Kálmán C. György: Magánvalóság (Most nem)

  • 1998. november 5.

Egotrip

Most nem írok semmit a MaNcsnak, mert kisebb dolgom is nagyobb annál.
Itt vannak rögtön a tiplizések. Hogy mit hová és mikor, pontosan ki kellene mérni, és hogy én csináljam-e, vagy pedig ember legyen híva.A kedves olvasónak ugyan semmi köze hozzá, mégis közlöm, mintegy mentegetőzésképpen, hogy éppen elköltöztem, számos dobozzal és koszos, nehéz bútorokkal. Utána kell nézni a helybeli bútorjavítóknak, ha van erre ilyen, és jó pár csempe hiányzik.Még hétfőn arról akartam volna írni, hogy a kancellária vezetője, aki hivatását tekintve a miniszterelnök (s általában a kormánylépések) felkent interpretátora, az egyedül helyes értelmezések tudója, azt mondja, hogy, idézem, "számomra az a szellemiség, amit [amelyet] a Magyar Narancs képvisel - minden avantgárdizmusa ellenére - fontos színfoltja [sic!] a kulturális életnek, és megőrzendő érték." Ez nekem nagyon tetszett, ez az ellenére. (Dacára. Ámbátor. Jóllehet. Habár. Noha. Még ha... is.) Hogy akkor társadalmilag hátrányos minősítés volna-e az avantgardizmus, vagyis hogy elmarasztaló bírálat. A kancelláriai hivatalvezetőnek van módja (hogy a kedvelt Fidesz - MPP kifejezéssel éljek) helyeslését vagy helytelenítését kifejezésre juttatni. Mert éppen, kicsit, nem nagyon, van köze a lap szorult helyzetéhez. Akkor viszont legyen, ugye, lefegyverzően toleráns. Tudja, hogy a Magyar Narancsnak mindenféle baja van - s nem kevésbé súlyos, mint hogy (ah! tessenek megkapaszkodni!) "avantgárdizmusban" szenved -, de gyámolítja ő az elesetteket és gyöngéket, jogos kifogásait jórészt lenyeli, és a "megőrzendő érték" kategóriájába suvasztja be. Hát legyen ilyen is. Virágozzék minden virág, még ha büdös is egyik-másik. Az az avantgardizmus, az azért nem semmi. Azért erről lenne mit mondanunk, érzékelteti Stumpf bácsi. Ezek mindenféle új meg hülye dolgokat kitalálnak, fene se érti ezt a modern művészetet, vagy hogy is hívják, avantgárd, vagy mi. Amikor mindenféle olyan dolgokat írnak, amit az egyszerű ember nem is bír felfogni. Nem a nép nyelvén van az, na. Művészkedések. Meg ott volt az a hogy is hívják, a Pikasszó, azok a hangos zenék, mindenféle buzik meg külföldiek.Közben járt az agyam a könyvek dobozolásának helyes metódusán, meg hogy miután az ember már ráírta az egyikre, hogy "fontos", a másikra meg, hogy "nagyon fontos", végül pedig, hogy "nagyon fontos és sürgős", akkor mi jöhet még (és akkor nem is sejtettem, hogy néhány nap múlva hiába keresem a telefonkönyvemet, a három doboz egyikében sincs, de akkor hol a francba?)?Ilyenkor az ember nem ír arról, hogy a halottak napja alkalmából esedékes koszorú- és virágbeszerzés miatt két teljes napra kényszerszabadságolták a dél-budapesti APEH dolgozóit. Olyannyira, hogy be sem mehettek a munkahelyükre. Ebben a mai súlyos koszorú- és virághiányban az ember két napig lejárja a lábát, hogy találjon egy kedvére való halottak napi díszítményt. Felteszem, a muzulmán, zsidó vagy buddhista APEH-dolgozókat is körlevélben kötelezte a jeles APEH-főnök, akinek már a nevét is restelljük leírni, hogy virágot vagy koszorút márpedig vegyenek, s a dél-bp.-i adóügyek közelébe se merjenek menni két napig. Hogy is nézne ki. Valamelyik dobozban szerintem van egy újság, ahol olvastam róla, hogy a dél-budapesti APEH vizsgálódott a Simicskától érintett cégek ügyében (de lehet, hogy az észak-budapesti, ezt hetekig nem fogom megtudni). Ha majd előkerül az a doboz, akkor lesz időm gyanakodni azon, hogy miért bénítják meg egy területi igazgatóság munkáját két napra.De amikor az ember szertetekint (létráról) az embermagasság fölé növekvő dobozhalmokon, amelyekből csendesen szállong a por és az elkeseredés, akkor nincs igazán kedve arról viccelődni, hogy Kunos Pétert azért csak bekasztlizták, pedig ehhez elég sok szabályon, törvényen, jogi és etikai megfontoláson kellett keresztülhágni: a kegyelmi kérvény továbbítását nem kell elsietni, későbbi törvényt korábbi cselekményre nyugodtan lehet alkalmazni, de hát mindent a jó ügy érdekében. Kunos nyilván nem a Fidesz holdudvara, ha eddig nem tudta volna. És midőn a szennyes ruhákkal teli zsákok osztódással látszanak szaporodni, akkor az ember nehezen mereng afelett, hogy lehet-e még valaha arra a pártra szavazni (pedig olyan jó lett volna), amelyiknek koalíciós partnere a MIÉP-pel cimborál, s amelyiknek kormánya sunnyog a T 34-es (a Lex Pokol) ügyében.Csaptelep egyébként nem kell, csak az a cső, amelyikből a víz folyik, és nem ártana beszerezni lyuktakarót is meg süllyesztett aljzatos elosztót. Felírni: új vécédeszka! (Felírni, hogy felírni!) Februárra, ahogyan a miniszterelnök is jósolni szokta, minden rendben lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.