Para

Kovács Imre: én

publikálva
2000/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Most kimegyünk innen, mondom a tapírnak, kimegyünk tehát, és ott legelhetsz, ott, a László kórház előkertjében, aztán majd felhívjuk Iimet, te is beszélhetsz vele, na jó, mondjuk beleszuszoghatsz a kagylóba, míg meg nem jön a taxi, addig szuszoghatsz bele. A taxi nem jön, a tapír szuszog, de egy eddig háttérben lévő zsírpapíron végre megjelennek az angyalok, eleinte koszvadt, tétova szárnyakkal, aztán már bátran, két ujjperec között átfogva a jövőt. Repülni fognak, mondom, de az állat nem figyel, saját farkát kergeti, szinte direkt, hogy egyedül maradjak azzal, ami most először jön ki ilyen tisztán: szerelmes vagyok, mint egy állat, legyen hát tapír, mondom lenézve a legelésző lényre, majd felnézek ostobán oda, ahol tényleg kék a kék, nevezzük nevén: májusi égbolt, nonstop, persze, de éppen zárva van, csak tessék-lássék hordja a felhőket, rakja fel a nem látszó csillagokat, amik a nap elől lekoptak az égről a közismert dal szerint, amit talán a Sátán súgott, de áldását adta rá Jézus király, aki minden fénynek birtokosa és szponzora, tehát nem tévedett most sem. Ilyen a fény, még akkor is, ha éppen egy tapír szemében játszik.

Most kimegyünk innen, mondom a tapírnak, kimegyünk tehát, és ott legelhetsz, ott, a László kórház előkertjében, aztán majd felhívjuk Iimet, te is beszélhetsz vele, na jó, mondjuk beleszuszoghatsz a kagylóba, míg meg nem jön a taxi, addig szuszoghatsz bele. A taxi nem jön, a tapír szuszog, de egy eddig háttérben lévő zsírpapíron végre megjelennek az angyalok, eleinte koszvadt, tétova szárnyakkal, aztán már bátran, két ujjperec között átfogva a jövőt. Repülni fognak, mondom, de az állat nem figyel, saját farkát kergeti, szinte direkt, hogy egyedül maradjak azzal, ami most először jön ki ilyen tisztán: szerelmes vagyok, mint egy állat, legyen hát tapír, mondom lenézve a legelésző lényre, majd felnézek ostobán oda, ahol tényleg kék a kék, nevezzük nevén: májusi égbolt, nonstop, persze, de éppen zárva van, csak tessék-lássék hordja a felhőket, rakja fel a nem látszó csillagokat, amik a nap elől lekoptak az égről a közismert dal szerint, amit talán a Sátán súgott, de áldását adta rá Jézus király, aki minden fénynek birtokosa és szponzora, tehát nem tévedett most sem. Ilyen a fény, még akkor is, ha éppen egy tapír szemében játszik.

Aztán a Népliget, de előtte a Nagyvárad tér, majd lassan a város minden, Hungária körutat elkerülő része, ahol még a teszetosza taxis is elbír egy tapírral, el bírja vinni valahová, ahol talán már a hely szelleme, no meg a térerő rásegít arra, hogy amit itt írásban, azt akkor szóban, te meg szuszogj bele. Szuszogj te is, legyünk e szuszogásban eggyé.

Rockandroll-morál, húsz deka párizsi, álmomban cipőket veszek, és hallgatom, hogy nagyok, hallgatom, hogy nincs semmit felvenni, de ébren szeretném, minden irónia nélkül, azt, hogy nincs felvenni mit, és akkor én azt mondom: gyere így, ahogy vagy, gyere meztelenül, gyere a nyuszis hálóingben, gyere melltartó nélkül, gyere, ahogy vagy, ahogy csak nekem.

Aztán majd kinőjük ezt a bolygót, tele lesznek velünk a hírek, mosolygunk, ha vaku villan, és azt mondjuk csöndesen, szinte csak magunknak: lehet, hogy megölnek minket, édes, de a béke és a háború egyformán veszélyes, de lehet, hogy életben hagynak minket, mert a háború és a béke egyaránt szeszélyes.

publikálva
2000/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk