Para

Kovács Imre: A horror vakui

publikálva
2002/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Abányásztelepüléseken megszokott modernizáció és a magyar nép közismert fogékonysága ellenére is meglepő volt a látvány: Kalambó, a betanított tehénpásztor egy díványon ült a legelő közepén, és onnan irányította több, de inkább kevesebb sikerrel a rábízott csordát. A tehenek legeltek és/vagy kérődztek, kiváló alkalmat biztosítva az elmélkedésre.

Abányásztelepüléseken megszokott modernizáció és a magyar nép közismert fogékonysága ellenére is meglepő volt a látvány: Kalambó, a betanított tehénpásztor egy díványon ült a legelő közepén, és onnan irányította több, de inkább kevesebb sikerrel a rábízott csordát. A tehenek legeltek és/vagy kérődztek, kiváló alkalmat biztosítva az elmélkedésre.

Kalambó segítőtársa egy angolszetter-puli keverék volt, aki (sic!) eredendően a meggyőzés híve volt, azaz a domináns anyai ág hatására nem volt szíve ugatással, csípésekkel és egyéb megszokott eszközökkel karbantartani a teheneket, inkább érvelni próbált. A tehenek felmenői között nem volt kutya, úgyhogy folyamatos patthelyzetben éltek, míg Kalambó rá nem szánta magát, hogy maga vegye kezébe az irányítást.

Kalambó ült a díványon, és feltalált dolgokat.

Tavaly a telefont találta fel, de aztán arra vetődött valaki, és azzal a megdöbbentő információval sokkolta a pásztort, hogy a telefont már feltalálták.

Kalambó ezután sorra találta fel a kondenzátort, az írógépet, a zsebrádiót és a kerékpárt.

Megannyi kudarc.

Logikus, hogy megutálta az embereket. Ha közeledni látott valakit, a díványt duzzogva az erdő felé fordította, és úgy tett, mintha aludna.

A dolognak nem volt túl nagy tétje, mert a völgyből csak egyfelé tudtak kimenni a tehenek, az az egyfelé pedig a Telepre vezető út volt, amelyen egyébként is el kellett indulniuk minden este, hogy aztán a saját kapujuk előtt addig ácsorogjanak, amíg be nem engedik őket. (Ebből is látszik, hogy a saját kapujuk kifejezés némileg túlzó, mivel gazdáik kapuja volt az, csak magukénak érezték.) Ha valamelyik mégis túl magasra jutott a hegyoldalon, akkor előbb-utóbb lejött.

Egyszer valamelyik tehén fent maradt a hegyoldalon, és Kalambó - szakítva mizantrópiájával - a Magyar Televízió leendő elnökét bízta meg, hogy robogójával terelje össze a csordát, mert érezte és értékelte a motorizáció előnyeit, de szart a Magyar Televízióra, így azt sem értette igazán, hogy ha valakinek ilyen nagyszerű terelőeszköz van a birtokában, minek bohóckodik a kereskedelmi médiában, ahelyett, hogy segédjeként teljesítene szolgálatot a legelőn. Bár az igaz, hogy a csáááá, illetve hőőő kifejezéseket még néha tévesen alkalmazza, viszont a robogó elől automatikusan menekülnek az állatok.

Még két tehén ácsorgott kicsit távolabb a csordától, úgyhogy stílusgyakorlat végett rájuk küldte a volt államtitkárt.

Máig sem érti, miért vonakodott.

publikálva
2002/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk