Keresztury Tibor: Zártkörű fogadás

publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Összerezzent, ahogy ezt kimondta, körbenézett a szobában, ez a vészjósló, ám - fájdalmára - tényszerűen igaz közlés kitől is származhatott. Kitől, kitől: csakis tőlem, persze hogy. Mintha lenne még itt rajtam kívül ilyenkor valaki. Mintha volna arra szándék, indíttatás bárkiben, hogy velem gombolyítsa a fonalat, s személyemet nagy kegyesen tehermentesítve megossza velem az el nem kendőzhető, sajnálatos tényeket; közölje a diagnózist, kimondja felettem az ítéletet: számodra ez az autentikus állapot, igen - a külső körülmények lefedik a lényeged. Nem - ismertem be -, nincs velem ilyenkor már évek óta senki, csak én mondhatok ilyeneket, csakis én szembesíthetem magammal a helyzetet. A helyzet pedig - döbbentem rá - láthatóan elég súlyos, ha már a saját tulajdon hangomtól is megijedek. Igen, de ha mindezt tudom, mi több, le is reflektálom, hogy ezek szerint újabban magamban beszélek, miért nem nevetek ezen? Hogy tudja egy Németh Lajos - mintha nem holmi zaklatott időjós, hanem küldött, hírnök volna, vagy hóhér, bárddal a kezében, egyenesen - ennyire belém baszni az ideget? De annyira, hogy prognózisát azon nyomban sorsomra vonatkoztatom, s mint aki megőrült, egyetértőleg nyugtázom, fennhangon jóváhagyom? Kérdezett ez engem? Kíváncsi rám? Akart tőlem azon túl valamit, hogy közölje, milyen időre számíthatok? Na ugye. Meg egyébként is: hogy ha mindezt látom, ha tisztán érzékelem önnön nevetségességemet, akkor hogy nem vagyok az esték intézését illetően sikeresebb?

Összerezzent, ahogy ezt kimondta, körbenézett a szobában, ez a vészjósló, ám - fájdalmára - tényszerűen igaz közlés kitől is származhatott. Kitől, kitől: csakis tőlem, persze hogy. Mintha lenne még itt rajtam kívül ilyenkor valaki. Mintha volna arra szándék, indíttatás bárkiben, hogy velem gombolyítsa a fonalat, s személyemet nagy kegyesen tehermentesítve megossza velem az el nem kendőzhető, sajnálatos tényeket; közölje a diagnózist, kimondja felettem az ítéletet: számodra ez az autentikus állapot, igen - a külső körülmények lefedik a lényeged. Nem - ismertem be -, nincs velem ilyenkor már évek óta senki, csak én mondhatok ilyeneket, csakis én szembesíthetem magammal a helyzetet. A helyzet pedig - döbbentem rá - láthatóan elég súlyos, ha már a saját tulajdon hangomtól is megijedek. Igen, de ha mindezt tudom, mi több, le is reflektálom, hogy ezek szerint újabban magamban beszélek, miért nem nevetek ezen? Hogy tudja egy Németh Lajos - mintha nem holmi zaklatott időjós, hanem küldött, hírnök volna, vagy hóhér, bárddal a kezében, egyenesen - ennyire belém baszni az ideget? De annyira, hogy prognózisát azon nyomban sorsomra vonatkoztatom, s mint aki megőrült, egyetértőleg nyugtázom, fennhangon jóváhagyom? Kérdezett ez engem? Kíváncsi rám? Akart tőlem azon túl valamit, hogy közölje, milyen időre számíthatok? Na ugye. Meg egyébként is: hogy ha mindezt látom, ha tisztán érzékelem önnön nevetségességemet, akkor hogy nem vagyok az esték intézését illetően sikeresebb?

Hát itt van a harci eb elásva, vette kézbe hős a könyvet, erről szól a magyar nóta, kérem tisztelettel, pontosan. Hogy ha már az régen tudvalevő, nem jön a felmentő sereg, elő tudhat-e bányászni valahonnan némi tartalékot, aki itt az állóháborúra kényszerű okokból, oly rettentő elánnal berendezkedett, s a lövészárokból hosszú évek óta önmagával néz farkasszemet. Hogy - teszem azt - a ma esti viszonylatban el lehet-e röppenteni, miként egy postagalambot, azt a szemét, dermesztően súlyos mondatot, mely a gyomorba beletette a követ, per pillanat úgy tűnik, hogy végérvényesen. Ki lehet-e nyitni az agyon egy ablakot, miáltal átszellőzik az autentikus állapottal eltrafált tartalom, vagy az most már mindörökre bent marad: ott kering, vergődik a koponya falai közt az idők végeztéig, míg a lelkem ki nem lehelem. Ha már nem jött be a tévé, lapozott a könyvben, keresvén, hogy hol járt, hogyha már a Jó estét, Magyarország! Németh Lajossal az élen ekkora fájdalmat okozott, akkor bele kell most vágni, nincs már mire várni: jöjjön a második típusú figyelemelterelő hadművelet.

A terv jónak tűnt, volt, hogy bevált, máskor előfordult, hogy az olvasás hatására arrébb húzták belüket a démonok. De ezúttal, ahogy megnyomta a távkapcsolót, a program máris radikális törést szenvedett. Akkora csönd borult rá, hogy azt elmondani nem lehet. Olyan erős volt az élmény, a csönd akkora huzattal, olyan elemi erővel érkezett, hogy - noha ilyentájt már örült, hogy élt, sohasem dolgozott - abban a szúrásban fogalmazni kezdte azt a két mondatot, amit én most haladéktalanul idemásolok. Néma, földmélyi, sírvilági csönd van: döglenek mindenek. A koporsóban lesz ilyen. Ettől aztán kurvára megijedt. De annyira, hogy félelmében fészkelődni kezdett, mintha ott feküdne máris, nem e kiégetett pamlagon. A kispárna azon nyomban leesett a földre, levegőért kapkodott. Menekült volna, ha lett volna hova. Foglyul ejtette a vadromantikus mondatok baljós ritmikája, vészjósló hangulata: rabjuk volt, nem szabadulhatott. Elöntötte a víz, pénisze megmerevedett. Megmarkolta, mint az egyetlen érvényes, létezését konkrét módon, kézzelfoghatóan bizonyító életjelet. Nem volt jobb ötlete: az utolsó szalmaszálként saját farkába kapaszkodott. Szorította, mint a tajtékos habokba bedobott mentőkötelet. Nem akart ő semmit, csak túlélni valahogy ezeket a perceket. Visszanyerni, felidézni azt az előző, pár pillanattal ezelőtti állapotot, mely a mostanihoz képest maga volt a paradicsom. Felgyorsult a szívverése, öklendezett, némi anyag - epe, tea, kolbász - fel is jött a szájba, visszanyelte, fulladozott. Légzéstechnika, gondolta, légzéstechnika, de a roló immár le volt húzva, a kivitelezéshez nem maradt ereje. Post festa volt a manus. Régen nem ő irányította az eseményeket. Néma, földmélyi, sírvilági csönd van: döglenek mindenek - hallotta egy fátyolon át -, aztán meg azt: a koporsóban lesz ilyen.

Hármat kellett húznia rajta mindösszesen.

publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk