Kálmán C. György: Magánvalóság

publikálva
2002/44. (11. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kimerített ez a nyár, s főleg az ősz: betakarítás, szántás-vetés, aklokat, ólakat befoltozni, takarmányt szérűbe hordani - örömteli, ámde fárasztó teendők. A hűvösödő őszi estéken van időm eltöprengeni, tompuló agyamat érdekes kérdések megoldásával csiszolgatni.

Amelyben töprengek

Kimerített ez a nyár, s főleg az ősz: betakarítás, szántás-vetés, aklokat, ólakat befoltozni, takarmányt szérűbe hordani - örömteli, ámde fárasztó teendők. A hűvösödő őszi estéken van időm eltöprengeni, tompuló agyamat érdekes kérdések megoldásával csiszolgatni.

Ilyenkor jövök rá, mennyi mindent nem értek.

Rögtön négy példám lenne, októberi estéim kedvenc rágódnivalói. Az első közülük az önkormányzati választások miatt, végül is ettől hangos a falu manapság. Hogy miért van az, hogy a polgármester lehet országgyűlési képviselő is - nyolc éve így van ez, azóta nem megy a fejembe. Én szívesen tanulok, ha valamit jól elmagyaráznak nekem, azt megértem, és szívesen megváltoztatom a véleményem, ha jó érveket hallok. Ezt még senki nem tudta elmagyarázni vagy megérvelni: hogy lehet az, hogy valaki tisztességesen el tudjon végezni két ekkora munkát, különösen ha nagyobb település első embere az illető; hogyan képes mindkét helyen jól megfelelni, odafigyelni, egyáltalán: fizikailag jelen lenni. Egyszerűen nem megy a fejembe - túl sokat dolgozhattam az ősszel -, hogy amikor egy polgármesternek annyi elintézni-, megbeszélni- vagy csak aláírnivalója van, akkor hogyan mehet el hetente legalább két napra a fővárosba, vagy ha elmegy, ott vajon hogyan készül föl a megtárgyalandó törvényjavaslatokból, bizottsági témákból.

Ezt a törvényt annak idején a szoclib kormány hozta, össze is súgnak a hátam mögött, amikor Feri bácsiéknál erről kérdezgetem a többieket: lassan emdéefes hírbe hoznak.

Sőt ha arról kérdezgetem őket - és ez a másik kedvenc fejtörőm -, hogy vajon miért volna olyan szörnyű dolog a Pest megyei népszavazás, egyenesen lemiépeseznek. Mostanában csak a jobboldal, és annak is főleg a széle kardoskodik amellett, hogy még az európai csatlakozás előtt külön régióvá kellene válnia Pest megyének, különben Budapest túlságosan magas jövedelme miatt a megye aligha számíthat támogatásra. Fel nem foghatom, hogy ez miért volna jobboldali követelés. Nekem egyszerűen logikusnak tűnik. Mégis, kicsit megfagy a levegő, ha erről esik szó; akik a faluban baloldalinak vagy liberálisnak számítanak, ilyenkor zsebkendőt szorítanak az orrukra, fejből idézik Demszkyt és Fábry Bélát, de én akkor sem értem. Ez valahogy nem magyarázat. Hogy majd úgyis másképp lesz, és nem is tudjuk, hogy lesz, és addig még annyi minden történik. Van min töprengeni.

Ahogyan már magam is gyanakszom magamra, nem vagyok-e polgári körös, ha nem érzem úgy, hogy arra a március 15-i népszavazásra úgy rá kellene görcsölni. Annyi megfelelő nap van, amikor az ember szívesen megy népszavazni, mi van akkor, ha nem épp március idusa az a nap? Nemcsak azért, mert nemzeti ünnep, és mert a törvény sem engedné, istenkém, törvényt sitty-sutty módosítunk, hanem mert miért pinkt akkor. Ha ez a négyből két, vagy inkább három pártnak nem tetszik, akkor nem kell szívózni rajta. Vagy kell? Van ennek valami mélyebb értelme, ameddig az én munkában megfáradt agyam nem képes elhatolni? Én meggyőzhető vagyok, tessék próbálkozni.

Végül pedig már azt sem tudom, milyen oldali vagyok akkor, amikor egy hangot sem értek a kormánypártok viselkedéséből a büntetőtörvénykönyv ügyében. Az ellenzék hörög, hogy ugye szó sincs a büntető törvénykönyv szigorúságának enyhítéséről, ugye, tessék megnyugtatni, minden keménység, szigorúság marad a régiben - és erre a kormány (és pártjainak) megfelelő képviselői fülüket-farkukat behúzva, szűkölve kuporodnak a földre - persze hogy szó sincs, minden marad a régiben, bocsesz, hogy még nem hoztuk vissza a halálbüntetést, de marad a végtelenül hosszabbítgatható előzetes, államtitkári szint alatt nincs kegyelem. Amikor ezt kérdezgetem a Feri bácsiéknál - mert magamtól semmire sem jutok, hiába töröm a fejem, miközben nézem az esőben ázó tarlót -, a többiek csak vakarják a fejüket. Hogy én szabadon akarom-e bocsátani a bűnözőket. Miközben hol emdéefes, hol miépes, hol polgári körös vagyok. Hogy honnan szalajtottak engem.

Magam sem tudom. Előttem a tél, majd elgondolkodom.

publikálva
2002/44. (11. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk