Jaksity György: Tőzsde

publikálva
1997/27. (07. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Omaha Nebraska államban a maga poros középnyugati zsánerével még néhány évtizede is leginkább csak egy westernfilm díszletéül szolgálhatott volna, aminek egykori poros utcácskáit és zongoraklimpírozástól hangos szalonjait persze mára szép lassan leigázták a sugárutak és felhőkarcolók. A gazdagság minden amerikai nagyvárosra jellemző mementóit (megalomán focistadion, toronyépületes belváros, drága éttermek és exkluzív boltok) leszámítva ez a város sem rendelkezik semmi turistacsalogatóval, mégis minden tavasszal sok ezren zarándokolnak el, hogy részt vegyenek a Berkshire Hathaway cég közgyűlésén, nem annyira a szavazás és az osztalékszelvény-lobogtatás unalmas ceremóniájának kedvéért, hanem sokkal inkább a cég legendás elnöke, egyben az USA egyik leggazdagabb embere, Warren Buffett szavait meghallgatni. Néhány éve még egy kisebb konferenciaközpont is megtette a közgyűlés lebonyolítására, idén azonban már az Aksarben (Nebraska visszafelé olvasva) Colliseum is megtelt. Omaha mára a kapitalizmus, az amerikai tőzsde zarándokhelyévé vált; Buffett szerint a közgyűlés a tőkés társadalom Woodstockja, ahonnan a résztvevők a mitikus befektetőként ismert cégelnök érintésétől, szavaitól megüdvözülten térnek vissza, hátha nekik is sikerül. Hogy micsoda? Nos, Buffett 1965-ben vette át a cég vezetését, és mára az akkori 19 dollár részvényenkénti sajáttőke az ezerszeresére, 19 011 dollárra emelkedett, ami barátok között is éves 23,8 százalékos növekedésnek felel meg. (Összevetésképpen: a dollár-infláció átlagosan évi két százalék körül volt.) A cég soha nem fizetett osztalékot, így az utóbbi években a kisbefektetők részvételét leginkább a részvény magas ára korlátozta, amit brókercégek arra használtak ki, hogy Berkshire-részvényekbe fektető befektetési jegyeket árultak kis címletben, ami tavaly már Buffettet is meggyőzte, hogy inkább kisebb címletű részvényeket is bocsásson ki. A kiscímletű B sorozatú részvények kibocsátásának köszönhetően persze Omaha turisztikai célponttá vált a mintegy 40 ezer új kisrészvényes számára.

Omaha Nebraska államban a maga poros középnyugati zsánerével még néhány évtizede is leginkább csak egy westernfilm díszletéül szolgálhatott volna, aminek egykori poros utcácskáit és zongoraklimpírozástól hangos szalonjait persze mára szép lassan leigázták a sugárutak és felhőkarcolók. A gazdagság minden amerikai nagyvárosra jellemző mementóit (megalomán focistadion, toronyépületes belváros, drága éttermek és exkluzív boltok) leszámítva ez a város sem rendelkezik semmi turistacsalogatóval, mégis minden tavasszal sok ezren zarándokolnak el, hogy részt vegyenek a Berkshire Hathaway cég közgyűlésén, nem annyira a szavazás és az osztalékszelvény-lobogtatás unalmas ceremóniájának kedvéért, hanem sokkal inkább a cég legendás elnöke, egyben az USA egyik leggazdagabb embere, Warren Buffett szavait meghallgatni. Néhány éve még egy kisebb konferenciaközpont is megtette a közgyűlés lebonyolítására, idén azonban már az Aksarben (Nebraska visszafelé olvasva) Colliseum is megtelt. Omaha mára a kapitalizmus, az amerikai tőzsde zarándokhelyévé vált; Buffett szerint a közgyűlés a tőkés társadalom Woodstockja, ahonnan a résztvevők a mitikus befektetőként ismert cégelnök érintésétől, szavaitól megüdvözülten térnek vissza, hátha nekik is sikerül. Hogy micsoda? Nos, Buffett 1965-ben vette át a cég vezetését, és mára az akkori 19 dollár részvényenkénti sajáttőke az ezerszeresére, 19 011 dollárra emelkedett, ami barátok között is éves 23,8 százalékos növekedésnek felel meg. (Összevetésképpen: a dollár-infláció átlagosan évi két százalék körül volt.) A cég soha nem fizetett osztalékot, így az utóbbi években a kisbefektetők részvételét leginkább a részvény magas ára korlátozta, amit brókercégek arra használtak ki, hogy Berkshire-részvényekbe fektető befektetési jegyeket árultak kis címletben, ami tavaly már Buffettet is meggyőzte, hogy inkább kisebb címletű részvényeket is bocsásson ki. A kiscímletű B sorozatú részvények kibocsátásának köszönhetően persze Omaha turisztikai célponttá vált a mintegy 40 ezer új kisrészvényes számára.

Buffett befektetési filozófiája a "brókerek kíméljenek" alapelven nyugszik, és befektetési sztoicizmusának - "a legjobb, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit" - azzal felel meg, hogy soha nem ad el egyetlen befektetést sem, így több évtizede tartja ugyanazokat a részvénycsomagokat. A "vedd és tartsd" befektetési filozófiát Buffett szinte példátlanul magas hozamai és saját vagyona is igazolja, így szerénységünk kategóriái alapján Buffett nem a Don Juan-i spekuláció, hanem a monogámia befektetési örök érvényét hordozó hosszú távú befektető. Õ hosszasan tanulmányoz egy céget, mielőtt befektetne, utána viszont kitartó részvényes és a menedzsment számára kellemes partner. Szerinte aki egy részvényt nem tíz évre vesz, az jobb, ha tíz percig sem tartja. Maga a Berkshire Hathaway alaptevékenysége a biztosítás, így Buffett is része annak a kis elit klubnak, melynek tagjai felismerték, hogy igazán gazdaggá az ember csak mások pénzének kezelésével válhat, hiszen a cég befektetéseit jórészt a biztosítási üzletág tartalékai, illetve a visszatartott nyereség finanszírozza. Befektetéseinek egy része többségi részesedés középméretű regionális cégekben, de évtizedek óta építgeti kisebbségi pozícióit olyan óriásokban, mint a Coca-Cola, az American Express, a The Walt Disney Company, a The Gillette Company, a McDonald´s Corporation, amelyekben általában legalább 8-10 százalékos részesedéssel rendelkezik. Ezek a cégek "véletlenül" az amerikai tőzsde legjobb árfolyam-emelkedéssel rendelkező részvényei közé tartoznak. Befektetései az évek folyamán önbeteljesítővé váltak, hiszen a puszta hír, hogy egy adott társaság részvényeit veszi, elég az árfolyam emelkedéséhez. Ettől persze rendkívül bosszússá válik, hiszen hidegvérű profi módjára szeret csendben dolgozni, mert ha már vásárol, akkor sokat vesz. Így volt rá példa, hogy inkább eladta egy bővítés alatt lévő pozícióját, mert annak ára túl hamar kezdett emelkedni. Az ő nevével kapcsolatban szokták a leggyakrabban idézni a klasszikus befektetők kedvelt mondását, hogy (némiképp megerőszakolt angol fordítás eredményeként) "oda tesszük a pénzünket, ahova a szánkat", vagyis olyan társaságokba fektetünk, amelyeknek a termékeit is szeretjük, és nem utolsósorban ezért meg is értjük a társaság működését. Nem véletlen, hogy kedvenc cége a The Coca-Cola Company és kedvelt itala a Cherry Coke, bár hogy melyik vonzalmat kezdte előbb táplálni, ma már nehéz kinyomozni.

A Berkshire közgyűlésénél sokkal tanulságosabb az éves jelentése, amelyből, bár nem túl látványos (olcsó újrafelhasznált papírra van nyomva, színes illusztrációk és fotók nélkül), a Buffett által írt elnöki beszámolót olvasva többet tanulhatunk a befektetésekről és pénzügyekről, sőt az életről, mint hosszas tudományos felkészülés eredményeként. (Érdeklődő olvasók ez évtől megtalálhatják az Interneten is a http://www.berkshirehathaway.com cím alatt. Kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánlott olvasmány.)

publikálva
1997/27. (07. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk