Para

Kovács Imre: én

publikálva
2000/13. (03. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hideg és világos minden, akár a hajnali aszfalt a Múzeum cukrászda előtt hajnali négykor, amikor már csak a Quimby zenekar és én. Tizenkét napja nem iszom töményet, úgy érzem magam, mint Komár László az IQ Casinóban, elveszett a másnaposság ereje és minden kölcsön bölcsesség, amiben olyan hazug otthonossággal mozogtam már évek óta, hogy szinte magaménak hittem, és elég volt egy levél Seroxat megsemmisíteni mindezt, visszahajtani az idő peremét.

Hideg és világos minden, akár a hajnali aszfalt a Múzeum cukrászda előtt hajnali négykor, amikor már csak a Quimby zenekar és én. Tizenkét napja nem iszom töményet, úgy érzem magam, mint Komár László az IQ Casinóban, elveszett a másnaposság ereje és minden kölcsön bölcsesség, amiben olyan hazug otthonossággal mozogtam már évek óta, hogy szinte magaménak hittem, és elég volt egy levél Seroxat megsemmisíteni mindezt, visszahajtani az idő peremét.

A legmeglepőbb az ébredés, kis bizonytalansággal, aztán valami, tulajdonképpen nyugalomra emlékeztető érzés, ha tudnám, milyen a nyugalom, ha nem ébrednék évek óta úgy, mint akit emlékezni visznek, mint akinek ez lesz az utolsó gyógysöre. Azóta olyan minden éjszakám, mint egy lavina a Holdon, átmenet nélküli merülés, álom nélküli órák és a fentebb már jellemzett reggel. Olyan vagyok, mint egy elégedett kurátor.

Ebből az állapotból egyetlen dolog tudott kiragadni, szerencsére még mielőtt teljesen megnyugodtam volna, Uhrin Benedek show-ja a Zenit tévén. Akik nem látták volna, röviden ismertetem ezen jeles személyiség munkásságát. Uhrin Benedek író, zeneszerző, szövegíró és előadó, Van nekem egy kiskutyám című száma hetekre bearanyozta az életemet, és most élőben is megtekinthettem. Uhrin Benedek olyan, mintha egy kis időre Csurka Istvánra bízták volna a Twin Peaks forgatókönyvét, ráadásul beszél, énekel. Kellő szedálás nélkül bárki azonnal realizálná öngyilkossági fantáziáit már csak a látvány alapján, de hősünk megfejelve mindent, egy Zwack Péter frizurájáról koppintott parókaálomban elő is adja dalait, olyan mozgás kíséretében, amitől új értelmet nyer a lakodalmas endlösung kifejezés.

Ez és ehhez hasonló apró örömök pótolják a már megszokott és megszeretett részegség, másnaposság, bűntudat ciklikát, meg az élmény, ahogy megyek végig a Népszínház utcán, és közben nem arra gondolok folyamatosan, hogy megyek végig a Népszínház utcán, nem a métereket morzsolom, hanem percekre elfeledkezem arról, hogy éppen megyek.

Ihletett idő, mint amikor meggyógyul egy angyal, vagy amikor rendőr születik.

publikálva
2000/13. (03. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk