Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1997/9. (02. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megyek le az aluljáróba, oldalamnál mindenki kedvence típusú rongyszőnyeg, óangol juhászkutya, na persze juhász, meg kutya, mindennapi eufemizmusunk add meg nekünk, a múltkor aritmiás rohamot kapott a Vendég a háznál szignáljától, ami azért nem a Suicidal Tendencies még neki sem, különben is le volt halkítva. A járókelők mindenesetre szeretik, megállnak előtte, arcukra kiül a régóta visszafogott infantilizmus, beletúrnak a szőrébe, aztán csodálkoznak, hogy büdös. Pedig büdös, ilyen kutyaszaga van, én már szokom, illetve nem is tudom, hogy szokom-e, mert náthás vagyok pillanatnyilag, eredendően pedig szagsüket, úgyhogy nagyon erős ingerek kellenek a szaglóhámnak, hogy érezk valamit, a Nagycsarnok alagsorában például már dereng valami, de ha a Iim parfümöt vált, csak a számlakivonatból veszem észre.

Megyek le az aluljáróba, oldalamnál mindenki kedvence típusú rongyszőnyeg, óangol juhászkutya, na persze juhász, meg kutya, mindennapi eufemizmusunk add meg nekünk, a múltkor aritmiás rohamot kapott a Vendég a háznál szignáljától, ami azért nem a Suicidal Tendencies még neki sem, különben is le volt halkítva. A járókelők mindenesetre szeretik, megállnak előtte, arcukra kiül a régóta visszafogott infantilizmus, beletúrnak a szőrébe, aztán csodálkoznak, hogy büdös. Pedig büdös, ilyen kutyaszaga van, én már szokom, illetve nem is tudom, hogy szokom-e, mert náthás vagyok pillanatnyilag, eredendően pedig szagsüket, úgyhogy nagyon erős ingerek kellenek a szaglóhámnak, hogy érezk valamit, a Nagycsarnok alagsorában például már dereng valami, de ha a Iim parfümöt vált, csak a számlakivonatból veszem észre.

A kocsmáknál kezdődnek a problémák, mármint a kutyával, illetve már az újságosnál, ahol minden tekintélyem latba vetve ül! és marad! parancsszavakat üvöltözök, amikor egy törzsvásárló feddőleg kiszól, hogy ugyan engedjem már be, ne legyek ilyen kőszívű, az újságos meg mintha toalettkacsát nyelt volna, bizonytalanul helyesel, aztán eldugja előlem a Népszabadságot, és kiköp. Szép, nagy kutya, szemtől szembe nem nagyon kritizálják, de azért az feltűnt, hogy Rudi néni már egy hete nem mutatkozik a körfolyosón, gondolom, fél, mert a szomszédok a konyhaablakon keresztül etetik.

A kocsmákban egyértelmű a helyzet, vagy lehet, vagy nem kutyával bemenni, egyéb helyeken pedig próbálkozni sem érdemes, mert egy átlagos butikos például kötelességének érzi, hogy a vevők figyelmét magára vonva, fennhangon közölje, hogy lelövi a dögöt, amennyiben hozzáér valamelyik árcédulához. Ez rendjén is van, mit keresne egy kutya a butikban, hacsak nem, de nem.

A legszörnyűbb, hogy a kutya, mindezen konfliktusok okozója, erről semmit sem tud, néz hülyén, bizonyos érdeklődéssel vegyes lenézéssel a tekintetében, miközben engem a törzsfejlődés legkülönbözőbb fokain álló, Unicum-hamisításból meggazdagodott faszfejek bizonytalan egyeztetéssel küldözgetnek miatta ide-oda.

Egy új világ új szempontjai az útvonalak, kocsmák, időpontok kiválasztásánál, bár szerencsére az eb edzett, kedvenc helye a Nincs Pardon, csak a bundája összegyűjti a szagokat, ami engem a fentebb említett okok miatt kevésbé zavar, mint az, hogy nagyon kell figyelni rá, mert egy pillanat alatt felnyalja a leejtett tripet és az rossz.

publikálva
1997/9. (02. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk