Para

Kovács Imre: én

publikálva
2000/31. (07. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

No most. Hátsó szándék. És akkor ülünk a tévé előtt, Erzsi meg én, látjuk a fátumot, a klasszikus faktuális ingoványt, legelészünk az információs mezőn, nyaljuk fel a tényeket, napunk van, kitöltött életünk reggelig. Nézem a tévét, vázolom a valót, megveszekedett napok a hetek és hónapok tengerén, belém és még más államok, a nagyobbik testvér háta mögött, meg Isten, no persze, letelik az életfogytig, bekereteződik a képtelenség, látom, enyim. TvE, valami spanyol adó, csak nehogy katalán legyen, de mindegy, bikaviadalt adnak, tétova pikadorok, ahogy szúrnak bénán a púpba.

Nincs semmi bennünk, ami emberi.

No most. Hátsó szándék. És akkor ülünk a tévé előtt, Erzsi meg én, látjuk a fátumot, a klasszikus faktuális ingoványt, legelészünk az információs mezőn, nyaljuk fel a tényeket, napunk van, kitöltött életünk reggelig. Nézem a tévét, vázolom a valót, megveszekedett napok a hetek és hónapok tengerén, belém és még más államok, a nagyobbik testvér háta mögött, meg Isten, no persze, letelik az életfogytig, bekereteződik a képtelenség, látom, enyim. TvE, valami spanyol adó, csak nehogy katalán legyen, de mindegy, bikaviadalt adnak, tétova pikadorok, ahogy szúrnak bénán a púpba.

Eddig sem gondoltam, hogy a bikaviadal az én sportom, de a tematikus tévé végleg meggyőzött. Nincs még egy ilyen szemét szórakozás, kijönnek a műmájerek fárasztani, aztán a második generáció vért fakaszt, pláne lóról, milyen férfias, majd kilibeg a hős, megáll a több sebből vérző, majdnem halott bika előtt, és bosszantani próbálja, lebegteti előtte a rongyot, mórikál, teszi a mácsót, toporog, táncol, a közönség meg ollé, nagy kaland.

A félig halott bika küzdeni próbál, de a torreádor elsiklik előle, aminek a népek nagyon örülnek, nagy fekete bika, a tudatalatti megtestesülése, másfél méter, jön, és egyáltalán nem emlékeztet anyámra, ilyen a tökéletes szorongás, de szerencsére megölik, végeznek a rohadékkal, szétszúrják a gerincét, aztán kihúzzák lovakkal, halott állat élő állatok mögé kötve, a nép örül.

Külön szép: a hős kimegy a kispadhoz kardért, lecseréli a szablyát egy hegyes, egyenes spádéra, ami könnyedén besiklik a harmadik és negyedik csigolya között, majd kirohannak a spanok, lebegtetik a lepedőt, míg az állat meghal.

Az állat nem hal meg könnyen, a szúrás szétvágja a gerincvelőt, de magában nem okoz halálos sebet, csak a mozgás és a kergetés öl, nagy szám, meghalni a színpadon, lefekszik a bika, nem tudja, hogy erre fizettek be a népek, haldoklik, remeg a lába, bőg, tudja, hogy elbaszta, már az elején meg kellett volna ölnie mindenkit, míg a torreádor pózol a kamerák előtt. Szemét, értelmetlen halála van, kijön egy Béla, és levágja a fülét, mielőtt kivontatják. Vajon milyen lehet állatnak vontatni állatot. Szerintem szar.

publikálva
2000/31. (07. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk