkat. Az ember mered a képernyőre, és mint annyiszor, a szokásos librettó sorait mormolja. Ez nem igaz! Hogy a francba´ nem gondoltam erre!

Sötétség délben. Valami ilyesmi jár az eszemben a tőzsde nyitása után az árakat szemlélve a monitoron. Nyolc éve azt hittem, hogy a Nagy Testvér kivonulásával minden bajunk véget ér, de az orosz maci ismét úgy gondolta, hogy az öreg Billt és Monicát is túlszárnyaló szexuális élménnyel örvendezteti meg a világ fejlődő piacain szerencsétlenül sodródó befektetőit. Ahogy a szakács mondta a seregben: ezek leszexelik az agyunkat. Az ember mered a képernyőre, és mint annyiszor, a szokásos librettó sorait mormolja. Ez nem igaz! Hogy a francba´ nem gondoltam erre!

De ezen a szinten már nem adok el! Már nem mehet lejjebb. A felismerés jó öreg pszichológiai stádiumai: düh, tagadás, alkudozás, depresszió és beletörődés. Szóval bukunk. Miért is? Erre mondta azt az erdei viccben a sündisznó, hogy "az úgy volt..." (Szóval, amikor a medve mindig kisebb erdőtársait használta vécépapírként, majd használat után kihajította őket a vadonatúj, légkondicionált, márvány és üveg kombinációjú erdei WC ablakán, ami miatt mindig összehívták az erdőgyűlést, és akkor a kompromittált állatkák mindig elmondták, hogy az úgy volt, hogy nyugodtan üldögéltek a WC-n, amikor átszólt a medve, hogy hullik-e a szőrük, majd átnyúlt, és a többit már mindenki tudja, míg egy nap az egész erdei WC le volt rombolva.) Ezek a medvék már csak ilyenek. De most valóban sündisznóval törölték ki.

Szóval az úgy volt, hogy nemcsak az orosz nép és vezetői, hanem a náluk többet látott külföldi befektetők is elhitték, hogy ez az Oroszország egy új gazdasági csoda (még jó, hogy nem két-három évtized után borult ki a bili, mint távol-keleti harcostársaink esetében), és döntötték a pénzt az energiacégek részvényeibe - így gyakorlatilag néhány centbe került egy hordó olajtartalék -, illetve az orosz állampapírokba, a GKO-kba, mivel ez magas rubelkamatot fizetett, miközben a rubelleértékelést le lehetett fedezni a devizapiacon, és jelentős extraprofitot realizálni a kettő különbségének eredményeként. Ez jó is volt egészen addig, amíg a befektetők egy szkeptikusabb része el nem kezdett aggódni, hogy mi lesz, ha mégsem gazdasági csoda ez az orosz gazdasági csoda, ha ne adj´ isten, leértékelik a rubelt, és ne adj´ isten, a devizafedezeti ügyletekre nem fizetik ki a bankok a dollárt, és mindeközben a részvénypiac összeomlik és így tovább. És ahogy az a tőzsdén lenni szokott, minél több befektető kezdett hasonló víziókkal bajlódni, annál közelebb került, hogy amit vizionálnak, valóban bekövetkezzen.

Először is a részvényárfolyamok lementek a békának azon testrésze alá, amelynek tisztán tartásához ő ugyan nem használ nála kisebb állatokat, de funkcióját tekintve hasonlóan működik, mint a medvéé. Aztán nem nagyon lehetett eladni a GKO-kat, majd a részvények még jobban zuhantak, miközben a központi bank sunyin kiszélesítette a rubel árfolyamsávját, vagyis burkoltan harmincszázalékos leértékelést hajtott végre, bár ezt két nappal korábban még tagadta a kormányfő, akit rá egy hétre menesztett az elnök, aki pár hónappal korábban nevezte őt ki, hogy félreállítsa az általa immár újra kinevezett másik politikust. Das ist eine russische Wirtschaft. (Asszem, így mondják.) Mindeközben mindenki vadul számolt, hogy a kilencven napra felfüggesztett államadósság-törlesztések vajon mennyire értékelik le a GKO-kat, amiben nyakig üldögéltek a hedge fundok, az őket finanszírozó kereskedelmi és befektetési bankok, kábé 10-12 milliárd dollár erejéig. A pesszimista becslések szerint egy százdolláros befektetés piaci értéke a GKO-ban 10 dollárra, jobb esetben csak 30 dollárra értékelődött le, ami azt jelenti, hogy a külföldi befektetők kollektíve úgy 6-10 milliárd dollárt buktak. Ez az agresszívebben játszó kisebb hedge fundok csődjéhez, a tőkeerősebb alapok és befektetési bankok esetében pedig pár száz milliótól akár milliárd dollárig terjedő veszteségekhez vezethet.

Miközben mi isszuk ennek a levét, afelől soha nem volt kétségünk, hogy az orosz gazdasági csoda leginkább annyiban csoda, hogy működik. És főképpen nem értettük, hogy épeszű emberek miként tehetnek pénzt olyan vállalatok részvényeibe, ahol az sem biztos, hogy bejegyzik őket a részvénykönyvbe, merthogy az ilyesmire törvény sincs, merthogy nem működik a törvényhozói rendszer, merthogy ez áldemokrácia egy álállamban. De mit tudott erről az átlagos 28 éves kaliforniai rakétafizikus, aki hitelekkel együtt két-három milliárd dollár felett diszponált (megközelítőleg ennyi az összes hazai megtakarítás, ami a tőkepiacon van befektetve), millió dolláros jövedelme volt, és reggel kilenckor lehetett csak vele tárgyalást megbeszélni, mert addig szörfözött? Na mindegy, az erdőnek új WC-re van szüksége, mert a régit a medve porig rombolta a sündisznó okán. És ha újra felépül a WC, reméljük, senki sem gondolja majd, hogy csak azért, mert légkondicionált, és márványpadlója van, az erdő lakói ismerik is a használatát. Na és ha kisállat vagy, és hullik a szőröd, akkor óvatosan, még ha te már megtanultad is az angol WC használatát.

publikálva
1998/36. (09. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk